Gépészek Országos Szövetsége - Hivatalos Lap, 1934 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
4. GÉPÉSZEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE zánkban import cikk lévén, így természetesen a közönséges márgaféleség illetve agyagokhoz viszonyítva drága és csak különleges téglák készítéséhez stb. használják. Ezért a samott általánosan használt alap nyersanyaga a tűzálló agyag, amely kereken mintegy 46®/o szilicium oxidot, 40°/o aluminium oxidot és 14®/o hidrát vizet tartalmaz. Ezen főalkatrészek mellett az agyagban a lelőhely szerint homokot és kénkovandot stb. is találunk, de ezek a homokot kivéve, az agyag tűzállóságát nagyban csökkentik és arra folyósítólag hatnak, miért csak másodrendű áruk gyártásánál használják, ahol inkább saválló, tömör, de kevésbé tűzálló falazatokra van szükség. Éppen ezért az agyag tűzállóságát tekintve, annál értékesebb, minél több aluminium oxidot tartalmaz, mert ezzel az olvadási pontja is nő, de még a bázisok kémiai hatását ez esetben inkább leküzdi. Ezenkívül a salak bontó támadásának is jobban ellenáll. Ugyanis a tüzelőanyagok elégetésekor a salakban egy egész sereg olyan anyagot kapunk, mint pl. kénsav, kénsavas vasoxid, kénsavas bazit, kénsavas mész, szénsavas mész, szénsavas magnézia, foszforsavas vasoxid, foszforsavas mész, kénkállium, kovasav, mangánoxid, vas, agyag, stb, melyek bár kismennyiségben vannak jelen, mégis egynémelyikének a hő okozta vegyi hatásával számolni kell. Tudniillik a tűzálló falazat olvadási pontját ezek lejebb szállítják. Na de, hagyjuk ezt. Nem célja a cikknek vegyi ismertetéseket hozni. A jó samott anyagának kötőképességét az anyag képlékenysége adja meg, amely annál nagyobb, minél képlékenyebb és minél több soványító anyagot, mint pl. homokot képes felvenni anélkül, hogy ezáltal képlékenysége csökkenne. Az égetett agyag képlékenységét az égetés folyamán elvesztve samottá alakul át és 2100® celsius körül olvad. A samott gyártásánál mégis nem tekinthetnek el a soványító anyag használatától, mert az igen képlékeny, vagyis vízzel gyúrva sima, könnyen kenhető agyag az égetés alkalmával nagy tömöttséget vesz fel és zsugorodik, minek következtében szétrepedezésre igen hajlamos. Ez okból szívesen használják a gyengébb minőségű téglák gyártására a soványabb minőségű agyagfajtákat, mivel ezeket további soványításra alig kell pl. kvarccal keverni. Természetesen mint már fentebb mondottam a nagy hőállóság elérésére samottnak csakis olyan anyagokat használnak leginkább, amely kisebb kötőképesség mellett, nagy aluminium oxid tartalommal bír, ugyanakkor az agyag égetésekor térbelileg fogynak. Az égetett agyag vagyis a samottot a készítendő téglák szemcsézetének megfelelően többféle fokozatú szemnagyságra eső vagy daráló malmokban őrlik és azt a szükséges nyersanyag és vízzel való elegyítés után átgyurva formákba rakva préselik, majd pedig szárításuk után égetik. Az elegyítéshez szükséges víz mennyiségét a samott téglák szükséges nyomószilárdsága szabja meg. A sok vízzel való elegyítéssel likacsos, ellenkező esetben pedig tömör téglákat kapunk. A tezelőtér falazatainak másodrendű samott téglái 75—120 kg/cm^, míg a füstgázok csatornáihoz az 50—75 kg/cm^ nyomószilárdságú harmadrendű samottéglák is teljesen megfelelnek. Tekintve a kettő közötti értékkülönbségre, ezt a szükséglet beszerzésénél számításba kell venni. A különleges célra gyártott elsőrendű samott-téglák a 120—250 kg/cm* nyomószilárdságot is elérik, mint pl. a kokszretorták agyagsamott-téglái. A gyártásnál a szilárdságnak fokozását nemcsak az anyagok helyes elegyítésével, helyes arányú összetételével, gyúrásával és formázásával segítik elő, hanem a kézzel már alig formálható tégla szárítása közben, ismételt préselésével is. Huzatcsatornák bélelésére az általánosan elfogadott 1.6—2 fajsúlyú samott-téglák helyett olcsóbb és könynyebb fajsúlyú téglákat használják. Ezek nyersanyagában ugyanis a könnyítés elérésére fűrészport kevernek, miáltal annak fajsúlya 0.9—1.6, mint pedig nyomószilárdsága meglehetősen nagy határok között a nyersanyag elegyítésének megfelelőleg megváltozik. A jó samottégla színe sárgás fehér és kopogtatásra érces, csengő hangot ad. A samott tégla sötétebb futtatásszerű színe és kopogtatásra tompa hangja a kiégetés hiányára mutat. Nem végeznénk kiadós munkát akkor, ha tűzálló téglák egymáshoz való helyes kötésének fontosságát lekicsinyelnénk. Mert a falazatok felépítéséhez szükséges kötőhabarcs csak akkor felelhet meg valójában, maradéktalanul céljainknak, ha közel megegyezik a samotttéglákra előírt tulajdonsággal. Vagyis anélkül, hogy fogyna, nem olvad hamarabb a tűzálló tégla anyagánál és azzal nem egyesül könnyen folyósodó vegyületekké. Ugyanakkor úgy a falazatok, mint a boltozatok kiképzésénél szorosan ügyelünk arra, hogy a falazási hézagok (fugák) lehető legszűkebbek legyenek és a habarcsba a tégla levegő-buborék nélkül jól feküdjön, ugyanakkor az egymásra néző téglafelületek simára csiszoltassanak, hogy ezáltal is elzárjuk az utat a gázok vagy pedig a falak némely anyagának vegybontó hatásától. Mert éppen ezeknek elhanyagolása hozza létre azokat az okokat, amelyek a falazó körökben kezdhetik ki legkönnyebben a tűzálló téglák idő előtti pusztítását. A tisztán agyagos samott-téglák kötésére finom samottlisztet és ehhez annyi nyersanyagot használjunk, hogy annak kötőképessége meglegyen. A homokos samott-téglák finom homok és nyersanyagból álló habarccsal köttetnek. A habarcs készítésénél figyelemmel kell lenni a víz adagolására, nehogy sok víz használatával igen likacsos téglaközöket kapjunk. A habarcs anyagát pedig ajánlatos pár nappal előbb már áztatni, hogy az elegyítésnél könnyen vegye fel a keveréket. Szívesen használják a legtöbb helyen a falazó habarcs vízzel való készítésénél, részben vagy egészben a vízüveget. Ezzel a falazó közök tűzállóságát növelik. A vizüveg a kovasavas káliumnak vagy kovasavas nátronnak vízben való oldata (33-66®/o) mivel a levegő szénsavja a vizüveget elbontja, ezért azt jel záró edényben célszerű tartani. A vizüveg annál hatékonyabb, minél nagyobb százalékban van feloldva benne a fenti anyag valamelyikéből, vagy mindkettőből. A kereskedelemben