Gazdasági Lapok, 1860 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1860-08-02 / 31. szám
Pest, 1860. August. 2. ^§|a 31 XII. évi folyam második fele LAPOK Gazdasági A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenítők e lapok minden csütörtökön két tömött íven. Ftöfizetési díj : egész évre 10 ft ’ 50 kr, félévre 5 ft 25 kr , negyed évre 2 ft 62 kr ujpénzben. Hirdetési dij kétszer hasábozott sorért s 10 ujkr. A hivatalos bélyegdij minden egyszeri hirdetés után 30 ujkr. Szerkesztőség: a M. Gazd. Egyesület köztelkén (üllői ut, 12. sz.), hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendők. „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ Előfizethetni Pesten : a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. I Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. A köztelki selyemfonoda, és gubó beváltási árai. A Magyar Gazda 28-ik számában foglalt „selyemgubó árak Pesten“ czim alatti czikket olvasván, keblem két oknál fogva sajnálatos megilletődésre gerjedt: először azért, hogy ahol igen helyén volna tiszta, el nem fogott kedélylyel vizsgálni, s ítélni meg ügyfeleink eljárását, ott alaptalan s ferde összeállítás, és gyanúsító, sőt sértő kifejezések ellenzékes szellemet és szándékot lehellenek; másodszor amiatt, mert az ilyen gyanúsítások az oly embereket, kik a selyemtenyésztési ügy iránt különben is csekély hajlamot éreznek magukban, attól még inkább elriasztják, s az ügynek nem csak hasznos szolgálatot nem tesznek, hanem azt igazán vétkesen hátráltatják, károsítják. A czikkíró ahelyett, hogy előbb megkérdezte, vagy máskép megvizsgálta volna, várjon mi oknál fogva tétettek a beváltandó selyemgubók árai a köztelken levő fonoda részéről másképen, mint Baloghné asszony és a stájerországi selyemtenyésztő társulat által, e kettőnek magasztalása mellett alaptalan föltevésre fektetett számokban fejezi ki a különböző árak viszonyát, s ép oly alaptalanul mondja ki, hogy a köztelken levő fonoda hány százfolival olcsóbban váltja be a gubát, mint amazok, sőt kiszámítja, hogy a köztelken lévő filanda mily roppant nyerészkedést űz minden font selyemnél, hozzá tévén egész komolysággal: ,,természetesen a gubótermelők rövidségére a végén pedig elég méltatlan reá kenni a köztelken levő fonodára: „hogy az egyesek áldozatkészségét kizsákmányolja.1 . Mindenek előtt nem kellene a czikkírónak, mint látszik szándékosan, ignorálni azt, mi mindenki előtt nyilvános, hogy tudniillik a fonoda nem a magyar gazdasági egyesület tulajdona, hanem a magános egyéné, akik bizony nem tudnak róla semmit, hogy a gubó-beváltással akár a czikkíó, akár más egyesek áldozatkészségét hogyan és miképen zsákmányolják ki. A magyar gazdasági egyesület, midőn félévvel ezelőtt választmányi gyűlésén kijelenté, hogy a köztelken néhány tagja által fölállított fonodát átvenni s magáévá tenni czélszerűnek nem tartja, egyúttal megengedte, hogy a zsenge intézet addig, míg a tulajdonosok más elhelyeztetésről gondoskodhatnának, ott maradhasson. Ezt a czikkíró, vagy legalább a „Magyar Gazda“ tisztelt szerkesztősége bizonyosan hallotta, olvasta, tehát tudja is. Itt tehát magánosok vállalata forogván kérdésben, azok eljárása támadtatik meg, melynek védelmére nekik kell síkra szállani. És mivel ezek egyike én is vagyok, — nem ugyan mintha a szóban levő czikknek előttem ismeretlen írója irányában válaszra,vagy éppen polémiára fakadni érdemesnek tartanám— de mégis a selyemtenyésztés fontos ügye, és a vele foglalkozó vagy foglalkozni készülő gazdaközönség érdekéből szükségesnek véltem fölhozni a következőket: Miféle gubókat vált be Baloghné asszony Kolozsváron 1 fton, — minthogy hirdetése, vagy árszabása előttem nem fekszik — nem tudom ; de annyi tisztán áll előttem, hogy a reá vonatkozás, amint a kérdésben forgó czikk teszi, a gubóárak méltányosságának megítélésében semmi súlylyal nem bírhat; mert aki azt hirdetheti, hogy ő a gubó fontját egy fron váltja be, és mást nem mond, az vagy magát vaggy másokat akar ámítani , lévén a gubó és gubó közt minőségre nézve oly nagy különbség, miszerint a legjobb neműért forinton felül is fizethet a beváltó, ellenben a roszsza, 20—25 krajczáron vásárolva is, haszonnal sehogy sem, hanem csak bizonyos kárral motolozható le. Nem is képzelhető, hogy szakavatott ember egy font gubóért nálunk általánosan egy forintot ígérjen, s adjon is, ha csak azon utógondolattal nem, hogy az alávalót ellöki, s visszautasítja. Így tehát a köztelken levő fonoda beváltási árainak megítélésére a Baloghné asszony ez ége alatt fölhozott árszabás alapul nem szolgálhat. Ami már a stájerországi selyemtenyésztő társulat tariftáját illeti, meglehet, hogy az az ottani körülményekhez alkalmazottan van szabályozva, csak hogy itt oly országos társulat lép föl, melynek hivatása, föltételes czélja; évenkint a selyemtenyésztési ügynek áldozatot hozni, mely minthogy száz meg száz egyesek csekélyebb hozzájárulékából kerül ki, senkinek nagyobb terhére nem esik; ide járulván még az is, hogy ezen áldozat tudtomra a kormány részéről is tetemesen könnyíttetik. Ezenkívül azt is kell itt tudni s latba vetni, hogy Stájerországban, nevezetesen Gracz környékén, és Olaszország felé a selyembogár növelése már sokkal tökéletesebb annál, mely nálunk még igen gyér kivétellel létezik, főkép oly vidékeken, hol e foglalkozásban a tenyésztők még mindannyian csak kezdők. Nekünk pedig a köztelken levő fonodában legis legnagyobb részt ezekkel van dolgunk. Ezek a kisérletek 31 /6