Gyógyászat, 1875 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-23 / 43. szám
Tizenötödik évfolyam. 43. SZ. Budapest, 1875. okt. 23. fi * Ő fi VÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak KÖZLÖNYE. Szerkesztő-tulajdonos: Poor Imre tnr. sbftrS&fs* Szerkesztő-kiadó: Dalácska Géza tr. Tartalom: Közlemények a német orvosok és természetvizsgálók gráci nagygyűléséből. — Lapszemle. Agyvérzéseknél előforduló változások a vizeletben. Elmezavarok összefüggése fülbajokkal. — Tárca. Fehér Nándor tr. feletti emlékbeszéd. Közlemények a német orvosok és természetvizsgálók gráci nagygyűléséből. A belgyógyászi szakosztály ülése 1875. évi September 18-kán. Mirenyevők. Knapp tr.-tól. Már sok év előtt jelentek meg közlemények e tárgyról s különösen Tschudi (Wiener med. Wochenschrift, 1851.) közlései, melyekben az arsenevész, mint Alsó Austriában és Stiriában divó szokást írja le, okoztak feltűnést, úgy hogy e tárgygyal annak idejében az angol szakirodalom is tüzetesen foglalkozott. 1857-ben Schäfer Jr., akkori gráci tanár a bécsi tudományos akademiának egy igen becses értekezést nyújtott be, mely az arsen mérgezésről, a mireny és dárdány készítmények felszívódása s kiválasztása körül tett vegyvizsgálatokról szólott, s ezekhez egy hegyi lakónak, ki minden másodnap 2 szemet arsensavat vett magához, hogy vizsgálati lelete is mellékelve volt. Előadó,már régóta különös előszeretettel foglalkozott e tárgygyal, még mint oberzieringi gyakorló orvos, s jelenleg tanulmányai eredményét kivánja előadni. Észleleteinek, első tárgya egy 30 éves alacsony termetű, de erős testalkatú favágó volt, ki már 12 év óta mirenyt evett. 1860. év február hó 21 — 23-ig az egyén naponkint 4Va—5‘A szemet mirenyessavat kapott. Étvágya ez idő alatt jó karban maradt, nagy mennyiségű szeszes italokat élvezett, s negyed napon egységesen távozott. Hugyában, melyet Schäfer tr. vegyelerfezekt) mireny volt kimutatható. Előadói tapasztalatai szerint felső és közép Sziriában a mirenyevés igen el van terjedve, különös lócsiszárok, favágók, vadászok hódolnak e szokásnak s e tekintetben ,a vnői nem sem képez kivételt. Sokan már 17—18. életkorukban diessdik el az arsenevést s folytatják azt a legmagasb korig. Legtöbben titkolják a dolgot, úgy hogy az elterjedést illetőleg határozott kimutást számokban adni nem lehet. Mint okot ,a Marsen evésre, felhozzák az illetők, hogy betegségek elől óv, jó kinézést, erőt, bátorságot ad, jó szer a nehéz légzés és rész emésztés