Gazdasági Mérnök, 1913. január-december (38. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-12 / 41. szám
41 szám. GAZDASÁGI MÉRNÖK 5 Vitás esetek. Felek megegyezése választott bíróságra nézve. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter 9730/1913 számú határozata az alább előadandó konkrét eset kapcsán kimondta, hogy az 1868. évi LXIV. törvénycikk 52. §-a b) pontjának az a rendelkezése, mely szerint a felek bármely perkérdés eldöntését választott bíróságra ruházhatják, csak a rendes bírói illetékességtől enged eltérést, a közigazgatási bíróság hatáskörén a felek közmegegyezéssel sem változathatnak. A székesfőváros tanácsa az elsőfokú iparhatósági véghatározatot indokolásnak bizonyos részében érintetlenül hagyó — egyéb részében pedig megváltoztató — másodfokú iparhatósági véghatározatában R. M. bádogossegéd b-i lakos panaszának helyet adva, felügyeleti jogánál fogva figyelmeztette a bibádogos szerelő stb. ipartestületet, hogy a békéltető bizottság által az 1884. évi XVII.. törvényeik értelmében lefolytatot vitás ügyekben feleket az idézett szakasz ellenére bármely más, az ipartörvény alapján arra hivatott bíróság elé ne utasítsa. E véghatározat ellen, annak az elsőfokú iparhatósági véghatározat indokolást bizonyos vonatkozásában érintetlenül hagyó része kivételével, a nevezett ipartestület a törvényes határidőben felebbezést adott be. E felebbezés következtében az idézet véghatározat felebbezéssel megtámadó részét a felhozott kereskedelemügyi miniszter helybenhagyta és a mennyiben R. M. K. M. báldogosmester ellen támasztott munkabérkövetelési ügye addig, míg érdemi elintézést nem nyert volna, az elsőfokú iparhatóság útján a nevezett ipartestület békéltető bizottság utasította, hogy a szóban lévő munkakövetelési ügyben hozzon az 1884. évi XVIII. törvénycikk 176 § a alapján szabályszerű véghatározatott. Az ipartestületnek e másodfokú véghatározat ellen beadott felebbezésében kifejtett érvelése nem volt figyelembe vehető, mert az 1868. évi LIV. törvénycikk 52. §-a b) pontjának az a rendelkezése, mely szerint a felek bármely perkérdés eldöntését választott bíróságra ruházhatják, csak a polgári perrendtartásban meghatározott, vagyis a rendes bíró illetőségtől enged eltérést, de ezt a rendelkezést nem lehet kiterjeszteni azokra az esetekre, amelyekben a törvény a vitás ügyet nem a rendes bíróságra, hanem a közigazgatási hatóságnak a hatáskörébe utasítja vagy a bírói eljárást megelőzőleg közigazgatási eljárást rendel el, a közigazgatási hatóság hatáskörén a felek közmegegyezéssel nem változtathatnak. Végül a másodfokú véghatározat indokolásának felebbezéssel meg nem támadott ama részére, melyben kimondatott, hogy a békéltető bizottság által hozott határozatok minden esetben felebbezhetetlennek, megjegyezte a miniszter, hogy a békéltető bizottságok ama határozatai ellen, amelyben anélkül hogy az eléje utalt vitás kérdés érdemében döntenének, csupán illetékességük kérdésében határoznak, korlátlan fellebbezésnek van helye. Hatósági tévedés folytán nyert iparigazolvánnyal űzött ipar. 1713. év április hó 12- én 7200. sz. alatti határozatával kimondotta a kereskedelemügyi m. kir. miniszter, hogy a hatósági tévedés folytán nyert iparigazolvány birtokában űzött ipar gyakorlása bűnözési szándék hiányában nem képez kihágást; a törvény téves értelmezése alapján szabálytalanul kiszolgáltatott iparigazolvány bevonható. Természetes, hogy ezt a határozatott is, mint rendesen, egy felmerült vitás eset alapján hozta a miniszter. Ez az eset pedig a következő: Ny. vármegye alispánja az elsőfokú büntetőbírsági ítélettel egybehangzó másodfokú ítéletével K. K. P. G. és P. J. sz-i lakos kőmivesiparosokat a cserépfedőiparnak jogosulatlan üzése által elkövetett és az 1884. évi XVII. t.-c. 4 §-ában ütköző kihágás vádja és követkzményeinek terhe alól felmentette. P. N. panaszos részéről a törvényes határidőben beadott felebbezés következtében a kereskedelemügyi miniszter a másodfokú rendőri büntetőbírósági ítéletet felülbírálat alá vette s annak eredményeképen azt helybenhagyta a következő indokolással és felhívta az elsőfokú iparhatóságot hogy a cserepes mesterség gyakorlására jogosító iparigazolványt terheltektől haladéktalanul vonja be. Kőmivesiparosok részére a cserepesmesterség gyakorlására jogositó iparigazolványt az 1884. évi XVII. t.-c. §-a teljesen a 47. §-a alapján ki nem szolgáltatható, mert a két szakasz nem az engedélyhez, hanem a képesítéshez kötött iparokra vonatkozik. Terheltek részére ennélfogva a cserepesmesterség gyakorlására jogosító iparigazolványokat az illetékes hatóság a törvény téves értelmezése alapján állította ki. Bár így ők tulajdonképen jogosulatlanul gyakorolták iparukat mint hogy maga az iparigazolvány ipar gyakorlására jogot nem nyújt, mégis tekintettel arra, hogy hatósági tévedés folytán nyert iparigazolványok birtokában magukat az ipar gyakorlására feljogosítottnak vélték velük szemben, bűnözési szándék hiányában, a kihágás ténye megállapítható nem volt. Viszont az iparigazolványoknak, mint szabálytalanul kiszolgáltatottaknak bevonását el kellett rendelni, megjegyezvén, hogy az első fokú ítélet helytelenül hivatkozik az ipartörvény 7. §-ára, mint amelynek alapján nyerték volna a terheltek cserépfedőiparra szóló iparigazolványukat, mert e § alapján az iparigazolvány akkor szolgáltatható ki, ha az illető addig űzött képesítéshez kötött iparával felhagy és más ily iparra tér át, ellenben az ipartörvény 47. §-ának esete akkor forog fen, ha az illető addig űzött mesterségét is tovább kívánja űzni, illetve egyidejüleg többféle ipart akar gyakorolni. Illetéktelen hatóságok által hozott iparügyi véghatározat. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter 1913. évi május hó 7-én 28672. számú határozatával megsemmisitette az iparügyben másod és harmadfokulag nem az 1884. évi XVII. t. c. 166. §-ában megjelölt hatóságok által hozott véghatározatot s utasította az illetékes másodfokú iparhatóságot határozathozatalra a következő konkrét esetből kifolyólag: Z. város tanácsa elsőfokú véghatározatával elutasította özv. S. P.-né és H. Ö. fürdőháztulajdonosnak, z-i lakosokat azzal a kérelmükkel, hogy a tanács tulajdonokat képező fürdőházat (uszodái) nemcsak az 1911. évben hagyja meg, hanem az illető telephelyet véglegesnek mondja ki, az A.-féle fürdőházat pedig mostani telephelyén véglegesen hagyja meg. Z. város képviselőtestülete másodfokú véghatározatával az elsőfokú véghatározatot azzal hagyta helyben, hogy ameddig a folyammérnöki hivatal kifogást nem tesz az uszodák mostani helye ellen, addig a két uszoda a jelenlegi helyén meghagyatik. A vármegye törvényhatósági bizottsága közgyűlésben hozott harmadfokú véghatározatával a másodfokú véghatározatot megsemmisitette. Ez ellen S. P.-né felebbezést terjesztett elő. Ezt a felebbezést az 1901. évi XX. t.-c. 1. §-ában foglalt rendelkezéseknél fogva a melyek szerint közigatási ügyekben a harmadfokú határozat ellen felebbvitelnek helye nincs, ugyan e törvény 5 §-a alapján hivatalból kellett volna visszautasítani, tekintettel azonban arra, hogy a jelen esetben iparügyről van szó, iparügyekben pedig az 1885 évi XVII. t.-cz. 166 §-ában megjelölt hatóságok hivatottak határozni, a nevezett város képviselőtestülete által másodfokúlag és a vármegye törvényhatósági bizottságának harmadfokúlag hozott véghatározatokat a kereskedelemügyi miniszter semmiseknek jelentette ki azzal, hogy a nevezett város tanácsának elsőfokúlag hozott és iparhatóságinak tekintendő véghatározata a vármegye alispánja, mint másodfokú iparhatóság által lesz felülbírálandó. Közgazdaság, kereskedelmi, közlekedési, pénzügyi, műszaki, szabadalmi, stb. ügyek. Viziut Fiuméig. Több évtizedes terv, hogy a Kulpa szabályozása és egy Károlyvárostól kiinduló csatorna építése által kapcsoltassék be Fiume az ország belvízi hajózásába. Most azonban az Est értesülése szerint a kereskedelmi minisztérium egy átlós csatorna tervével foglalkozik. E szerint a létesítendő csatorna a Dunán Adony vagy Rácalmás körül kezdődnék, ott mesterséges víziút építésével betorkolna a Balatonba, a Balatonból zalai vizek felhasználásával mesterséges út épülne a Dráváig, a Drávától a Száváig felhasználnák a Dráva és a Száva-köz kisebb folyóit és Zágrábon túl mesterséges utat építenének Fiuméig. Az építési költségek 100—120 millió koronára rúgnak s az építés hat-nyolc évet venne igénybe. Megjegyezzük, hogy e tervezetet csak a legnagyobb tartózkodással lehet fogadni s a fent említett építési költség már az első pillanatra is elenyészően csekélynek látszik.