Gyöngyszöv, 1992 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
1992. január Mi lesz velünk, emberek! Ki tudja megmondani hogy mi lesz velünk holnap vagy egy hét múlva? A távolabbi jövőről pedig aligha lehet fogalma még azoknak a vezető politikusoknak sem akik irigylésre méltó magabiztossággal jelentik ki hogy így lesz az év végére és emígy két év múlva. Persze, hozzáteszik, ha rájuk figyelünk, ha mindenben úgy cselekszünk, ahogyan ők azt az orrunkra kötik. Ilyenkor eszembe jut, hogy ezt a fajta megoldást már volt alkalmam és szerencsém a régebbi időkben is elég sokszor hallani. Akkortájt is arra figyelmeztettek bennünket, mezei hadakat, hogy mi alapvetően tehetetlenek vagyunk, nem értünk semmihez, és az csupán a szerencsénk, hogy vannak kiválóan képzett politikusaink, akik tudják, hogy mi a teendő, sőt, mindent tudnak, sőt, mindent jobban tudnak. Nekünk pedig itt, a végeken, más dolgunk sincs, mint hogy megkíméljük magunkat a gondolkodás nehéz és fárasztó tevékenységétől. Hiszen úgy sem értünk a „magas politikához”. Már akkoriban sem hittem ebben. Manapság pedig végképp nem hiszek semmiféle emberi „mindentudásban”. De abban sem, hogy a sorsunk csupán néhány vezető politikusunktól függ. Jól tudom, hogy nagyon sok múlik azokon, akik ott állnak a kormányrúdnál. Ők sok mindent megtehetnek, meg is tesznek. És ha a „sok minden” közül egy és más balul üt ki, azt nem nagyon szeretik hangos szóval közreadni. Lenyűgöző az a magabiztosság, ahogy kormányfőnk nyilatkozik intézkedéseinek tökéletességéről, politikájának százszázalékos biztonságáról. Közben senki sem törődik azzal, hogyan vélekednek erről a politikáról az emberek milliói. A nagy hallgatást szívesen veszik beleegyezésnek. Mármint a hivatalos politika minden intézkedésével való egyetértésnek. Pedig ... ! Tény az, hogy sok minden megváltozott a legutóbbi választások óta. Ahogy sok minden roszabbra is fordult. Megismerkedhettünk a munkanélküliséggel például. Igaz, tudtuk, hogy ez el fog jönni, de arra senki sem gondolt, hogy milliók kerülnek majd a nyomor lélekemésztő állapotába. Miért örüljenek ők a változásnak? Miért lelkesedjenek azért a politikáért, aminek köszönhetik tönkremenetelüket? Ráadásul mindezt önhibájukon kívül. Az a bizonyos szociális háló, ami a fejlett világokban védi a tisztességes ember méltóságát, az nálunk nagyon lyukas. És nincs, aki megfoltozza. Lehet, hogy mi még „nem panaszkodhatunk , ha a keleti szomszédainkra nézünk, mert ami ott van... ! Jó, jó, én ezt nem vitatom. De miért vigasztalna engem az, hogy sok tízmillióan nálamnál sokkal rosszabb helyzetben tengetik életüket, ha egyáltalán életnek lehet nevezni azt az állapotot, amiben ők nyúzzák le magukat és kínlódják át napjaikat valamiféle csodára várva? Az én állapotomon ez nem segít. De miért nem mondják azt soha, hogy nézzem csak, a tőlünk nyugatra lévő országok milliói milyen nagyszerű körülmények között élnek? Mert ott mások a kereseti viszonyok. Ilyenkor bölcs politikusaink azonnal megjegyzik, ott sokkal magasabb a termelési színvonal is. Bizony ám! Én ilyenkor hangosan felnevetek. Mintha rajtunk, kiszolgáltatott milliókon múlna, hogy milyen termelékenységgel dolgozunk. Nevetséges! Olyannal, amit lehetővé tesz a nálunk honos technika és szervezés. Ne tessék már ezeket az óvilági állapotokat is az én nyakamba varrni. Én döntöm el, hogy a gyárért felelős személy és személyek milyen gépeket vásárolnak meg, és milyen gépekkel dolgoztatják a munkásaikat? Persze ennek is vannak buktatói. Gondoljunk csak a saját szövetkezetünkre. Hányszor fulladt bele a tehetetlenségbe a mi törekvésünk. Szerettünk volna sikeres vállalkozásokba kezdeni a külföldi tőke segítségével és hol az egyik, hol a másik rendelkezés miatt esett kútba az ilyesfajta törekvésünk. Ki a felelős ezért? A mi vezetőségünk? Szó sincs róla. Mostanában is megtörtént még, hogy sok százmillió dolláros üzlet bukott meg egy rossz, bürokratikus huzavona miatt máshol. Ilyenkor az ember tágra nyílt szemmel bámul bele a vakvilágba és nem érti, hogyan lehetnek ilyenek azok, akiknek az íróasztal-fiókjukban ott a pecsét. Hja, sok mindent meg tud érteni az ember és sok mindent nem. Olyan jó volna, ha mielőbb elérhetnénk oda, hogy az ember sorsa csak attól függne, hogyan végzi a munkáját, mennyi szaktudás és szorgalom szorult belé. Mikor jön el már ez az idő? G. Molnár Ferenc Kötelesség is van a világon Talán kevesen tudják, hogy szövetkezeti boltjainknak egy része veszteséggel működik. Emiatt a legegyszerűbb az volna, ha ezeket a boltokat becsuknánk. Ezt nem tesszük, mondta az elnökünk, mert kötelességünk a tagjaink ellátásáról gondoskodnunk. Egészen addig maradnak nyitva ezek a boltok, amíg ellensúlyozni tudjuk a veszteségeiket. A GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ LAPJA Mondjon véleményt a tagság Megkezdjük a vezetőségválasztó küldöttgyűlés előkészítését. Már a közeli jövőben összeül szövetkezetünk igazgatósága hogy döntsön az egyes tennivalókról azok idejéről és tartalmáról. Elegendő idő jut majd arra, hogy a községekben a szövetkezetünk tagjai végiggondolják az elmúlt évek eseményeit, felmérjék a tervek megvalósítását, és ugyanakkor észrevételeiket is megfogalmazhassák. Az újraválasztott küldöttek pedig majd döntenek arról, hogy kik kapjanak ismét bizalmat a Gyöngyszöv Áfészben arra, hogy a tagság érdekeit képviseljék a különböző vezető testületekben. Az elgondolások szerint ezek a gyűlések várhatóan májusban fejeződnek be a vezetőség megválasztásával. Reméljük, a tagságnak az állásfoglalása megalapozza szövetkezetünk további jövőjét. t Ára: 5,50 Ft XIX. évfolyam 1. szám Ó év búcsúztató az Avar Hotelben 2. oldal Csak egy időszak az életükből? 2. oldal Mit vár az új esztendőtől? 3. oldal Néhány szó a számviteli törvényről 3. oldal A Gyöngyszöv-Zsákai Kft. egy éve 4. oldal Búcsú Benei Tibortól 4. oldal Gyöngyöshalászi helyzetkép Bő egy hét van még a karácsonyi ünnepekig, mikor a címben szereplő községbe érkezem. Szövetkezetünk 171-es ABC áruházában 3 vevő óhaját éppen 4 kereskedő fürkészi. — Hová lett az évekkel ezelőtt megszokott szombat délelőtti tolongás? — teszem te, — Ámlat köszönést.«.: azonnal Kiss László egységvezetőnek. — Nézze, két-három évvel ezelőtt egyértelműen több pénzük volt az embereknek. A fizetések nem emelkedtek olyan mértékben, mint az árak. Előbb a ruhán spóroltak az emberek, most már az élelmiszeren is. — Mondana egy közvetlen példát? — Igen. Két éve napi átlagban 460 liter tejet adtunk el. Most 160 liter zacskós és 100 liter kannás tej fogy el, pedig új tejforgalmazó nem lépett be. Hasonló a helyzet a hús és húskészítménnyel is, bár itt az is „bejátszik”, hogy aki teheti, az otthon sertést vág és hűtőládából látja el magát. Most már olyan is előfordul, hogy 4-5 fő összefog és egyikük kocsival lemegy Törökszentmiklósra a Baromfifeldolgozó Vállalathoz. Ott a vállalati szakboltban termelői áron jut hozzá az alkalmi társaság a fagyasztott baromfi termékhez. Több tucat kiló megvásárlása már jócskán megéri, hiszen például ott 200 forint helyett 140 forintért meg lehet kapni a csirkecomb kilóját. — Érezni lehet a gomba módra nyíló diszkont boltokat az ABC forgalmán? — Természetesen ezt is erősen érezzük. Mellesleg pontosítanám a kérdésben szereplő meghatározást hiszen a falunkban 5 helyen garázsokban és mellékhelységekben nyílt diszkontok elárusító helyek inkább, mint boltok. Tessék, nézze meg a nagy hűtőszekrényünket, 69 ezer forintért újították fel. Ilyen költsége nincs egy diszkontosnak sem. Amivel kötözködik a Köjál, azzal ők elegánsan nem foglalkoznak. — Hogy próbálják felvenni a versenyt? — A lisztet, étolajat, rostos leveket, uborka és zöldborsó konzervet diszkont áron tudjuk adni a szövetkezetünk áruforgalmi osztályával kialakult jó kapcsolat eredményeképpen, így tudjuk a vevőket visszacsalogatni. Különben már vasárnap is nyitva vagyunk 7- től fél 10-ig. Ez utóbbit saját magunk érdekében vállaltuk, hiszen csak akkor van szükség ránk, ha forgalmat produkálunk. Itt kívánom még elmondani, hogy most már cement, növényvédőszer, műtrágya, fenyőfa, gázpalack, totó-lottó és újság árusítással is foglalkozunk. Mindent meg kell tennünk az eredmény érdekében. — Jóval kevesebb műszaki árut látok, mint a korábbi évek során. — Való igaz. Az üveg, porcelán és a műszaki áruk iránt visszaesett a kereslet. A Vasvill, a Gála, az Amfora és a Füszért sorra nyitotta diszkontjait Gyöngyösön és környékén. Így az említett termékeket ott szerzik be az emberek, hiszen ott 30 százalékkal olcsóbb. — Hogyan alakult az 1991- es év forgalma? — A vásárlóerő csökkenése és a számtalan konkurens elárusítóhely eredményezte, hogy erősen elmaradtunk az 1990 évi bázisforgalomhoz képest. — Mi lesz a kereskedelem jövője? — Már régóta a szakmában vagyok, de nem tudom. A piacon már mindent árulnak adómentesen, legyen az szesz, konyak, cigaretta vagy csempész csoki, netán műszaki áru. Ezt így az állam nem hagyhatja a végtelenségig. A szabályzók csak minket szorítanak. Az OВС-vezetőtől való elköszönés után csak 50 lépést kell megtenni a közeli felvásárló telepig. A cégtáblán zöldség-gyümölcs felvásárlás van jelölve. — Mi valósult meg ebből az idén? — érdeklődöm Bernáth Jánosné telepvezetőtől. — Az egres, a málna és eper átvett mennyisége 6 vagonnyi volt összességében. Ez több mint az előző évek átlaga, hiszen számos fiatal telepítés ez évben fordult termőre. Sajnos, a sárgabarack termés 1991-ben rendkívül gyenge volt, a salátára pedig nem volt igény. Így ez utóbb említett mezőgazdasági áruk felvásárlása kimaradt. — Mennyi veszteséget jelent ez? — Az ebből fakadó késés nem határozható meg, mert mindig is hullámzó volt a kérdéses árukból a leadott mennyiség. Itt kívánom megjegyezni, hogy a zöldségfélék, saláta, paradicsom termelése országos szinten nincs megfizetve. A Hatvani Konzervgyár 3,50 forintot tudott biztosítani a paradicsom kilójáért. Nem csoda, hogy romlik a termelői kedv. — Úgy látom a nyitvatartási tábláról, hogy most 6 órát üzemel az egység naponta. Így van ez? bér — Igen, így van. Decem1-jétől a csökkentett munkaidő van érvényben a felvásárló telepeken. Az alapbérem 7200 forint maradt, de ezért 6 órát kell dolgoznom, ilyen formában lett a fizetésemelés biztosítva. Nézze, ennek is örülni kell mert a közvetlen környezetemben sokkal rosszabb és nehezebb szituációk is kialakultak. Azt várom 1992- ben, hogy a tápok, szemestermények eladásának jutalékkulcsai emelkedjenek, hiszen 1975 óta alig volt elmozdulás ezen a téren. Bizakodó vagyok. — A tápforgalom hogy alakult ebben az évben? — Értékben az elmúlt esztendő 80 százalékában fog alakulni. 1991 elején 25 százalékos áremelés volt, majd ősszel az árak az 1990-es szintre estek vissza a termények rekordterméséből kifolyólag. A forgalmi tervtől való elmaradás a hízó állomány csökkenésével is magyarázható. (Folytatás a 2. oldalon) Az ABC pultja mögött Veres Imréné. (Fotó: Vibók Róbert)