Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1889
ad bejárása lesz a belső üregbe. De semmiféle moly nem tűri a lég közvetlen érintését, azért látszik mindnyája öltözködni, hogy magát az ellen védelmezze. A mi nagyon kitakart molyunk tehát iparkodik magát befödni. Yonand szálakat egyik hártyától a másikig. Neki azon kívül ki kell üríteni a selymes anyagot, melyet a táplálék folyton létesít, a selyemfánál szükség összműködik a lég kellemetlen érzésével. Molyunk csak akkor fog a hártyák lemetszéséhez, ha már összekötötte azokat ott, hol szét voltak válva. Ki bélelte selyemmel e hártyákat, szőnyeggel bevonta az üreg egész belsejét, és mi kérdezzük honnan van, hogy e bérlés nem volt akadályos, midőn arról van szó, hogy e hártyákat lemesse. Megjegyeztük, hogy itt-ott üres helyeket hagyott a béllésben, hogy azokon kinyújthassa a fejét, és mi csodáltuk okosságának e nemét. Ezen oly ügyesen hagyott ürességek nem volnának-e a selyem elfogyasztásának következményei ? Amolynak kelle azt nagyon kimeríteni, midőn egyesítette és kibélelte a hártyákat ; nem meglepő tehát, hogy a bérlés mindenütt nem folytattatott. Nem tudjuk, ha a munka ezen megváltozásánál a tok elővége elfoglalja-e mindig a hátsó vég helyét és viszont, de ezen elforgatás csak azt bizonyítaná, hogy leollózván a csipkézetét, elvettük a levél egyik végének azt a kivágását, melyet megkíván az öltöny elővégének az alakja. Az üreg ellentétes vége látszólagosan sokkal kedvezőbb feltételeket nyújt a munka e részéhez és az eléggé természetes, hogy azok rá bírják a molyt ide helyezni a tokja első nyílását. Végre, jóllehet a moly munkát kimér, midőn a csipkézetét ruházata terjedelmébe beveszi, mégis gyakran megtörténik, hogy a levél közepéből való kimetszést előnyösebbnek tartja. Ha gondot fordítunk itt mindenre, csakhamar észrevesszük, hogy akkor cselekszik így, ha a levél szárai kezdenek száradni. Kétségtelenül az érzés sorába tartozik az, hogy bizonyos körülmények munkálkodását befolyásoljuk; szintén úgy lehet az szervi gépezete sorában is, hogy t. i. némely bennünket meglepő munkái abból mint alapból közvetlenül erednek. Csak rámutatván a forrásokra, honnan meríteni akarjuk mindazon apró feladatok megfejtését, melyet a levél mely munkája nyújt, nem akarjuk semmikép elrontani mindazt, a mi szemeinkre nézve vonzó lehet benne, csak egyedül biztosítani akarjuk magunkat a meglepetés és csodálkozás csábításai ellen, melyekre gyakran saját nézeteink, képzelgéseink kiterjednek, az állatot illetőleg. Még néhány szembeötlő vonást akarunk elmondani a rovarok ügyességéről és előre is megjegyezzük, hogy itt is mindenkor az érzés — tehetség — és a test szervezetéhez hasonnemű forrásokból akarjuk szintén meríteni ezen új feladatok megfejtését. Láttuk, hogy a legtöbb rovar ösztöne, ivadéka tekintetében, abban összpontosul, hogy tojásait oly helyre rakja, hol a kicsinyek születésükkor mindjárt találjanak maguknak alkalmas táplálékot. Az anyák ebben sohasem tévednek, mert a káposzta pillangó nem megy tojni a húsra, sem a dongó légy a káposztára. A jégben repdeső szúnyog, eleinte vízi lakó volt és szintén a vízre rakja tojásait. A belőlük képzett csomó úgy néz ki, mint egy kis csónak, melyet a rovar elkészít s vízre bocsát. Minden tojásnak kúp alakja van. Mindezen kupla