Gömöri Hirlap, 1908 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-01 / 9. szám
Ez, az oka annak, Vio<>y egyes városainkban, pl. Budapest, Kolozsvár, Kassa, Pozsony stb oly drágák a lakások, míg másutt, — ahol házosztály-adó van aránytalanabbal olcsóbbak. A házadó törvény immár 40 éves. A közös teherviselés elvével immár össze nem egyeztethet) az 1868. évi XXIII. cikk. Ez sürgősen módosítandó illetve az általános házbéradó eltörlendő. És ezért kérnünk kell a kormányt és az országgyűlést, hogy ezen az anomálián segítsen és ne nyomorítsa meg az ország legmagyarabb népét, a városok inteligens lakóit és különösen ne sújtsa ezzel az igazságtalan törvénnyel azt a néposztályt amely anyagi és társadalmi helyzeténél fogva képtelen a saját viskójában lakni és rá van utalva a többnyire rossz, egészségtelen és mégis méregdrága bérelt lakásokra. A múlt hó 20 án Budapest székházában összegyűlt 132 város adókongresszusát innen a vidékről őszinte szívvel köszöntjük, működéséhez áldást, szándékához sikert kívánunk ! Botond: Ez alkalommal nem lesz érdektelen megemlékezni azokról a szobrokról is, amelyeket 1908-ban, a szabadságharcz hatvanadik évforduló esztendejében lelepleznek. Márczius 15-én Pécs szabad kir. város álló szobrot leplez le Horvaitól, április 20 án a fehérmegyei Nagyperkáta nagyközség mellszobrot Horvaitól, május hóban Nagy- Károly városa Kallós Edétől, junius hóban Torontál-Vásárhely nagyközség állószobrot Pásztor Jánostól, szeptember hóban Rákospalota nagyközség az első fehérmárvány álló szobrot Barcza Lajostól, október hóban Arad szabad kir. város álló szobrot (mellékalakokkal) Margó Edétől. Ugyan Héj, Imre olyan keserves arczot vágott erre, mintha az édesanyjáról hallotta volna ezeket a szomorú szavakat. Visszabaktatott a nyájhoz, sóhajtott egyet, aztán gondolkodott. De hát mi baja lehet? Mi bántja? Talán megütötte magát, hideg vizett ivott a melegben. Talán nem vigyázott magára, aztán éretlen gyümölcsöt evett ? Megfoghatatlan. Majdnem négy hét múlt el, mikor Erzsi ismét kijött a tanyára. Olyan halavány volt az orczája, szegényt nagyon megviselte a betegség. Imre elébe szaladt. Olyan örömmel csókolt neki kezet Kikérdezte, mi betegsége volt, merre fájt, nincs-e már baj ? Erzsi pedig még mindig szomorú volt. Elmondta, hogy nagy a baj, sohse fog már meggyógyulni. De Imre nem engedett, megkérdezte a kisasszonyt, mire fáj. — Itt, látja, a szívem körül, amerre úgy dobban. — Hm, ez fene dolog. De azért tudok én arra orvosságot. — Mifélét ? — Hát sokat kell a levegőn lenni, tejet inni, jól aludni, attól meggyógyul bizonyosan. — Nem használ az semmit, Imre. Más kellene oda. Volna orvosság, ami meggyógyítana, de hát én már nem akarok meggyógyulni. — Nem-e ? Pedig muszáj. Csak azt Kossuth-szobrok. A szabadságban hatvanadik évfordulója alkalmából. Irta: Markó Miklós. Folytatás: csak ez idén márczius hóban dől el a székesfőváros Kossuth-szoborpályázat, hacsak nem lesz újra meddő a pályázat, amely esetben már valóban tengeri kígyóként fog a bizonytalan jövőbe kinyúlni ennek a pályázatnak az ügye. Az 1909. évben és következő években is több Kossuth-szobrot állítanak föl. 1909-ben Sátoraljaujhely álló szobrot állít Gárdos Aladár és Barcza Lajostól, Losoncz város álló szobrot Csordás Józseftől ; az idén dől el Debreczen szabad kir. város pályázatának sorsa is, ahol már 170.000 korona van együtt egy mellékalakokkal kidolgozandó nagyobbszabásu szoborműre. Ugyancsak Szabadka szabad kir. város közönsége ötvenezer korona költséggel pályázatot hirdet a Kossuthszoborra. Gyergyószentmiklós város, a már meglevő tizennyolcz ezer koronát gyűjtés utján szaporítva, egyik székely szobrászunkkal mintáztatja meg a szobrát. Gyűjtés folyik a 3—4 év múlva felállítandó szobrokra Kolozsvár szabad kir. városban, Somogy-Cargón, Kaposvár és Nyíregyháza városokban és Peér községben. Elismerés illeti a tervező művészeket azért, hogy valamennyi készen álló és elkészítendő szobrot hazai öntödékben készíttették el és fogják ezután is elkészíttetni, még pedig nagyrészt Róna—Haraszti-, később Róna Józsefféle öntödében, de számos szobor készült Haraszti József és társa arczszobor öntödéjében, legkevesebb pedig a Beselorner-féle váczi úti öntödében. Nem érdektelen megemlékezni arról sem, hogy egyes városok és községek emlékoszloppal és emléktáblával örökítették meg Magyarország egykori kormányzójának halhatatlan emlékét. E tekintetben előljárt Turin városa és a clevelandi magyarság. 1895. márczius 25-én a zalamegyei Letenye kisközség emlékoszlopot állított a templom előtt. 1896. május 21-én Orsova nagyközségben megjelölték azt a házat, melyben Kossuth Lajos az utolsó éjszakát töltötte a magyar hazában. 1896. június 21-én a szatmármegyei Nagyúr nagyközség állított Kossuthemlékoszlopot. 18,6. julius 8-án Turin város tanácsa emléktáblával jelölte meg azt a házat, melyben nagy hazánkfia meghalt 18S7. julius 31-én a zólyommegyei Szliács fürdő közönsége emléktáblával jelölte meg azt a házat, hol Kossuth 1847-iki fürdőzésekor lakott. 1601. június 29-én a sátoraljaújhelyi főgimnázium jelölte meg emléktáblával azt az osztályt, melybe Kossuth Lajos mint diák járt. tessék megmondani, mikor jött az a betegség ? — Mikor elmesélte nekem annak a szép pásztorleánynak a történetét, haza mentem, sírtam sokat s úgy fájt, hogy nem születtem én is olyan pásztorleánynak. — Jaj, kisasszony, de aztán hogy tetszik ilyet kívánni ? Annak nincs ám annyi szép ruhája, meg sok pénze, szegény leány ám az, kinek nincsen mása, csak jó Istene, meg imája. — Meg szive. — Az is van neki. — És az a fő. Hej, milyen boldog lennék én akkor. Együtt hajtanánk ketten a nyájat, elbeszélgetnénk együtt sokat, sokat. — Hiszen maga olyan derék fiú, Imre, tudja, én olyan furcsán érzem magam, mikor itt vagyok, úgy szeretek idekünn maga mellett lenni. — Hm ! Tréfál a kisasszony. De csak tessék, az egészséges, aki tréfál. — Fele sem tréfa ennek, Imre. Komolyan mondtam s mondom, mert hát, lássa, Isten látja a lelkem, én úgy szeretem magát. . . — Nem való ilyen szegény pásztornak az eféle bolondság, meg aztán nem értek én ehhez. — Nem is kell ehhez érteni. Nem kell ezt tanulni. Jöjjön csak ide mellém, Imre, üljön ide, ne féljen így ni. Fogja meg kezem. A másikat meg tegye ide. Mit érez most ? 1902. szeptember 28-án a cleveland magyarok álló szobrot állították Tóth Andrástól. 1903. évben a kolozsvári ereklyemúzeum megkapta Kossuth Lajos azon kis miniatűr szobrát, mely egy ismeretlen szobrásztól származik s mely egy Ü49-ben Munkács várában Kossuth Lajos halálraitéltetésének jelképezéseül in effigio nyilvánosan ki volt függesztve a kassai haditörvényszék által, de 1850-ben Riedl Ignácz nagybányai kereskedő egy osztrák katonával ellopatta. Sajnos, hogy szülőföldjének, Zemplén vármegyének közönsége késik emléktáblával megjelölni Monok nagyközségben Kossuth születési házát, mely most az Andrássy Dénes-féle uradalomhoz tartozik, mint tisztilak s melybe Kossuth Lajos részben gyermekkorát is töltötte. hírek és vegyesek. Bírói kinevezések. A király Hubay Béla tornaljai kir. járásbirósági jegyzőt a tornaljai kir. járásbírósághoz és Baksay József tordai kir. törvényszéki jegyzőt a marosludasi kir. járásbírósághoz albirákká nevezte ki. Anyakönyvi kinevezések A belügyminiszter a rozsnyói anyakönyvi kerületbe Frütsch Gyula városi írnokot anyakönyvezető helyetessé nevezte ki és őt a házassági anyakönyv vezetésével és a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. Pénzintézeti közgyűlések: A Rimaszombati Takarékpénztár február 25-én tartotta meg saját helyiségében XLVI. évi rendes közgyűlését, melyen a Baksay István lemondása folytán s a Ragályi Géza elhalálozásával üresedésbe jött felügyelőbizottsági tagsági helyekre Perecz Samu és Dr. Gyürky Pál választattak meg. A Gömörmegyei Nép- és Iparbank XXXVII- ik évi rendes közgyűlését a Polgári Olvasókör nagytermében február hó 26-án tartotta meg, mikor a megüresedett két felügyelő bizottsági tagsági hely az ez alkalommal megválasztott Gzinke István és Varga Lajossal töltetett be. Mint már jeleztük is, pénzintézetünk múlt évi működését, lapunk egyik közlelebbi számában külön czikk keretében ismertetjük. Mulatságok. Vége felé közeledik a farsang, ma már farsang vasárnapja van, szerdán belelépünk a böjtbe. Karneválnak ez idén elég hosszúra terjedt s elégé mozgalmas uralkodása véget ér. A még hátra levő farsangi napokat mindenütt mulatsággal ülik meg s mindenütt vigadnak e napokban az emberek. — Hát a lábaimban valami rángatódzásfólót, alighanem esőt kapunk. Erzsi boszosan mosolygott. — Hát tud-e farkasszemet nézni ? — Tudok bizony. — Ne próbálja meg. Hát lát a szemeimből ? — Nagyon rosszul néz ki a kisasszony, meglátszik, hogy beteg volt. — Eh, de nem úgy értem. Mit olvas ki belőlük ? — Már csókolom kezeit, én csak papirosról tudok olvasni, máskép nem tanított az apám. Erzsi ajkait harapdálta mérgében. Szeretette volna faképnél hagyni ezt az ügyetlen fiút, de bízott magában s nem engedett a szóból. — Nézze csak, Imre, maga nem ért engem. — Dehogy nem, kisasszony, nem volt még ember ezen a világon, akit én meg nem értettem volna. — No jó. Hát beszéljünk másképp — Nem lehet, könyörgöm, én csak magyarul beszélek, más nyelven nem tanítottak meg. — Ej, hiszen én is magyarul beszélek. Figyeljen rám. Hát nézze csak. Szeretném, ha maga eljönne velem. Tudja, elmegyünk aztán messze, nagyon messze. Veszek szép ruhát magának. — Ezt már értem. Ez helyes. Előre is köszönöm a nagy szívességet. — Igen, elmegyünk majd együtt. . ,