Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)
1850-01-20 / 6. szám
vagy ásatást annál hosszabbra kell terjeszteni. Az új meder bizonyos és mielőbbi mélyedését és szélesbedését csak úgy reménybetni, ha az a régi meder félhosszánál rövidebb. Már a folyam szabályozási tervek összeállítása előtt helyesnek vélném: az átvágásokba esendő emelkedéseken kívül a fenékföld *) rétegeit is (furatás által) kipuhatolni, mert a föld minőségének, nézetem szerint, minden átvágás sikeresítésére nagyobb a befolyása, mint ennek és a kanyarhosszközti aránytalanságnak. A Rajna szabályozása e tekintetben számos példát nyújt. Állításom az egyes átvágásokon kívül felváltókra is vonatkozik, mik két vagy több kanyart szelnek el. Az utóbbiaknál sok ásatást megkímélhetni, a meder közbeeső részek használatul esvén, de ha a sodromirány azt nem engedheti, a felváltók mint egyesek tekintetnek. Az átvágások megválasztása körül: kerti tájakat, faszűk vidéken erdőket, kártalanítás öregbüldetése miatt, lehetőleg kerülni kell. Rendkívül nagy kanyarba eső táj magassága miatt, tömérdek költségbe kerülvén, átvágás ne tétessék, kivéve, ha az igen rövid volna; annál is inkább, minthogy az az uj medret felfogván , a folyam központjául örök időkre szolgál. Hasonlóan a tervek megállapításakor az uj meder partvédelmiről már előre gondoskodni kell, nehogy idővel nagyobb épületek, helységek stb. veszélyeztessenek. Ellenben a szükség úgy hozván magával, kerteket, épületeket fel kell áldozni. Végül a szabályozás a közlekedést meg ne gátolja. Míg nagy folyóknál a határok azokra kidőlnek, kisebbek ugyanazon egy határban az egyes birtokokat választják el egymástól. Már egy nagy folyón átvágás végrehajtásával, számos birtokok vagy egy nagy határrész a túlpartra esvén, ezekkel a közlekedés megszűnnék. Tehát ezek birtokosai, vagy kármentesítessenek, vagy hidak, révek állitatnak fel. Az átvágás által a másik határnak esett volt inneni rész , ha értéki többségben lenne , a túlról átvett kisebb értékű részre az értékkülönbség tőkéje egyszerre, vagy törlesztve fizettetik le. Vagy 2) az értékkülönbség kiarányítása abban is állhatna , hogy az átvágás által elesett jobb részből a károsultaknak egy darab föld használatát bizonyos időre ingyen átengedtetik. E kétféle intézkedésnek csak azon esetben volna helye, midőn az átvágás által elesett részek hasonnagyságúak. De feltéve, hogy az átvágás lényege ezt nem engedi, akkor az elesendő résznek tér- vagy értéki körítése még a végrehajtás előtt történjék. A tiszai átvágásokra fontos e körülmény, és sok nehézségekkel lesz öszvekötve. Az új meder szélességét több előzményes próbák határozzák el. E körülmény annál fontosabb, minél inkább kitűnik a leendő partvonalak halaszthatlan megerősítésének szüksége; később intézkedni s a partokat előbb vagy hátrább tolni akarni majd nem lehetetlen. Azonkívül tekintetbe jó a vizár-sodram, mellynek az uj mederbe irányulva víztömeget kell hozni, különben az átvágás kellőleg nem képezi ki magát, de adott mélységét sem tarthatja meg. Az ártér-szelvény arányos, de szűkített kiterjedéssel bírjon. Legtöbb esetben e feltét könnyen megoldható, mert magas árszinnel a végbeviendő átvágások irányában mutatkoznak épen az erős sodramok, mire a Tisza szabályozásánál is, mint biztos kulcsra, kellőleg ügyelni kell. Csekély folyóknál a meder egész szélességére ásatnak ki az átvágások, de nagyoknál p. o. a Duna,Tiszánál stb. iszonyú költségessége miatt józanul nem történhetnek meg. A tökéletes kifejlődés illy folyóknál a vizerőre bizatik. És eredményét annál biztosabban reménylhezni, minél hajlandóbb a folyam az uj medret követni, és azt tenni fogja, ha az átvágás és kanyarhossz részleges két esete jelentékeny különbségű ért. A sodramerőn kívül, a földnem szilárdságának az átvágásokra nagy befolyását már fenebb említettem. Az elhagyandó meder a folyamot mindaddig erősen húzza magához, míg a részleges nagyobb eset azt az átvágásba nem kényszeríti. Ebben aztán, súlyegyenezve az elhagyandó meder törekvését, a czélzott szélesülés és mélyedés tekintetéből, elég sebesen folyjon a víz, különben a csatorna fenekére iszap ereszkedvén, az átvágás elzátonyul. Az átvágás bevégeztével, ennek esetéből, az új meder partvonalai számitassanak ki. E szabatos (normális) szélességet a régi meder különbféle szélességeiből is kipuhatolhatni. — Nagyobb folyóknál, a szabatos szélesség ‘/12, y20-ada adatik az átvágásnak, kisebb folyóknál, a-mada, ollykor a szabatos szélesség fele. Csekély folyóknál egész szélességben ásatik ki az uj meder. — Már most közvetlen azon kérdés támad: az átvágás a czélzott uj meder középvonalán huzattassék-e? Igen is, alapos ok nem lévén a zsinóregyenességtől távozni. Ritkán adatik az átvágásnk szelíd kanyar, nem is tanácsos, úgy is a fels altorkolat minden alkalmatossága mellett sem fejlődik ki az átvágás soregyenességén. A konyuló átvágásban a sodrom a pandalos (concav) partot támadja meg inkább, mint a homorút (convex). Amaz tehát mindinkább enged, míg ennél minden költség mellett is kétséges, valljon a homorú oldal a kijelölt vonalig ki fog-e terjeszkedni ? Helyesebbnek vélem tehát, az átvágást, szélességével lehetőleg a homorú oldal mellett tartani. Az átvágás ásatása a fenek földszínig vagy valamivel alább történjék. Mélyebre szándó műszer a fenek-szint felbarázdolván, karczolván, a támadt gerinczek a sodrom horderejére bízatnak. K. 2) Alatta azon földrétegeket értem, mellyeket az uj meder feneke érinteni fog. K.