Gazdák Lapja, 1902. június (1. évfolyam, 25. szám)
1902-06-19 / 25. szám
a »vj^uijLvo Ttt/ xrvo^aiuaia/A. I. évfolyam. Szatmár, 1902. június 19. 25-ik szám. GAZDÁK LAPJA. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENYEGYLET ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden csütörtökön. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai a „Szamos“ csütörtöki számával együtt ingyen kapják. — Cserepéldányok a szerkesztő czímére küldendők. — Szerkeszti: Posxvék Nándor egyl. titkár. Titkári hivatal Szatmár, Bercsényi utcza 1. szám, hova a reklamácziók is intézendők. Losonczi József, A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület igazgató választmányának egy érdemekben gazdag tagja ismét kidőlt az élők sorából. A közgazdasági élet és pénzügy terén sok ismerettel, széles látképességgel bíró munkás tagját vesztette benne a társadalom, kinek több intézmény létrehozása, felvirágoztatásában elévülhetetlen érdemei vannak. Temetése f. hó 15-én, vasárnap délután impozáns megnyilatkozása volt Szatmár város előkelősége s a vármegye számos tagja részvétének, kegyeletének. A Szatmári Gőzmalom Társulat külön gyászjelentést adott ki vezérigazgatója elhunytéról, Lovaink értékesítéséről. Hazánkban a rohamosan fejlődő lótenyésztés mind aktuálisabb kérdéssé teszi a lóanyag megfelelő értékesítését. Minthogy pedig hadászati czélokra nagymennyiségű és kiváló anyagra van szükség, melyet természetesen jobban is fizetnek, elsőrendű kérdéssé vált, hogy a hadsereg számára alkalmas anyagot produkáljanak a tenyésztők, hogy a hadsereg lószükségletét elláthassák. Lótenyésztésünk további fejlődése azonban mindenesetre abban az arányban fog emelkedni, amint az alkalmas anyagot értékesíteni lehet s igy eminens kérdéssé vált, hogy a katonai czélokra szükséges lóanyag direkt kerüljön a hadsereg kezébe, nem pedig kereskedők utján, mely utóbbi esetben a fizetett ár nagy része nem a tenyésztő, hanem a kereskedő kezében marad. A kormányzatot tényleg ily intencziók vezetik s a katonai seavató bizottságok utasítva vannak direkt vásárlásra s csak annyit vesznek kereskedők útján, amennyit direkt beszerezni nem tudnak. Ismerve a kormánynak ez irányelvét, mégis csodálatosnak tűnik fel, hogy a hadsereg lószükségletének nagy részét kereskedők szállítják s ugyancsak abból az anyagból, amit a lóavató bizottságok már kiszíneltek. Az előbbi években a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület a miskolczi lóavató bizottságnak kezére játszani akarva, minden évben nagy mennyiségű lóanyagot gyűjtött össze mindaddig, míg 2 évvel ezelőtt mintegy 150 darabból álló felhajtásból egyetlen darabot sem tartottak alkalmasnak. Ekkor az egyesület visszalépett az ily speciális vásárok további rendezésétől, nehogy a tenyésztőket további csalódásnak, hiába való költségnek és elkeseredésnek tegye ki. Ez esetből kiindulva foglalkoztunk annak idején a „Szamos“ hasábjain azzal a kérdéssel, hogy mi az oka a direkt vásárlásoknál követett túlságos pedantériának s hogy magyarázható meg az a körülmény, hogy a bizottság által nem akceptált lovak egy része kereskedő útján mégis a hadsereg kezébe kerül. E tagadhatatlanul feltűnő jelenség a tenyésztők egy részében azt a gondolatot ébreszt-