Gyógyszerészi Hetilap, 1938 (77. évfolyam, 1/1-20/52. szám)
1938-01-02 / 1. (egyesített 1.) szám
LXXVII. évfolyam. Budapest, 1938. január 21. (egyesített 1.) szám. GYÓGYSZERÉSZI HETILAP ALAPÍTOTTA: SCHÉDY SÁNDOR 1862. ÉVBEN A BUDAPESTI GYÓGYSZERES TESTÜLET HIVATALOS LAPJA . , , Szerkesztőség: Előfizetési árak. SZERKESZTI: Budapest, VIII. Rökk Szilárd utca 31. Negyedévre 7.50 pengő . Telefon: 1—314—00. ■sves szám 80 fillér RÉTHELYI JÓZSEF Kiadóhiv.: VIII., Rsikk Szilárd u. 31. Telefon: 1—314—00. Szilveszter éjszakáján búcsúzunk az elmúlttől, s jóhiszemű bizakodással köszöntjük azat. Talán gyarlóságunkban rejlik, talán adottig nálunk, hogy könnyű szívvel búcsúzunk a pulttól, amelyet ismerünk, s örömteli reményéggel nézünk az ismeretlen jövő elé, amely oldogságot, avagy bajt és bánatot hordozhat tokzatos méhében. Tizenkilenc évvel a világégés után bizony ismi kevés teljesült be azokból a szivárványos anőkkel kirajzolt vágyakból és reménységekét, amelyeket az új és újabb évfordulókhoz irtünk. Néha-néha úgy látszott, mintha a sok md és vergődéstől beárnyékozott horizonton is, ott is fények villannának fel, amelyek anban csakhamar elhalványultak, feloldódtak környező sötétségben, miként a lapok lidércei ülnek a tévelygő utas szeme elől. Szilveszter szakáján magunkba szállva méricskéljük az ütött időt, s annak eredményeit. Mit cselekedük, mit mulasztottunk, mit kellett volna tenni, s mindezt miért? Szerencsére az emberi túlnyomó többségének egészséges optimizisa túlteszi magát e lelki analízisen, s dalrizsika és talán pezsgő-durrogás hangzavaráél fordít hátat annak, ami elmúlt, s köszönti újat, amely amannak nyomába lép. Ha mégis ezt az ünnepi alkalmat felhasználkörülnézünk a magunk házatáján, nem sokan mozzanatot fedezhetünk fel, amelyekért örömtüzeket kellene gyújtanunk. Gazdasági vonatkozásokban sincs okunk az elragadtatásra, mert a konjunktúra-kutatók minden áradozása dacára a mi munkaterületünkön a fellendülés parányi nyomait sem tudjuk felfedezni. Ezzel nem akarjuk a hivatott tudósok tisztánlátását kétségbe vonni, hanem inkább különböző közigazgatási ténykedéseknek kell betudnunk a gyógyszertárak stagnálását, avagy rosszabbik esetben azok visszafejlődését. Mint tudjuk, az elmúlt évben is a gyógyszerészi reform kérdése volt az uralkodó planéta. Ez alkalommal nem szándékozunk erről érdembevágóan elmélkedni, mindössze csak azt állapítjuk meg, hogy elintézetlen volta elég sok gondot és izgalmat okozott azok körében, akik e kérdésben közvetlenül érdekelve vannak. Ám, ha az elmondottakat negatívumokként könyveljük is el, itt-ott találkozunk olyan jelenségekkel is, amelyek a hétköznapi események sivárságán minden bizonnyal felülemelkednek. Idesoroljuk a továbbképző tanfolyam sikerét, a Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapjának várakozáson felüli fejlődését, s helyi vonatkozásokban a gyógyszerész-droguista differenciák kiküszöbölését célzó egyezséget, amely útmutatóként szolgálhat majdan a jogoknak és kötelességeknek kölcsönös tiszteletben tartására. Nem az év történetét írjuk, tehát az aprócseprő dolgokra, amelyek pályánkat érdeklik.