Gyógypedagógia, 1972 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1972 / 1. szám - Lory, Peter: A külön iskolai iskoláztatás egyéni tervének kidolgozása a biológiai fejlődést figyelembe véve

PÉTER LORY iskolapszichológus, St. Gallen (Svájc) A külön iskolai iskoláztatás egyéni tervének kidolgozása a biológiai fejlődést figyelembe véve (Die Berücksichtigung der biologischen Entwicklung bei der individuellen Sonderschulplanung) A szellemileg retardált gyermekek és azok szakmai felkészítésének egész­ségügyi és pedagógiai problémáiról tartott Duna-Symposiumon elhangzott re­ferátum. Pöstény, CSSR, 1971. október 15. Wilfried Zeller (Konstitúció és fejlődés. Göttingen, 1957) évekkel ezelőtt mutatott rá arra, hogy milyen jelentős az, hogy a gyermek biológiai fejlődésé­nek melyik szakaszában részesül bizonyos pedagógiai ráhatásokban, Ш, hogy milyen pedagógiai követelményeknek kell eleget tennie. Szerinte óvakodni kell attól, hogy a gyermeket az első alkatváltozás előtt iskolázzuk be. Az iskoláz­tatás szempontjából valóban termékenynek az első latenciaidőszakot tartja, és rámutatott arra is, hogy a pubertás első szakaszának pszichés nyugtalansága mennyire megzavarja a tanulást. A pszichés fejlődés nemcsak a pedagógiai ha­tásoktól, hanem nagymértékben a biológiai fejlődési fázisoktól, az egyéni fej­lődési módtól, valamint a biológiai retardációktól, torzulásoktól és kisiklá­soktól is függ. A gyermek képzését fejlettségi szintjének és fejlődés módjának az ismeretében kell megtervezni. Az iskolapszichiátria és iskolapszichológia ezeket a gondolatokat magáévá tette, továbbfejlesztette, kiegészítette és részben korrigálta. A normáliskolai pedagógia — amennyire szervezetének nehézkessége ezt lehetővé teszi — tekin­tetbe veszi ezt a szemléletet. Nyilvánvalóvá válik, hogy a beiskolázás előtti fejlesztés nem lehet azonos a tulajdonképpeni iskoláztatással, és ennek a gon­dolatnak a segítségével jutnak el az iskolaérettség nagyon differenciált meg­határozásához. A felsőbb osztályok differenciált didaktikája tekintetbe veszi a pubertás okozta tartós és hosszú zavarokat (ezen a területen mutatkozik még a legtöbb megoldatlan probléma, minthogy a pubertásos zavarok ma mások, korábban lépnek fel és hevesebbek, mint húsz évvel ezelőtt). Még fontosabbnak látszik ,számomra a speciális pedagógiában a biológiai kritériumok tekintetbevétele. A fejlettségi szint és fejlődési mód ismerete segítheti egy-egy gyermek speciális iskoláztatásának helyes megtervezését. Szeretném erre vonatkozó három tapasztalatomat bemutatni. Ezeket az elmúlt nyolc évben, 126 iskolailag képezhető értelmi fogyatékossal kapcsolatos isko­lapszichológusi tevékenységem során szereztem. A 60—75-ös I. Q. zónáról van szó, amely az iskolai képezhetőség alsó határa, tehát olyan tanulókról, akik már csak nagyon korlátozottan oktathatók az iskolában, de akik még nem a túlnyomóan csak gyakorlatilag képezhetők (imbecillisek) sorába tartoznak. Tanulásban súlyosan akadályozott gyerekekről van szó, szemben a tanulás­ban enyhén gátoltakkal (75—85-ös I. Q.), és szemben azokkal, akik az írás.

Next