Geodézia és kartográfia 2000 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11. szám - SZEMLE

SZEMLE­ HALÁLOZÁS Dr. Hőnyi Ede Életereje elfogytával 2000. szeptember 29-én, életének 93. évében csendben eltávozott körünkből szeretve tisztelt „Ede bácsink". A gyászoló család tagjai mellett szomorú szívvel vették tudomásul a megváltozhatatlant utolsó munkahelyének, a Buda­pesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Álta­lános- és Felsőgeodézia Tanszékének munkatársai, akikkel élete utolsó napjáig, szinte az utolsó órájáig kapcsolatban állt, egykori tanítványai - a földmérő­mérnökök számos generációja - és mindazok, akik még élnek azok közül, akikkel eredményekben gaz­dag mérnöki életpályáján együtt dolgozott. Hőnyi Ede 1908. január 17-én született, Buda­pesten. 10 éves korától kezdve tudatosan mérnöknek készült. Középiskolai tanulmányait a budapesti Vö­rösmarty Mihály főreáliskolában végezte. Érettségi után 1­926-ban iratkozott be a József Műegyetemre. Egyetemi tanulmányai során az út-, vasút- és híd­építés vonzotta, azonban Oltay professzor meghívta azon kiválasztott 12 fős hallgatói körbe, akiknek kü­lön geodéziai szemináriumot tartott. Mérnöki okle­velét 1931-ben kapta, de a végzés után a nagy gaz­dasági világválság idején mérnökként nem tudott elhelyezkedni, így csak alkalmi földmérési és útépítési munkákat végzett. Talán az egyetemi évek alatt hall­gatott kurzusnak köszönhetően 1932-ben Oltay professzor meghívta a Műegyetem Geodéziai Tan­székére fizetés nélküli tanársegédnek. Itt az oktató­munka mellett részt vett a tanszék által végzett geo­déziai munkák irodai feldolgozásában. 1934 májusában Budapest új felmérésén a Há­romszögelési kirendeltségen dolgozik. Részt vesz a III. és IV. rendű háromszögelési hálózat kiegyenlíté­sében. Mindig gyorsan, pontosan és szívesen szá­molt, és ekkor - Hazay István közvetlen irányításával - életre szóló kapcsolatba kerül a kiegyenlítő számí­tásokkal. Budapest háromszögelésének befejezése után a városmérési munkák folytatását átvette a Főváros Polgármesteri III. Ügyosztálya és megalakult a Vá­rosmérési Kirendeltség. Ennek keretében részt vett a városmérési munka minden szakaszában. 1­937-ben a polgármesteri III. ügyosztályon a fővárosi alap­pont-nyilvántartás vezetésével bízzák meg, és ekkor közreműködik a főváros 1:5000 méretarányú új tér­képének kiadásában. 1941-ben megbízást kap - addigi munkaköre mellett - a Városmérési Kirendelt­ség háromszögelési és alappont-nyilvántartási mun­káinak vezetésére is és kinevezik városi mérnökké. A II. világháborút és az ezt követő nehéz időket szerencsésen átélte anélkül, hogy katonai szolgálatot kellett volna teljesítenie, vagy hadifogságba került volna. 1945 nyarán főmérnöknek nevezték ki, és az újra megindult városmérési munkákat végző Város­mérési Kirendeltségnél a Háromszögelési és Alap­pont-nyilvántartó, valamint a Vízszintes és Magas­ságmérő csoportot vezette. A háborút követő újjáépítésben a háromszögelési mérésekben szerzett gyakorlata és tapasztalatai alapján több nagypon­tosságú mérnökgeodéziai munkára kap megbízást. Ő végezte a budapesti Szabadság-híd és a Margit­­híd, a szegedi régi közúti híd, a tokaji közúti és a vasúti híd geodéziai mérési, számítási és kitűzési munkáit. A szakma iránti szeretetét és elhivatottságát bizo­nyítva, 1947 decemberében a József Nádor Műsza­ki- és Gazdaságtudományi Egyetemen geodéziából kitűnő eredménnyel műszaki doktori címet szerzett. 1949- ben a Városmérési Kirendeltség szervezeti­leg beolvadt a Fővárosi Tervező Irodába, ekkor ne­vezik ki a Geodéziai Főosztály mérési osztályának vezetőjévé. Ez évben a főváros polgármestere meg­bízza az általa szervezett műszaki tanfolyamon a Geodézia tantárgy előadásával. 1950- ben a Fővárosi Tervező Iroda Geodéziai Főosztályával átkerült az Országos Földméréstani Intézetbe, ahol az Intézet Felsőgeodézia Osztályán 29

Next