Geodézia és kartográfia 2000 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - SZEMLE
SZEMLE HALÁLOZÁS Dr. Hőnyi Ede Életereje elfogytával 2000. szeptember 29-én, életének 93. évében csendben eltávozott körünkből szeretve tisztelt „Ede bácsink". A gyászoló család tagjai mellett szomorú szívvel vették tudomásul a megváltozhatatlant utolsó munkahelyének, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Általános- és Felsőgeodézia Tanszékének munkatársai, akikkel élete utolsó napjáig, szinte az utolsó órájáig kapcsolatban állt, egykori tanítványai - a földmérőmérnökök számos generációja - és mindazok, akik még élnek azok közül, akikkel eredményekben gazdag mérnöki életpályáján együtt dolgozott. Hőnyi Ede 1908. január 17-én született, Budapesten. 10 éves korától kezdve tudatosan mérnöknek készült. Középiskolai tanulmányait a budapesti Vörösmarty Mihály főreáliskolában végezte. Érettségi után 1926-ban iratkozott be a József Műegyetemre. Egyetemi tanulmányai során az út-, vasút- és hídépítés vonzotta, azonban Oltay professzor meghívta azon kiválasztott 12 fős hallgatói körbe, akiknek külön geodéziai szemináriumot tartott. Mérnöki oklevelét 1931-ben kapta, de a végzés után a nagy gazdasági világválság idején mérnökként nem tudott elhelyezkedni, így csak alkalmi földmérési és útépítési munkákat végzett. Talán az egyetemi évek alatt hallgatott kurzusnak köszönhetően 1932-ben Oltay professzor meghívta a Műegyetem Geodéziai Tanszékére fizetés nélküli tanársegédnek. Itt az oktatómunka mellett részt vett a tanszék által végzett geodéziai munkák irodai feldolgozásában. 1934 májusában Budapest új felmérésén a Háromszögelési kirendeltségen dolgozik. Részt vesz a III. és IV. rendű háromszögelési hálózat kiegyenlítésében. Mindig gyorsan, pontosan és szívesen számolt, és ekkor - Hazay István közvetlen irányításával - életre szóló kapcsolatba kerül a kiegyenlítő számításokkal. Budapest háromszögelésének befejezése után a városmérési munkák folytatását átvette a Főváros Polgármesteri III. Ügyosztálya és megalakult a Városmérési Kirendeltség. Ennek keretében részt vett a városmérési munka minden szakaszában. 1937-ben a polgármesteri III. ügyosztályon a fővárosi alappont-nyilvántartás vezetésével bízzák meg, és ekkor közreműködik a főváros 1:5000 méretarányú új térképének kiadásában. 1941-ben megbízást kap - addigi munkaköre mellett - a Városmérési Kirendeltség háromszögelési és alappont-nyilvántartási munkáinak vezetésére is és kinevezik városi mérnökké. A II. világháborút és az ezt követő nehéz időket szerencsésen átélte anélkül, hogy katonai szolgálatot kellett volna teljesítenie, vagy hadifogságba került volna. 1945 nyarán főmérnöknek nevezték ki, és az újra megindult városmérési munkákat végző Városmérési Kirendeltségnél a Háromszögelési és Alappont-nyilvántartó, valamint a Vízszintes és Magasságmérő csoportot vezette. A háborút követő újjáépítésben a háromszögelési mérésekben szerzett gyakorlata és tapasztalatai alapján több nagypontosságú mérnökgeodéziai munkára kap megbízást. Ő végezte a budapesti Szabadság-híd és a Margithíd, a szegedi régi közúti híd, a tokaji közúti és a vasúti híd geodéziai mérési, számítási és kitűzési munkáit. A szakma iránti szeretetét és elhivatottságát bizonyítva, 1947 decemberében a József Nádor Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetemen geodéziából kitűnő eredménnyel műszaki doktori címet szerzett. 1949- ben a Városmérési Kirendeltség szervezetileg beolvadt a Fővárosi Tervező Irodába, ekkor nevezik ki a Geodéziai Főosztály mérési osztályának vezetőjévé. Ez évben a főváros polgármestere megbízza az általa szervezett műszaki tanfolyamon a Geodézia tantárgy előadásával. 1950- ben a Fővárosi Tervező Iroda Geodéziai Főosztályával átkerült az Országos Földméréstani Intézetbe, ahol az Intézet Felsőgeodézia Osztályán 29