Gyógyászat, 1873 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1873-08-02 / 31. szám
volt Török-Sz.-Miklósonrné esete. Ez jul. 27. reggeli három órakor cholerába esett; jelen volt minden kórjel; másnap midőn a várost elhagytam, minden tünemény elenyészett, s 29-én halála hírét vettem.“ (Orvosi Tár 1831. III.). E betegen jul. 27-én volt a hányszékelés első rohama, 28-án szünet, 29-én pedig harmadnapi typussal következett be a hányszékelés második rohama, mely alatt a beteg meghalt. . 3) Egyik előbbi hány székelési járvány kezdetén, értem az 1855-ikit — Nékám Sándor tr. barátom május 29-iki éjjel Budára hívott a 17 éves S. B. asszony cholerabeteg nővéréhez. A betegen előrement néhány napi félbenhegyő hasmenés után azon este tört ki hirtelen a hányszékelés. Az oda hívott orvosok Hoffer és Kriek ttr. urak „ex consilio“ Hallersavat mákonyléllel, ezen kívül jéggalacsokat rendeltek. Hat óra folytán vevén a beteg e szereket, ezek dacára annak savóhányása, rizslészerű hasmenése, beleinek és végtagjainak görcsei növekedve újultak meg folyvást. Ey állapotban leltem őt éjfél tájban, szeme arca beesve, vonásaiból kivetkőztetve, hüllőhidegen, hangtalanul és előfogyottan kínlódva ágyában; egyik karjának orsóntere sem lüktetett. Elővettem a bold. Sauer által javalt ipecacuanhát (Gy. 1866. 634. 1.), s azt sürhedt forrázatban félóránkint hidegen jéggalacsokkal adám neki. A beteg kínjai éjfél után óráról órára enyhültek, hányása, hasmenése és görcsei gyérültek, mi több, reggeli öt órára egészen megszűntek, mire a kimerült beteg szakadozva szendergett! Erre arcvonásai elsimultak, hőmérséke enyhe meleg, érvelése szabad jön ismét. Május 30. délelőtt folytattuk a hánygyökér-forrázatot. A beteg jobban érezvén magát, enyelgett övéivel, levest evett jóízűen, áldott engem, én meg az ipecacuanhát s ennek javalóját Sauer tanáromat. Csak egyetlen komoly jel vola még hátra, mitől tartottam: a beteg tizenkét óra óta nem vizelhetett. Hoffer,tr. ur ajánlatára diureticum gyanánt hat szemet natumn aceticumot tettem a hánygyökér forrázathoz. E szer vétele mellet d. u. 3 órától kezdve a beteg choleratünetei az előbbinél erősebb rohamban újultak fel. Hasztalan tettem én félre a natrum aceticumot s adtam vissza az ipecacuanhát és jeget: a kedves beteg 23 órai kiszenvedés után hajnali (május 31.) három órakor meghalt. Jól megjegyeztem magamnak, hogy e betegnek elsőcholera-rohama május 29. esti 4. órától reggeli 3 óráig, azaz 11 óra hosszant tartott; erre május 30-án reggeli 3 órától d. u. 3 óráig, azaz 12 órán át cholera-szünet következett; végre ugyanaznap d. u. 4 órakor tört ki a második choleraroham, mely 11 óra hosszant tartván, május 31. r. 3 órakor halállal végződött. Schordann tr. török-sz.-miklósi úrné esete, meg az én S. B. esetem igazolják, hogy a hányszékelés előjeli, fejlődési és visszahatási szakai (stadium prodrom., evolutionis,algoris, et reactionis) nem mindenkor követik egymást szakadatlanul, hanem hogy a fejlődési szak néha szintúgy ismétlődik, mint ismétlődni szokott a váltóláz rohama, ha az előbbi ro-