Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-01 / 257. szám
Töltéstmwm n@f y öasep© VsSÍVWp mir ragyogtak a tekintetek, kisimultak a vívódó éjszakák okozta ráncok a töltéstavas parasztok homlokán. A falu olyan volt, mint egy nagy népünnepély színhelye. — Ezt is elértük — simította meg a homlokát a tanácselnök olyan mozdulattal, mint amikor az ember nagy cselekedet végére tesz pontot. Bizony nagy munka volt Több hónap szívós, kitartó munkájával sikerült leoldani a dolgozó parasztok szívéről a magántulajdon nehéz kölönceit és bevezetni őket a jobb élet kapuján. Az ünepély megrendezését a töltéstavas diszisták vállalták magukra. Az ünnepséghez a helyiséget a gépállomás biztosította. Ez is félreérthetetlen jelkép volt: a megnövekedett termelőszövetkezetet mindenben és mindenkor kész segíteni a gépállomás. A pompásan feldíszített óriási szerelőcsarnok megtelt ünnepi ruhás emberekkel. Ott ültek a padokon egymás mellett az új tsz-tagok és a régiek. De nemcsak a töltéstavas Béke Termelőszövetkezet 170 családját láttuk a teremben, hanem kö Jöttek a szomszéd községek dolgozó parasztjai, termelőszövetkezeti tagjai, együtt ünnepelni, örülni a töltéstavainkkal. Ott voltak Ságról, Győrszentmártonból, Pázmándról, Pérről, Tápszentmiklósról, Tarjánpusztáról, Kisbajcsról, Béresről. A látogatók közül sokan már döntöttek. Mások pedig erőt meríteni jöttek a nagy szó kimondásához. Szabó Imre, a Béke Termelőszövetkezet elnöke nyitotta meg az ünnepi ülést. Azután Dóczi Róbert elvtárs, a Győri Járási Pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. — Ünnepel ma Töltéstava népe. Azért, mert bátran és határozottan mert szakítani a megszokott, elmaradott egyéni gazdálkodás életformájával. Határozottan lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára— kezdte ünnepi beszédét Dóczi elvtárs. A továbbiakban pedig így folytatta: — A Béke Termelőszövetkezet negyvenegy családból százhetven családos termelőszövetkezetté nőtt. A dolgozó parasztság döntő többsége a legutóbbi két-három hét alatt tette meg ezt a nagyszerű és helyes lépést. Elhatározásuk nem volt elhamarkodott, hiszen a Béke Termelőszövetkezet eredménye meggyőzte őket arról, hogy boldogulni csak a termelőszövetkezetben lehet. A díszemelvényen az agitációs munkában legjobban kitűnt dolgozók, új és régi termelőszövetkezeti tagok foglaltak helyet. Ott ült az első sorban Gede Vince is, aki új belépő létére részt kért az agitációs munkából is. Ott voltak a községi tanács dolgozói is, a termelőszövetkezeti tagok, a párttagok legkiválóbbjai. A kétszázötven főnél is több ember előtt dicséretet kaptak, amelyet nagyon, nagyon megérdemeltek. A beszéd végén Dóczi elvtárs megmutatta a megerősödött szövetkezet legfontosabb feladatait. — A legnagyobb feladat az, hogy minden termelőszövetkezeti tag tartsa becsületbeli kötelességének az őszi mezőgazdasági munkák gyors elvégzését. Különösen fontos, hogy a búzavetőmagot minél előbb a földbe tegyük, örülhetnek a termelőszövetkezeti tagok az adó- és a beadási kedvezménynek, de ebből még nem lesz több termés. A termelőszövetkezeti tagoknak azon kell fáradozniok, hogy minden szem gabona a földbe kerüljön. Az ünnepi beszéd után többen felszólaltak. Elsőnek ifjú Sándor Lajos új termelőszövetkezeti tag kért szót. — Megmondom az igazat. Én már régen meggyőződtem, hogy jobb dolgom lenne a termelőszövetkezetben. Be is léptem volna, de nagyon szívemhez nőtt az a kilenc hold föld. A termelőszövetkezeti tagok is többször hívtak maguk közé. Végül is rájuk hallgattam. Tudom, nem bánom meg. Mezőgazdasági iskolát végeztem, szaktudásra tettem szert, segítem majd én is a termelőszövetkezetet, hogy minél jobban gazdálkodjon. Ezután Rumi Gyula, a péri Micsurin Termelőszövetkezet elnöke lépett a mikrofon elé, és a péri termelőszövetkezet nevében ígérte, hogy ők is — hasonlóan a Béke Termelőszövetkezet tagjaihoz — részt vesznek a tagtoborzásban. ígérte, úgy dolgozik a tsz minden tagja, hogy nemsokára Péren is ilyen ünnepet ülhessenek. Jóleső érzés volt hallani, amikor a különböző szervek képviselői megígérték, hogy minden erejükkel támogatják a töltéstavas Béke Termelőszövetkezetet. Az ünnepi beszédben Dóczi elvtárs a Járási Pártbizottság további segítségét ígérte. Markó Gyula elvtárs, a Megyei Tanács nevében ígért segítséget. Maróti József, a Töltéstavas Gépállomás igazgatója elmondta, hogy még az eddiginél is jobb munkát végeznek a Béke Termelőszövetkezet földjein. Még több felszólalás hangzott el, majd megkezdődött a kultúrműsor. A Győri Járási Tanács, a Keksz- és Ostyagyár és a Győri Honvédkórház kultúrcsoportja szórakoztatta a közönséget. Egy óra körül félbeszakadt a kultúrműsor, de csak addig, ameddig elfogyasztották a közös ebédet. Ebéd után tovább folytatódott a kultúrműsor, talán még a délelőttinél is vidámabban. A kultúrműsor után egészen a késő éjszakáig ropták a táncot. A vendégek lassan búcsúzkodni kezdtek, s a töltéstavasak azzal búcsúztak el a périektől, börcsiektől, a győrszentmártoniaktól: úgy igyekeztetek, hogy nemsokára nálatok táncolhassunk. Ahol a savanyúkáposzta, uborka, paprika készül Kevés olyan ember van, aki nem szereti a jó disznótoros káposztát, vagy a jó ropogósra sült hús, kolbász mellé a savanyú uborkát. Tudják ezt a Zöldség- és Gyümölcsértékesítő Szövetkezeti Központ vezetői is, azért bővítik évről évre a Kandó utcában lévő győri tartósító üzemet. Ezen a télen körülbelül hatvan vagon savanyúság tartósítását végzik el. Nemcsak az üzem előtt álló ládasorok árulják el a szemlélőnek, hogy mit dolgoznak az épületben. Erről tanúskodnak már a kora reggeli órákban az üzemből kigördülő, áruval megrakott teherautók és fogatos kocsik. Minden reggel innen szállítják a győri üzleteknek, vendéglátó vállalatoknak, a FÜSZÉRT Vállalatnak a sokféle tartósított káposzta, paprika és uborkaféléket. Az idén körülbelül húsz vagon vegyes savanyúságot a Győr-Sopron megyei FÜSZÉRT- nek, húsz vagonnal a Budapesti KÖZÉRT-nek, további húsz vagonnal pedig a földművesszövetkezeti boltoknak szállít a ZÖLDSZÖV tartósító üzeme. Az üzemben a nyolcszáz és ezer literes hordók a legkisebbek. A színültig telt hordókból finom, sárgára érett savanyú paprika illata árad. Van itt száznegyven tizenöt hektóliteres hordó, szép rendben egymás mellett. A hatalmas hordók valóságos utcát alkotnak. Ezekben ecetesuborka van. — Lehetőleg olyan áruféleségek tartósítását végezzük, amelyeknek a nyersanyaga itt a környéken biztosítható, — mondja Sági Gyula konzervmester. Ez az uborka, amelyet itt tartósítunk Koroncóról, Győrszemeréről, Ménfőcsanakról került hozzánk. Jelenleg csaknem tíz vagon lecetesuborka készletünk van és ugyancsak tíz vagon sósvizes uborkát tettünk el. Az uborkák birodalmától nem messze a szomszédos teremben hatalmas fakádakban tisztogatják a zöldparadicsomot Fürge leánykezek rakják a megmosott paradicsomot kis kosarakba, onnan pedig a tartósító kádba. A terem belsejében hatvan-hetven hektóliteres hordók vannak. Ezekben tárolják a savanyúkáposztát. Frissen, gyorsan megy itt a munka. Szorgalmasan búg a torzsafúrógép, amely a káposztafejekből eltávolítja a torzsát, utána rögtön bedobja a szeletelőgépbe, amely óránként tizenöt mázsa káposztát szeletel. A felszeletelt káposzta azonnal a hordókba kerül. Nemcsak az épületek, hanem a pince is tele van áruval. Harminc 800 literes hordóba paprikát tettek el. A káposzta, paradicsom, uborka és hagyma tartósítása mellett ez az üzem bonyolította le a nyáron a málna exportálását is. A forgalom olyan nagy, hogy már kicsi az üzem minden igény kielégítéséhez, ígéret van rá, hogy bővítik. Ha nagyobb lesz az üzem, még több savanyúságot tud készíteni, még jobban ki tudja elégíteni a keresletet. Balogh Kálmán MÉSZÖV, Győr. A dolgozók nem hagyták annyiban tíz hónapig alvó ügyüket Levél érkezett szerkesztőségünkbe. Panaszos sorokat közöl. A levél írója, az Abdai Gépállomás három traktorosa — Csuti Kálmán, Csömör Móric és Berzsenyi Kálmán. Megírták, hogy 1954-ben az Ásványrárói Gépállomásra kerültek. Mivel nem tudtak családjuknak lakást biztosítani, hat hónapon át 1955 januárjáig 360 forint különélési pótlékot kaptak. Ez évben azután megszűnt a különélési pótlék további folyósítása. Ezért új munkahelyükről, az Abdai Gépállomásról kérvényt küldtek a Megyei Gépállomások Igazgatóságához — még január 6-án. — »Többször érdeklődtünk a Gépállomások Igazgatóságánál kérelmünk elintézése felől. Végül azt a választ kaptuk, hogy eltűnt a kérvény. Zischek elvtárs, a főkönyvelő kijelentette, ne zavarjuk őt, ő nem azért van, hogy minden egyes dolgozóval foglalkozzon. Van nekünk igazgatónk, majd ő elintézi az ügyünket. — Azután elvittük a kérvény másolatát is, de utána sem történt semmi a különélési pótlék ügyében.« — Ennyit mond a panaszos levél. Felkerestük a Gépállomások Igazgatóságát. Kiderült, hogy a kérvény — nem tűnt el. — Zischek elvtérs most szabadságon van és ha visszajön, mulasztását eléje tárjuk, mondották a Gépállomások Igazgatóságának dolgozói, amikor rátaláltak az elveszettnek gondolt kérvényre. Simán, gyűretlenül terült az asztalra a kérvény. Terjedelmében sem változott, de tízhónapos »fekvése« alatt átjárta a bürokrácia levegője — aktaszaga lett. De sebaj — végre tízhónapos útja után mégis csak eljutott az írásbeli válasz a Győrtől öt kilométerre lévő Abdai Gépállomásra. Arról nem tehet a »kérvény«, hogy közben tíz hónapig várakoznia kellett az asztalfiókban — fő dolog az, hogy utána egy nap alatt Abdán termett a válasz. »Ébresztőt fújtunk« a különélési pótlékot kérő ügynek és tíz hónap múltával mégis csak elintézést nyert a kérelem. Vajon mit szól majd ehhez a szabadságáról visszatérő főkönyvelő elvtárs? Válaszunk a Fényszórónak: megtettük az intézkedéseket a seht további csökkentéséért A Fényszórónak, a Csepel Autógyár üzemi lapjának a szerkesztősége levelet intézett hozzánk és a Győr-Sopron megyei Hírlaphoz is, amelyben feltárja, hogy tőlünk, az Öntöde- és Kovácsológyártól sok selejtes árut kapnak. Megírja a levél, hogy különöset, sok kifogás merült fel a 350-es és 500-as kormányműház, a 350-es és 500-as sebességváltóház és a távkapcsolóház öntvényeinél. Mondjuk meg őszintén, hogy ez a bírálat jogos. Hiszen az általunk szállított 350-es kormányműház október elején munkába vett darabjaiból közel 70 százalék került a Csepel Autógyár selejtraktárába — amint írják. — Érthető, ha ilyen nagy károk láttán kemény bírálatot gyakorolnak a Csepel autógyárnak. Mi itt Győrött megvizsgáltuk alaposan a helyzetet és azt is meg kell mondanunk őszintén, hogy bár sok igazság van a szigethalmiak levelében, de a mi kutatásainkban lényegesen szerényebb selejtkárokat találtunk. Vegyük csak sorra. Ez év első kilenc hónapjában a 350-es kormánymű házból 1049 darab került vissza selejtáruként üzemünkbe a Csepel Autógyárból — azaz a kiszállított mennyiség 11,6 százaléka. Az 500-as kormányműháznak 27,9 százaléka volt selejt, a 350-es sebességváltóház 3,4 százaléka, az 500- as sebességváltóház 33,9 százaléka, a távkapcsolóház 14 százaléka került hozzánk visszáruként, mint selejt. Ezekből a selejtértékekből le kell vonni a megengedett három százalékot, mert a megmunkálásnál ennyi áruról derülhet ki, hogy selejt. Ezek szerint a 350-es kormányműháznál a fehérselejt 8,6 százalék volt valójában. Ezt az igazság kedvéért kívántuk leszögezni, bár nem tagadjuk, hogy üzemünkben bőven van még javítani való, ami a minőséget illeti és a bírálatot elfogadjuk. A továbbiakban arról szeretnénk beszámolni, hogy milyen intézkedéseket tettünk a minőség további javításáért A sebességváltóházaknál a selejt oka egyértelműen még nem tisztázódott. Azt azonban tudjuk, hogy a melegrepedés csökkentésén kell fáradoznunk. A melegrepedés kiküszöbölésének módja a mag belsejének laza anyaggal való kitöltése. Ez teszi lehetővé, hogy a vas hűlésekor bekövetkező zsugorodásnak a mag enged, s ezért nem következik be a repedés. Régi probléma a kormányműházak selejtessége is. Nekünk az, a véleményünk, hogy a kormányműház nem valami szerencsés konstrukció és ezért kételkedünk benne, hogy selejtmentesen lehetne gyártani. A Járműfejlesztési Intézet és a Vaskutató Intézet segítségét kértük, hogy ezt a problémát megoldjuk. Mi magunk is hajtottunk már végre technológiai változtatást ennél a gyártmánynál. Némi eredményt máris elértünk, de tovább akarjuk javítani a technológiát ennél a gyártmánynál is. Tudatában vagyunk annak, hogy a megmunkáló üzemeknek kötelességünk a lehető legjobb minőségű árukat szállítani. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy eddig elért eredményeinket tovább javítsuk. Vannak már biztató jelek arra, hogy ez a célunk sikerülni fog. Az acélöntöde második negyedévi selejtje 18,14 százalékról a harmadik negyedévben 9,22 százalékra csökkent. Természetesen a feladataink most, az éves terv végén, a második ötéves terv küszöbén növekednek. Ezek megoldásához értékes segítséget kapunk. A Megyei Párt-végrehajtó bizottság a Kohászati Egyesületből egy szakbizottságot küldött hozzánk. Ez a bizottság megvizsgálta az üzem munkáját. Igen sok hasznos tanácsot kaptunk a bizottság tagjaitól és ezeket végre is hajtjuk. Állandóan ellenőrzi és segíti termelőmunkánkat a Városi Pártbizottság és az üzemi pártbizottság is. A november 7-e tiszteletére szervezett szocialista munkaversenytől is nagy sikereket várunk. Fiatal műszaki gárdánk és szakmunkásgárdánk is egyre jobban erősödik. Elmondhatjuk, hogy bízunk abban: nem maradunk le az általunk kezdeményezett versenyben, amely november 7-e tiszteletére indult a megye öntödéi között, Nánik Sándor, az Öntöde- és Kovácsológyár igazgatója. Levelezői ankét volt Sopronban Szombaton délután fél öt órai kezdettel a soproni textilesek Ady Endre Kultúrotthonában a Győr- Sopron megyei Hírlap szerkesztősége ankétot rendezett soproni levelezői részére. A jelenlévők — Koncsek László elvtárs felelős szerkesztő felszólalása után — számos javaslattal és hasznos tanáccsal járultak hozzá az újság további munkájához. Dr. Csatkay Endre Kossuth-díjas többek véleményét tolmácsolta, mikor kérte: az újság keresse fel időközönként a tanácstagokat, s tájékozódjon a lakosság problémáiról. Hajek János elvtárs, az Asztalosárugyár dolgozója, kérése mellett mindjárt azt is elmondotta hogy maguk a soproni levelezők is hibásak abban, hogy az újság nem foglalkozik többet a soproni eseményekkel. A jövőben úgy lehet változtatni legkönnyebben ezen a hibán, hogy a soproni levelezők rendszeresebben, állandóan tájékoztatják a szerkesztőséget a városban történt eseményekről. Ifjú Fábián Lajos, az újság sportrovatának adott értékes útmutatást. Zalavári Tibor, a Soproni Ruhagyár dolgozója arra hívta fel a figyelmet, hogy fokozottan kísérje figyelemmel az újság a kulturális rendezvényeket. Az ankét résztvevői kérték, hogy ezután havonta rendszeresen tartson az újság hasonló baráti megbeszéléseket levelezői számára. Az újság rendezzen vitákat a problémák megoldása érdekében. A hasonló beszélgetések viták alkalmasak arra, hogy a levelezők és az újság közelebb kerüljenek egymáshoz és hogy a jövőben az eddiginél több, színvonalasabb levelekkel keressék fel a dolgozók a szerkesztőséget. fegyelmezett vásárlók ,a Lenin úti tejbolban sok dolgozó fogyasztja el reggelijét. Egy csésze meleg tej, vagy kakaó, egy-két péksütemény pillanatok alatt elfogy, nincs gond a bevárni lással A boltban reggeli csúcsforgalom idején igen sokan megfordulna, így például szerdán is sorban álltak emberek a kiszolgálópult előtt. Oldalt álltak, a pult szabadon maradt, könnyebben, gyorsabban dolgozhattak az eladók. Ekkor új reggeliző érkezett, egyenesen a válthoz lépett és csodálkozva tekintett koral hogy hogy van szabad hely? De aztán észrevette a sót és — szó nélkül a végére állt, pedig az egyik elárusítón, talán kiszolgálta volna. 3 perc múlva a következő vásárló ugyancsak a pulthoz lépett, de a sor észrevéve, ő is rögtön a várakozók közé állt, noha ez számára kóset jelentett. Még vagy öt vevő érkezett, azok is a sor végére álltak. S folyt a kiszolgálás gyorsan, zavartalanul, vita nélkül. Kevesebb nehézségünk lenne, ha mindenütt ilyen fegyelmezettek, öntudatosak lennének a vásárlók