Függetlenség, 1944. június (12. évfolyam, 122-145. szám)

1944-06-28 / 144. szám

ciSida, 1S 4-e j Vlsius ^3 Honvédek Bombák hullása, szirénák bú­­gása, sebesültek jajgatása és ha­lotti némasága közben Magyar­­ország ünnepel egész lelkével, minden szeretetével körüljon va­lakit, aki fia, atyja, védettje és védelmezője egyszemélyben, keb­lére öleli a magyar honvédet. Honvédnap van és künn a külső világban nem történhetik semmi, ami elvonná figyelmünket ennek a napnak a jelentőségéről, meg­zavarhatná azt a lelki egységet­­amelyben ezen a napon az egész nemzet összeforr. Ma mindenki, aki magyarnak érzi és vallja ma­gát, a honvédre gondol féltő sze­retettel, végtelen bizalommal és nagy jogos örömmel teli büszke­séggel. Honvéd... úgy muzsikál ez a szó, hogy melegebb lesz tőle a szív, megfényesedik a szem és boldogság árad szét az országban arra a gondolatra, hogy a honvéd a világ egyik legjobb katonája, a miénk. Önmagát ünnepli a nem­zet, amikor honvédésre gondol,, erőt merít ebből a gondolatból a mostani megpróbáltatások el­viseléséhez és biztos hitelt ahhoz, hogy amíg a honvédség áll, addig Magyarország is lesz és magyar életet élünk, ezen a földön. Nálunk a katonáskodás soha­sem volt foglalkozás, még csak nem is törvényszabta kötelesség, hanem a nemzet lelkéből fakadó természetes faji adottság. Mi ka­tonák voltunk mindig, különben nem maradhattunk volna meg a népek öldöklő versenyében és nem állhattunk volna immár má­sodik évezrede , ezen a helyen, ahonnan minden népet elsöpört a történelem, hacsak egy pilla­natra is elfeledkeztek arról, hogy katonák és harc nélkül nincs fennmaradás, nincs fejlő­dés és jogcím arra, hogy éljünk. Azok,­ akik arra törekedtek, hogy a magyarságot elgyöngít­sék és a lefegyverzett, védeke­zésre képtelen nemzetet kitöröl­jék az önálló életet élő népek sorából, kitalálták, hogy a ka­tonáskodás tulajdonképpen csak a nagy n­emzetek kötelessége, mert a kisl­étszámú­­nép úgyis kénytelen alkalmazkodni a na­gyok által teremtett rendhez. Soha ostobább és alaptalanabb hazugságot! Minden nép törté­nelme éppen az ellenkezőjét bi­zonyítja. Minél kisebb valamely nép, annál jobban szüksége van a fegyverre és nincs a világnak az a nagylétszámú, nagyrahiva­­tott népe, amely el ne pusztulna, s ha önként kiadja kezéből a fegy­vert, lemond arról, hogy harcos tagja legyen az állandó harcban álló emberi társadalomnak. Utoljára Trianonban akartak megölni minket. Ott tiltották meg, hogy hadsereget tarthas­sunk. A módszer biztosnak lát­szott. Magyarország ma már a múlté volna, ha a trianoni meg­kötöttségek ellenére bölcs és sorsszerű Vezérünk, Magyar­­ország kormányzója meg nem teremtette volna a magyar hon­védséget. ő maga is katona, leg­szebb példaképe a honvédnek, ideálja az örök magyar katoná­nak és tudta, hogy a vállalt rop­pant feladatot, Magyarország­nak a trianoni tömegsírból való feltámasztását csak úgy végez­heti el, ha erős magyar hon­védségre, korszerű és régi tra­díciókhoz méltó hadseregre tá­­maszkodhatik. A magyarság megérezte ezt a parancsot, nem is kellett kimondani. ..Tolongott a zászlók alá, szívébe fogadta az ellenség által állandóan üldö­zött, rágalmazott, megsemmisí­tésre ítélt katonai szervezeteket, s amikor elérkezett a trianoni bilincs széttörésének mámoros palanata, Magyarország olyan fegyveres erővel állott a meg­változott világ arcvonalába, amely joggal kért meghallgatást és érvényesülést. Az új világ születése termé­szetesen ott találta a honvédet a szent magyar célok és az örök emberi értékek védelmében. Ebben a harcban az ázsiai ko­losszus ellen a magyar honvéd számtalanszor bebizonyította, hogy méltó hordozója az ősi ma­gyar katonaerényeknek, neve megint olyan fényességgel rá­gy­­og, mint Európát és az em­beri méltóságot ezer éven át védő őseié és a legbiztosabb zá­loga a magyarság fennmaradá­sának és a történelmi hivatás teljesítésének, amelyet a sors erre a nemzetre rótt. Harcolt a Don mellett s most a Kárpátok túlsó lejtőjén állja a harcot, ra­gadja bámulatra az egész elfo­gulatlan világot és írja bele vé­res szuronnyal a történelem lap­jaira a „Ne bántsd a magyar“-t­örök igazságát. Köszönet minden csepp vérért, amely a határok védelmében hull, minden nélkülözésért, fárad­ságért, amit zokszó nélkül, kemé­nyen és jókedvvel viselnek. Kö­szönet azokért a gondolatokért és érzésekért, amelyek a harcoló honvédség lelkéből ideszállnak és köszönet azért a felemelő meg­nyugtató tudatért, hogy a ma­gyar sors megint jó kezekben van, a fegyverforgató magyar honvéd kezében. Fogadják el ezen a napon, a honvédek napján az egész nemzet túláradó, boldog szeretetének megnyilatkozását, aminek a kifejezésére kevés a szó, de szó nélkül talán jobban megértjük egymást. Beszéd nél­kül, tettekkel mutatjuk most meg a világnak, hogy eggyé vált a magyar társadalom, mindenki honvéd és mindenki büszke arra, hogy részt vehet a mostani nagy közös áldozatban. v ­ 50 százalékos veszteséggel „dolgozott“ az első „ingajárat“ allatt. Nagy magasságban repült és nem dobott le bombákat. Német vadászrepülők azonnal fölvették a harcot és a kísérő szovjet vadászok közül hat gépet lelőttek. A négy­­motoros bombázók­­a Kárpátok átrepülésse után Olaszország felé vették Irányukat és az ottani szö­vetséges támpontokon szálltak le. Illetékes katonai körök­ közlése szerint a kötelék azonos azzal az amerikai harckötelékkel, amely a Berlin ellen intézett június 21-iki nappali támadás után kelet felé vette útját és szovjetorosz tám­pontokon szálltt le. Ezt a köteléket kevéssel a leszállás után német gé­pek támadták meg a poltavai és mirgorodi repülőtereken és súlyos veszteségeket okoztak neki. Az amerikaiak legkevesebb 56 négy­motoros bombázót veszítettek. A kötelék eredetileg 150 gépből állott s ebből most mindössze 80 tudott visszarepülni az olaszországi tám­pontokra. Illetékes német körök véleménye szerint ez a körülmény is bizonyítja, milyen kudarcba ful­ladt a szövetségesek terve, hogy ingajáratokat rendeznek be német terület ellen nyugat és k­­et között. Az első ilyen kísérlet az Ingajárat­tal 50 százalékos veszteséggel járt az amerikai bombázókötelék szá­mára. ,­­ Berlin, június 27. Szovjetorosz vadászok kíséreté­ben hétfőn délben négymotoros Limpodesing 17-es típusú amerikai repüllőkötelék repült át a keleti arcvonal felett és a Kárpátok felé vette Irányát. A kötelék 80 gépből A STADIUM ÚJDONSÁGAI Vitéz Kolosváry-Boross Mihály új könyve A zsidókérdés magyarországi irodalma A kutató lelkiisaieretessségével az avatott tollú UO tehetge- 4evel összeállított könyv alap -,erő ference égfl a magyar zsidó, kérdés mis­élésénél.^— A* hatalmas munkát az idei í> yvimpra a s,TAi> . a. adta ki ARA .0.— P Kapható és megrendelhető ■ tátlium­ könyvkridoválkiratnál . tVl Rózsa utca 112) Stádium könyves boltja (Vili József­ körút 5. sz.­­ Pfeifer Ferdinand (Kossuth Lajos utca 51 és minden könyvkereskedésben jut Mea aurea A Führer kitüntette a német hadiipar három kiválóságát Berlin jún. 27. A Führer Göring birodalmi tá­bornagy és Speer haditermelési és hadifelszerelési miniszter előterjesz­tésére a hadi érdemkereszt lovag­keresztjét adományozta a kardok­kal Frydag vezérigazgatónak a repülőgép cellák építését Irányító központi bizottság vezetőjének és dr. Hoyne igazgatónak a repülő­gépek felszerelését intéző központi bizottság vezetőjének. Speer mi­niszter javaslatára ugyancsak a kardokkal kapta a hadi érdemke­reszt lovagkeresztjét dr. Knepper mérnök, aki most 74 éves és a há­ború óta vezetője az egyik legna­gyobb német bányavállalkozásnak. Jurcsek Béla Péter-Pál napján rádió szóza­­t Intéz a gazdaközönséghez Jurcsek Béla földmívelésügyi miniszter június 29-én, csütörtö­kön, Péter-Pál napján délben 1 órakor „Mindennapi kenyér, mindennapi munka“ címmel szó­zatot intéz a gazdaközönséghez. (MTI.) Küldjük el beteg hozzátartozóin­kat a legközelebbi tüdőbe toggon­ ■­dozóba, a vizsgálat mindenki szá­mára ingyenes. j o — ߣUJ&i" kereszt Shimmis ELLEN Az emberiség története. A bete kínlódások már le;­mánynak közel nem hatásosak. Ezt nete egyúttal * szenvedés­­ek, járványok és sebek okozta kábulatában­léteken. Úttörő ban a »8 mérjfd­etlenek. Ma azonban az ember A korszerű német tudó* hatékonyan fellépni Esz­­thapok kisebb Mjdalmas,Ilen­iki tapasztalak áld a kutatás hare- Cherbourg külső erődei az ellenség h­áta mögött még mindig tüzelnek Berlin, június 27. A német rádió egyik haditu­dósítója hétfőn este a követke­zőkben foglalta össze a német nép hangulatát az amerikaiak Cherbourg­ behatolásának nap­ján: „A német nép minden szen­timentalitás nélkül éli át a Cherbourgi védőrség harcait, de ugyanakkor a legnagyobb tiszte­lettel és megbecsüléssel adózik Cherbourg védőinek. A Cherbourg birtokáért folyó harcokból hétfőn a német parti ütegek is kivették részüket. Ezek az ütegek Cherbourgtól keletre állanak egy keskeny parti sza­kaszon s tovább folytatják a harcot, noha hátsó fedezetük már nincsen. A várostól nyu­gatra álló ütegeket viszont 12 kilométer széles és 8 kilométer mély hídfőállás biztosítja. A normandiai félsziget északke­leti csúcsán, valamint az észak­nyugat felé kiugró Jobourg föld­nyelven a német támpontok még mindig tartják magukat, noha a­­ tenger felől állandóan erős tüzet­­ kapnak és a szárazföld felől is szünet nélkül támadják őket. Tilly térségében a harci tevé­kenység hétfőn kissé alábbha­gyott. Az angol csapatok csak gyengébb előretörésekkel kísér­leteztek s a németek valamennyi kísérletüket visszaverték. Az egész arcvonalon szünet nélkül tart a felfokozott tüzérségi te­vékenység. Feltűnően csekély volt ezzel szemben hétfőn a légitevékenység az egész inváziós hadszíntéren, ami nyilván a kezdvezőtlen angliai időjárással magyaráz­ható. A szövetségesek részéről csak elvétve került bevetésre né­hány vadászbombázó és vadász­gép. A német légierő nagyobb vadászkötelékekkel avatkozott bele a harcokba. Borzalmas veszteséget szenvedtek a rohamozó amerikai csapatok - V PARIS, jún. 27. Lutz Bach az Europapress ha­ditudósítója írja: — A leghősiesebb teljesítmé­nyeket a Cherbourgért folyó el­keseredett harcokban az erődök német legénysége vitte végbe. Ezek az erődök részben messze az áttört ellenség háta mögött még mindig folytatják az ellen­állást Noha az ellenség a tech­­nikai háború minden korszerű­­eszközével ostromolja. Láng­­szőre csapatok és számtalan tü­zérségi üteg gránátesése ellenére szenvedélyes lelkesedéssel har­coltak ezek a kis német egysé­gek az utolsó töltényig. Az egyes erődök elől az elesett el­lenséges katonák holttestei he­gyekké tornyosultak. Az ameri­kaiak páncélos és gyalogos köte­lékei újra meg újra rohamra in­dultak ezek ellen az ellenállási fészkek ellen. Egyetlen német harccsoport eredményei is mutatják, hagy milyen sikereket vívtak ki ezek az ellenállási­ fészkek a Cher­bourgért fo­jtó harcokban. Ez a harccsoport kereken ezer fog­­lyot ejtett. 60 páncélost és 15 páncélozott járművet megsem­misített, öt ágyút zsákmányolt, tizenöt további ágyút pedig el­­puszított. Cherbourg utcáin is a német katonák ugyanolyan hősiesen harcoltak mint a külső védelmi vonalakban Az egyes ház­akat ellenállási fészkekké építették ki s az ont­r­ikaiak mindenütt­­házról-házra voltak kénytelentek előrekü­zdeni magukat. Műszaki szakk könyveke­ PFEIFER FERDINAND könyv kereskedéséből. Budapest, IV. ker. Kossuth Lajos­ utca 11. szám. A német katonai repülők látják el Párist élelemmel Paris, jún. 27. A nyugateurópai védőöv német főparancsnoka, Rundstedt vezér­­ttábornagy elrendelte, hogy minden német katonai repülőgép, amely útbaejti Párist, szállítson élelmi­szereket a paksi lakosság részére. Ezzel az intézkedéssel egyrészt a német főparancsnokság elismerését akarja kifejezésre juttatni a­­­isi lakosságnak mintaszerű magatar­tásáért, másrészt pedig segíteni akar a párisiak élelmezési gond­jain. Normandia termékei így me­gint eljutnak a francia fővárosba, annak ellenére, hogy a normandiai félsziget ezidőszerint Európa leg­fontosabb hadszíntere. ­ Súlyos harcok Tilly sur Scullesnél Pilis, jún. 27. Vasárnap reggel óta súlyos har­cok folynak STilly s­ur Sculleznél, Cafentól húsz kilométernyire nyu­gatra és ezek a harcok kétségtele­nül a hídfőállás balszárnyán várt ellenséges offenzív­a nyitányát je­lentik. A hídfőállás itt eddig mind­­­össze húsz kilométer mélységet ért el. A 3. angol hadtest támadásainak súlypontja hat kilométer széleségi­ szakaszra esik. Vasárnap reggel 7 órakor ötórai pergőtűz után négy és fél angol hadosztály, köztük két páncéloshadosztály indult támadás­­ra. Azóta elkeseredett harcok foly­­nak, amelyek­ben a támadók súlyos veszteségeket szenvednek. Eddig az angoloknak csak egy helyen sike­rült betörniök egy kilométer mély­ségben. Hétfőn délután német részről hi­vatalosan közölték, hogy az ellen­séges betörést elvete­ttették, magát Tilly városát azonban feladták. Az elhárító csatában ISO angol páncé­lost pusztítottak már el és kereken­­ 800 foglyot ejtettek. A német hadosztály, am­ely ezt a sikert kivívta, Bayerlein altábor­nagy parancsnoksága alatt áll, aki a tölgyfalombos lovagkereszt tulaj­donosa. Az altáború­ Afrikában Rommel vezértábornagy első vezér­kari tisztje volt. Hadosztálya, amely jelenleg egy angol elit-had­testtel áll szemben, egyik kiválóan bevált német páncélos hadosztály, amely a legmodernebb német harc­­ikocsikkal — a Tigrisekkel és Pár­ducokkal — van felszerelve.­­ A felhőtlen időjárás mellett az ellenséges hadihajók tüzérsége és a bombavető repülőgépek is be­avatkoznak a harcokba. A német légierő és tüzérség hathatósan tá­mogatja a páncélos gránátosok el­hárító harcát. Azzal­­­het számolni, hogy a Tinynél folyó harcok a leg­közelebbi napokban még fokozód­nak és kiterjednek Caen szaka­szára is, amely még szilárdan né­met kézben van. Az angolok első támadási célja kétségkívül a villers bocage-caeni út, valamint az Orne vonala, Caentől délre.

Next