Gyermekgyógyászat, 1965 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1965 / 10-11. szám - P. Liebermann Lucy: A klinika pszichológiai munkájának összefoglalása
56-an dolgoztunk egyszerre. Elhelyezésünket nehezítette az a tény is, hogy ekkor már szociális gondozónő beosztottunk is volt, aki az esetek környezettanulmányozását végezte. 1958-ban azután a Klinika régi fertőző boxainak felhasználásával 2 szobát kaptunk pszichológiai rendelés céljaira. Az átmenetileg beosztott szakorvos-jelölttel együtt ekkor már öten voltunk. A helyiségprobléma ezután fokozatosan megoldódott azzal, hogy a fertőző részlegből további helyiségeket kaptunk, ami a pszichológiai munkaterület egyre bővülő tendenciája miatt feltétlenül szükséges volt. Jelenleg a pszichológiai rendelésen 7 pszichológus, gyermekorvos, illetve gyermekpszichiáter, gyógypedagógus dolgozik, továbbá két szociális gondozónő, egy jelenleg egyetemet végző pszichológus-növendék és egy adminisztrátor. A havi betegforgalmunk átlagosan 4—500 eset. Konziliáriusi munkakört látunk el gyermekgyógyászati szakrendelések (budapesti és vidéki) bíróságok, gyámügyi hatóságok stb. számára. Bírósági szakértést is végzünk rendszeresen. Ellátjuk úgy a saját ambuláns betegforgalmunkat, mint az osztályon fekvő gyermekanyag pszichológiai vizsgálatát és therápiáját. A Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Bizottságának megalakulása óta akadémiai célhiteltámogatásban részesülünk és részt veszünk az Országos Távlati Tudományos Kutatási Terv pszichológiai témáinak kutatásában. Az I. sz. Gyermekklinika pszichológiai részlege jelenleg 13 tervtémának a felelőse. A pszichológiai osztályon jelenleg különböző módszerek kutatása és kidolgozása folyik, már azért is, mert igen szoros kapcsolata van az osztálynak a Pszichológiai Tudományos Társaság Módszertani Szekciójával és azzal szoros kollaborációban dolgozik. A Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Bizottságának megalakításakor a Pszichológiai Bizottságon belül különböző albizottságok, így Módszertani Albizottság is működött, amelynek én voltam az elnöke. Akkor a pszichológiai módszertan területén a legfontosabb aktuális probléma az volt, hogy felmérjük, hogy országos viszonylatban hol, milyen keretben, milyen szempontok és milyen szemlélet szerint milyen diagnosztikai és therápiás módszereket használnak. A helyzet felméréséhez úgy láttunk hozzá, hogy a legkülönbözőbb intézményeknek kérdőíveket küldtünk ki, és a beérkezett válaszok alapján ugyan elég pontos képet kaptunk arról, hogy hol és milyen intézményekben alkalmaznak pontosan meghatározott, pszichológiai diagnosztikai és pszichotherápiás módszereket, azonban, hogy ezen módszerek alkalmazása és értékelése milyen szemlélet szerint és milyen nívón történik, a kérdőívek nem adtak kielégítő választ. Ezért ennek a kérdésnek pontosabb konkretizálása céljából — miután az Akadémia erre a célra termet adott — a Módszertani Albizottság rendezésében előadás-sorozatot indítottunk, amelyek során a legkülönbözőbb intézmények bemutathatták munkamódszerüket. Ezeket az előadásokat 2 és fél éven át folytattuk, havonta legalább egyszer, esetenként kétszer. Ennek a felmérő munkának végkonklúziója az volt, hogy feltétlenül szükséges a különböző területeken dolgozó szakemberek közös munkája révén egységes szemléletet és terminológiát kialakítani. Miután a pszichológiai munka nagyrészt gyakorlati készséget is követel, erre a legmegfelelőbb formának kazuisztikai anyag részletes sok szempontú megbeszélését tartottuk. Így a közben a Pszichológiai Tudományos Társaság Módszertani Szekciójává alakult keretben (melynek szintén én vagyok az elnöke) kazuisztikai szemináriumot indítottunk, amely, bár a Pszichológiai Tudományos Társaság Módszertani Szekcióján belül működik, klinikai keretben tartja megbeszéléseit. Ez a szeminárium zártkörű, neurológusok, pszichiáterek, belgyógyászok, gyerekgyógyászok, pszichológusok és gyógypedagógusok dolgoznak benne pontos team-munkában. A kazuisztikai szeminárium immár hat-