Mezőgazdasági Mérnök, 1973 (14. évfolyam, 1-18. szám)
1973-01-27 / 1. szám
„Pont én húztam a legnehezebb tételt, pont azt kérdezte, ami nem szerepelt a tankönyvben, pont nálam volt rossz napja a tanárnak, amikor a lényeget mondtam, pont jött egy telefon, elaludt a villany, rövidzárlat lett az agyamban és pont, pont pont!” Ezek az érvek majd minden vizsgázó bizonyítvány magyarázatában szerepelnek, minden egyetemen és főiskolán. De vannak, akik még csak most készülnek az „izgalmak szobájába”, akiknek a vizsgára várva egy pillanat alatt eszükbe jut, hogy mit nem tudnak az anyagból. Ki kevesebb, ki több drákkal sétál felalá a folyosón, van aki átnézi még a rázósabb tételeket, van aki idegességében már a tankönyvre, vagy a jegyzetre sem tud nézni. Azután fordul a kocka, egy vizsgán ismét túl vannak. Ki örül ennek, más legszívesebben újra kezdené. S akkor okosabb lenne! így volt ez egyetemünis januárban egy pénteki napon... Vas István és Szék András elsőévesek az állattani tanszék előtt toporogtak. Negyedik vizsgájuk volt a mai, s mindketten tartottak tőle egy kicsit. Bent a szobában — amelynek lesték, hogy mikor nyílik ajtaja — Széky tanár úr vizsgáztatott. Úgy hírlett, nehéz nála jó jegyet kapni... — Sokáig vannak berrt nála! — mondták szinte egyszerre. — Körülbelül negyvenöt percig. Megtudtam tőlük, hogy dr. Széky Pál adjunktus volt a gyakorlatvezetőjük, s mivel ismeri diákjait, sokat kell tudni nála. A csoportban őt tartották a legszigorúbb vizsgáztatónak, így néhányan átjelentkeztek máshoz vizsgázni. — Reggel nyolc óta várunk itt — folytatták a beszélgetést, miközben a karórámra pillantva, tizenegyóra láttán, megpróbáltam feloldani háromórás vizsgaizgalmukat. — Kettes, hármas, négyes az eddigi szóródás. Mikor kijön valaki, rögtön megkérdezzük, hogy mit nem tudott, hátha nálunk is „fehér folt” az a kérdés. Az utolsó pillanatokig tanulunk ... — A felkészülésben nem volt különösebb probléma — hallom — ,jó a tankönyv, hasznosak voltak az előadások. Csak ne kellene ilyen sokat tudni! S hogy utána mi lesz?! Hja, ha tudnánk előre! A fizikavizsga után mindenesetre volt egy-két ismerősünk, aki négykézláb ment át a hídon!... László Lujza szintén elsős, ő dr. Molnár Gyula docensnél megy állattanból. Tankönyvét, jegyzetét otthagyva, éppen egy csoporttársát — Pongrácz Tibort, aki ötösre vizsgázott — faggatta a benti légkörről. — Jól megnyaggatja a vizsgázókat — intett fejével az ajtó felé, amikor a hallott intelmeket gyorsan átgondolva, visszalépett mellém. — De rendes, eddig még senkit sem vágott ki! Persze, a csoport fele így is átiratkozott más napra vizsgázni, úgy látszik kevés volt nekik az öt-hat nap. Hálátlan dolog ezekben az utolsó pillanatokban kérdezősködni a vizsgára koncentráló hallgatóktól. Rossz, vagy netán jó előjel lehettem nekik!? Hagytam László Lujzát, lapozgassa csak meg jegyzetét... — Mindjárt bemegyek! — mondta. — Öt napig készültem erre a vizsgára. Nem akarok jósolni! Ne is! Hiszen a babona is itt ólálkodott a folyosókon. A tételek „kihúzásánál” pedig a szerencse is kinyitotta, avagy lehunyta szemét. Nem kívántam semmit — legalábbis leírva nem — László Lujzának! A gépészkaron, kertészeti gépek vizsgára váró ötödéves hallgatókkal találkoztam. Nekik talán már több volt a vizsgarutinjuk. Ismerős arcok lesték a mezőgazdasági gépek üzemeltetése tanszék előtt az ajtót. Monostori József, Sinóros Szabó Botond, Szabó Mátyás még előtte voltak... Hornyák Ferenc viszont éppen most jött ki dr. Jeszenszky Zoltán docens szobájából. Majd 35 percig volt bent. — Tudni kell azt is, ami a tankönyvben, és ami a kézzel írott jegyzetben van! — szedte össze a „kinti világ” számára legelső megjegyzéseit. — Közepes! — mondta társai felé. — Ma csak egy négyes volt — szólt ismét nekem. — Öt vizsgán túl vagyok, kettő még hátravan, így a vizsga után vagy elégedett, vagy elégedetlen az ember. Ennek a pár órás felszabaduló érzésnek viszont még ötödéven is örül a diák! — Ma már nincs tanulás! — gondolt rövid szünet után a közeljövőre. — Holnap délelőtt, vagy délután folytatom... — Van, amit másképpen mondtál volna bent?! — kanyarítottam vissza jelenbe beszélgetésünket. — Tulajdonképpen semmit sem mondtam volna másképpen, inkább tovább készültem volna a felelésre, mert mint később kiderült, erre módom lett volna! — A felkészülésben voltak nehézségeid? — Nem. Jegyzetet lehetett kapni, előadásjegyzetem is volt, így nem okozott különösebb problémát a felkészülés. Sajnos, elég sok volt a lexikális tudásra épülő ismeretanyag, Jeszenszky tanár úr viszont jó és korrekt vizsgáztató. Meg vagyok elégedve. Hogy kertészeti gépekből nehéz jó jegyet csapni, az nem az ő hibája! A gépészmérnöki kar épületének első emeletén, a mezőgazdasági tanszék előtt, egy szakmérnöki vizsgájára készülő fiatalemberrel is sikerült néhány szót váltanom. Szemes Ernő 1968-ban kapott diplomát a gépészmérnöki karon, most a kétéves szakmérnökire jár, éppen számvitelből vizsgázik. Több mint ötven vizsgával a háta mögött, talán már gyerekjáték az egész. Két év múlva agrárgépész, gazdasági szakmérnök lesz... Vele valóban a legeslegutolsó pillanatban beszélgettem, mert mire egyáltalán elkezdtem volna kérdezősködni, addigra bement vizsgázni. A belépés előtti pillanatban úgy láttam az arcán, hogy azért ötven vizsga ide, ötven vizsga oda, egy kicsit tartott a következő percektől. A „gépészbüfénél”, az asztaloknál ülve mechanikavizsgára várt Giber Zoltán és Horváth István. Nemrég érkeztek ide, körülbelül tizenkét óra felé mennek majd be Huszár professzorhoz vizsgázni. Nem láttam náluk tankönyvet, ők már csak gondolatban lapozgatták végig azt. — Hét napunk volt a vizsgára — mondta Horváth István, miközben Giber Zoltán elszaladt a legfrissebb, bentről érkező információk után. — De a mechanika a legnehezebb tárgy az első évfolyamon, amit az is alátámaszt, hogy egy csoportból 6—7 hallgatót „kirúgnak”. Nagyritkán azért ötös is akad. — Volt aki azt mondta, hogy nehéz Huszár pro- fesszor úrnál vizsgázni. Volt aki azt mondta, hogy könnyű! — tért vissza Giber Zoltán. — De abban valamennyien megegyeztek, hogy Huszár tanár úr a legreálisabb vizsgáztató az oktatók közül. Igen, az oktatók vizsgáztatási módszerét illető jelzők ilyenkor vizsgaidőszakban, futótűzként terjednek el a diákok között. A vizsgahelyiségbe való belépést, az utolsó pillanatokra való koncentrálást ezek a „jótanácsok”, vagy ijesztgetések is motiválják. A tanszék konzultációt szervezett, nem volt problémánk a felkészülésben! — mondták végül. — Van, akinek tíz, van, akinek negyvenöt percig tartott a vizsgája. A profeszszor úr meggyőződik az ember tudásáról, alaptalanul nem rúg ki senkit! Az utolsó megállapítás után egyszerre ugrottak a kinyíló ajtó láttán a hírekért Balogh Zoltán már túl volt a nehezén. — Bélás! — mondta örömmel. — Mechanikából kettes! — hangsúlyozta nekem. Megvártam, amíg egy kicsit magához tért, azután igencsak laikusan feltettem a kérdést: — Nem futotta jobbra?! — Kettest vártam! — így Balogh Zoltán. —■ Igaz, voltak forró pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy nem sikerül! Sajnos még nem érzem a műszaki nyelvet, amellyel precízebben kifejezhettem volna magam. Huszár professzor úr pedig szereti a pontos meghatározásokat. „Kerülgettem a lényeget, mint macska a forró kását!” — mondta. — Erőpár és átmetsző módszer volt a tételem címe, ami amolyan mentő kérdésnek számított, mert az írásbelim gyengére sikerült. Elég nyomott bent a hangulat! — summázta búcsúzóul véleményét Alighogy elbúcsúztunk, örömujjongás közepette ismét kijött az előadóból egy fiú. Barna László — neki is kettesre sikerült — A legjobb jegy! — mondta nagyhangon. És valóban, abban a pillanatban neki az volt legjobb jegy! A vizsgafeszültség feloldódásának pillanatában, valahogy minden jegy egyformának tűnik. Később aztán, persze sok minden megfordul az ember fejében! Míg végül az index megtelik különböző osztályzatokkal... Tormai László Heckenast István Pröck Klára 3. éves gazdász hallgató az utolsó perceket is kihasználja. Hja, a mikrobiológia nem vicc! Ez a felvétel gépgyártástechnológia-vizsgán készült Mechanikavizsga A másodéves gépészek fizika vizsgája sem tartozik a legkönnyebbek közé Az idegek pattanásig feszültek. De úgy látszik, ez előnyösen hat az agysejtek működésére, a 11/7. csoport 3,4-es átlagot ért el mikrobiológiából E L O T T E Lu Vizsgafrizura '73 T A N