Független Magyarország, 1905. december (4. évfolyam, 1333-1360. szám)
1905-12-01 / 1333. szám
..r —- “y1— 4 ............llüUUJIIIlIMILL r FÜGGETLEN MAGYAR LESZAG HLUL üli 1905. december 1. Házat. Ha Justh Gyula kijelentené, hogy a képviselőház az elnapolás dacára is folytatja tanácskozását, egy másik királyi kézirattal, amelyet készen tart a zsebében, föloszlatja. Hogy a föloszlató királyi parancsnak eleget tesz-e a sláz vagy sem, arról a vezérlőbizottság hétfői ülésén dönt. A kormány készülődésének kétségtelen jele, hogy Jeszenszky Sándort akarja megnyerni belügyi államtitkárnak. Azt a Jeszenszkyt, aki az 1896-iki választásokat csinálta, az akkori kormány szempontjából fényesen. Jeszenszkyhez tegnap két úriember állitott be s megkérdezték tőle, hajlandó volna-e államtitkárságot vállalni. — Kinek a megbízásából jönnek az urak ? — kérdezte Jeszenszky. — A belügyminiszter küldött bennünket. — Szóval belügyi államtitkárságról van szó. Köszönöm a miniszter úr kitüntető figyelmét, mondják meg az urak neki, nem vállalok semmiféle hivatalt. A főispánok, Ugocsa megye főispáni székébe ma iktatták be az oda kinevezett megyefőnököt, báró Herényi Pétert. A közgyűlés lefolyásáról a félhivatalos «Távirati Iroda» hozott tudósítást, tehát föntartással közöljük. A közgyűlésen, amelyen Recsky Emil alispán elnökölt, írja a „T. I.“, öttagú küldöttség hívta meg a főispánt, aki az esküt letette s félóráig tartó beszédben ismertette programmját. Beszédében, melyet minduntalan éljenzéssel szakítottak félbe, kijelentette azt is, hogy csak addig marad főispán, míg főispáni kötelességeit szigorú törvényességgel teljesítheti, de abban a percben, amikor az alkotmányt megtámadni látná, ő is ott lenne, ahol minden becsületes magyar embernek helye van. A kormányhoz közel álló körökben befejezett dolognak tekintik Sós Zoltán belügyminiszteri titkárnak Bereg vármegye főispánjává való kinevezését, ami annál is sürgősebb, mert Beöthy Pál, a mostani főispán tovább nem akar hivatalában maradni. Ugyancsak lemondott gróf Lázár István, Maros-Torda megye főispánja, kitől azt követelte a belügyminiszter, hogy függessze föl állásától Farkas Albert alispánt. Lázár erre nem volt hajlandó s inkább benyújtotta lemondását. Szatmár megye uj főispánja, Nagy László tegnap Budapesten volt s a haladó körben bemutatta Kristóffy belügyminiszternek azt a fiatal megyei aljegyzőt, ki neki az installációnál segédkezett. Ezt a fiatal urat, ki nemrégen lett nagykorúvá, szolgálatainak jutalmazásául Szatmár város főispánjává akarják kinevezni. Nagy László ajánlotta ezt a miniszternek. Kristóffy szemügyre vette az aljegyzőt s aztán így szólt a főispánhoz: — Nem gondolod, László, hogy barátunk kissé fiatal még a főispáni méltóságra ? Különben megfontolás tárgyává teszem. Majd meglátjuk . . . Sárosmegye uj főispánjává Bornemissza Ádám volt országgyűlési képviselőt nevezték ki. A hírt maga Bornemissza terjeszti s maga dicsekedett egy eperjesi kávéházban «kitüntetésével» s kijelentette, hogy nem fél az installációtól. Dr. Csatáry Ágost, az eperjesi függetlenségi párt elnöke a vármegye bizottsági tagjait pártkülönbség nélkül december elsejére bizalmas értekezletre hívta össze, hogy a vármegye magatartását az új főispánnal szemben megbeszéljék. , Ung megye főispánja előreláthatólag gróf Festetich Géza fővárosi tanácsjegyző lesz, Hajdu megye tisztikara tegnapi értekezletén elhatározta, ha Domahidy Elemért felmentik, a vármegye azonnal lepecsételte a főispáni lakást s őrséget állít a főispáni lakás és pecsét őrzésére. Zsitvai Leó kúriai bíróhoz, a budapesti kir. büntetőtörvényszék elnökéhez ma beállított egy igazságügyi miniszteri tanácsos s a belügyminiszter megbízásából megkérdezte tőle, nem vállalna-e főispánságot. — Én ? — kérdezte tőle méltatlankodva Zsitvay. — No igen. Hát nem akar előlépni ? — Mondhatom, szép előléptetés. Ha a miniszter átengedi a hivatalát, azt talán elvállalom. Különben most azt sem, — tette hozzá rövid gondolkodás után. , A belügyminiszter ma megsemmisítette Kecskemét város határozatát, amelyben kimondta, hogy Laszberg helyettes megyefőnök intézkedéseit nem respektálja s hogy a városházán berendezett főispáni szobát hivatalos helyiséggé alakíttatja át. Báró Vay Elemért, Borsodvármegye főispánját, aki lemondásának elfogadását ismételten megsürgette a kormánynál, ma végre «hű és buzgó szolgálatának elismerése mellett» fölmentették állásától. Balassa-Gyarmatról írják nekünk : Gróf Berchtold Artur e napokban Balassagyarmatra — a vármegye székhelyére — jött, hogy előkészítse magának a talajt leendő beiktatásához. Hogy mily keserűen csalódott Kristóffy ismét, amikor ügyes sakkhúzásnak vélte, hogy Nógrádba — a hajdanában, sőt mondhatni mindmáig közszeretetben álló Berchtold Artúrt nevezte ki a kamarilla ügynökéül — mutatja Nógrád megye rendkívüli közgyűlésének mai határozata, valamint az alább elbeszélt incidens. A császári ügynök elhagyottan, busán, egymaga üldögélt egy vendéglős asztalnál s érezve vállalkozásának szomorú s meddő voltát, szégyenében kipirulva tehetetlenül volt kénytelen tűrni és hallgatni a szomszéd asztaloktól zúduló, megbélyegző megjegyzések záporát. Az eközben megérkezett cigánybanda rázendített a Kossuth-nótára. Mindenki önkéntelenül felállott, csupán a bécsi kiküldött úr mutatkozott hajlandónak ülve maradásával megsérteni az e dalhoz fűződő nemzeti kegyeletet. Erre a jelenlévő joghallgatók néhánya asztalához lépve, rákiáltott: — Ki maga ? — Miért nem áll fel ? Berchtold válaszul reszkető kézzel névjegyét adta egyik megszólitója kezébe, jelezvén, hogy lovagias után óhajt elégtételt venni megtámadtatásáért, aztán óriási tumultusban, abeughodi ! kiáltások közepette sietve eltávozott. Másnap bejárta az egész várost, segédeket keresvén lovagias ügye elintézésére. Volt barátait, ismerőseit, honvédtiszteket, boldog-boldogtalant felkért e célra, — de dicséretére legyen mondva Balassa- Gyarmatnak, — nem akadt ember, ki szolgálatára állt volna! Egykori legjobb barátai azzal utasították el: gróf Berchtold Artúrnak mindig rendelkezésére álltunk, de a nógrádi megyefőnöknek soha! Ily auspiciumok között néz elébe a császári biztos a közeljövőben leendő beiktatásnak ! Elmondhatja a főnök úr Kristóffynak és a többi burglakájnak, hogy mit hallott, mit látott, mit tapasztalt! Elmondhatja, hogy régi barátai, tisztelői elfordultak tőle, mert eldobva magától minden tisztességet, minden becsületet, megtagadva múltját, hazáját,a magyar nemzet hóhérai mellé felcsapott pribéknek! Elmondja, hogy hiába hazudtak a hivatalos és félhivatalos budapesti és bécsi kitartott újságok, Nógrád megye közönsége nem tört meg, — nem adta be derekát, — de el van tökélve csaták viharában született szabadságunkat, apáink vérével szentelt alkotmányunkat — ha kell — utolsó csepp vérével is megvédelmezni! Trjabb egyezkedési tárgyalás. A bécsi «Zeit» ma azt a hírt közli, állítólag jó forrásból, hogy a képviselőház december 19-iki ülése előtt újabb egyezkedési tárgyalás lesz a király megbízottja és a koalíció vezérei között. E tárgyalásnak az volna a célja, hogy ha a kibontakozás most még nem lehetséges is , legalább fegyverszünetet kössenek. A fegyverszünettől azt remélik, hogy a nemzet egy kissé lecsillapodnék, mert már Bécsben is meggondolták, hogy a bonyodalom csak elmérgesedhetik, ha tovább folytatja egyfelől a kormány az erőszakosságot, az ellenzék pedig az agitációt. Festetich Tasziló a királynál. Bécsből jelentik : Gróf Festetich Taszilót ma a király hosszabb magánkihallgatáson fogadta. A kihallgatás a király személye körüli miniszterséggel volt kapcsolatban. E tárca betöltésére Festetichet szemelték ki. Budapesti politikai és arisztokrata körökben nem tartják valószínűnek, hogy Festetich Taszilló miniszterséget vállaljon, fogják felhasználni, hogy a kormánynak híveket toborozzanak. Mindazok, akik őszintén és minden fenntartás nélkül csatlakoztak a Tisza által a legutóbbi értekezleten kifejtett programaihoz, már elérkezettnek látják az időt arra, hogy az ellentétes nézetűeket mielőbb segítsék ama cél elérésére, hogy a kormányt szabadon támogathassák. Báró Gromon Dezsőnél egyébként ma délután ismét volt értekezlet, amelyen a szabadelvű párt tizenkét tagja vett részt. Az értekezletnek az volt a kimondott célja, hogy a kibontakozást elősegítse. Minthogy az értekezleten jelenvoltak többsége határozottan a kormány ellen nyilatkozott, abban állapodtak meg, hogy Tiszát és Podmaniczkyt felszólítják, hívjanak össze egy értekezletet. A jelenvoltak nagy része csak azért ment el az értekezletre, mivel azt hitték, hogy a kibontakozás érdekében folyó eszmecseréről lesz szó. Dragonoszky képviselő még a kapott meghívót is visszautasította, jelezve, hogy ő az ily értekezlet egybehívását nem tartja helyesnek. A szabadelvű párt. A szabadelvű pártban ma este megbotránkozással beszéltek a már tegnapelőtt jelzett értekezletről, melyet báró Gromon Dezső hívott egybe, hogy a párt tagjait a kormány táborába csábítsa. Gromon áskálódásait annál inkább elítélték, mert senki sem gyanította, hogy egyesek a pártban maradásukat arra A kormány és az ügyészek. A budapesti királyi törvényszéken az utóbbi idő- ben különös mozgolódás, izgatottság érezhető. A bírák, ügyészek tudják, hogy minden lépésüket, min- den mozdulatukat ellenőrzik s ezért óvatosak. Csak a legritkább esetben szivárog ki ilyenformán a körükből; bir. Hogy Geguss Gusztáv főügyészszé való kinevezésének előzményei mégis nyilvánosságra kerültek, emiatt órási a fölháborodás közöttük. Pongrácz Jenő volt főügyészt, akit tegnap fogadtak a Kúrián, ahová a király bírónak nevezte ki, tüntetően nagy szeretettel, hetekkel kinevezése előtt, megkínálták a pécsi Ítélőtábla elnöki állásával, csak azért, hogy a kormány bizalmi emberének, Geguss- nak helyet csináljanak. Pongrácz kijelentette, hogy nem megy el Budapestről. Erre aztán, hogy Gegusst mégis mindenáron előléptethessék, kúriai bíróvá nevezték ki. Geguss mellé az ügyészi kar két leg,erőszakosabb tagját rendelték ki: Magyart és Patakyt. Beszélik, hogy a Zeysig-ügy tárgyalása óta, mikor Zsitvay Leó erősen összetűzött Geguss-sal, a kormány nailyon rossz szemmel nézi Zsitvayt. Geguss szemére hányta a törvényszék elnökének, hogy a tárgyaláson fölolvastatta azt a levelet, amelyben Zigány a királyt nagymuftinak nevezte. Zsitvay azt felelte, hogy előre tudhatták volna az ítéletet, miért használták föl a leveleket terhelő bizonyíték gyanánt. A puska visszafelé sült el. Geguss az összetűzésről hiven referált Lányinak. A városok ügykezelése. Kristóffy most a városokra fekszik rá. Elhatározta, hogy az ellenálló városok ügykezelését megvizsgáltatja, s kemény leckében részesíti azokat, amelyekben akármilyen néven nevezendő rendetlenséget talál. Az első város, amelyet bizalmával megtisztel, Kassa lesz, ahová már le is küldte dr. Harer Sándor miniszteri osztálytanácsost. Apponyi cikke: Gróf Apponyi Albert, aki fáradhatatlan a nemzeti küzdelem jogos és igazságos voltának hangoztatásában, aki szóval, tollal mindig kész síkraszállani a nemzeti ügy védelmében, ma nagyérdekű cikket írt a fiumei «La Bilancia» című olasz lapba. A cikkben ismerteti nemzeti küzdelmünk történetét, melynek legjelentősebb mozzanata Fiume állásfoglalása , beszél a kormány erőlködéséről, kudarcairól és bebizonyítja, hogy a kormány esztelen vállalkozása végeredményében sem lehet sikeres. Konstatálja, hogy ezt a kormány is tudja, érzi. Aztán így folytatja : De ha mindezek ellenére tovább viszi őket egy megrögzött szenvedély vaksága, megálljt parancsol nekik a dolgok természetes fejlődése. Mert ezután már egyetlenegy olyan lépést sem tehetnek, melyhez még a" legvakmerőbb szofisztikával is alkotmányos teóriát lehetne találni; törvénytelenséget eddig is elkövettek számtalant, törvénytelen egész fennállásuk, mint kormány, törvénytelen minden kormányzati ténykedésük , de az eddigi törvénytelenségek mellé hamis érveket tudtak állítani, melyek az uraljjodó előtt elpalástolták azt a szomorú tényt, hogy az alkotmányos tért elhagyta. De ami ezután következik, az nem lehet más, mint vagy meghátrálás, vagy a