Geodézia és kartográfia 1992 (44. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 4. szám - EGYESÜLETI HÍREK - Rajnay Richárd: A Gemenci Erdő- és Vadgazdaság erdeiben jártunk, fűrésztelepet, trófeagyűjteményt és sárközi tájházat láttunk...
nek, hogy hogyan tudtunk részükre férőhelyet biztosítani. E hat nap alatt a részvételi díj is lecsökkent, hála a FATE vezetőségének, amely az autóbusz díját magára vállalta, sőt a 70 éven felülieknek a kisvasút is elengedte a 150 Ft-ot . Személyes közbenjárásomra a GKE túljelentkezés miatt az autóbuszon tíz férőhelyet kapott. Ekkor még mindig öt igénylő maradt férőhely nélkül. Ekkor támadt az a gondolatom, hogy rajtunk most az segítene, ha az ugyancsak jelentkező dr. Soha Gábor, az MH Térképész Szolgálatfőnökség vezetője a részére hivatalból járó személygépkocsiját is használhatnánk. Ezúttal dr. Soha Gábor mérnök ezredesnek kell köszönetet mondanunk, aki gépkocsijában a HM részéről jelentkező 4 főnek biztosított helyet. Az utolsó előtti napon dr. Fáy Mihály felajánlott még egy helyet, így alakult ki a GKE részéről a 15 fős részvétel, amivel egyesületünk, igaz, hogy csak egy fővel, a FATE előtt megszerezte az első helyet. Elnézést kérek a szervezés ilyen hosszú közreadásáért. Az alapos szervezésbe fektetett energia kifizetődött, hiszen így egyesületünkből valamenynyi jelentkező részt vehetett a kiránduláson. Júnus 4-én, a vonat indulásakor még esett az eső, de a hátulról számított harmadik kocsiban gyülekező tagjaink reménysége szerint mire Bátaszékre értünk, az idő is jóra fordult. Szinte a gyorsvonattal egyidőben érkezett a bátaszéki vasútállomásra a hadmérnököket szállító személygépkocsi is. A FATE és a katonamérnökök részéről nyújtott segítség engem arra ösztökélt, hogy ezt valamivel viszonozzam, ezért a térképboltból beszerzett megyei térképrészletről 30 db kivonatot készítettem el, némi színezéssel a kirándulásunk több települést érintő szélességében is nagy területéről, amelyeket előtanulmányozásra tagjaink már a vonaton, míg a többieknek és a hadmérnököknek a bátaszéki állomáson osztottam ki. A kis térképeknek olyan sikerük volt, hogy mikor dr. Fáy Mihály a buszba való beszállás előtt köszöntötte a FATE nevében a kirándulókat, azt mondotta, hogy a jó idő és a kapott kis térképek ünneppé tették a mai napot. Az autóbuszba beszállva elindultunk Pörbölybe, a fűrésztelep megtekintésére. Itt a telep üzemi főmérnöke adott tájékoztatást a fűrésztelep jelenéről és jövőjéről, mely a tervek szerint úgy alakul, hogy 500 000 000-s osztrák beruházással - privatizálási konszenzussal - továbbra is a rönkök lapozását folytatja, és a jelenlegi 78 fős dolgozói létszám nem csökken, hanem bővülni fog. Elgondolkoztam azon, hogy ez a szövetkezés remélhetőleg nemcsak a profit érdekeit fogja szolgálni, hanem az erdő és vadgazdaság jelenlegi ”image”-e nem fog megváltozni. Végigjártuk az üzem területét, gyönyörködve az óriási rönkökben, köztük volt akkora fatörzs is, hogy korát 100-110 évesre becsülték. Az üzem különböző nyár- és fűzfákból termeli ki a más és más szélességű és vastagságú lapokat. Kérdésemre, hogy a parkettalapokat hol készítik, örömmel hallottam Érsekcsanád nevét, ahol mint UVATERV tervező már vagy 40 évvel ezelőtt dolgoztam. A termelés szalagfűrésszel, fogaskerekekkel és tüskékkel, mechanikai memóriával beállított gatterekkel történik. Üzemlátogatás után az ebédlőben már megterítve várt ránk az asztal. Szarvashúsból készült remek ebédet kaptunk, üdítővel és az igen finom szekszárdi vörösborral. Ebéd után a FATE elnöke mondott köszönetet az udvarias kiszolgálásért, az otthonias ízű, vagy talán még annál is jobban elkészített ebédért. Ezután felkapaszkodtunk a kisvasútra, mely a gyenge alépítményeken kicsit rángatózva zakatolt velünk át a gyönyörű erdő. Szép volt látni az erdőnek emberkéz által nem háborgatott, őserdőszerű részeit, a Sió itt-ott felcsillanó vizével, a hatalmas szálfák alatt a sűrű aljnövényzettel, egymásra dőlt törzsekkel. A harapnivaló levegő hol virág, hol vízillatú volt, s csak néha zavarta meg a kisvasút Diesel mozdonyának "illata”. Sajnos, rőtvadat nem láttunk csak egy vaddisznókocát, mely sértődött röfögéssel vonult vissza az erdőbe, kismalacai kíséretében. Láttunk egy, ma már igen ritka fekete gólyát, egy rózsaszínű kis gémet, vadkacsákat. Kb. 16 órára érkeztünk a végállomásra, Keselyűsbe, ahol egy modern, de a környezethez illő kétszintes presszóban ki-ki ízlésének megfelelően üdítővel, feketével vagy itallal üdíthette fel magát. A presszó igen szép, rózsákkal beültetett kertjében, futórózsák alatti lugasokban pihenhetett, aki éppen nem sétált át a közelben lévő trófeakiállításra. Pedig bánhatta, mert útközben láthatott volna egy kis állatkertet, melyet vaddisznók és szarvasok részére kerítettek el, a kiállításon pedig egy kitömött gímszarvast, óriási aganccsal, és egy keselyűt, mint a szarvasok legádázabb gyilkosát. Itt hallottunk arról is, hogy a szarvasok kora nemcsak az agancsok elágazásának számából, hanem a szarv keresztmetszetének gyűrűiből még pontosabban is megállapítható. Sok kisebb ragadozómadarat a horgászok pusztítottak ki, mivel a halállományt fogyasztották, de ma már ezek védettek, a vadgazdaság mindent elkövet az árvízerdő ökológiai egyensúlyának fenntartására. Gemencen a morotváktól és a Siótól kezdve minden a Dunához kapcsolódik, a benne lakó növény- és állatvilággal együtt, amit a nemrég épült, állítólag nem jól sikerült zsilipkapuval akartak emberi erővel szabályozni, de szerencsére a természet erősebbnek mutatkozott és megmaradtak A trófeaházon túl láttunk még egy, a külföldieket is csalogató lovasiskolát. 17 óra után érkezett meg a buszunk, mellyel előbb Decsre mentünk, a Sárközi Tájház megtekintésére, ahol gyönyörű, gazdagon hímzett vetett ágyat, színekben és formákban pompázó kézimunkákat, hímzéseket, szövéseket láthattunk egy sárközi népviseletbe öltöztetett babát, díszes kemencét, szövőszéket. A ház oszlopos tornáca a történelmi magyar falu építkezését tükrözi. A busszal 18 óra után érkeztünk meg a szekszárdi vasútállomásra. Hogy milyen jól sikerült, jó hangulatú volt ez a kirándulás, az is bizonyítja, hogy még a vonatra várva megbeszéltük egy újabb kirándulás megszervezését Egerbe, szeptember végére, remélhetőleg ugyanilyen összeállításban, ugyanezzel a társasággal. Hazafelé a vonaton még utolért bennünket egy kiadós zápor, de ez már senkit sem zavart.