Gazdasági Mérnök, 1889. január-december (13. évfolyam, 1-52. szám)
1889-11-17 / 46. szám
540 legszilárdabb legyen, és hogy az eljárási folyamat alatt a túg részek szagtalanná tétessenek, úgy hogy könnyen el lehessen bárhová helyezni az iszapot. Azok a mérnökök, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, úgy látszik, ábrándokban ringatták magukat. Czéljuk volt, az iszapot nyereményesen felhasználni, s azon kívül, hogy ne járjon elhelyezése alkalmatlansággal. E czél elsejét elérni nem jár nehézséggel, de a másodikat elérni úgyszólván lehetetlen. A nehézség, elválasztani a szilárd részeket a hid részektől. Ha ez a kérdés egyszer meg van oldva, a szilárd részeket ki lehet szárítani, s akkor azzal úgy lehet bánni, mint a hamuval, a vizenyős részeket pedig öntözésre lehet felhasználni. Ahol nem használnak vegyszereket, ott az elválasztás mechanikai úton történhetik. A fel- és a lemenő szűrést egymással kapcsolatosan lehet alkalmazni s az anyag lerakodására tartányok szolgálhatnak. A tisztán mechanikai kezelésnél a lefolyó víz bűze okoz nagy alkalmatlanságot. A tökéletes szagtalanná tételnek ott van nagy fontossága, ahol a belvárosok ürülékét kell eltávolítani. A hígítás ez alkalmatlanság ellenében jó óvszer, de csak ott praktikus az, ahol nagy víztömeg áll a rendelkezésre. Belvárosoknak olyan tökéletes szűrőt kell készíteni, aminőt csak lehet. Mechanikai szűrés magában nem fogja a kívánt eredményt adni. Angliában igen kiterjedten használják az ürülékeket, mely a szűrökből kikerül öntözésre. A continensen is az angol minták után honosították meg az ürüléknek földek öntözésére fordítását, például Berlinben. A föld felszínén vezetett öntözési berendezés igen hatásosnak látszik. Amerikában ellenben a föld alatt vezetik az öntözésre szánt ürüléket, különösen magánházakból és szállodákból. És mi történjék az iszappal ? Erre vonatkozólag megjegyzendő, hogy bizonyos tévedésben vannak azok, akik úgy vélekednek, hogy a szilárd részek négy értékkel bírnak s hogy az iszapból keresett trágyát lehet gyártani. A trágyagyárak sok költségbe kerülnek és az előállított trágya gyakorlatilag véve, csekély vagy semmi értékű. Londonban sem volt eredménye a csatornákból kikerült szilárd részek feldolgozásának. 4 shilling 6 pencébe került egy tonna előállítása tégla alakban. És a gazdák még előállítási áron sem vették e trágyát. Most tehát azt teszik a csatornák iszapjával, hogy azt elszállítják hajókon a német tengerre, így mintegy 3000 tonnát bocsátanak hetenkint a tengerbe, de bizon még nagy mennyiségű csatorna ürülék folyik ki a Temzébe s teszi tisztátalanná ennek vizét. Nem rég összehasonlító trágyázási kísérletet tettek csatorna ürülékkel más trágyákhoz viszonyítva s arra az eredményre jutottak, hogy a vegyi leverődéssel nyert csatorna iszap ártalmas hatású és hogy az a föld, mely nem lett megtrágyázva, jobban termett, mint az ilyen iszappal megtrágyázott. Ma hát ez a csatorna ürülék kérdésének állása. Pénzt kell kiadni, hogy az ürüléktől szabadulni lehessen. A mérnököknek csak azon kellene lenni, hogy a takarékos desinfectio és szagtalanná tétel módját eltalálják ; haszonról szó sem lehet. A kérdés fontossága folyton növekszik. Ha a vázolt tények szem előtt tartatnak, könnyebb lesz a kérdés megoldásának okszerű módját eltalálni, mintha az a nézet tartja magát, hogy az ürülékek értékkel bírnak, pusztításokat okozva, hanem felhasználtatnának a földek termékenyebbé tételére. A nagy vízáradások időközönkénti ismétlődése miatt általánossá vált a törekvés a lehető leghamarább szabadulni az árvíztől, s jóformán eszébe sem jut senkinek arra gondolni, hogy annak a víznek esetleg jó hasznát is lehetne venni. Németországban is csak most kezdik ezt a kérdést komolyabban fontolóra venni, s így pl. a kir. mezőgazdasági társaság Hannoverában arra sarkolja a földmivelési minisztert, hogy a folyamok alsó részében készíttessen kivezető csatornákat, melyekkel a földeket nagy vízálláskor öntözni lehessen, s hogy különösen a folyóvízben lebegő becsesebb részek a szántóföldekre és rétekre ülepedjenek ahelyett, hogy azok a tengerbe hordatnak. Ezen indítvány keresztülvitelére vonatkozólag a Central-egylet a következőket ajánlja : 1. A nagy folyamok kiépítését különösen alsó folyásukban erélyesen folytatni kell; a folyamszakasz igazgatóságoknak újból eszközöket kell adni, hogy azokkal alkalmas partépítések és kotrások által az alacsony vízállást mélyíthessék, s különösen, hogy — mint ez az Oderánál Schwedt felett látható — a felgyüemlő homoktömegeket eltávolítani lehessen. 2. Kísérletekre oly mélyfekvésű földek választandók, amelyekben ez idő szerint sem falvak, sem egyéb épületek vagy fontos forgalmi vonalak nem léteznek. 3. A vizet a legalsóbban fekvő helyről kellene bebocsátani vagy egy szárny töltés megnyitása vagy zsilip ajtók által, mely helyről aztán a viz az áradás emelkedéséhez képest nyugodtan folyna feljebb a magasabba a fekvő pontokra s így lassan lerakná termékenyítő iszapját. A víz aztán ismét azon a helyen folyna lassan vissza, a melyiken befolyt, mivel az mint legmélyebb hely lett már előre lebocsátási hely gyanánt kijelölve. A hannoveri mezőgazdasági egylet is hasonló elveket állít fel a víz hasznosítására nézve mint a következő pontok mutatják: 1. Önként értetődőnek tekintjük, hogy a czél nem az, azt árvíznek messze elterjedést adni azáltal, hogy a folyam folyás vadon szabadjára bocsáttassák, hanem ellenkezőleg a folyás irányát áradáskor is hatalmunkban kell tartani, ez feltétlenül szükséges. 2. A víz bebocsátásának s a bebocsátandó víz mennyiségének a helyi viszonyokhoz kell alkalmazkodnia s különösen ahhoz, hogy miképen történjék a víz lefolyása. 3. A víz eltávolításánál, ha csak lehetséges, természetes lefolyással kell eszközölni, a mechanikai eltávlítás mindig igen drága dolog s az csak mint kisegítő eszköz jöhet szóba. Általában azon kell lenni, hogy a víz a legalacsonyabb helyről emelkedjék az áradással fokozatosan a magasabb helyre s oszoljon meg arányosan. 4. Az Elba alsó vidéke különösen alkalmasnak látszik ilyen öntözésre. Mind a két egylet abban is egyetért, hogy ha az állam a kezébe veszi ezt az ügyet, akkor a felemlített kívánság kivihetősége nem is jöhet kérdésbe. Ezek az elvek bizonynyal nagyon okszerűek s azokra hazánkban is egy egész vízhasznosítási rendszert lehetne alapítani s azzal az árvízveszély is nem kismértékben csökkentetnék. —504— —504— A vizek hasznosítása. Sziléziában, Brandenburgban s alsó Lausitzen a a gazdasági tartományú egyesületek arra kérték a kormányt, hogy tegyen intézkedéseket a vízáradások felesleges víztömegének oly földekre vezetése iránt, amelyeken kárt nem, hanem csak hasznot tehetnek-Ez egy igen nagy fontosságú kérdés s bizony nálunk is jó volna, ha úgy lehetne intézkedni, hogy a nagy víztömegek, melyek a téli hóolvadásból támadnak, nem futnának le csak úgy rohamosan gazdasági mérnök A közlekedési miniszter jelentése 1888 évi működéséről. Baross Gábor volt közmunka- és közlekedésügyi, jelenleg kereskedelmi miniszter 500 lapra terjedő jelentést nyújtott be a képviselőházhoz 1888-ik évi működéséről. A jelentésből, mely a következő fő részekre oszlik: 1. Ut-, hid- és középitészet. 2. Vizépitészet és hajózás. 3. Vasúti ügyek. 4. Posta távirda, távbeszélő. 5 M. kir. postatakarékpénztár, adjuk a következőket: 46. szám. I. Ut-, híd- és középitések. I. Államhutak. Az államutak kezelésére hivatott államépitészeti hivatalok szervezete és beosztása tekintetében 1888. évben nevezetesebb változás nem történt. A külső műszaki szolgálatnál biztosítani kívántam, hogy az állam érdekeinek szemmeltartásával és megóvásával minden tekintetben szakszerű és gyors, az erre nézve úgy belső, mint külső közegeim által gyakorolt felügyelet és ellenőrzés alapos és beható legyen. Ez irányban az 1887. évben végrehajtott intézkedések, melyekről az előző évi jelentésemben részletesen megemlékeztem, nevezetesen az államépítészeti hivatalok szolgálatára és hatáskörére vonatkozó utasítás kiadása, a kerületi felügyelők intézményének újból szervezése, az állami útmestereknek utasítással ellátása és az útmesteri szakaszok megfelelőbb beosztása kiválóan üdvös hatásúaknak bizonyultak és lényegesen közrehatottak, hogy a műszaki közigazgatás terén is az előrehaladás biztosíttassák. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az illam építészeti hivatalok jelenlegi létszámuk mellett azon kiterjedt feladatoknak, melyeket azokra nemcsak az államúti, de a törvényhatósági mérnöki teendők is hárítanak, csak a legnagyobb erőfeszítéssel képesek megfelelni s ennélfogva kívánatos, hogy a közutakról és vámokról szóló törvény mielőbb létrejöjjön, hogy annak alapján azután az államépítészeti hivatalok személyzeti létszáma is, a feladatoknak megfelelően megállapítható legyen. Az állami utak kezelése és fentartása tekintetében törekvésem 1888. évben is oda irányult, hogy egyfelől azok állandóan jó karban tartása biztosíttassék, s hogy azon államutak, melyeknek kiépítése munkában volt, folytatólagosan építtessenek, illetve az építés befejeztessék, másfelől pedig, hogy e mellett az állami utak kezelésénél az államkincstár pénzügyi helyzetének számbavételével a takarékosság elvei szigorúan követtessenek. A gazdaságos kezelés érvényesítésénél azonban nem tévesztettem szem elöl az államutak fontosságát, sőt kiváló figyelmet fordítottam arra, hogy a megújítás alá kerülő műtárgyak műszaki tekintetben a technika mai színvonalán álljanak és tartósságuk szilárdabb anyagok, illetőleg megfelelő szerkezetek alkalmazása által növeltessék, mint hogy általában czélul tűztem ki az államutakon a fentartásnak műszaki irányban is tökéletesítését. Az államépítészeti hivatalok létszámához tartozó műszaki tisztviselők az utazási számláknak készítése, felszerelése, benyújtása és felterjesztése körül, a korábbi években kiadott számos szabályrendelet kellő ismeretének hiánya miatt, a szabályoktól gyakran eltérő eljárást követtek. Ennek megszüntetése, valamint a fennállott határozatok célszerűnek mutatkozó módosítása czéljából a régi szabályrendeletek helyett új szabályzatot bocsátottam ki. Az államtrmesterektől megkívánt képességi vizsga tárgyait oktatólag előadó és a szükséges elméleti ismeretek mellett egyúttal az útmesterek szolgálatában előforduló teendőket is tárgyazó kézikönyvet kiadtam. A végből, hogy az állami utak az államotkaparók munkaerejének teljes mérvben felhasználásával és a napszámosok alkalmazásának lehető legcsekélyebb mérvre szorításával, tehát jobb munkával és kevesebb költséggel folytonos jó karban tartassanak fenn, behoztam az államotkaparók munkakönyvét és az ezen munkakönyv használatára vonatkozó utasítást, melynek értelmében az útszemélyzet az útfentartás körül előírt teendőinek gondos, lelkiismeretes teljesítésére nézve megfelelően ellenőrizendő és előforduló esetekben kellően kioktatandó. Az 1887. évi működésemről szóló s a törvényhozás elé terjesztett jelentésem szerint, már az említett évben gondoskodtam aról is, hogy az államutakon szükséges építkezések tervezése és ezen tervek megbírálása körüli műszaki eljárás egyszerűsíttessék és gyorsíttassék olyképen, hogy az említett építkezésekre vonatkozó tervek a műszaki követelményeknek megfelelőleg és egyöntetű elvek szem előtt tartásával készíttessenek ; e czélból intézkedtem, hogy az államépitészeti hivatalok a rendesen leggyakrabban előforduló építkezésekre alkalmazható szabványtervekkel elláttassanak. Ezen szabványtervek egy részét már 1887. évben, folytatólagos két sorozatát pedig 1888. évben adtam ki. Azon czélból, hogy az államúti építkezések általában a műszaki követelményeknek megfelelen, különösen pedig minden egyes építmény a szerződésben és mellékleteiben előírt anyag és munka minőségének megfelelőleg állíttassák elő — kiadtam a végre-