Geodézia és kartográfia 2001 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - SZEMLE
SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZ ELHELYEZÉSÉNEK PROBLÉMÁI A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG Egy középület helyének kiválasztása mindig öszszetett mérnöki, társadalmi és politikai feladat. A megfelelő helyszín kiválasztásánál figyelembe kell venni a kiválasztott terület adta lehetőségeket, a középület rendeltetését, valamint az aktuális társadalmi viszonyokat. Különösen igaz ez a Nemzeti Színház esetében, mely minden időben a magyar kultúra letéteményeseként élt a köztudatban. A Nemzeti kérdése minden korban nagy társadalmi viharokat kiváltó ügy volt, és a probléma fő forrása a megfelelő helyszín megtalálása volt. Dolgozatom földmérő szemmel, az aktuális térképeket vizsgálva tekinti át a helyszín kiválasztásának problémáját. A színház építésének gondolata először az 1800- as évek elején merült föl. Széchenyi már akkor meglátta, hogy mindenekelőtt a megfelelő telek kiválasztása a cél. Széchenyi a Duna-partot, a mai Roosevelt tér környékét nézte ki a színház számára. A Magyar Tudományos Akadémia telke minden tekintetben megfelelő volt. Akkoriban ez a rész számított a város legforgalmasabb területének. Városépítészeti szempontból is megalapozott volt az elképzelés. A Lánchíd és különböző középületek megépültével kialakulhatott volna Pest kulturális és társadalmi központja. Azonban más vonalon is elindult a szervezés. Rendelkezésükre állt egy, Grassalkovich Antal által adományozott telek a Józsefvárosban, mely külvárosi terület volt, és a Hatvani kapun kívül terült el. A Hatvani kaput a korabeli térképeken már nem ábrázolták, mert azt 1808-ban lebontották, így csak a köztudatban élt az elnevezés. A város határa - korabeli térkép és Rupp Jakab szerint „a Váczi kaputól a házakhoz csatolva, a Fehér hajó utca, Rokkantak Kórháza irányban a Hatvani utca végig, a Hatvani Kapuig nyúlt..." A környék több okból sem volt ideális színházépítési célokra. Elsősorban a rossz elhelyezkedés volt a probléma. Az utcák sárosak, elhanyagoltak voltak. A színház környékén több üres, valószínűleg rossz állapotú telek volt, melyek nagyban rontották az utcaképet. „A József-külvárosban, a Kerepesi úton jön magán hazafiúi ajándékul kimérve egy szerény telkecske a haza művészet leendő lakhelyéül. Midőn néha egyegy úri fogat arra tévedt a belvárosból, csodálkozva tekintenek a bennülők a szerteszét felrakott kő- és téglahalmazokra, senki sem hitte, hogy ebből legyen valami." (Jókai: Kárpáthy Zoltán). Talán ez az idézet is szemlélteti, hogy milyen állapotok uralkodhattak akkoriban ezen a környéken. Ezek az állapotok jól megfigyelhetők Pest-Buda-Óbuda 1837-es felmérésének egyik térképszelvényén. A térképszelvények érdekességei a kereten kívül található képek. Ezeken a képeken a város főbb épületeit, tereit mutatták be, melyek között a Nemzeti Színház is megtalálható. Egyébként ez az ábrázolásmód jellemző a kor térképkészítési technikájára. Mindezek ellenére a Nemzeti felépült, és fontos szerepet töltött be a magyar kulturális életben. A Duna-parti telek sorsa még függőben volt. 1859-ben a színház igazgatóságának tiltakozása ellenére a telket eladták a Duna Gőzhajózási társaságnak. A békés rendezés miatt a telekből 896 négyszögöl területet átengedtek a színház céljaira. Ennek eladása után vették meg a színház melletti saroktelket és a Hermina úti telket. (Itt épült fel később az Operaház). A színház állapota pár évtized alatt annyira leromlott, hogy elkerülhetetlenné vált az épület lebontása. Ekkor ideiglenesen - az új színház felépüléséig — a Népszínház épületébe került. A Népszínház a mai Blaha Lujza téri teleken épült fel 1875-ben. Ekkora már megkezdődtek a város átépítési munkálatai. Az 1896-os madártávlati térképen jól megfigyelhető a város addigi fejlődése. Megépült a Körút, a Sugárút, kialakult a villamoshálózat és már két híd ívelt át a Dunán. Ezzel Budapest elrendezését tekintve is világvárossá vált. A Népszínház Nemzeti épületének sorsát a metróépítés pecsételte meg az 50-es években. A főváros közlekedési igényei szükségessé tették az 50-es években félbe maradt metróépítés folytatását. A metró egyik mélyállomása pont a színház alá esett, és gondot okozott volna az építkezés miatti süllyedés. A metró akkora fontosságú építkezés volt, hogy még a színház épületét is feláldozták a célra, így azt felrobbantották. Ez idő alatt tovább élt a Nemzeti Színház elhelyezésének szándéka. A századforduló idején több tervpályázatot is kiírtak a színház elhelyezésére, ám ekkor még csak a Grassalkovich-telekre tervezték az épületet. A két világháború között azonban egyesekben már felmerült