Gyógyászat, 1865 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1865-07-22 / 30. szám

Ötödik évfolyam 1865. 30. Sz. Pest, julius 22. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak v KÖZLÖNYE. йзэ Szerkesztő-tulajdonos: Peor Imre tr. Tartalom : A veszettség létező és önálló kór. L a r i n s e r tr. nézete el­lenében közli Molnár István tr. — A lépbajok kór- és gyógytana (Folyt.). Bam­berger tanár nyomán közli Winkler József tr. — A járványos agy- és gerinc­­velőhártyalob. Niemeyer t­r.-tól. — Tudom, társulatok. A budapesti kir. orvosegylet f. é. julius 15. tartott rendes ülése. A kir. m­. természettudományi társulat f. é. julius 12. tartott k. gyűlése. — Lapszemle. — Tárca. Tarcsa ásványvizének természeti, vegyi és gyógytani tulajdonságai (Folyt.). Beszedits Ede tr. fü­rdő­or­­vostól. Válasz Tormay tr.-nak. — Különféle. A VESZETTSÉG LÉTEZŐ S ÖNÁLLÓ KÓR. Lorinter tr. nézete ellenében közli MOLNÁR ISTVÁN dr. halasi községi főorvos. A hírlapok hasábjain a hirdetések rovatában nagy emberek, s hírhedt orvosi tekintélyek által még nagyobb s cifrább betűk­kel nyomatottn­y hangzású jelentésekkel „nincs többé fogfájás“ — „nincs aranyér“ — sőt az életital föltalálója a megboldogult Wer­­ther Frigyes óta „halál sem“ [?] a szemnek találkozni valami meg­szokott és mindennapi dolog. És ó­ fájdalom! dacára a nyegle­ség ezen fennhangon hirdetett, s még drágábban fizetett újabb vívmányainak, folytonosan hallhatni a szenvedők jajjait, s dacára a biztos hatású (?) s használatában annyira elterjedt élet-italnak, a harangok bús kongása a „memento mori-t“ zúgja füleinkbe, mindennap igazolván Horác arany szavait „mors pallida aequo pulsat pede pauperum tabernas, regumque turres“. Újabban ismét a W. Med. W. 20-ik számát lapozva Lprin­zer bécsi kórházi elsődorvos hason hangzású cikke vonja magára figyelmünket „Nincs ebdüh, nincs víziszony“. Olvasva e határo­zottan irt sorokat, szívemet egy leirhatlan öröm röpdösé át, s érezem, miként szívemről egy nehéz szikla gördült le, mely még eszméletem óta rajta nehezült, t. i. a dühös ebtől s a viziszony­­toli félelem. Nincs tehát többé e félelmes rémkór, szabadabban

Next