Független Magyarország, 1905. december (4. évfolyam, 1333-1360. szám)

1905-12-01 / 1333. szám

..r —- “y1— 4 ............llüUUJIIIlIMILL r FÜGGETLEN MAGYAR LESZAG HLUL üli 1905. december 1. Házat. Ha J­u­s­t­h Gyula kijelentené, hogy a kép­viselőház az elnapolás dacára is folytatja tanácsko­zását, egy másik királyi kézirattal, amelyet készen tart a zsebében, föloszlatja. Hogy a föloszlató királyi parancsnak eleget tesz-e a sláz vagy sem, arról a vezérlőbizottság hétfői ülé­sén dönt. A kormány készülődésének kétségtelen jele, hogy Jeszenszky Sándort akarja megnyerni belügyi államtitkárnak. Azt a Jeszenszkyt, aki az 1896-iki választásokat csinálta, az akkori kormány szempont­jából fényesen. Jeszenszkyhez tegnap két úriember állitott be s megkérdezték tőle, hajlandó volna-e államtitkárságot vállalni. — Kinek a megbízásából jönnek az urak ? — kér­dezte Jeszenszky. — A belügyminiszter küldött bennünket. — Szóval belügyi államtitkárságról van szó. Kö­szönöm a miniszter úr kitüntető figyelmét, mondják meg az urak neki, nem vállalok semmiféle hivatalt. A főispánok, Ugocsa megye főispáni székébe ma iktat­ták be az oda kinevezett megyefőnököt, báró Herényi Pétert. A közgyűlés lefolyásáról a fél­hivatalos «Távirati Iroda» hozott tudósítást, tehát föntartással közöljük. A közgyűlésen, amelyen Recsky Emil alispán elnökölt, írja a „T. I.“, öttagú küldöttség h­ívta meg a főispánt, aki az esküt letette s félóráig tartó beszédben ismertette pro­­grammját. Beszédében, melyet minduntalan éljenzés­sel szakítottak félbe, kijelentette azt is, hogy csak addig marad főispán, míg főispáni kötelességeit szi­gorú törvényességgel teljesítheti, de abban a perc­ben, amikor az alkotmányt megtámadni látná, ő is ott lenne, ahol minden becsületes magyar embernek helye van. A kormányhoz közel álló körökben befejezett do­lognak tekintik Sós Zoltán belügyminiszteri titkár­nak Bereg vármegye főispánjává való ki­nevezését, ami annál is sürgősebb, mert Beöthy Pál, a mostani főispán tovább nem akar hivatalában ma­radni. Ugyancsak lemondott gróf Lázár István, Maros-Torda megye főispánja, kitől azt követelte a belügyminiszter, hogy függessze föl állásától Farkas Albert alispánt. Lázár erre nem volt hajlandó s in­kább benyújtotta lemondását. Szat­már megye uj főispánja, Nagy László tegnap Budapesten volt s a haladó­ körben bemutatta Kristóffy belügyminiszternek azt a fiatal megyei aljegyzőt, ki neki az installációnál segédke­zett. Ezt a fiatal urat, ki nemrégen lett nagykorúvá, szolgálatainak jutalmazásául Szatmár város főispán­jává akarják kinevezni. Nagy László ajánlotta ezt a miniszternek. Kristóffy szemügyre vette az aljegyzőt s aztán így szólt a főispánhoz: — Nem gondolod, László, hogy barátunk kissé fiatal még a főispáni méltóságra ? Különben megfon­tolás tárgyává teszem. Majd meglátjuk . . . Sárosmegye uj főispánjává Borne­missza Ádám volt országgyűlési képviselőt nevezték ki. A hírt maga Bornemissza terjeszti s maga dicsekedett egy eperjesi kávéházban «kitüntetésével» s kijelen­tette, hogy nem fél az installációtól. Dr. C­s­a­t­á­r­y Ágost, az eperjesi függetlenségi párt elnöke a vár­megye bizottsági tagjait pártkülönbség nélkül decem­ber elsejére bizalmas értekezletre hívta össze, hogy a vármegye magatartását az új főispánnal szemben megbeszéljék. , Ung megye főispánja előreláthatólag gróf F­e­s­t­e­t­i­c­h Géza fővárosi tanácsjegyző lesz, H­a­j­d­u m­e­g­y­e tisztikara tegnapi értekezletén elhatározta, ha Domah­idy Elemért felmentik, a vár­megye azonnal lepecsételte­ a főispáni lakást s őr­séget állít a főispáni lakás és pecsét őrzésére. Z­s­i­t­v­a­i Leó kúriai bíróhoz, a budapesti kir. büntetőtörvényszék elnökéhez ma beállított egy igazságügyi miniszteri tanácsos s a belügyminiszter megbízásából megkérdezte tőle, nem vállalna-e fő­ispán­ságot. — Én ? — kérdezte tőle méltatlankodva Zsitvay. — No igen. Hát nem akar előlépni ? — Mondhatom, szép előléptetés. Ha a miniszter átengedi a hivatalát, azt talán elvállalom. Külön­ben most azt sem, — tette hozzá rövid gondolko­­dás után. , A belügyminiszter ma megsemmisítette Kecs­kemét város határozatát, amelyben kimondta, hogy Laszberg helyettes megyefőnök intézkedéseit nem respektálja s hogy a városházán berendezett főispáni szobát hivatalos helyiséggé alakíttatja át. Báró V­a­y Elemért, Borsodvármegye főispánját, aki lemondásának elfogadását ismételten megsürgette a kormánynál, ma végre «hű és buzgó szolgálatának elismerése mellett» fölmentették állásától. Balassa-Gyarmatról írják nekünk : Gróf B­e­r­c­h­­­told Artur e napokban Balassagyarmatra — a vármegye székhelyére — jött, hogy előkészítse ma­gának a talajt leendő beiktatásához. Hogy mily ke­serűen csalódott Kristóffy ismét, amikor ügyes sakk­­húzásnak vélte, hogy Nógrádba — a hajdanában, sőt mondhatni mindmáig közszeretetben álló Berch­­told Artúrt nevezte ki a kamarilla ügynökéül — mutatja Nógrád megye rendkívüli közgyűlésének mai határozata, valamint az alább elbeszélt incidens. A császári ügynök elhagyottan, busán, egymaga üldögélt egy vendéglős asztalnál s érezve vállalko­zásának szomorú s meddő voltát, szégyenében ki­pirulva tehetetlenül volt kénytelen tűrni és hallgatni a szomszéd asztaloktól zúduló, megbélyegző meg­jegyzések záporát. Az eközben megérkezett cigánybanda rázendített a Kossuth­-nótára. Mindenki önkéntelenül felállott, csupán a bécsi kiküldött úr mutatkozott hajlandónak ülve maradásá­val megsérteni az e dalhoz fűződő nemzeti kegyeletet. Erre a jelenlévő joghallgatók néhánya asztalához lépve, rákiáltott: — Ki maga ? — Miért nem áll fel ? Berchtold válaszul reszkető kézzel névjegyét adta egyik megszólitója kezébe, jelezvén, hogy lovagias után óhajt elégtételt venni megtámad­tatásáért, aztán óriási tumultusban, abeug­­­hodi ! kiáltások köze­pette sietve eltávozott. Másnap bejárta az egész várost, segédeket keres­vén lovagias ügye elintézésére. Volt barátait, ismerő­seit, honvédtiszteket, boldog-boldogtalant felkért e célra, — de dicséretére legyen mondva Balassa- Gyarmatnak, — nem akadt ember, ki szolgálatára állt volna! Egykori legjobb barátai azzal utasították el: gróf Berchtold Artúrnak mindig rendelkezésére álltunk, de a nógrádi megyefőnöknek soha! Ily auspiciumok között néz elébe a császári biztos a közel­jövőben leendő beiktatásnak ! Elmondhatja a főnök úr Kristóffynak és a többi burglakájnak, hogy mit hallott, mit látott, mit tapasztalt! Elmond­hatja, hogy régi barátai, tisztelői elfordultak tőle, mert eldobva magától minden tisztességet, minden becsületet, megtagadva múltját, hazáját,a magyar nemzet hóhérai mellé felcsapott pribéknek! Elmondja, hogy hiába hazudtak a hivatalos és félhivatalos budapesti és bécsi kitartott újságok, Nógrád megye közönsége nem tört meg, — nem adta be derekát, — de el van tökélve csaták viharában született szabadságunkat, apáink vérével szentelt alkotmányunkat — h­a kell — utolsó csepp vérével is megvédelmezni! Trjab­b egyezkedési tárgyalás. A bécsi «Zeit» ma azt a hírt közli, állítólag jó forrásból, hogy a képviselőház december 19-iki ülése előtt újabb egyezkedési tárgyalás lesz a király megbízottja és a koalíció vezérei kö­zött. E tárgyalásnak az volna a célja, hogy ha a ki­bontakozás most még nem lehetséges is , legalább fegyverszünetet kössenek. A fegyverszü­nettől azt remélik, hogy a nemzet egy kissé le­csillapodnék,­­ mert már Bécsben is meggondolták, hogy a bonyodalom csak elmérgesedhetik, ha tovább folytatja egyfelől a kormány az erőszakosságot, az ellenzék pedig az agitációt. Festetich­ Tasziló a királynál. Bécsből jelentik : Gróf F­estetich Taszilót ma a király hosszabb magánkihallgatáson fogadta. A ki­hallgatás a király személye körüli miniszterséggel volt kapcsolatban. E tárca betöltésére Festetichet szemelték ki. Budapesti politikai és arisztokrata kö­rökben nem tartják valószínűnek, hogy Festetich Taszilló miniszterséget vállaljon, fogják felhasználni, hogy a kormánynak híveket to­­­borozzanak. Mindazok, akik őszintén és minden fenn­­tartás nélkül csatlakoztak a Tisza által a legutóbbi­ értekezleten kifejtett programaihoz, már elérkezett­nek látják az időt arra, hogy az ellentétes nézetűeket­ mielőbb segítsék ama cél elérésére, hogy a kormányt­­ szabadon támogathassák. Báró Gromon Dezsőnél egyébként ma délután­ ismét volt értekezlet, amelyen a szabadelvű párt­ tizenkét tagja vett részt. Az értekezletnek az volt a­ kimondott célja, hogy a kibontakozást elősegítse.­ Minthogy az értekezleten jelenvoltak többsége hatá­­­rozottan a kormány ellen nyilatkozott, abban álla­­­podtak meg, hogy Tiszát és Podmaniczkyt felszólí­t­ják, hívjanak össze egy értekezletet. A jelenvoltak nagy része csak azért ment el az értekezletre, mivel azt hitték, hogy a kibontakozás érdekében folyó­ eszmecseréről lesz szó. Dragonoszky képviselő még­­ a kapott meghívót is visszautasította, jelezve, hogy ő az ily értekezlet egybehívását nem tartja he­lyesnek. A szabadelvű párt. A szabadelvű pártban ma este megbotránkozással beszéltek a már tegnapelőtt jelzett értekezletről, melyet báró Gromon Dezső hívott egybe, hogy a párt tagjait a kormány táborába csábítsa. Gromon áskálódásait annál inkább elítélték, mert senki sem gyanította, hogy egyesek a pártban maradásukat arra A kormány és az ügyészek. A budapesti királyi törvényszéken az utóbbi idő-­ ben különös mozgolódás, izgatottság érezhető. A bírák, ügyészek tudják, hogy minden lépésüket, min-­ den mozdulatukat ellenőrzik s ezért óvatosak. Csak­ a legritkább esetben szivárog ki ilyenformán a körükből; bir. Hogy G­e­g­u­s­s Gusztáv főügyészszé való kineve­zésének előzményei mégis nyilvánosságra kerültek,­ emiatt órási a fölháborodás közöttük. Pongrác­z­ Jenő volt főügyészt, akit tegnap fogadtak a­ Kúrián, ahová a király bírónak nevezte ki, tün­tetően nagy szeretettel, hetekkel kinevezése előtt, megkínálták a pécsi Ítélőtábla elnöki állásával, csak­ azért, hogy a kormány bizalmi emberének, Geguss-­ nak helyet csináljanak. Pongrácz kijelentette, hogy­ nem megy el Budapestről. Erre aztán, hogy Gegusst mégis mindenáron előléptethessék, kúriai bíróvá­ nevezték ki. Geguss mellé az ügyészi kar két leg­,­erőszakosabb tagját rendelték ki: Magyart és P­a­t­a­k­y­t. Beszélik, hogy a Zeysig-ügy tárgyalása óta, mikor Zsitvay Leó erősen összetűzött Geguss-sal, a kor­mány nailyon rossz szemmel nézi Zsitvayt. Geguss szemére hányta a törvényszék elnökének, hogy a tárgyaláson fölolvastatta azt a levelet, amelyben Zi­­gány a királyt nagymuftinak nevezte. Zsitvay azt fe­lelte, hogy előre tudhatták volna az ítéletet, miért használták föl a leveleket terhelő bizonyíték gyanánt. A puska visszafelé sült el. Geguss az összetűzésről hiven referált Lányinak. A városok ügykezelése. Kristóffy most a városokra fekszik rá. Elhatározta,­ hogy az ellenálló városok ügykezelését megvizsgál­tatja, s kemény leckében részesíti azokat, amelyek­ben akármilyen néven nevezendő rendetlenséget talál.­ Az első város, amelyet bizalmával megtisztel, Kassa lesz, ahová már le is küldte dr. H­a­r­­­e­r Sándor miniszteri osztálytanácsost. Apponyi cikke: Gróf Apponyi Albert, aki fáradhatatlan a nemzeti küzdelem jogos és igazságos voltának han­goztatásában, aki szóval, tollal mindig kész síkra­­szállani a nemzeti ügy védelmében, ma nagyérdekű cikket írt a fiumei «La Bilancia» című olasz lapba. A cikkben ismerteti nemzeti küzdelmünk történetét, melynek legjelentősebb mozzanata Fiume állásfogla­lása , beszél a kormány erőlködéséről, kudarcairól és bebizonyítja, hogy a kormány esztelen vállalkozása végeredményében sem lehet sikeres. Konstatálja, hogy ezt a kormány is tudja, érzi. Aztán így folytatja : De ha mindezek ellenére tovább viszi őket egy megrögzött szenvedély vaksága, megálljt parancsol nekik a dolgok természetes fejlődése. Mert ezután már egyetlenegy olyan lépést sem tehetnek, melyhez még a" legvakmerőbb szofisztikával is alkotmányos teóriát lehetne találni; törvénytelenséget eddig is el­­követtek számtalant, törvénytelen egész fennállásuk, mint kormány, törvénytelen minden kormányzati ténykedésük , de az eddigi törvénytelenségek mellé hamis érveket tudtak állítani, melyek az uraljjodó előtt elpalástolták azt a szomorú tényt, hogy az al­kotmányos tért elhagyta. De ami ezután következik, az nem­ lehet más, mint vagy meghátrálás, vagy a

Next