Függetlenség, 1942. február (10. évfolyam, 26-48. szám)
1942-02-01 / 26. szám
Életfogytiglani fegyházra ítélték a feleségdaraboló Jobb izfi az a falat kenyér^ amelyért fáradtunk Telefonszám: 1-444-00 X ETasdrnaifl ss&am SMj-k«Nrt«*4r é* kisdétiíratail Biwt, VIII, J&uef-kSr&t VITÉZ KOLOS^AR V-BORCSA KIHA I Ars 1 1,6 ra n SC^HRér 1 ” * ( negyedivre 5 P 50 fillér MEOKEZOODOT^^me^PU^^ST^ONA Százas rajokban támadják a fó bombázók az erődöket A Burmában elnyomuló csapatok elérték Moulmeint Kurszktól északkeletre több szovjet hadosztályt megvertek és üldöznek a németek Észak-Afrikában a tengely légierői bombázzák a visszavonuló brit erőket . A távolkeleti harctér legkimagaslóbb eseménye, hogy Szingapúr tulajdonképpeni ostroma már megkezdődött. Hét nap óta egymást követő hullámokban jelennek meg a japán nehézbombázók a város és a katonai erődítmények fölött és a legkülönbözőbb méretű bombákat dobják le. Az amerikai rádiótársaságnak Szingapúrba kiküldött tudósítója is azt jelenti, hogy a japán légitámadások egyre hevesebbekké válnak és gyakran több mint száz bombavetőgép jelenik meg a város fölött, melyeket gyors vadászrajok kísérnek. Ezek a támadások több óra hosszat tartanak. Amíg a Japán légierő működése szinte az elviselhetetlenségig foko■ódott a szingapúri térségben, addig a Maidji-félsziget felé előretörő szárazföldi haderő már elérte azt a gátat, amely Szingapúr szigetét Johore tartománnyal összeköti. Katonai körök becslése szerint alig tízkométernyi távolságban a szingapúri szigettől máris öt, illetve hat hadosztály japán haderő gyűlt össze és így az első támadást mintegy kilencvenezer emberrel kezdik meg a szárazföld felől. A londoni rádió szerint Johore Báni környékén százezer főre becsülik az előrenyomult japán haderőt. Egyes jelentések arról számolnak be, hogy a Japánok újabb partraszállásokat hajtottak végre a Maláji-félsziget keleti oldalán és hogy a Szingapúrt környező vizeken erős flottaösszpontosítás észlelhető. Ebből arra következtetnek, hogy Ázsia legfőbb angol támaszpontját a levegőből, a szárazföld és a tenger felől egyidőben támadják majd meg az eddig sikert sikerre halmozó Japánok. A Maláji-félszigeti szultánok a japánokhoz csatlakoztak A Japánok sorozatos győzelmeinek erkölcsi és politikai hatása máris érezhető az ázsiai térségben. A Maláji-félsziget tartományainak szultánjai, uralkodói biztosra veszik a japán győzelmet. Ezt bizonyítja legjobban az is, hogy nem voltak hajlandók az angolokkal szolidaritást vállalni,úgyhogy sokat közülük az angol katonaság letartóztatott és fogságukból a japánok szabadították ki őket, így Sir Ibrahimot, Johore dán származású szultánját is japánok szabadították meg Kluangban, ahová családjával menekült. A Maláji-félsziget egész lakossága a szultánokkal együtt örömmel üdvözli az előretörő japán csapatokat, mert tőlül várják a felszabadításukat. Burmában a japánok átlépték az Attaran-folyót és apulméin közelében állanak A burmai fronton szintén meglepő gyorsasággal haladnak a japán és thaiföldi csapatok. Pénteken még a Salvin folyónál álltak, szombaton délelőtt pedig már az Attaran folyó egyes pontjain is átkeltek és közvetlen Moulmein városának közelébe értek. Moulmein elesése döntő hatású lesz a japán—kínai háborúra, mert e város bevétele után a burmai úton folyó szállításokat teljesen elvágják. Egy másik távirat arról számol be, hogy a burmai terepen előrehaladó japán balszárnú Rangoon városát közelítette meg, körülbelül negyven kilométernyire. A nagy esőzések ellenére ezen a vidéken szintén erős légitevékenységet fejtenek le a japánok, de erről egyelőre részletes jelentést nem adtak le. Különösen Rangoon északi katonai berendezését bombázták a japán repülők. Úfjabb japén térhódítások a holland - Indiai szigetvilágban Japán csapatok partraszálltak Nyugatborneo tengerpartján Pamangkatnál. Pamangkat 150 kilométernyire van a Sarawak tartományban fekvő Kusingtól nyugatra. Kusingot decemberben foglaltál el. Pamangkat 150 kilométernyire fekszik Pontian aktói, Nyugatborneo tartomány fővárosától is, amelyet a japánok többízben bombáztak és amely legnagyobb városa ennek a vidéknek. Sambas, amelyet a japánok január 27-én délután foglaltak el, mintegy tízezer lakosa Padang kikötőjében tizenegy hajót gyújtottak fit vagy rongáltak meg a japán repülők A császári főhadiszállás hivatalos közleménye szerint japán repülők Szumátra nyugati partján Padang kikötőjében hat ellenséges szállítóhajót és öt más hajót felgyújtottak vagy súlyosan megrongáltak. A japán repülők a január 27-ről 28-ra virradó éjjelen támadták meg a kikötőt. A támadás következtében egy tízezertonnás és három hatezertonnás hajó kigyulladt. Négy kisebb hajó elsüllyedt. Az amerikai part közelében egy tengeralattjáró elsüllyesztette a Rochester 6836 tonnás tartályhajót WASHINGTON, Január 31. A tengerészeti minisztérium a szombatra virradó éjszaka, hogy elsüllyedt a Rochester nevű 6836 tonnás tartályhajó. A tartályhajót ellenséges tengeralattjáró sülyesztette el az Atlanti óceán amerikai partjának közelében. A Rocelster legénysége, hír szerint, megmenekült és úton van a part felé. --m mal „Kitartani az utolsó emberig!” Ezzel buzdította a maláj katonákat Thomas Shenton, Szingapú korpozója, aki másnap . Harc önmagunkért A magyar nép talán még soha sem érezte át olyan mélységesen hivatott vezetőjénél szavait, mint most, amikor a Magyaráét Pártjában Bárdossy László miniszterelnök az Európa sorsáért folyó háborúról beszélt. Soha, de soha nem volt még olyan veszedelemben « keresztény kultúra és vele a magyarság, mint az elmúlt tavasszal, amikor a legszélsőbb európai vártán, a kárpáti határon leselkedtek a bolsevista barbárság hordái és itt állott egy olyan ugráskész hadsereg, amelyhez képest Batu khán lovashadai szerény kis különítmények, pusztai rablóbandák voltak. A diadalmas nyári hadjárat, amelyet német szövetségeseink indítottak el, a magyar honvédek hősiességének segítségével a legnagyobb eredményt érte el. Óriási veszteségeket okozott a szovjetnek, a harcok színterét eltávolította a kárpáti védővonaltól és lehetetlenné tette, hogy a szovjet repülők tízezrei könnyűszerrel összebombázzák a magyar városokat, lángba és vérbe borítsák a magyar falvakat. Az ötvenfokos oroszországi hideg, a száguldó hóvihar néhány hónapra megállította az előnyomulást és ez azt jelenti, hogy a veszély még nem múlt el. Ha jön a tavasz, minden európai népnek , ezek között nekünk is latba kell vetni minden erőnket, mert ez közös érdek. Minden európai nemzet, de elsősorban a magyarság érdeke. Bárdossy László miniszterelnök pénteki beszédében határozottan megmondotta, hogy a magyarság nem lehet tétben nézője Európa sorsa eldöntésének. Számunkra védelmi háború ez, a magunk védelmi háborúja. A kormányfő szavai szerint olyan harc, amely „nemzetünk, otthonunk, családi tűzhelyünk, templomaink oltalmáért és azért folyik, hogy magyarokként élhessünk újabb ezer éven át” Igaz, hogy a szent cél szolgálatában a magyar katonának el kell menni messzi idegen földre, de nyilván a fronton harcoló hős számára is megnyugtató, hogy a tűzvonal immár óriási távolságban van az otthontól, a családi tűzhelytől, a gyermek bölcsőjétől s nincs a bolsevikieknek olyan repülőgépük, amely a védtelen asszonyt, a gőgicsélő gyermeket támadhatja meg. Ezért mondja a miniszterelnök is: adjunk hálát az Istennek, hogy az ország határaitól több miint ezernégyszáz kilométerre vívhatjuk ezt a védelmi harcot. Tíz évszázadon át voltunk Európa védőpajzsai és saját otthonunknak elszánt oltalmazói. Ez idő alatt csak egyetlen egyszer— a várnai csata idején — történt meg, hogy a békés és munkás magyar élet feldúlása nélkül védekezhettünk az ellenség ellen. Végiggázoltak rajtunk a mongolok, akikkel a muhi pusztán kellett elfogadni a döntő csatát. Megértük Mohácsot és a magyar falvak ezreit törölte el a föld színéről az ozmán megszállás. A szabadságharc idején Világosig nyomult előre az orosz haderő, hogy nyomában éhség és pusztulás maradjon. Most először védjük magunkat anélkül, hogy a vér és tűz áradata elöntené az akácos magyar portákat és a ránk törő barbár közvetlenül fenyegethetné a gyermekeink álmát, lányaink, asszonyaink tisztaságát. És először történik meg, hogy nem egyedül menetelünk a véres kötelesség útján. Velünk van egész Európa Német, olasz bajtársak vasökle a mienkkel együtt csap az utolsó barbár fejére. Hűséges kis testvéreink, a finnek, velünk együtt állanak helyt a finn-ugor becsületért. S velünk menetelnek a spanyolok, franciák, dánok, svédek, norvégek, belgák, akik önkéntes légióikkal vesznek részt a keresztes hadjáratban. Számunkra tehát egyfelől ősi, európai feladatvállalásunk folytatása a mostani harc. Mindenekelőtt és mindenekfölött azonban magyar ügy. A magunk ügye. Az életünk védelme és a jövő boldogság, nyugodt élet megnyerése is. A bolseviki rendszerrel ugyania az európai kultúra és a keresztény magyarság utolsó ellensége tűnik a történelemből, Európa határai pedig eltolódnak a Kárpátokról messze kelet felé. Magyarország ezzel megszabadult attól a barbár veszélytől, amelynek árnyékában halnia kellett tíz évszázadon át <%* cél ,olyan grandiéra*