Függetlenség, 1907. szeptember (20. évfolyam, 198-222. szám)
1907-09-01 / 198. szám
Kecskemét, 1907. szeptember I. Vasárnap XX. évfolyam, 198. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR. | | JJP Szerkesztőség és Vidékre postán küldve : _ Negyedévre .. 3.80 fül. POLITIKAI NAPILAP Telefon: Félévre . . . 7.60 fill. f kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. 145 szám-Felelős szerkesztő: Főszerkesztő: Szerkesztő: TÖMÖRI JENŐ. SZAPPANOS ISTVÁN. KECSKEMÉTI VILMOS. A pusztaszeri ünnep. — Honszerző Árpád emléke. — Közel fél esztendeje, hogy a pusztaszeri országos Árpád-emlék-ünnep előkészítő bizottsága akcióba lépett, hogy a honszerző fejedelem halálának évfordulója méltókép megünnepeltessék. Az országos ünnepnek Szeged lesz a központja. Ott fog gyülekezni mindkét háza a törvényhozásnak, ott gyülekeznek a vármegyék és városok küldöttei,s onnan vonulnak Kistelekre, majd kocsikon Pusztaszerre, hol az emlékművet megkoszorúzzák s istentisztelet után országra szóló ünnepséget tartanak. Az országos ünnepbudapesti előkészítő bizottsága szétküldte már a meghívókat a vármegyékhez és városokhoz, mely a következőleg hangzik: Egy ezeréves halott emlékének megszentelése ügyében emeljük fel szavunkat. Hon- és alkotmányszerző Árpád fejedelem sírja felett teljes ezer esztendő zajlik le ez évvel s a nemzet, kinek hazát szerzett és alkotmányt adott, nem mehet el a szent sír mellett szótlanul, saját erkölcsi érzékének megsértése nél-kül. Mert bár e haza minden göröngye Árpád fejedelem halhatatlanságáról beszél mi nekünk, de a föld rögeinek értékét és jelentőségét egyedül a hozzájuk tapadó nemzeti hagyományok s a történeti múlt élő tanulságai adhatnak. Épen ezért kell nekünk bevonnunk minden talpalatnyi helyet a nemzeti kegyelet és hálás visszaemlékezés körébe, mert hiszen ezeken épül fel a haza fogalma s ezekből táplálkozik a soha el nem múló hazaszeretet is. Vegyék el egy néptől hagyományait, töröljék ki lelkéből a haza göröngyeihez fűződő nagy történeti emlékeket s kitörölték a nemzetek sorából is. Árpád fejedelem sírja helyén, mint tudjuk,a szentegyház fog újból emelkedni, Ó-Buda határában az állam költségén. E ténynyel azonban nincs, nem lehet kielégítve a nemzeti kegyelet értelme, mely Árpád fejedelemben nem a halottat, hanem a nemzet örökkön élő és viruló életfáját látja, kinek nagy lelkét a honfoglalás ténye mellett e honnak ezredeken át biztos alapját képező, első alkotmányadása teszi halhatatlanná. A nemzeti alkotmányra annyira féltékeny magyar nemzet, ama ezeréves sír mellett arra a helyre is köteles elzarándokolni, hol nemzeti létének legelső alkotmányos biztosítékai megállapittattak s a mindegyre néptelenedő, dús rónaság felett trónoló Árpádnak pusztaszeri szobra előtt is le kell, hogy rójja háláját és kegyeletét s ezzel legszentebb kincséhez, alkotmányához való törhetetlen ragaszkodását is igazolni tartozik. Az ezeréves forduló mellett nagy szükség van erre különösen napjainkban, amikor nehéz borulat gyűjti villámait hazánk felett s a nemzet legjobbjainak lelkén is nyomasztó gond felhői boronganak hazánk jövendő boldogulása miatt. Egy szabadságra hivatott, alkotmányos nemzet lelkének ily nehéz időben elemi erővel kell megnyilatkozni s a fenyegető bajokkal szemben a múltak nagy emlékeinek felidézéséből kell bizalmat meriteni. Az Árpád fejedelem halálának ezeréves fordulóját nem elég, nem szabad csupán annyival ünnepelni, hogy sírja fölé egy szentegyház emeltetik. Árpád emlékének felidézése és ünneplése nem olvasztható be semmiféle más természetű és célú ünnepség keretébe. A Honszerző ezeréves alakja a végtelen időben egy napi megállást feltétlenül megkövetel nemzetétől s ez az egy nap kizárólag az Ö dicső emlékének szentelendő ! A népdal. Irta: Váry István. Ki teremtette a mezők liliomának harmatos szépségét, ki adta az erdők vadvirágainak varázslatos illatát, ki tanította a levegő-ég pacsirtáját oly ábrándosan dalolni, ki mondta az erdei pataknak, hogy olyan dalítóan csörgedezzen, ki szórta szét az ezernyi halvány csillagot az éji sötét égen, ki mondta a virágnak, hogy harmatozzék, a bimbónak, hogy rózsává nyíljék, — ki teremtette a népdalt? ... A napsugaras rónaságon most delel a gulya, meg a ménes. Messze távolból déli harangszó hallik, közelben a csordakút mellett kolomp szava csendül. Kész az étel, ott a bogrács a földön, a karám mellett ... s az ég peremén csalóka délibáb üz varázslatos játékot a poros országút fáradt vándorával, ki torony-irányban addig-addig mendegél, mig a látóhatáron fel nem tűnik a távolban kéklő hegyeknek homályos körvonala. Itt folyik a szőke Tisza is, partján vízimalom, de nem zörög garatja, hervad ablakában a piros muskátli. S mire itt a város sugár-karcsu tornyával, akkorára leszállt az éj, s fent az égen a csillagok myriádja ragyog, s lent a rónaságon ki-kigyulad a sejtelmes pásztortűz, a méla éjszakában ; kong az esti harang, az erdők mélyén a vadgalamb sírva keresi párját; s a furulyaszó, a bús tilinkó, meg a csillagos ég alatt pásztortűz mellett felhangzó mélabús dal hallgatásra készteti csöndes fészkében a mezők pacsirtáját. A gulya lenyugszik, csillag kialszik, levél nem zizeg, szél nem suhan, madár nem dalol, s a Tisza nem hullámzik, a malom nem zörög, de ég a pásztortűz a sötét nyári éjszakában, s a messze pusztaságot méla álmodásba ringatja a furulyaszó, meg a népdal, a természet királya, a lélek költészete. Jertek, ti pásztortűz mellett pihenő pusztai legények, hozzátok el kis furulyátokat, hadd ringasson szép danáru költői álomba. Jöjjetek te is, piros pántlikás, ropogó szoknyáju leányok, menyecskék, onnan a rokka mellől a fonóból, vezessétek ide árvalányhajas, gyolcsinges szeretőket. Jöjj elő te is, szegény legény onnan a szirtesedők szurdokából, jöjj, dalold el legszebbik nótádat. S ne búslakodj te se, messze földnek rabja, a majlandi harminckét torony alatt, jer ide, itt meglátod azt a kettőt... Gyújts rá legszebb nótádra, te legnagyobb árva az ég alatt, a föld színén, s ereszd el kis kötényed csücskét te is, kerti liliomszál, s fogd meg a búslakodó legény kérges kezét, s csókolj egy csókot néma ajakára, hadd viduljon fel! S a csárdabeli szép asszonynál bort ivó öreg bojtár is felveti szemeit, s elmélázva dúdol egy régi dalt . . . Isten lelke van a népdalban, melynek minden szava imádság, melynek szerelme tisztább a kéklő ég levegő-tengerénél, mely a természet minden szépségét, a szépnek minden üdeségét ráhalmozza a szeretett, a kiválasztott lényre. Elmereng a lélek azon a dalon, mely piros pünkösd napján, hajnalban születik, mely fent szárnyal tiszta szerelmével a mindenség felett, mely piros rózsát varázsol a sápadt ajakra, s keserű könnyel öntözi a halvány arcot, mely sírba kiséri a népdalok hősét, rózsát ültet sírjára, s melynek hangjára sírva fakad a vadgalamb a zöld erdőben, s felsír az árva szó a temetőben. • Még a fák is sírnak, merre a dal jár, mely bújdosásra készteti az árvát, hogy a tenger hullámát sorra mind kimerje, hogy a tenger fenekén gyöngyszemeket szedjen, hogy jegybéli mátkájának gyöngybokrétát kössön. Megtanít a népdal hazát, anyát igazán szeretni, s aki a népdalt nem szereti, az nem is tud szive mélyén semmiféle nemes érzelmet táplálni. Mert a népdal, mint Jókai költői ihlete megírta, szeretni tanul a gerlicétől, liliomharmatban mosdik, patak partjára megy sírni, tenger fenekéről hoz gyöngyöket, melyekbe szerelmese nevét foglalja , illatos levélen alszik, rózsabokor alatt csókol, virágos kertbe temetkezik, rózsát ültet a sirdombra ... a népdal . . . MIT" IQ YU N K? Igyunk mohai ' __ forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk ________________________ V Igyunk mohai /V | ■ 8 L_ forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, hogy egészségünket megóvjuk, mert igyunk mohai t \ V |3 5 tZ_ LTM forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be, csakis a természetes sénsavas . . . » , . . , , ,,. . ... . . ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Igyunk mohai __m „ .....an 'Orrast, ha majbajoktól es sárgaságtól szabadulni akarunk A mohai Ágnes-forrás, mint természetes szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz, dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne, foglal gyógysóknál forrva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év óta bebizonyosodott, hogy még ragályos betegségekről is, mint typhus, cholera, megkiméltettek azok akik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes mohai Ágnes-vizzel éltek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb , hogy az 1/ IIII . Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismeryv Pf] VP N I O O I Ví 7 ' tető füzete Ingyen kapható. A forrásvezetőség. ----------------------------------- Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. ----------------------------------- i ■». vat.