Gazdaság, 1970 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 1. szám - NÉGYSZERMKÖZT - Márton Miklós: Az érdekeltségi rendszer tapasztalatai a Medicor Művekben - Beszélgetés Martos István vezérigazgató-helyettessel
NÉGYSZEMKÖZT 107 bér, azonos kategória mellett a nyereségrészesedés is csaknem azonos. A törzsgárdatagság ugyanis minimális többlettel jár. A két ember között helyismeret, szakismeret, több évtizedes gyakorlat tekintetében nagy a különbség, ennek mint értéknek meg kell mutatkoznia a nyereségrészesedésben is. Ezért döntöttünk úgy, hogy a nyereségrészesedésben, vagyis a mozgóbérben, amely egyegy dolgozó évi keresetének körülbelül 20—25 százalékát teszi vagy teheti ki, ilyen mérvű differenciálást hozunk létre. Ennek eredményeképpen lesznek olyan dolgozók, akik megkeresik majdnem a dupláját az alapbérüknek, és lesznek olyanok, akik alig keresnek valamivel többet, mint az alapbérük. E kérdés kapcsán hadd jegyezzem meg, anélkül, hogy a kifejtésébe itt belebonyolódnék, megítélésünk szerint megérett a helyzet arra, hogy lehetőség nyíljék az alapbérekben történő nagyobb differenciálásra is. Visszatérve a feltett kérdéshez, azt mondhatom, hogy a Medicor intézkedése tényleges differenciálást jelentett. Különösen jól mérhető ez az I-es kategóriában. A várható összeg 70 százalékának előrehozása, célfeladatokra történő kitűzése és kifizetése bizony jelentős különbségeket hozott létre, pedig ez aztán igazán szűk körre kiterjedő kategória. Két kérdést ezzel kapcsolatban: mi volt az intézkedés fogadtatása és mi volt az intézkedés hatása ? Martos István: A fogadtatás eléggé vegyes volt. Azok, akik így munkájuk nyomán nagyobb anyagi megbecsülést kaptak, pozitívan fogadták, a negatívan érintettek közül nem mindenki értette meg az intézkedés szükségességét. Nagyobb hullámokat azonban az intézkedés nem kavart. Ami a hatást illeti: a célfeladatok és jutalmak nyomán, az összegek felhasználásával a vállalat a tervezettnél nagyobb nyereséget ért el. Egyrészt már év közben mérni lehetett a nyereség növekedését, másrészt több olyan intézkedést tudtunk végrehajtani, amelyeknek nyereségnövelő hatása majd a következő évben mutatkozik meg. Úgy látjuk, hogy ha az összegeket jól használjuk fel, már az adott évben, de inkább az azt követő időben jelentősen hozzájárulhatnak a nyereség növeléséhez. Ilyen jellegű differenciálást és feladatkitűzést első ízben hajtottunk végre. Mindenesetre képet nyertünk arról, hogy milyen jellegűek azok a feladatok, amelyekre érdemes differenciáltan ösztönözni és körülbelül milyen mértékűek azok az összegek, amelyeket erre a célra fel kell használni. A vállalat egyik legnagyobb gondját 1969-ben az előző években felhalmozódott, nehezen mozgó készáru készletek okozták, ezek jelentős pénzeszközöket kötöttek le, magas kamatteherrel jártak. A feladatok megállapításakor és a költségek kitűzésénél a kamatteher mértékének megfelelő, vagy annál valamivel alacsonyabb összegeket tűztünk ki az értékesítésben dolgozóknak a nehezen mozgatható készletek csökkentésére. A készletcsökkenés a vártnál is jelentősebb mértékű volt. Az összegből jutalmaztuk továbbá bizonyos jó minőségű, korszerű, de nem elég olcsó, nem elég alacsony önköltségű gyártmányok olyan jellegű átkonstruálását, amely az előnyök megtartásával a gyártmány önköltségének csökkentését szolgálta. Az ilyen célfeladatokat konstruktőrök hajtották végre. Megemlíthetem továbbá, hogy a múlt évben új gyártmánycsaládot alakí-