Gyógyszerészek Lapja, 1925 (20. évfolyam, 1-20. szám)
1925-01-01 / 1. szám
1. szám Gyógyszerészek Lapja 3. oldal. 1Egyetemes kari érdekekért küzdünk! saját pozíciójának a megerősítésére használja fel azok előtt, akiknek gondolkodásmódja ebbe a meghatározásba foglalható ; nem kell gerinces és erős segédegyesület, mert ez veszedelmeket rejteget ránk nézve, mert a „segéd“-ben nem az okleveles gyógyszerészi, hanem csakis a kizsákmányolandópáriát látjuk, akiknek a gazda szekerét arcpirítóan megalázó minőségben, kínai kuli módjára kötelessége tologatnia. Oh, uraim, ebből pedig semmi sem lesz, vagy legalább is addig nem, míg tudjuk azt, hogy hál’ istennek élnek közöttünk megértő gyógyszertár-tulajdonosok is, akik ezt a letörési akciót helytelenítik és elítélik. De erőt merítünk ahhoz a kikötéshez, főleg vidéki alkalmazott kartársaink felfogásából, kik a rendbontó egyes fővárosi alkalmazottakkal ellentétben, fejlett kori és szociális érzéseik megnyilatkozásakép, kitartottak és a jövőben is kitartanak önzetlen vezéreik mellett! Ők azok, akiket nem lehet megfőzni garancia nélküli ígéretekkel, akik azt mondják, ha kell, szövetkezni fogunk az ördögökkel is, mert az ördögök sem lehetnek nagyobb ellenségeink, mint azok, akik az alkalmazotti kar ügyeit fanatikus hittel képviselő vezéreink fejét követelik! Mi nem harcot hirdetünk. Mi békét akarunk és ezt már bebizonyítottuk. Azt azonban nem tűrjük, hogy vezéreinken keresztül - egy ígéret címén - megalázzák egyesületünk összes tagjait. A garancianélküli ígéretekben nem hiszünk, még akkor sem, ha — mint mondják Korizsánszky, Zoltán és Kerpel urak lennének a kárpótléktervezet-bizottság tagjai arra az esetre, ha vezetőinket eltávolítjuk. Ezek a bizottságok legfeljebb a szalmát csépelnék, mint tették már 10-15 évvel ezelőtt több ízben is elődeik. Adjanak nekünk garanciákat és akkor, ha kell, feláldozzuk vezetőinket is, de csakis az igaz ügy oltárán. Reméljük, hogy megtévesztett fővárosi kartársaink belátják, hogy még biztos garancia nincs kezünkben, addig vezetőségünket elgáncsoló szereplésükkel a körpótlékpénztár valóságos megteremtésének csak ártanak, mert kisebbségben lévén, erőkoskodásaikkal csak rést ütnek azon az egységen, amely nélkül a körpótléki pénztár megteremtése, sorsunk gyökeres és intézményes biztosítása — minden ígéret dacára is — legfeljebb elérhetetlen délibáb marad. De különben is a vidéki tagok képezik egyesületünknek számszerűit is a többségét, illő tehát, hogy a többség akarata előtt a fővárosi kisebbség meghajolják, mert aki ezt nem teszi, az legfeljebb azt bizonyítja be, hogy nem elég érett és intelligens ahhoz, hogy egy önálló szervezet vezető tagja lehessen. Ismételjük: mi békét, de tisztességes békét akarunk. Hozzon ez az új esztendő békét és ne kényszerítsék reánk Dugovits Titusz szerepét. A rendkívüli közgyűlésről. (Folyt, és vége.) Draskóczy M. László másodikindítványa a következőképen szól: „A gyógyszerészi pályán tapasztalható sajnálatos munkahiány hovatovább több és több kartársunkat foszt meg becsületes munkaalkalomtól és kényszeri segélykérésre. A segélyezés azonban bármilyen tiszteletreméltó legyen is az adakozók részéről, mégis kellemetlen azokra, akik rászorulnak és nem oldja meg gyökeresen a kérdést. Kutatva a munkahiány okait, annak legfőbb előidézőjeként két olyan tényező látszik, amelyen segíteni, illetve amelyeket megszüntetni az adott viszonyok között is lehet. Az egyik ezek közül a droguériák és úgynevezett illatszertárak túlkapása, a másik pedig a gondamódra szaporodó laboratóriumok túltengése. Tudjuk azt, hogy ma a droguériák is, az illatszertárak is a valóságban egy-egy fiókpatikák, a laboratóriumok jóformán beszüntették, főleg vidéken, de a fővárosban is a patikák laboratóriumi munkálkodását és a galérikus készítmények kötelező házi előállítását. Így az egyik, mint a másik tényező rendszerint nem gyógyszerészekkel, sőt jórészben nem is hozzáértő és hivatott szakemberekkel végezteti el a munkáját és így ennek folytán igen nagyszámú és hivatott gyógyszerésztől vonja el a munkateret, egyúttal pedig károsan befolyásolja, sőt valósággal illuzóriussá teszi a gyakorlati gyógyszerészi kiképzést. Ugyanazért javaslom, hogy az egyesület vezetősége lépjen érintkezésbe a testületek vezetőségével s s közös eljárás a szóntv- fel azt, együttes kérelemmel n fdjon miszter Úr elé, amelyben reámutatva az alloutrí,, Ara, nyomatékosan kérje azok sürgős megszüntetését. Ugyanezzel kapcsolatban megszüntetendőnek vél