Gyógyászat, 1866 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1866-04-14 / 15. szám
Hatodik évfolyam 1866. 15. §Ж. Pest, april 14. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak . KÖZLÖNYE. ^ Szerkesztő-tulajdonos: Poor Imre tr. Tartalom : A b. e. Sauer tar orvosi korodája, Ütérlob. Közli H a m . г Dániel tr. — A fonalóckór vázlatos ismertetése kór- és gyógytani szempontból (Vége). K. J. Jeszenszky Pál tr.-tol. — A tüdők hustömöttsége újszülötteknél. H a i n i s s J. tr.-tol. — A bpesti kir. orvosegylet f. é. april 7. tartott rendes ülése. — Tárca. Pest város főorvosa sebészeti és egészségügyi jelentése 1805. évről. Orvosi tapasztalatok Ázsiában (Folyt.). Dr. Oroszhegyi Józsától. — Különféle. A b. e. Sauer tr. orvosi korodája. Ütérláb. HAMARY DÁNIEL tr. Meghatárzás. Utér 10 b (arteritis, Schlagader-Entzündung) az ütér gyuladása. S minthogy Virchow bebizonyítá, hogy az ütér belső hártyája nem gyuladhat meg, nem lévén annak edényei, tehát a lob szerinte csakis a külső hártyán támadhat. Felosztás: Kiterjedésére nézve az ütérlob vagy határolt, vagy a törzstől az ágakra is kihat: kiterjedt ütérlob; tartamára nézve heveny is idült. Kórboncolati leletek. Az ütér fala földuzzad, megvastagszik, s kissé megpuhul. A belövelt kis edényeket igen meg lehet különböztetni a hártyákon. A pir, mely az élénk rózsaszíntől a sötét vörös- vagy violaszínig változik, egyenlő vagy pettyes; nem ritkán a vérbeivódás terménye, mely az élet tartama alatt, a poskárokban vagy halál után, rothadás következtében támad. A vérbei vadási pirt még nem rég is roboknak tartották, azért volt oly nagy számú az üttérlob eddig. A pirosságot tehát magában véve, az ütérlob biztos jeléül nem tarthatjuk. Megkülönböztetésnél azonban jó szolgálatot tesz, mert a beivodási pirnál hiányzik az edények belövelése, a loboirnál pedig mindig jelen van, továbbá a beivodási pir többnyire az ütér belhártyájára szorítkozik, a lobos pedig az edény többi hártyájára is kiterjed. A véráztatott és meglágyult hártyák egymástól könnyen elválaszthatók s lazák lesznek, lazaságuk miatt a belhártyán, hullámalaku ráncok képződnek; elveszti simaságát, fényét a belhártya, s bársonyszerü, bolyhos, szürkésfehér pöttyekkel fedezik; eleinte a lazán tapadó izzadmány sűrűbb lesz, a kisebb ürközű edények megaludt rostonyából képződött röggel megtelnek. Az üterekben genyedés ritkán fordul elő, minél fogva lényegesen különbözik az ütérláb a visszérlábtől. Ha az ütérrög vagy dugasz úgy eltölti az illető üteret, hogy a vérke-