Függetlenség, 1881. szeptember (2. évfolyam, 240-269. szám)
1881-09-16 / 255. szám
Budapest, 1881. A nyitranagytapolcsányi vasút megnyitása. (A Függetlenség eredeti távirati tudósítása.) Nyitra, szept. 15. Az osztrák államvasut budapesti pályaudvarából nagy társasággal indult el ma reggel kilenczedfél órakor a nyitranagytapolcsányi vonal megnyitására a külön vonat. Ott voltak: az osztr. vasút részéről Kopp Emil vezérigazgató, Blasovits Károly, a magyar vonalak üzletvezetője, De Serres Ágost építészeti igazgató, Bernardt Győző felügyelő, Hübner Gusztáv forg. főnök, Etienne Ágost vonatmozgósitási főnök, Gründorf Vilmos lovag felügyelő ; a közlekedési minisztériumot Bornemissza osztálytanácsos és Kovácsi előadó ; a kereskedelmit Schnierer tanácsos, Pethő postaigazgató; az alföldfiumei vasutat Wabl, az első erdélyit Freund, a nyugatit Fakb vezérigazgatók; a m. államvasutat Horváth Alajos főfelügyelő képviselték. Ott voltak : Verhovay, Csávolszky, Szathmáry képviselők, továbbá Kaas, Geiszt hirlapirók. Érsekújváron bécsi vonat találkozása ; bécsi hírlapok meghiva nincsenek. Tótmegyeren gazdag villás-reggeli. Nyitra, szept. 15. (Er. távirat.) Tizenegy órakor értünk Tótmegyerre, hova a bécsi vonattal Bendner főfelügyelő érkezett. Az állomást számos lobogó díszítette, Palugyay pozsonyi vendéglős gazdag villás reggelije fokozta az általános jókedvet. A menü gazdag és változatos volt. A vasúti főtisztviselők előzékenységét határtalannak tapasztalták a vendégek. Fél tizenkettőkor indult a díszvonat Nagy-Tapolcsánra, a mozdony virágokkal, falevélfüzérekkel, gályákkal, lobogókkal ízlésesen volt dekorálva, a kocsik szintén. A vasúti hivatalnokok díszruhát viseltek. Fél egykor érkeztünk Nyitrára, honnét az új vonalág kiindul. Az állomás itt is fel volt lobogózva. Kubinyi Sándor polgármester üdvözlő beszéde elmaradt, mert Kemény miniszter nem jött velünk, az állomáson tömérdek nép tolongott, a tűzoltók sort álltak, a rendet olíszegyenruhás megyei hajdúk tartották fenn. A közönség lelkesen éljenzett ; itt ültek fel Libertiny tanfelügyelő, Janich főszolgabíró, Surmann szolgabíró, Schober főjegyző, Csenkey kir. ügyész, Kostyál Pál alispán, Szulszoszky városi főügyész, Gregersen vállalkozó, Novák honvédőrnagy. A vidék gyönyörű; egy helytt negyven ötnyire vörös márvány bevágásban halad a vonat. A lakosság többnyire tót, de lelkesülten éljenzett. Az első állomás Sarluska Üzbégh diszesen volt felékesitve. A falakon virágguilandok, nemzeti lobogók, viráglevelekkel gazdagon bevont árboczokon czimereket és lobogókat láttunk. Janics nyitrai járási szolgabiró üdvözlő beszéde általános lelkesedést keltett. Hálásan emlékezett meg a kormányról, vasutigazgatóságról és hírlapokról; kívánta, hogy a Nyitravölgy ipara és produkcziója erősödjék. Szavait lelkes éljenzés kisérte. Az állomási épület egyszerű félemeletes ház ; a vonat mentén tót munkások lelkes éljenzése hangzott. A kilátás gyönyörű; látható Ghymes és Appony ősi várromja. Szomorfalva és Ludány állomásokon nagy néptömeg lelkes éljenzése fogadott bennünket. Az utóbbin Toman segédszolgabiró üdvözölte a küldöttségeket. Kölcsönös bemutatás kézszoritás és éljenzés után a vonat Nagy-Tapolcsána robogott be. A pályaudvar előtt óriási diadalkapu állt, „Isten hozott“ felírással. Két oldalon nagy nemzeti lobogók, árboczok virággalyakkal körül fonva, az állomáshoz levelekkel, gályákkal és lobogókkal diszesen dekorálva. Tömérdek nép szorongott mindenütt diszegyenruhás tűzoltók megyei rendőrök sorfalat álltak, a népzenekar a Rákóczy indulót húzta, a lelkesedés leirhatlan volt. Egetverő szláva és éljen kiáltások mellett mentünk az étterembe, melynek falát a tölgyfagalyak egészen elborították; a guirlandok középen egy csomóban pontosultak közbe czimerekkel és nemzeti bajor és belga lobogókkal, fent azáleákkal, keleti növényekkel és cziprus gályákkal diszitett emelvényen a király és királyné mellszobra volt elhelyezve. A patkó alakú, 125 személyre terített asztal legfelső helyén Kopp főigazgató, mellette Kostyál alispán és Schnierer osztálytanácsos ültek; a menü melyet Troytl bécsi államvasuti vendéglős állított össze, igen ízletes és változatos volt. A hangulat lelkesült ; felköszöntőkben nem volt hiány; az elsőt Kopp vezérigazgató mondta a királyi családra és mindazokra , kik a vonal létesítésében közreműködtek. Freund Kopp vezérigazgatóra, Blazovits a vendégekre, Bornemisza a vasúttársaságra, Stummer általános lelkesedés mellett Magyarországra, Horváth Alajos Blazovitsra, Pethő a sajtóra emelték poharukat. Verhovay válaszolt a sajtó részéről a társulatot és de Serrest éltetve. Bornemisza a nyitrai hölgyekre, Wahl francziául de Serresre, Keller prépost Odescalchy Gyula képviselőre emelte poharát. A társaság lelkesült hangulatban, mozsárdurrogások, éljenzések és zene mellett szállott vonatra, hogy visszatérjen részint Budapestre, részint Bécsbe. FÜGGETLENSÉG. Szeptember 16. TÁRSADALOM. HÍREK. — szeptember 15.— Báró Kemény Istvánról, kinek halálát már említettük, az Ellenzék a következő életrajz-adatokat közli: Született 1811-ben, Csombordon. Atyja b. Kemény Simon volt, anyja gr. Teleki Anna. Enyeden kitűnő eredménnyel végezte az iskolát, ez intézetnek köztiszteletben álló kifogyhatlan áldozatkészségéről ismert gondnoka volt haláláig. Politikai tevékenységének főként Alsó Fehérmegye volt színhelye. Alsófehérmegyét a hires b. Kemény Dénessel képviselteté; 1848-ban e megye főispánja lett. A forradalom iszonyú bulásai e megyét érték elsősorban. B. Kemény István ott volt, hol tenni, menteni kellett, még életét sem kímélvén. A forradalom után saját maga és vagyona koczkáztatásával az üldözöttek és bujdosók gyámola volt. E sötét napokban fény körözi a csombordi báró tisztes alakját. Kiváló gazdai tehetségét ekkor feldúlt birtokai újjáteremtése által bizonyitá be. Különben az ő birtoka volt, megbízható adatok szerint, Erdélyben az első tagositott birtok, melyen váltó gazdaság volt berendezve már 1834-ben. A provizórium alatt a passzív ellenállás hive volt és ily szellemben képviselte megyéjét a szebeni országgyűlésen. Az alkotmányos korszakban többször volt országgyűlési képviselő. Szívbajban hunyt el. Özvegye báró Bánffy Kata, kivel 48 évet töltött példás házasságban, és számos tagú család gyászolja, közte báró Kemény Gábor miniszter, ki nagybátyját veszté el benne. Az elhunyt báró holttestét holnap délután fogják ideiglenesen nyugalomra helyezni a csombordi sírkertben. — Szemere Miklós síremlékére ma Nagy József m.-vári jegyzősegédtől négy forintot kaptunk , mely összeghez Paksy István 20, Kiss Mózes 20, Szarka Mózes 10, Kohn Áron 10, Nagy József 30, Halász János 20, Kukri Péter 10, Klein Márton 10, Petrovics Lajos 10, N. N. 20, Márton János 20, Ombodi Ferencz 10, Várady András 10, N. S. 50, Hézser 20, Strauss Adolf 30, Varga István 10, ifj. Szarka István 10, Molnár Ferencz 20, Halász Áronné 30, Salamon József 10, Toniska Boldizsár 10 krajczárral járultak. — József főherczeg gubája, Bisutka István debreczeni gubásmester egy gyönyörű fehér fürtös gubát ajándékozott József főherczegnek, amellyel a párisi világtárlaton aranyérmet nyert, „Hadd legyen a télre!“ vélekedők Bisutka bácsi, így írja ezt a Debreczen. — Japáni diplomaták Budapesten. Janakebara és Takata, a berlini japán követség tagjai (az előbbi feleségével) tegnapelőtt óta Budapesten időznek. Az exotikus vendégek Bécsből érkeztek s a Hungáriában laknak. Tegnap egy tolmács kiséretében megnézték a királyi palotát, a múzeumot s egyéb látnivalókat. A japániak holnap elutaznak. — A tömösi szorosban a Mérnök- és Épitész-egylet által épült honvédemlék ünnepélyes felavatása f. hó 25 én történik. A m. kir. államvasutak igazgatósága, megkönnyítendő az ezen alkalomra a Brassóba való utazást, valamennyi lerándulónak, közbeeső akármelyik állomástól érvényes féláru menetkedvezményt engedélyezett. Akik e i kedvezményt igénybe véve lerándulni szándékoznak, felkéretnek, hogy az erre szükséges igazolvány átvétele végett levél utján vagy személyesen a M. Mérnök- és Építész-egylet titkárságához (IX. Csillag-utcza 12. szám.) vagy Északy Károly úrhoz (Kolosvár, m. k. államvasutak üzletvezetősége) forduljanak. — A megboszult szerkesztő. Amerikai történet. Illionis államban Quincy városában megjelenik egy Herald nevű újság, melynek egyik szerkesztője Wheeler úr, vezeti a politikai és színházi rovatot. Az igen tisztelt ur rettenetes ellensége Garfieldnek, a beteg elnöknek és gyűlöletének egyszer a következőleg adott kifejezést: Azt hisszük, hogy Guiteau éppen olyan jellemszilárd egyén, mint az kit lelőtt és hogy ő a lelőtt mellett sokkal kevésbé veszélyes az államra. A goromba és tapintatlan nyilatkozat nagy felháborodást keltett a városban, melynek csak egy szikra kellett, hogy kitörjön. Ez a szikra nemsokára itt volt. Egy operatársulatnak kellett volna néhány előadásra jönni a városba. E társulatnak igazgatója is elolvasta a neheztelt nyilatkozatot és mint igaz híve Garfieldnek azonnal távirt a városba, kijelentve, hogy ő Quincyben nem tart egyetlen egy előadást sem, ha Wheelernek megengedik a színházba menetelt. Ez már sok volt. A tiszteletreméltó yankeek elhatározták, hogy a derék republikánus érzelmű igazgatónak teljesítik kívánságát. De hogyan eltiltani a keményfejű újságírót a színháztól? Meg kell égetni a szerkesztőt in effigie. Kitömtek egy puppát, ez személyesítő a szerkesztőt, azután nagy menetet rendeztek, hol elől a zenekar ment, melynek hivatása volt a legtökéletesebb macskazenét cselekedni, azután következett egy kocsi, rajta felállítva egy akasztófa, arra felakasztva a szerkesztőt helyettesítő alak, végre következett a „gyászolók“ tömege. A piaczon megállt a menet, ott máglyát raktak, azt teleszórták a Herald példányaival és meggyújtották. Ekkor megkezdődött a macskazene és az ordítozás. Másnap megérkezett az opera társulat, és az előadást megtartotta. Wheeler úr annyira elszégyenlette magát, hogy csakugyan nem ment egyetlen előadásra sem. — Ó-Buda az árvíz ellen. A jövő héten kezdik meg Ó-Budán a Filatori gát építését, mely ezt a városrészt az árvízveszélytől lesz hivatva megmenteni. Az építés felügyeletét a fővárosi tanács egy bizottságra ruházta, melynek elnöke Rupp tanácsnok, tagjai : Kun Gyula i jegyző, Incze főmérnök, Heuffel szakosztályi mérnök, Lampel főszámvevő, Házmán József III. 1 kerületi elöljáró és dr. Országh, Rádány, Zboray, Press, Varga, Vörösváry városi képviselők. A gátat még a tél előtt okvetlenül teljesen el fogják készíteni. — A kültelki vízvezeték csöveinek lerakását, — melyek a közraktárak elevátorait a gépezet hajtására szükséges szüretlen vízzel lesznek ellátandók — megkezdették. A vezeték a Rudolf rakparton közvetlen az alsó rakodó előtt halad, az akadémiánál felkerül a lánczhid elé, majd ismét az alsó rakodón halad a belvárosi plébániáig s itt ismét felemelkedik a felső partra. A kalap utczával szemben a járdát áttöri s a Ferencz József rakparton az utcza közepén halad egész a közraktárakig. E bevezetésnek az az előnye is lesz, hogy ez által a közbe eső terek és utczák locsolhatók lesznek. — Leányrablás Máramaros-Szigeten. Mint 1a Budapestnek írják, e hó 10-én Trux Lajos máramaros-szigeti gazdag polgár lakásába rablók törtek be és elrabolták Coelestine leányát, magukkal vivén egyszersmind másfélezer írt kézpénzt és egy takarékpénztári könyvecskét is. Legfurcsább a dologban az, hogy a szomszéd szobában alvó szülők semmi zajt nem hallottak; képzelhetni tehát fájdalmas meglepetéseket, midőn reggel észrevevék szeretett leányuknak rejtélyes eltűntét. Egy utczára nyíló I ablak volt kifeszítve, tehát azon keresztül történhetett a betörés. A szobában levő asztalra krétával e pár szó volt írva : „ A kinek volt, ‘ annak lesz is“ ; az ablak alatt egy K betűvel jegyzett zsebkendőt találtak. A rendőrség azonnal megtette a kellő lépéseket a tettesek nyomozására, azonban még eddig semmit sem sikerült felfedezniük. — Tűzvész. Him községben — mint az Abauj-Kassai Közlönynek írják — e hó 5 én esti 8 óra körül néhány földbirtokos és haszonbérlő által egy helyre rakott és gépelésre váró osztagok között eddig ismeretlen ok miatt tűz támadt. Elégett Turgonyi Lajos orsz. képviselőnek és Klein haszonbérlőnek búza, gabona és árpa vagy négy kazla. A kár több ezer írtra megy. Az oltásnál lelkesítő példával járt elő a családjával és az esti órákban buzitai rokonai látogatásáról hazatérő Turgonyi Lajos ur. Fájdalom azonban, hogy felebaráti buzgalmában azon i sajnos baleset érte, hogy leesés következtében a jobb lábán zúzódást szenvedett, mi miatt ágyát őrizni kénytelen. — Mentőkészülék a lóvasuton. A budapesti köruti vaspályatársaság ma d. u. 4 órakor kísérleti próbát tartott a Kövesdy Dániel mérnök által feltalált és az igazgatóságnak felajánlott gyorsfékező és mentőkészülékkel a városligeti vonalon. Számosan voltak jelen a főváros és a rendőrség részéről is. Kövesdy készüléke két főrészből áll, a tulajdonképeni mentőkészülékből és egy gyors fékezőből. Először is a gyors megállító készüléket próbálták meg, mely eltekintve attól, hogy a vonat megállításánál mindannyiszor érezhető zökkenésnek volt kitéve, ismételten sikerült azonban a megállítás még nem volt eléggé rögtöni, mely a feltaláló szerint bizonyos alkatrészek gyengébb voltában keresendő. A készülék mentő része a kocsi alatt alkalmazott ponyvából áll, és annak gyakorlati megkísérlése úgy történt, hogy egy emberi test súlyának megfelelő zsákot dobtak a sínekre. A mentőkészülék feladata lett volna az útban levő testet elfogni és megóvni, hogy a kerekek alá ne kerüljön, azonban a készülék a szolgálatot megtagadta, sőt a zsákot egyenesen a kerekek alá sodorta. A kísérlet ezen része tehát nem mondható sikerültnek, s a gyors fékező is csak bizonyos javításokkal lenne használható. A bizottság a kísérletről később részletes jelentést fog készíteni. Mint értesülünk a társulat a kísérleteket a külföldi hasonló készülékekkel folytatni fogja. — Háziúr mint koldus. A lovag-utcza, Szondy-utcza és Nagymező-utcza szegletén évek óta látható egy féllábu tisztán öltözött egyén, ki minden arra menőt „kezét csókolom nagyságos ur“ szólít meg, kalapját oda tartja alamizsnáért. Ez a koldus a VII. ker. Szondy-utczában egy földszintes ház tulajdonosa, sőt mi több felesége saját házukban szatócs üzletet folytat, melyhez fa- és szén raktára is van, így nem csoda meggazdagodni, ha két felől van kenyérkereset. „Ennek a háztartásában is előfordulhat az eset, hogy a cseléd úgy hívja haza a házikisasszonyt. Kisasszony kérem jöjjön haza, mert a tensasszony elment a piaczra, a tensur pedig el akar menni koldulni.“ — Ezzül lőtt élet. Tegnap egy fiatal, csinos arczu leány, névszerint Éjszaki Ilona, szent-mihályi (Somogy megye) szül. 19 éves hajadon vetette fel magát a Rókus kórházba, mert nyakán kötél által okozott súlyos sebek voltak, melyek onnan eredtek, hogy a napokban szerelmi bubánatból felakasztotta magát, de még jókor észrevették s levágták. E fiatal leánynak rendkivül kalandos az élete. Tíz év előtt került a fővárosba s szolgálatba állott ; de ezt mihamar megunta s faczérkodni kezdett. Ennek az lett a következménye, hogy rövid idő múlva bekerült a Rókusba. Itt, midőn egy alkalommal felügyelet nélkül hagyták, az emeletről leugrott az utcza kövezetére, de minden komolyabb baj nélkül. Felgyógyulása után folytatta előbbi életét s szerelmi bánatból egy ízben a Dunába ugrott, de kifogták, azután fosfor-oldatot ivott, de a gyors orvosi segély ekkor is megmentette. Hasonlóképen járt mostani öngyilkossági kísérletével is. Ez idő alatt a leányt a fővárosból évenkint többször eltolonczolták illetőségi helyére, de mindig visszakerült a fővárosba. A leány a felvétel alkalmával is azt mondta, hogy meg fogja magát ölni , szigorú felügyelet alá helyezték. — Amerikai fogorvosok. Az amerikai fogorvosok nemrég New Yorkban tartott kongresszusán megállapították, hogy az Egyesült Államokban összesen tizenkétezer fogorvos működik. Ezek páczienseiknek évenkint három millió hamis fogat raknak be és ezekhez meg a plombáláshoz félmillió dollár értékű aranyat használnak föl, százezer dollár értékben pedig olcsóbb érczeket: ezüstöt, platinát süt. Egy statisztikus kiszámította, hogy a newyorki temetőkben eddig másfél millió dollárnyi arany van eltemetve, csupa aranydomb képében. E szerint e temetők a jövő nemzedéknek igazi aranybányái lesznek. — Megmérgezett bíró. Lembergből írják, hogy a kaluszi törvényszék elnökét patkányméreggel meg akarták ölni és e czélból egyik ebédjénél az ételbe jó nagy adagot kevertek, melynek hatása oly nagy, hogy bár korán érkezett segély, nem hiszik életben maradását. — A miskolczi nagygyakorlatokról — a fővárosból oda vezényelt csapatok vasárnap e hó 18-án érkeznek vissza Budapestre. A hazatért csapatok a bevonulás napjától október 1-ig fegyverszünetet tartanak s ez idő alatt csupán helyőrségi szolgálatot végeznek. E szolgálatban a honvédséget már hétfőn délben felváltják. Ezekkel együtt jönnek vissza a 32. gyalogezredhez tartozó és 13 napi fegyvergyakorlatra bevonult szabadságoltak és tartalékosok, kik hétfőn bocsáttatnak szabadságra. — Lecsúszott erdő. Baselban a Krinvölgyben is volt a napokban hegycsuszamlás, csakhogy ott a hegynek teteje a rajta levő erdővel akadálytalanul csúszott le a völgybe és az ott levő réten megállt anélkül, hogy veszedelmet okozott volna. Az összes eredmény az, hogy a baseli jogászok most széttörik a fejüket a kérdés megoldásában ki-é az erdő. — Verekedések Kréta’szigetén. Egy távirat arról értesít, hogy Kréta szigetén politikai okokból a keresztények és a törökök közt verekedések vannak napirenden, melyek majd mindig véresen végződnek. A törökök nagyon elégedetlenek és izgatottak, hogy az angol kormányzat alatt az elviselhetetlenségig terheltetnek adókkal és ezért a keresztényeken egyáltalán akarják boszujokat kitölteni. A hatóság kénytelen volt segítséget kérni távirati után. A szepesi társaskör e hó 17-én (szombaton) estel 7 órakor a Schmidt-féle vendéglő külön helyiségében (Kálvin-tér, üllői út és stáczió-utcza sarkán) ismerkedő estét tart, melyre a szepesmegyei illetőségű testvéregyetemi polgárok tisztelettel meghivatnak. Vendégeket a kör szivesen lát. — Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök e hó 23-án Budapestre jön, hogy az országgyűlés megnyitási ünnepélyén jelen legyen. — A budapesti férfi dalegyesület szeptember hó 17-én a Széchenyi sétatér termében egyesületi estét tart, melyen több budapesti zenekedvelő szivességből közreműködik. — Idegrázó jelenet egy állatseregletben. Múlt szombaton esti 9 órakor Greenobleben egy borzasztó jelenet szakasztotta félbe az állatseregletben előadott mutatványokat. Miss Aissa, a híres állat szeliditőnő előbb mutatványokat adott két nagy oroszlánnal, ezután bement a farkasok, hiénák és medvék ketreczébe, melyekbe egy ürüt és egy kecskét vitt be, anélkül, hogy e szelik füevőket bántották volna. De mielőtt ezeket a mutatványokat megkezdhette, egy másik ketreczet kellett kiüritni, melyben két az nap reggel megérkezett fiatal oroszlán volt. Ezeket nagy ügygyel bajjal nyers hússal ki lehetett az egyik ketreczből a másikba csalni. De miután a szeliditési mutatvány be volt végezve és misszissa a két fiatal oroszlán vissza akarta csalni abba a ketreczbe, melyben előbb voltak, ezen állatok egyike ráugrott, körmeivel mellét sebesíté meg és földre terte a nőt. Miss Aissa azonban nem veszte el lélekjelenlétét, hanem felugrott, torkon ragadta az oroszlánt és igyekezett tőle megmenekülni, ekkor két más szeliditő belépett a ketreczbe s addig ütötte botokkal az oroszlánt, mig ez eleresztette a bátor szeliditő nőt. Miss Aissát azonnal kivitték a ketreczből, egy orvos testén nyolcz köröm és egy foggal ejtett sebet fedezett fel. Bármi súlyosak is e sebek, még sem tartanak komoly következésektől. — Az írók és Művészek társaságának választmánya f. hó 16-án (pénteken) délután 3 órakor ülést tart, melyre a választmány összes tagjai meghivatnak. Főtárgy a kör újjászervezése, az uj aláírások kibocsájtása. — Vonat-beszüntetés. A május hó lökétől kezdve ünnep- és vasárnapokon kedvező időjárás esetén Budapestről Palotára és vissza közlekedett két vonatok forgalma f. hó 18-tól be fog szüntettetni. — A hivatalos lapból. Uj honvédlelkészek. A honvédelmi miniszter, folyó évi augusztus hó 1-től számítandó ranggal a szabadságolt állományban kinevezte : honvéd-segéd-lelkészszé: Kvassay Károly gajári r. kath. segéd-lelkészt; Brenner Lajos tatai kegy. r. gymnasiumi tanárt; Budany és ungurfalvi g. kath. lelkészt ; Maurer Oswald sámsoni r. kath. segédlelkészt; Krastyanszky Károly rózsahegyi kegy. r. tanárt, Nagy Mátyás petrovoszelói r. kath. segédlelkészt, Szirba János g. keleti segédlelkészt, Moldován Simon dedrád-széplaki görög-katholikus segédlelkészt, Máthé József nyújtódi r. kath. segédlelkészt, Gyarmathy József józsafői h. hitvallású lelkészt, Deák Sándor hoszufalusi ág. hitvallású lelkészt, Pánczél József mezőberényi h. hitvallású lelkészt, Kolumbán Áron békési h. hitvallású segédlelkészt, Onody Sándor n.szalontai h. hitvallású segédlelkészt, Kónya András erdőbényei h. hitvallású lelkészt, Tegze László nagybányai h. hitvallású lelkészt. — Névváltoztatások: Settel József budapesti lakos Szilágyira, Baruch Dávid szombathelyi lakos Balogra, Schveiger Jakab irsai lakos Simonfira változtatták vezetéknevöket. A Göczel István urnak adandó diszkardra ma a következő adományok érkeztek szerkesztőségünkhöz : Derventi magyarok, Boszniából . 4.— Összeg: 231.10 Gróf Klebelsberg Zdenko, Kolozsvárról .....................................10.— Majorossy Géza . . . . 1.— A gyógyszerészettan-hallgatók ismerkedő estéjén gyűlt . . 5.05 Névtelen, Temesvárról . . 2.— Kuthy Emil, Nagykanizsáról . 1.—Gergelyi Ferencz, Topolyáról . 2.— Végh Ferencz, Topolyáról . . 1.— Gaál Lajos, Topolyáról . . 1.— Kádár Kálmán, Vámos Mikoláról . 2.— Ehhez a tegnap kimutatott . . 20205 MŰVÉSZET. — A nemzeti színház drámai tagjai megemlékezvén arról, hogy valaha a sajtó is nagy tényező volt a nemzeti színház alapjának s különösen nyugdíjalapjának létesítésében, szives áldozatkészséggel elhatározták, hogy a hirlapírók nyugdíjintézete javára egy előadást rendeznek. A nemzeti színházban azonban a színházi szabályok értelmében jótékony előadások nem lévén tarthatók, a szinház drámai tagjai a hirlap- A FÜGGETLENSÉG TÁRCZÁJA. Henri párbaja. Regény. 18 Irta: RÁCOT ADOLF. XVII. Brazier megmondta, a mit tudott. — Armentray grófnő énekelt; itt volt nála Laincaireur és Nohan herczeg. Briffant kisasszony csodálkozott: — Saincaire ? Hát még visszajött tegnap ? — Tíz óra felé jött vissza. Úgy látszik, a grófnőnek jó ismerőse. — A grófnőnek sok jó ismerőse van, — jegyzé meg Morére jelentőségteljes mosolylyal. Helén hálás pillantást vetett a kicziczomázott lovagra s folytató Brazier kihallgatását. — Laincaire úr az éjjel távozott? — Igen én kisértem ki. — Nem szólt semmit — a hangversenyről ? — Nem. — Hát kelendők-e a jegyek? — kérdé tovább a teremajtóból a rendezést áttekintve. — Már majd ezer frankot szedtem be, vagyis ezerötszázat, mert Chénefer ur maga ötszázat ad még ma. Helén megrettent a Chénefer névre. — Chénefer ur is váltott jegyet? A festő, ugye? — kérdé, mintha nem tudná biztosan. — Ötöt, száz frankjával. — Mikor beszélt ön vele ? — Tegnap délben . . . Briffant kisasszony le volt hűtve. Akkor még nem beszélhetett róla Henri, tehát nem ő érdekelte az atyát annyira. Kezét Morére karjába öltve sétára bírta. E két lény úgy érezte, mintha régen ismernék egymást. Már távozóban voltak, ekkor lépett hozzájuk Alfréd úr feketében, fehér nyakkendővel. — Asszonyom, csak egy szóra — könyörgött a legalázatosabb hangon — uram, álljon meg kérem csak egy rövid szóra . . . — Mit akar ? — kérdésesen kedvetlenül. — Tudom, hogy nagyszerű repertoárja van a magas iskolából. De az ilyen tehetséges művésznő néha a komikust sem hanyagolja el, abban is feltalálja a szépet ... . — A dologra, kérem, — sürgeté Morére ! hetvenkedő hangon — nem várhatunk egy óra hosszat ! — Tudom, bocsánatot kérek, — szólt ijedten a szegény énekes. — Asszonyom bizonyosan ismeri ezt a kis elszász dalt : Én elszász vagyok . . . Alfred úr dúdolgatni kezdte. — Én ezt éneklem legjobban, és ha ön, asszonyom oly kegyes volna velem kettesben énekelni, a hallgatóság el volna ragadtatva. Helén haragjában elpirult. — Nem ismerem azt a dalt, kérésének nem tehetek eleget. — Nem is illik ilyet kívánni, — kiáltá Morére lesújtó tekintetet vetve a szerencsétlen énekesre. Helén még visszakiáltott Braziernek : — Ha keresnek, vagy levelem érkezik, a tengerparton találnak. Brazier helybenhagyólag intett. — Azután Alfrédet kezdé dorgálni: — No lássa, most megsértette a művésznőt helytelen kérésével; a mellett zsebre kell dugnia ennek az urnák helyreutasitását, mert úgy czéloz, mint a Jokey-Club bármely tagja. Alfréd alázatossága daczára felzudult e szóra : — Ez az ember és Jokey-Club! Ismerem őt jól! . . . Csak olyan kalandor. Majd elmondom, mit tett Anna kisasszony pénzével, aki, a dalmárszinháznál énekel : bankárnak híresztelve magát, átvette a kisasszony pénzeit elhelyezés végett; mivel a szerelem vak, tehát . . . " — Alfréd ur, — szólt Brazier szigorúan, j — én nem tűröm, hogy előttem valamelyik vendégemet rágalmazzák . . . Alfréd urnak eszébe jutott, hogy Brazier vendégei közt talán ő a legutolsó fizetés dolgában, azért is szokott alázatosságával akarta hibáját helyre hozni : — Igaza van, Brazier úr, — bocsánatot kérek ... De Briffant kisasszony mégsem helyesen teszi . . . Ő nagyon jól ismeri azt a dalt. Énekelte is egyszer, hallottam, úgy művésztársaságban ... Azt mondták rá, hogy nagy sikert aratna az operette-ekben : egy barátom mondta, s egy kitűnő komikus a Palais-Royalból. — Ne beszéljen nekem ilyen bolondokat! — Ah! tudom én, mit teszek! — mormogó Alfréd eltávozva. ! —Ezalatt Helén Óe Morére a tengerpartra tértek. Épen apály állott be. A sziklák felé haladtak. A többi közt Morére e kérdéssel fordult a szép hölgyhez : — Vár kegyed valakit ? — Választ várok igen fontos ügyben, felesé habozás nélkül. — Nem is értem ezt a mulasztást. — Lehetek szolgálatára ? Helén megrázkódott s felesé : — Aligha. Talán később inkább igénybe vehetem szívességét. — Asszonyom, az öné vagyok. Mi értjük egymást ... a grófné megérkezése közel hozott bennünket egymáshoz. Én örülök a véletlennek s ha valaha szolgálatomra karomra, szivemre lesz szüksége . . . — Majd meglátom. Meddig marad itt ? — Ameddig ön óhajtja. Nem vagyok időhöz kötve. — Köszönöm. — felesé Helén. Reggelihez csengettek, sietni kellett az étkező terembe. Belépéskor Helén rögtön észrevette, hogy Nohan herczeg nincs jelen. Egyetértő pillantást váltott kísérőjével. A reggeli végén Brazier tiltakozva értesíté valamiről Helént, ki mosolygó búcsúpillantást vetve Morére felé, elsietett. A kis zongorateremben Chénefer Henri várt rá. Mielőtt kezet foghattak volna, vagy Henri egy szót szólhatott volna, a hölgy türelmetlen sietséggel kérdé : — Nos? XIX. — Atyám megtagadta beleegyezését — felesé Henri. Helénnek hideg modora könnyűvé tette neki a feladatot, hogy a kínos feleletet megadja. Henri fájdalmasan sóhajtott, arcza sápadtsága, szemének lázas fénye álmatlan éjről tanúskodott. Helén nem bírt rögtön szólni. Meglepetve, határozatlanul nézett maga elé ; azután szintoly érzéketlenül, mint előbb, kérdé . — Mindent megmondott neki ? — Mindent. — Becsületére is hivatkozott ? — Igen. — Mégis megtagadta ? Mért nem akar bejegyezni ? — Édes Helén, ne kívánja tőlem, hogy atyám szavait ismételjem. Én mindent elkövettem, hogy atyám szivét meglágyítsam, de hiába. Atyám nagyon büszke nevére, családjára. Én mindent el fogok követni, hogy később . . . Helén haragra lobbant. — Később ? Ön várhat ! De én ? Talán félév, talán egy év múlva, ugye ? ... Ez gyalázatos eljárás ! Ha Henri nem tapasztalatlan fiatal ember, kit a szerelem vakká tett, feltűnt volna neki, hogy Helénnek kiszámított hidegsége hogyan változott indulatos haragra. De Henri csak húsz éves volt. Megragadta Helén kezeit és bensőséggel mondá : — Ne beszélj így ! Tudod, hogy imádlak ! nincs oly hatalom, amely megakadályozna abban, hogy nőül vegyelek ! — Igen, öt év múlva . . . kitagadás, atyai átok után. — Nem, atyámat is megnyerem részedre. Ha kell, anyámhoz folyamodom. Briffant kisasszony felkapta fejét. — Hát anyja nem tudja ? Az már más, — mondá haragtól reszkető hangon — akkor nem csodálom ! — Mit beszélsz ? — kérdé az ifjú csodálkozva. Helén ajkába harapott. — Semmit . . . csak azt gondolom, hogy egy nő jobban képes a helyzetemet átérezni. Mért nem fordultál rögtön anyádhoz ? (Folyt. köv.)