Gyöngyszöv, 1975 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-15 / 1. szám
Békés új , írta: Csernyánszky Tamás, az igazgatóság elnöke Az emberek évszázadok óta „boldog új évet” kívánnak egymásnak, amikor az óévtől búcsúznak és köszöntik az újat. ................. Én most mégis inkább „békés új esztendőt" kívánok tagjainknak, dolgozóinknak és olvasóinknak. Nem azért, mert az évszázados hagyományt akarom megváltoztatni, hanem azért mert úgy hiszem: béke nélkül nincs boldogság ! A béke minden boldogság előfeltétele ! Ha béke van a világban, az országban és a családban, akkor az emberek nyugodtan élhetnek, dolgozhatnak saját boldogságuk megteremtéséért. Minden bizodalmunk és jó reményünk megvan arra, hogy az új esztendő békés, nyugodt és boldog lesz hazánkban. Ilyenkor régi szép szokás, hogy az esztendő fordulóján jó kívánságokkal halmozzuk el egymást, ünnepélyes szavakkal tesszük emlékezetessé a mindannyiunk felett gyorsan múló időt. Minden ilyen alkalom életünk egy-egy állomása is; megtett utunk mérföldköve, közeli és távoli jövőnk tervezgetése, az egyéni és közösségi számvetések alkalmas pillana-Ünnepelünk. Az asztalon kalács és bor, az asztal körül együtt a család. Új év van, boldog új év. És békés. 1975-öt írunk. Hideg sötét szobák, üres asztalok, szétzilált családok, s az asztal körül üresen hagyott székek. 1945. új évét éltük. Harminc év telt el, három évtized békében és alkotásban. És harcban: a békéért Pártunk és kormányunk az eltelt évtizedek alatt nem szűnt meg áldozni és fáradni a békéért, barátaival, a szocialista országok népeivel céltudatos, következetes politikát folytatott a világbéke megőrzéséért. Békés szándékunk hírt, nevet és elismerést váltott ki más népek előtt, újabb barátokat szerzett a szocializmusnak, hazánknak. Mindazt, amit alkottunk, létrehoztunk, céltudatos, tervszerű, szorgalmas, olykor fáradságot hordozó munkával értük el. Az új javak megteremtője, a dolgozó ember, a jól végzett munka tudatában pihenhet, ünnepelhet. Hogy járhatnánk előbbre is? Hogy lehetne még gazdagabb az ajándék, az ország, a megye, a város és a család számára? Kétségtelen ! Előbbre járhatnánk, több lenne az ünnepi asztalon, ha szervezettebben és hatékonyabban dolgoztunk volna, ha takarékosabban éltünk és bántunk volna az ország, mindannyiunk javaival. Elismerés és tisztelet a szocialista brigádoknak, a kongresszusi munkaverseny résztvevőinek, mindazoknak, akik azon túl, hogy a maguk munkaterületén helytállnak, energiájukból, közösségi érzetükből pluszt is juttatnak a közösségnek, akik jelentős részesei eredményeinknek, sikereinknek. Most, amikor az 1975. évet köszöntjük, különös jelentőségű ez a számvetés. Olyan esztendőt kezdtünk ugyanis, amelynek napjait a szokottnál is jobban áthatja a történelmi visszatekintés: hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulóját ünnepeljük az idén. Azt az emlékezetes sorsfordulót, amely új korszakot nyitott hazánk történetében; azt a feledhetetlen tavaszt, amely a szabadságot, a békét, az újjászületést hozta el sokat szenvedett népünknek. Aligha készülhetnénk méltóbb számvetéssel erre a nagy ünnepre, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusával. Pártunk nagy eseménye rendkívüli fontosságot ad a most kezdődő évnek, amely így nemcsak a történelmi megemlékezés időszaka lesz, hanem jelenünk és jövőnk fontos állomása is. A kongresszus új lendületet ad a gazdasági és kulturális építőmunkához, útmutatásaival tovább gyarapítjuk anyagi és szellemi értékeinket, erősítjük társadalmunk szocialista jellegét. A jubileumi megemlékezés, a társadalmi számvetés szűkébb körünket, szövetkezeti mozgalmunkat is alapvetően érinti. Szövetkezeti alapítóink ott voltak az ország újjászületésénél, s ha majd a most következő hetekben, hónapokban felidézik harcaikat, felfrissítik emlékeiket, sok hasznos örökséggel gazdagíthatják úttörő munkájuk folytatóit. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy az idén szövetkezetünk is vezetőségválasztó részközgyűlésekre készül, aligha kell bizonygatni az esztendő jelentőségét, feladataink nagyságát, tennivalóink sokrétűségét. Meggyőződéssel valljuk, hogy szövetkezeti mozgalmunk eddigi eredményei jó alapot adnak a jövőbeni fejlődéshez. Tudjuk jól, hogy a most kezdődő esztendő magasabb szintű követelményei minden eddiginél nagyobb feladatot rónak ránk is: a népgazdaság belső tartalékainak jobb kihasználása, a munka termelékenységének növelése, az önköltség csökkentése, a minőség javítása, mind olyan tennivaló, amelynek eredményes teljesítéséért sokat tehetnek mozgalmunk dolgozói. Céltudatossággal, következetes munkával, átfogó és ésszerű takarékossággal, a szövetkezeti demokratizmusban rejlő erőforrások fejlesztésével, a tagság és a választott testületek még aktívabb részvételével sok olyan tartalék tárható fel a szövetkezeti életben, amelyek lényegesen növelik a népgazdaság anyagi lehetőségeit. Az új esztendő nem ígér gondtalanságot. De az óév jó eredményeire alapozva, és további szorgalmas munkánkra építve, bízhatunk abban, hogy az 1975-ös esztendőben sem lesz okunk a panaszra. Pártunk és kormányunk megfogalmazta már a jövő évi terv céljait. Felmértük lehetőségeinket. Nyilvánosságra kerültek, ismertek a XI. kongresszus irányelvei, amelyek új perspektívákat rajzolnak szocializmust építő népünk elé. Éppen ezért bízom és hiszek abban, hogy a tagjainknak kívánt békés, boldog új esztendő sem marad csupán kívánság hanem igaz valósággá válik. Ezért engedjék meg, hogy a szövetkezet választott vezetősége, igazgatósága nevében mindannyiuknak békés és nagyon boldog új esztendőt kívánjak. Ära 1 Pt. Vezetőség-választó taggyűlés Új vezetőség az ala pszervezeti szabályzatnak megfelelően és a munkaterv szerint január 16-án délután tartotta meg szövetkezetünk nyírt alapszervezete a vezetőségválasztó taggyűlést. A meglenteket Magyari Géza köszöntötte, külön Papp Lajost, a városi pártbizottság osztályvezezetőjét, majd javaslatot tett az elnökség tagjaira. A vezetőségválasztó taggyűlés elnökségében helyet foglalt Papp Lajos Sinka István, Csernyánszky Tamás, Szabó György és Kiss Lászlóné. A jegyzőköny vezetését Török Zoltánra bízta a taggyűlés. Ezután a taggyűlés levezető elnöke átadta a szót Sinka István párttitkárnak, aki kongresszusi irányelvek több, a fontos részletét ismertette. Rámutatott ezeknek az irányelveknek jellemző megállapításaira. Ezt követően a párt szervezeti szabályzatának módosítását célzó előterjesztés lényegét emelte ki Sinka István a beszámolójában. A beszámoló taggyűlésen már megválasztotta az alapszervezet tagsága azokat tisztségviselőket, akiknek különböző feladatokat kellett ellátniuk ezen a vezetőségválasztó taggyűlésen, így került sor annak idején a jelölő bizottság elnökének és tagjainak a megválasztására is. Az ő feladatuk volt, hogy kikérjék a tagság véleményét: kik azok a személyek, akiknél a párt alapszervezet vezetőségébe való beválasztását helyeslik, akiket alkalmasnak találnak ilyen fontos funkció betöltésére. A taggyűlés levezető elnöke felkérte tehát Gulyás Lajost, a jelölő bizottság elnökét, terjessze elő a bizottság javaslatát. A bizottság a párttagság véleményének az ismeretében a párttitkári teendők ellátására Szabó Zoltánnét ajánlotta. A vezetőség tagjainak pedig Orbán Lászlónét, Zala Ferencet, Nikházi Lászlót és Bukorik Imrét. Ugyanakkor javaslatot tett azokra is, akik a felsőbb városi pártfórumon képviselik majd a szövetkezetünk párttagságát, mégpedig Orbán Lászlóné és Nikházi László személyében. Miután a taggyűlés megszavazta, hogy kik kerüljenek fel a szavazólapra, a gyűlés levezető elnöke felkérte a szavazatszedő bizottság elnökét, Lengyel Sándort, hogy a bizottság tagjaival együtt készítsék el a szavazólapokat. A szükséges adminisztratív jellegű munka elvégzése után a szavazatszzedő bizottság elnöke ismertette a titkos szavazás módját, megjelölte a szavazóhelyiséget és a taggyűlés levezető elnöke felszólította a taggyűlés résztvevőit, hogy tegyenek eleget a kötelességüknek: szavazzanak az új vezetőség tagjaira a lelkiismeretük szerint. A titkos szavazás eredményét Lengyel Sándor jelentette a taggyűlésnek. Eszerint az alapszervezet titkárának Szabó Zoltánnét, a vezetőség tagjainak pedig Orbán Lászlónét, Zala Ferencet, Nikházi Lászlót és Bukorik Imrét választotta meg a párttagság. Küldött lett Orbán Lászlóné s Nikházi László. Arra kértük Szabó Zoltánnét, válaszoljon néhány kérdésünkre, hogy a szövetkezetünk tagsága és minden dolgozója megismerhesse elképzeléseit, személy szerint az ő titkjári és társainak, a vezetőség tagjainak a célkitűzéseit. — Milyen feladatot tart a legfontosabbnak a következő időkre, a pártszervezet vonatkozásában? — Úgy gondolom, mindenek előtt a párt vezető szerepének, a párt ellenőrző tevékenységének a további erősítését kell az alapszervezet új vezetőségének szorgalmaznia. Erre útmutatást kaptunk a beszámoló taggyűlésen is, de az azt megelőző pártcsoport-üléseken is. Többen fogalmaztak úgy, miért felelnek meg ezeknek a feladatoknak a felsőbb pártszervek, miért következik be bizonyos mértékű „törés” a „lentebbi körökben”? Hozzá kell tennem, ez a vélemény abból is fakad, hogy nem minden párttagunk ismeri még a saját alapszervezete vezetőségének a teljes tevékenységét sem, tehát sokszor nem is tudnak olyan intézkedésekről, állásfoglalásokról, amik megtörténtek. — Milyen feladatokat lát a pártcsoportok működésében? — Nálunk tavaly kezdtek el a pártcsoportok olyan aktivitással dolgozni, ahogy az elvárható. Nagyon hasznos munkát végeztek, tehát lényegében ezen az úton kell haladniuk és csak erősíteni kell eddigi tevékenységünket. — A szövetkezet központjában, a dolgozók körében ■ nagyon sok a nő. Ugyanakkor aránylag kevesen vannak a pártszervezetben. Egyáltalán: a nők aránya ad-e valamiféle külön feladatot a pártalapszervezetnek? — A pártszervezet tagságá■ ban lévő arányukon a közeli , jövőben nem sokat tudunk javítani, mert elsősorban a fizikai dolgozók körében kell a pártépítést végeznünk. Ami a gazdasági életben betöltött szerepükre vonatkozik: úgy gondolom, csupán bátorításra, serkentésre várnak. Mondjanak véleményt, ne csak egymás között, hanem a megfelelő fórumokon is, hiszen tudhatják, hogy szövetkezetünknél még azért senkinek semmi bántódása nem történt, mert elmondta a gondolatait. Az előbbiekből is fakad, hogy a nőbizottság munkáját kell tovább emelnünk, az eddiginél hatékonyabbá tennünk, mely szerint önnek is, de a vezetőség minden tagjának és az alapszervezet tagjainak is sikeres, eredményes munkát kívánjunk, a megválasztásukhoz gratulálunk. Szabó Zoltánné 1925-ben született Szihalmon. Iskolai végzettsége közgazdasági technikum, és megszerezte 1965-ben a mérlegképes könyvelői képesítést. A szövetkezeti mozgalomba 1950-ben kapcsolódott be, addig otthon dolgozott. A MÉSZÖV keretéből került ki a mi szövetkezetünkhöz 1961-ben. Most a bér- és munkaügyi osztályt vezeti. Férjhez ment 1956-ban, egy kislányuk született. Elvégezte a Marxizmus-leninizmus Esti Középiskolát, majd az esti egyetemet 1973- ban. 1951-től párttag. 1962-től tagja a vezetőségnek, legutóbb titkár-helyettesi funkciót töltött be. A szakszervezeti politikai oktatás egyik csoportját vezeti, a párt politikai oktatásának egyik csoportjában pedig propagandista. 1975. január 16-án a pártalapszervezet titkárává váltlasztották. Megkezdte munkáját a vezetőség választó taggyűlés A vezetőség tagjai (balról jobbra) állnak: Bukorik Imre, Nikházi László, Zala Ferenc, ülnek: Orbán Lászlóné és Szabó Zoltánné. (Fotó: Dózsa Balázs)