Függetlenség, 1944. augusztus (12. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-13 / 183. szám
mm Vtawimep, 1M4 augusztus 13 % slatcctendia Vitéz Boncacos Miklós: A nemzet egyetemes érdeke, hogy megszűnjeneka pártharcok A belügyminiszter nagyjelentőségű bemutatkozó beszéde a belső front kötelességeiről, a fegyelmező hatalom kérlehetetten érvényesítéséről, a káros törekvések megszüntetéséről és a belügyi kormányzat időszerű feladatairól Vitéz Boocros Miklós belügyminiszter szombaton reggel hivatali helyiségeiben fogadta minisztériuma tisztviselőkarának tisztelgését A belügyi tisztviselőkar nevében Johan Béla rangidős államtitkár köszöntötte a hivatalba lépő belügyminisztert Vitéz Bonczos Miklós belügyminiszter az üdvözlésre válaszolva hosszabb beszédet mondott az álami élet belső szilárdságáról és a háborús közigazgatás feladatairól. — Háborús, nehéz időkben a köz érdeke az első — kezdte beszédét a belügyminiszter. Ilyenkor el kell hagyni a közéleti megnyilatkozás szónoki dagályát, éppen csak annyit beszéljünk, amennyiből megértjük egymást, mert most a munkára van szükség. Az elmúlt világháború kemény tanulságai bebizonyították, hogy a külső front nem választható el a belső fronttól és otthon is, belül is el lehet veszíteni a háborút. Amikor tehát a magyar közigazgatás vezető tisztviselői előtt szólok, nem akarok a politika szépen megfogalmazott körmondataival élni, hanem, őszintén és egyszerűen le akarom mérni, hogy abban a küzdelemben, amelynek külső frontja most már a hágóinkat döngeti és körülfonja a Kárpátokat, itthon, belül mi a teendőnkket, utasításokat félretegye a szerinte bekövetkező „jobb időkre”. Márpedig nem férhet kétség ahhoz, hogy az államélet szilárdságának egyik legfőbb biztosítéka, az a tudat, hogy a jogszabály vagy a felsőbb hatósági rendelkezés, utasítás azonnal és a maga teljességében érvényesül. Ebből a megfontolásból hódul ki az a szilárd elhatározásom, hogy a fegyelmező hatalmat kérlelhetetlen szigorúsággal fogom érvényesíteni minden eféle hivatali fegyelmezetlenséggel szemben. A háború utolsó szakaszában minden erőt meg kell mozgatni . A háborús közigazgatás nem lehet ugyanolyan és nem lehet ugyanaz, mint a békés időké. Nyersen meg kell mondani, nehéz az ország helyzete. A tatárdúlás óta nem fenyegetett bennünket olyan külső ellenség, olyan veszély, mint most De nemcsak azért, mert keleti határaink védelmében hatalmas ellenséggel állunk harcban, hanem azért is, mert államéletünk belső szilárdságát veszélyek fenyegetik. Nem kívánom részletesen tárgyalni az államéletünk szilárdságát fenyegető ellenségeket és azok okát csupán azokra a jelenségekre szeretnék rámutatni, amelyek a belügyi kormányzat és igazgatás területét közelebbről érintik. A belső fronton a modern és minden erőt öszszefogó népfelkelés napjára virradtunk, a külső frontok mögött, a háború utolsó szakaszában minden erőt meg kell mozgatni és össze kell fogni, hogy a küzdő fegyveres katona, megkaphassa a hátországtól mindazt az erkölcsi és anyagi támogatást és segítséget, amely erőit fokozza. A belső frontnak ebben a felcsigázott készenlétében elsősorban kell említeni államéletünk szilárdságát fenyegető veszélyek között a pártpolitikai ellentétek túlságos kiéleződését, és a kiélesedett politikai szempontok érvényesülését a kormányzatban és a közigazgatásban. Politikai pártok létezése parlamentáris államban természetes adottság. Az erős többségi párt a törvényhozás és a kormányzat főirányaiban érvényesíti elveit, a többi pártok pedig kellő önmérséklettel megelégszenek ellenőrző szerepükkel. De a konkrét ügyintézés közben még a békeévekben latira tűrt politikai vitát vagy pártos részrehajlást. Közigazgatásunk európai színvonala és történelmi hangja. A belső frontnak ez a modern népfelkelés pedig, amelynek erőit most mozgásba kell hozni csak a határozottság, a gyorsaság és a szakszerűség elvein indulhat. Előre! (SS PK Gruber) Szűnjenek m meg a pártharcok és politikai versengések — A Penzet egyetemes érdekei, közönségünk egészséges véleménye, de a háborús közigazgatás érdekei is megkívánják: szűnjenek meg a pártharcait, mert pártharcokra, politikai versengésekre, szilárd, határozott és gyors kormányzat nem épülhet fel. A háborús közigazgatásra pedig mindebből az következik, hogy nem engedhető meg sem a központi irányítás terén, sem pedig a végrehajtás körébeni párt, politikai szempontok érvényesítése. Mindezeknek a megfontolása alapján pártpolitikától mentes, belügyi kormányzatot és közigazgatást kívánok inaugurálni. Pártpolitikai szempontokra és elvekre figyelem nélkül egyedül az ország objektív érdeke szabja meg a belügyikormányzat és igazgatás elveit, valamint a kivitel módozatait. Kormányzati és közigazgatási tisztviselők hivatali működésük körében ne politizáljanak. Intézkedéseik során nem lehet irányadó az a szempont, hogy az intézkedés mennyiben felel meg valamelyik párt elveinek vagy pedig hogy az intézkedésit mennyiben találkozik egyik vagy másik párt tetszésével. Különöse veszélyes és elítélendő megnyilatkozás lenne a pártpolitikai szempontnak az a jelentkezése, amely a hivatali intézkedés által érintett személyek között pártállásuk szerint tenne különbséget. Az ilyen intézkedés — akár állások betöltéséről, akár engedélyek kiadásáról, akár panaszok meghallgatásáról van szó — lerombolhatná közigazgatásunk erkölcsi hitelét, alkalmassá lenne az államhatalom elleni elkeseredés felkeltésére, sőt az államhatalom tekintélyét is megrendíthetnék. — Nem kis mértékben a pártpolitika kiéleződéséből származó, de más okokból is jelentkező veszélye az államélet szilárdságának a mindjobban elburjánzó fegyelmezetlenség, amellyel minden háborús közigazgatásnak előbb-utóbb szembe kell néznie. A fegyelmező hatalom kérlelhetetlen érvényesítése és a korlátozásokat, ahol lehet, igyekszik kibújni alóla. A jogszabályokhoz, a hatósági intézkedésekhez való engedelmességikészség meglazul. Ebben az államélet szempontjából ártalmas jelenségben különösen rikító egy-egy köztisztviselői fegyelmezetlenség. Akár pártpolitikai, eltérő álláspontból, akár világnézeti különbségből, akár a fegyelmezetlenségnek általános irányzatából, amely a felügyelet és az ellenőrzés csökkenésével csak fokozódik, nem egy köztisztviselő bátorságot merít arra, hogy a jogszabályt önkényesen értelmezze, a felsőbb hatósági intézkedésekkel, utasításokkal szemben a maga elgondolása szerint cselekedjék vagy pedig egyszerűen ne cselekedjék és a jogszabályt, hatósági intézkedések— Az évek óta tartó háború mind több és több korlátozást követel az egyénnel szemben, az egyéni szabadság köre mind szőkébb lesz. A nagyobb szabadsághoz szokott ember nehezen viseli Pestkörnyéki (nagytétényi) nyugodt Üzemünk részére gyakorlott gyors gépírónőket és tisztviselőnőket keresünk „ügyes” jeligére Blockner hirdető irodába, Városháza u. 10. A karhatalom, a tömeg, a jog, az otthon becsületének szolgálatában kell, hogy álljon De amilyen szigorú erénlyel és keményen fogom a közigazgatásban mutatkozó minden helytelen és káros példával szemben a fegyelmezés megtorló eszközeit alkalmazni — legyen meggyőződve ennek a háborús közigazgatásiak minden rendű és rangú munkába, minden munkatársam, hogy ugyanolyan szigorú megtorlással, gyors eréllyel és irgalom nélküli keménységgel fog jelentkezni az állam teljes büntető hatalma mindenkivel szemben, aki a közigazgatás nehéz munkáját végző hatósági személlyel szembeszáll, kivételt, szövetelt vagy pedig bármilyen érdekből munkája elvégzésében meg akarja akadályozni. Vegye tudomtás mindenki, ez a hatósági személy a magyar állam végrehajtó hatalmának képviselője és ennek a hatalomnak az erejével jelentkezie, amikor utastásait követve intézkedik. Nyomatékosan kiemelem, hogy ezt az elhatározásomat különös figyelemmel fogom végrehajtani a közbiztonsági szervekkel, csendőrégi és rendőrségi karhatalmi alakulatokkal való vonatkozásban. Minden rendelkezésemre álló eszközzel megóvom a csendőrszuronynak és a rendőrkardnak azt a tisztaságát és tekintélyét, amely megremegteli a gonosztevőt, de amely bátorságot, nyugalmat, biztonságot ad minden köteleségteljesítő ma, gyanták. Itt is legelső feltétel: a legszigorúbb fegyelem. A karhatalom nem jelenti a puszta erőparkot, hanem a törvény, a jog, az élet, a vagyon, az otthon, a becsület védelmének szolgálatában álló erőt. Nem önmagáért van, nem azért van, hogy fegyvereivel rettegtessen, hanem azért, mert lehetővé teszi a termés betakarítását, az állami élet biztonságát és a termelő munka zavartalan folytatását. Magyar nyazságot és egyenességet az állami és magánéletben Nem fogom megfengedni, hogy akár nyílt, vagy burkolt jelentkezési formában még egyszer felüssék fejüket azok a mozgalmak és törekvések, amelyek a múlt időkben a bomlasztás, rombolás, katonaellenes hang, a társadalmi testvér, harc és az osztályküzdelem hazajáró szellemeiként kísértettek. Ennek egyszers mindenkorra vége. A harc most a magyarság egész létéért folyik, bárki és bármi kísérli meg, hogy a magyar és magyar középét verjen, nem fog pardont kapni. Az államétel rendjét veszélyeztető további jelenség, amely a már említett káros tünetek egyik okaként is szerepel: a bizalmatlanság. Az államhatalom bizalmatlan polgárai irányában. Túlzott szaakadókkal, szinte elviselhetetlen ellenőrzéssel, zaklató bejelentés és egyéb terhes kötelezettségetekét igyekszik rendelkezéseinek érvényt szerezni. A polgár útont bizalmatlan az államhatalom iránt, keresi, kutatja, mi rejtőzhetik egyik, vagy másik rendelkezés mögött. Ugyanilyen bizalmatlanság jelentkezik a hatósági közlések irányában is, hajlamosak mindent lepkzésnek tekinteni s a meginduló suttogások nyomán pontosan az ellenkezőjét hinni mindanak, amit a hatóság közöl. Ebben a légkörben nem nehéz dolog az amúgy is meglévő bizalmatlanságot fokozni. Bizalmatlanság jelentkezik a tisztviselő és a polgár, sőt az emberek egymásközötti mindennapi érintkezésében és viszonyában is. Az állami életnek és a magánéletnek sok területén nélkülözzük a régi, a közmond ésszerű magyar nyíltságot és egyenességet. Úgy látszik, ez is együtt jár a hosszú háborúvalben felülről lefelé és alulról felfelé mindenkitől elvárom a férfias, őszinte nyíltságot és mindenkitől megkövetelem a magyar emberhez illő egyenességet. Az ellenkező véleményt, a nyílt panaszt mindig meghallgatom, a settenkedő árulást, a suttogó intrikát és a hát mögötti denunciálás szívem mélyéből megvetem, elítélem és megtorlóm. — A magyarság jellemétől távol állott a bizalmat lankadó, kételkedő lelkiállapot. Most mégis erre a lelkiállapotra mutatnak igen káros jelenségek. Az önbizalom megingására, sőt sok esetben hiányára is következtethetünk. Mintha sorsunk irányításának minden fonalát kiejtettük volna kezünkből, mint ha oda volnánk dobva a sora játékának , a magunk ereje már nem volna többé számottevő. Ezzel a gyáva kishitüséggel — amely néha már addig megy, hogy a nemzet létét is határidőhöz kötöttnek látja s már legfeljebb csak a véletlentől vár kedvező fordulást, államéletet élni nem lehet. Mindenkit át kell hatnia a nemzet élni akarásának, katonát, munkást, gazdát egyaránt, de legelsősorban a köztisztviselőt, aki az állam életét irányítja, vagy az államéletben esetleg cselekvően közreműködik. Bíznunk kell abban, hogy a nemzet élni fog, , élni és jedig nem akármilyen, hanem magyar életet. Korunk szégyenletes figurái . Tukyides írja a peloponnesosi háború késő éveiről, hogy a nemes gondolkodással rokon nyíltszivilség nevetségessé vált és eltűnt, helyét a bizalmatlanság foglalta el, sem az adott szó, sem a legszörnyűbb eskü nem tudta megtörni azt, az emberek ügyeskedéssel, ragaszkodással, egymás megelőzésével igyekeztek magukat mások ellen biztosítani. Óvakodjunk tehát a suttogóktól, mert egyik nap a harctéri helyzetről szóló különértesülésével szórakoztat, másik nap már a vezetőket rágalmazza, de a harmadik napon egészen bizonyosan arról közöl gyalázkodó híreket, aki eddig a leghűségesebben meghallgatta, akivel eddig a legjobb egyetértésben élt. Korunk szégyenletes figurája, nem kíméli a hivatali titoktartás, a baráti bizalom, sőt a családi meghittség oltalma alatt közölteket sem és ami legszomorúbb, nem egyszer olyan helyekre viszi, ahol árulkodásával úgy árthat, hogy az ártó szándék ellen még a védekezésre sincs lehetőség. — őszinte, férfias nyíltság a hivatali életben és a magánéletben, ez az egészséges közélet legerősebb biztosítéka. Ezért a hivatali élet l'llllilllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllillllillllllllllll Stinfei?Je5^l«áán& VB. jÓZSEF-KÜROT 5 ÄRUSITÄSA. íílfFONSENDElteftO 0Q0.M+4(! A népnek éreznie kell az államhatalom védelmét Azokban a válságos időkben, amikor az emberek nagy része az állandó idegfeszültség állapotában él és lelkületük érzékenyebb, az államélet szilárdságának szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy a hivatalos apparátus ne idegenítse el a polgárt az államtól. Háború idején az állam minden áldozatot megkövetel polgáraitól a honvédelem érdekében, ugyanakkor a polgár méltán tarthat számot arra, hogy viszont az államhatalom minden bajában oltalmazója, támogatója és segítsége legyen. A népnek éreznie kell, hogy az államhatalom nem csupán követel, hanem védelmez is, megadja az egyéni, családi, gazdasági, fizikai, kulturális élet előfeltételeit éspedig a hivatali apparátus útján, a háborús közigazgatás sokágú, működésében. Ezért olyan közigazgatásra törekszem, amely megfelel annak a követelménynek, amit Ciceró a bíróság irányában így formulázott: in judice nihis quaerendum magis, quam iustitia, gravitas, humanitas, fides. Érezze ennek az országnak a népe, hogy a hatalmas közigazgatási aparátus az övé, érette van hominum causa constitutum est. II. Ha számbaveszem azokat a jelenségeket, amelyek miatt a belügyi kormányzat és a háborús közigazgatás ellátása különösen megnehezül, nem hagyhatom figyelmen kívül az erkölcsi felfogásban és egyheti az áldozatkészségnek bizonyos fokú általános elernyedését. Ellentmondásnak látszik, pedig tapasztalat, hogy míg a hosszú háború a frontokon, a külső és belső fronton egyaránt, a kötelességteljesítés és az áldozatkészség legszebb és legnagyobb példáinak egész sorát teremti meg, ugyanakkor a kötelességteljesítés alól és Npgágyvászon, hátizsákoiszen tiszta kender, 47 cm l in széles, métere . .P ■** fiU-tCI fóőitenisz-szoknik 82-39-től Bpest, IX. Horthy István-krt. 11. (volt Vámház-köret), Tel.: 185-30S mmmsmmfflmmmw ! rm hm