Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-01 / 103. szám
Éljen és virágozzék a Szovjetunió népei és a magyar nép megbonthatatlan barátsága! Molotov elvtárs beszéde a genfi értekezlet csütörtöki ülésén Genff, április 29. (MTI) A genfi értekezlet csütörtöki ülésén felszólalt V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere. V. M. Molotov a többi között a következőket mondotta: Elnök úr! Küldött urak! Az idevágó határozat értelmében a mostani genfi értekezleten két kérdést kell megvalósítani: először a koreai kérdés békés rendezésének kérdését, másodszor az indokínai béke helyreállításának kérdését. Az értekezlet mai összetételében a Koreára vonatkozó kérdésekkel kezdte meg munkáját. Az a feladat áll előttünk, hogy békés úton megteremtsük az egységes és független Koreát. E feladat megoldása elsőrendű jelentőségű a koreai nép számára és egyúttal fontos tényező lenne a nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából A koreai kérdés megvizsgálása során nekünk számolnunk kell azokkal a gyökeres változásokkal, amelyek az ázsiai országok politikai fejlődésében az utóbbi időben, különösen a második világháború befejezése óta mentek végbe. Ismeretes, hogy hosszú éveken át — egyes esetekben néhány évszázadon át — az ázsiai országokban más, nem ázsiai államok uralkodtak, ezen országok népeit pedig megfosztották atól a lehetőségtől, hogy maguk döntsenek sorsukról. Ez a helyzet egyes álamok hódító, imperialista politikájának volt az eredménye. Ez a politika azonban már lejáratta magát. A mi időnkben egyre nyilvánvalóbb kudarcba fullad minden olyan kísértet, hogy a régi gyarmatosító politikát folytassák. Ezzel a körülménnyel a genfi értekezleten számolni kell, mind a koreai kérdés, mind az indokínai kérdés megvizsgálása során. Az ázsiai országok népei komoly sikereket értek el a függetlenségükért, az idegen uralom alóli felszabadulásukért vívott harcukban. Ma már lehetetlen figyelmen kívül hagyni ezt. " I"** A földkerekség lakossága körülbelül 2 milliárd 400 millió emberből áll. A föld lakosságának több mint fele Ázsia területén él. Ázsia lakosságának túlnyomó többsége azonban még a XX. század elején is,vagy gyarmati helyzetben, vagy félgyarmati és függő helyzetben volt. Azóta gyökeres változások történtek Ázsiában. Ebben a vonatkozásban döntő fordulat történt az Oroszországban 1917-ben végbement szocialista forradalom óta, azóta, hogy megalakult a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, amely szakított a cárizmus imperialista politikájával és a más országokkal való kapcsolatait ezen országok nemzeti szabadságának és függetlenségének elismerése alapján alakította ki. Ez az új helyzet lelkesítette azokat a tippeket, amelyeknek évszázadokon át harcolniuk kellett nemzeti szabadságukért és függetlenségükért. A régimódi nézeteket valló emberekben, akik nem képesek megérteni a történelmi változásokat, például az ázsiai országokban végbement történelmi változásokat, ezek az események néha teljesen eltorzult formában tükröződnek vissza. Ezek az emberek hajlandók mindenütt „kommunista cselszövényeket", „a Kreml ügynökeit" stb keresni. Ezek az emberek a kommunizmus számlájára írták az elnyomott népek mindennemű megmozdulását szabadságukért, nemzeti önállóságukért. Ezek az emberek akaratuk ellenére a kommunisták tekintélyét növelik olyan esetekben is, amikor a kommunistáknak semmi közük a dolgokhoz. Ezek az emberek nem számolnak azzal, hogy annak az önfeláldozó harcnak, amelyet a különböző politikai nézeteket és meggyőződést valló emberek folytatnak nemzeti szabadságukért és függetlenségükért, a tulajdonképpeni oka a népek régen megérett törekvése, hogy felszabaduljanak az idegen függőség, a gyarmati szolgaság alól. Az Ázsiában lefolyt alapvető politikai változások mindenekelőtt leginkább a több mint ötszázmillió odosságú Kínában tükröződnek vissza. Amióta megalakult a Kínai Népköztársaság, itt is létrejöttek a népi demokratikus rendszer szilárd alapjai és így ostobaság lenne nem számolni ezzel a ténnyel. Kínában a szociális, gazdasági és politikai átalakulások mindenki szeme láttára folynak és ezt figyelmen kívül hagyni azt jelenti, hogysemmibe veszik a legnagyobb történelmi jelentőségű eseményeket. Ki tagadhatja továbbá, hogy a történelem porondjára lépett egy olyan ország is, mint India, amelynek lakossága több mint háromszáz millió. India még nem is olyan régen gyarmati helyzetben volt. Most azonban már senki sem tagadhatja, hogy India egyre tekintélyesebb helyet foglal el azok között az államok között, amelyek nemzeti függetlenségüket védelmezik és arra törekednek, hogy elfoglalják fontos helyüket a nemzetközi ügyekben. Állandóan emelkedik az olyan államok jelentősége is, mint Indonézia, Burma és más országok. Ez nem jelenti azt, hogy ezeknél az országoknál a tényleges függetlenség megteremtése terén minden simán, harc nélkül megy anélkül, hogy bizonyos bonyodalmak ne támadnának egyes államokkal Az elmondottak azonban azt bizonyítják, hogy Ázsiában valóban igen nagy történelmi változások történtek. Lehetetlen nem számolni ezzel a ténnyel, amikor megvizsgálunk bárminő olyan időszerű kérdést, amely az ázsiai államokra vonatkozik. Mialatt igen nagy események történtek, amelyek az ázsiai országok és mindenekelőtt Kína nemzeti és szociális újjászületésének kezdetét jelentik új, demokratikus alapokon, amelyek összhangban állnak a haladás és a demokrácia fejlődésének jelenlegi szakaszával, bizonyos amerikai körök görcsösen ragaszkodnak a régihez, a gyarmati és félgyarmati rendszer fenntartásához. Csakhogy az a körülmény, hogy nem akarnak számolni az ázsiai népek fejlődésében végbemenő történelmmi változásokkal, nem igazolhatja azoknak az államoknak politikáját, amelyek jelenleg is ab- ban látják feladatukat, hogy fenntartsák a reakciós klikkeket és a gyarmati rendszereket Ázsiában. Az Egyesült Államok ellenséges politikája a Kínai Népköztársasággal szemben a legnegatívabb módon hat ki az időszerű ázsiai problémák megoldására. Ennek az agresszív politikának nincs semmiféle perspektívája mert ellentétben áll Ázsia — és nemcsak Ázsia — egész történelmi fejlődésének menetével és a jelenlegi körülmények között fő akadálya annak, hogy a népek szabadságának és nemzeti jogainak alapelveivel összhangban rendezzék az időszerű ázsiai kérdéseket. A genfi értekezlet lehetővé teszi, hogy minden oldalról megismerkedjünk azokkal az ázsiai problémákkal, melyet jelenleg a legidőszerűbbeknek tartanak. Itt most lehetőségünk van arra, hogy meghallgassuk a különböző nézeteket és eszmecsere alapján olyan megoldást találjunk a felmerül kérdésekre, amely megfelel az érintett országok érdekeinek és egyúttal a haladás és a béke megszilárdítása érdekeinek. Ha így kezeljük például a koreai kérdést, ez sokban elősegítheti az egységes és független, demokratikus Korea megteremtése kérdésének békés úton való megoldását, elősegítheti a koreai kérdés valóban békés rendezését. A genfi értekezlet el fogja ezt érni, ha abból az ebből indul ki, hogy az ázsiai népeknek megvan a teljes joguk arra, hogy maguk döntsék el ügyeiket, s hogy ez mindenekelőttsaját dolguk. A többi államnak, köztük a genfi értekezleten résztvevő államoknak is az a feladatuk, hogy baráti erőfeszítéseikkel segítséget nyújtsanak Ázsia népei számára ebben az ügyben. Ha pozitív eredményeket érünk el a genfi értekezleten, ez elősegítené más kérdések — és emellett nemcsak ázsiai kérdések — rendezését is. Csou En Laj, Kínai Népköztársaság küldöttségének vezetője kifejezésre juttatta itt azt a gondolatot, hogy kívánatos az ázsiai országok egyesült erőfeszítése az ázsiai béke biztosítása terén. A szovjet küldöttség teljes mértékben osztja ezt a véleményét. Akként Európában az európai népeknek, hasonlóképpen az ázsiai népeknek is olyan lépésekért kell tenniük, amelyek összhangban vannak a béke megszilárdításának érdekeivel Európában, Ázsiában és az egész világon. Ünnepélyes keretek között megnyitották „A népi demokratikus országok munkásmozgalmának története“ múzeumot Pénteken délután ünnepélyes keretek között megnyitották a Magyar Munkásmozgalmi Intézetben „A népi demokratikus országok munkásmozgalmának története" múzeumot. * Réti László, a Magyar Munkásmozgalmi Intézet igazgatója üdvözölte a megjelenteket, majd Horváth Márton, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ünnepi megnyitó beszédében többek között a következőket mondotta: Mire tanítja népünket a népi demokratikus országok munkásmozgalmát bemutató múzeum? Először is a marxizmus elmélete után a történelmi tények gyakorlatával bizonyítja a szocialista forradalom győzelmének nemzetközi jellegét. A népi demokratikus országok munkásmozgalma arra tanít, hogy , annak a szabadságharcnak, amelyet a világ népei a huszadik száázadban azimperializmus gyilkos rendszere eliten folytatnak, legfőbb vezetője és szervezője a munkásosztály és az egész dolgozó nép új típusú pártja. Arra tanít, hogy a huszadik századiban eszmei fegyvereinket a tömegek ütegszerveizáiliinak, mozgósításának, vezetésének művészetét, magát a tényleges felszaabajdnilást s napjainkban a szociálramms építését mínidainy' niyiunik raaigy példaképpéntaki a Szovjetunió úttörő kommunista pántjáinak, a Szovjetúnió népeitnek, a világ proletariátus lángeszű vezérének, Leninnnek és műve nagy folytatójának, Sztálinnak köszönhetjük. Ugyanakkor arra is figyelmeztet ez a kiállítás, hogy az imperializmus felett aratott győzelem, a demokrácia megteremtése és a szocializmus építése a helyi körülmények, a történelmi helyzet és időpont által megszabott különböző formák és keretek között zajlik le az egyes országokban. A kiállítás a népeik testvériségére tanít. A Szovjetunió vezetésével a demokrácia és a szocializmus táborába tartozó népek között az egyenjogúság alapján a népeik új, a történelemben eddig ismeretlen kapcsolata fejlődött ki.A kiállítás legfőbb tanulsága, hogy e kis és nagy országok, melyek hősies önfeláldozással képesek voltak kivívni és megtartani a szabadságot és el tudtak mindmin a demokrácia és szocializmus útján, legyőzhetetlenné váltak. A népi demokráciák országai, élükön a Szovjetunióval, testvéregységben és szövetségben összeforrva, az elnyomott népekhez fűződő testvéri szolidaritással visszaverik és legyőzik az imperializmus minden háborús provokációját. MI ÚJSÁG AUSZTRIÁBAN? (Miről írnak az osztrák lapok) Erika Lorenz és Anna Sietlmüller évek óta a bécsi Hermatischer Hauptstrasse 186. számú házban laktak. A két aszszony áprilisban felszólítást kapott a bécsi lakáshivataltól, hogy „kilakoltatás terhe mellett" költözzenek ki lakásukból és adják át a lakáshivatal által kijelölt új lakónak. Új lakást nem kaptak, nem volt hová menniök így nem költöztek ki. Mindkettőjüket kilakoltatták.Az asszonyok gyerekeikkel — egy kilenc és egy tízéves lánnyal azóta az utcán bolyonganak. — A hideg és az eső elöl több, mint két hete kávéházban vagy a mozik előcsarnokában húzódnak meg, néha-néha pedig egy-egy ismerős könyörül meg rajtuk, s így jutnak fedélhez éjszakára. Két éjszakát a rendőrségen töltöttek, mert éjszaka "csavargás" miatt bevitték őket a rendőrőrszobára. A szerencsétlen családok ennek is örültek, mert legalább fedél alá jutottak és lucskos cipőjüket, harisnyájukat megszáríthatták. Panaszt tettek a lakáshivatalban, ahol azonban kereken kijelentették, hogy semmi kilátásuk nincs lakásra. Néhány éve folyik a harc a kisbérleteket Mörbisch am See (Fertőmegyes) környékén. A Wlingenbachi (kelénpataki) nagybérlő, Karall hatalmas földterületet bérel itt az Eszterházy „hercegi" birtokból és a mörbischi kisparasztok, földmunkások képtelenek a nagybérlet nyomása miatt a legkisebb élet lehetőséget is megszerezni. Kisparcellákban néhány hold földet követeltek, amit azonban Karall — kitűnő összeköttetéseinek felhasználásával — mindenkor megtagadott. A Kisparasztok és Földmunkások Szövetsége elkeseredett harcot indított a nagybérlő ellen. A kisparasztok és földmunkások azzal a jelszóval indultak harcba, hogy a föld azé, aki azt megműveli és nem lehet néhány ember spekulációs eszköze. A harc eredménnyel járt, mert a tömegek nyomására kénytelenek voltak jelentős területet ebből a hatalmas birtokból kisbérletek formájában átadni a kisparasztiénak és napszámosoknak. A burgenlandi és az osztrák parasztok tudják jól, hogy ez még nem jelent földreformot, tudják, hogy azért még kemény harcokat kell vívniuk, hogy a nagybirtokosok és mágnások földjei a kisparasztok kezébe jussanak. Érzik azonban erejüket, érzik a harc jelentőségét, mert ez a győzelem — ha csak kisbérlet formájában is jutott kezükbe a föld — eredményt jelent. Az osztrák asszonyok kongresszusa után, egy ott megválasztott bizottság az osztrák asszonyok nevében nyílt levelet ____ intézett és adott át az osztrák szakszervezetek vezetőségének. A levélben követelik, hogy egyforma munkáért egyforma bért fizessenek a nőknek is. Felhívja a figyelmet arra, hogy ez az elv érvényesüljön már a kollektív szerződések megkötésénél is és küszöböljék ki azokat az igazságtalan „női bérkategóriákat", amelyek eddig szerepeltek a kollektív szerződésekben. A továbbiakban a nyílt levél kiemeli, hogy azoknak az asszonyoknak, akik hivatásuk mellett háztartást is vezetnek, adjanak módot a háztartási munkára is. Valamint hozzanak törvényes rendelkezéseket az anyavédelem területén. Mindezekre szükség van, mert Ausztriában ezen a téren visszataszító állapotok uralkodnak. Mit csinál Kesselring Ausztriában? A cím alatt beszámol a lap arról, hogy hivatalos jelentés szerint a háborús bűnös Kesselring, volt Hitler tábornok, Ausztriában néhány napot „üdüléssel" töltött. A hivatalos jelennetéssel szemben, azonban a tények azt mutatják, hogy az osztrák katonai szövetség vezetőjével tárgyalt és megbeszélték — Wörschachban — a háborús propaganda és uszítás, Ausztria militarizálásának terveit. Mindez azonban nem történhetett meg az osztrák kormány tudta nélkül. Egyezmény a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság között 1953. december 31 és 1954. április 29 között a Kínai Népköztársaság kormányának küldöttsége és az Indiai Köztársaság küldöttsége tárgyalásokat folytatott Pekingben a két ország közötti kapcsolatokról Kína Tibet körzetének kérdésében. A tárgyalásokról Pekingben kiadott közlemény a többi között hangsúlyozza: A Kínai Népköztársaság Központi Népi Kormánya és az Indiai Köztársaság kormánya — attól az óhajtól vezéreltetve, hogy előmozdítsák a Kína Tibet körzete és India közötti kereskedelmet és kulturális kapcsolatokat, valamint, hogy megkönnyítsék a két ország népei közötti zarándoklást és utazást, — elhatározta, hogy egyezményt köt az alábbi elvek alapján. Egymás területi integritásának és szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása; kölcsönös illegnemtámadás; kölcsönös be nem avatkozás egymás belügyeibe; egyenlőség és kölcsönös előnyök; békés egymás mellett élés. A fenti ebek alapján a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság egyezményt kötött Kína Tibet körzete és India közötti kereskedelemről és kapcsolatokról. A hatodik cikkely kimondja: Az egyezmény aláírásával egyidejűleg az alábbi tartalmú jegyzékváltás történt Csang Han Fu külügyminiszterhelyettes és N. Raghavan nagykövet között: India kormánya örömest visszavonja Kína Tibet körzetében lévő katonai kísérő alakulatait és átadja teljes felszerelésükkel Kína kormányának az összes pihenőházakat, posta, távírda és távbeszélő szolgálatokat, amelyek Kína Tibet körzetében India kormányának birtokában vannak. A két fél Pekingben további tárgyalásokat folytat az ezzel kapcsolatos gyakorlati intézkedésekről, valamint más kérdésekről, mint a két fél kereskedelmi ügynökségeinnek és kereskedőinek elszállásolása, állandó jellegű kereskedelmi ügynökségek létesítése a két kormány által, a kereskedők és zarándokok utazásának és normális kereskedelem folytatásának kérdések