Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-01 / 52. szám
Fleischmann Irmai levelezőnk kérdésrs Miért torrasztálták fel a szociális keretet a Gyári Lemezárnyítón? «■Kérem azelvtr*kát, nézzék meg a Győri Lemezárugyár életét. Ne csak a Wilhelm Pieck-, meg a Hajtóműgyárhoz és a többi nagyüzemhez látogassanak el, hanem olyan kis üzemekhez is, mint a Lemezárugyár, ahol sem mosdó, sem öltöző, sem védőétel, sem féliruha nem áll a dolgozók rendelkezésére« — írta egyebek között levelében Fleischmann Irma. Az első meglepetés akkor éri a szemlélőt a Lemezárugyárban, ha a tervteljesítés adatait, a termelékenység mutatóit és a kiváló dolgozók termelési eredményeit nézi. Tavalyi tervét 104,2 százalékra teljesítette a gyár. A dolgozók többszázezer forintos terven felüli eredményt könyvelhetnek el, amellyel népgazdaságunkat erősítették. A dolgozók becsülettel teljesítik tehát kötelességüket. Érdekelt, hogy vajon ennek megfelelően gondoskodnak-e róluk? A levélből nem sok jóra lehetett következtetni. Amiről Gutherl elvtárs, a győri telep igazgatója beszélt, igazolta is azt, hogy bajok vannak a dolgozókról való gondoskodásban. Mit mutott a telep igazgatója? — Tavaly nem volt kivitelező vállalat a mosdó és öltöző építéséhez. Ezért nem használtuk fel a rendelkezésre álló 120 000 forintot. Az idén 310 000 forint áll rendelkezésre mosdó és öltöző építésére. Van már kivitelezőnk, a Győri Épületkarbantartó Vállalat. Beszélnek a dolgozók a szociális és kulturális keret felhasználásának elmulasztásáról is? — tettem fel a kérdést. — Nem találtam értelmét, hogy kikérjük a szociális és kulturális keret összegét. Csak pazarlás lett volna valamibe beleölni a pénzt és ott állna. . . Az új hangszerek iránt is — amelyet tavaly szereztünk be — kevés az érdeklődés. gyalcezer Terim szociális és kulturális keretet nem szabad lett volna figyelmen kívül hagyni. Ez a dolgozók egyöntetű véleménye is — újságoltam Gutheil elvtársnak. — Annyi nem volt, Szücsné elvtársnő, a szakszervezeti bizottság elnöke is csak valami ötezerről tud. Ha jól tudom, csak 2— 3000 forintról van szó, amit nem használtunk fel szociális és kulturális célra — zárta le a vitát Gutherl elvtárs. A fel nem használt ezrek, sőt 120 000 forint, igen kíváncsivá tett arra, hogy mi a véleményük erről az üzem dolgozóinak. A szárító üzemben, ami először feltűnt, nincs elválasztva a festékszóró üzemrésztől. A festékszagú, meleg, nyomott levegő, bizony jó szellőzőberendezést követel. Megtudtam kísérőmtől, hogy a Szellőzőberendezések Ggyára még adós egypár megrendeléssel. Tatai Ernőné, festékszóró pisztollyal színezte pirosra a kis játékkannákat. Nagy szeretettel beszélt munkájáról. Ezrével készül a különféle gyermekjáték — kis kannák, edények, játék éthordók. Arról is beszélt Tatainé, ami nem tetszik neki: — A festék úgy eszi a munkaruhát. Kapok ugyan munkaruhát de csak két és félévenként egyet. De hány ruhám elkopik két és fél év alatt. . . A közelben dolgozó Banzsó Imre szárítókemencés és Szilasi Gizella felrakónő helyeselve bólogatnak — nekik is ez a legfájóbb problémájuk. A nyomdában találkoztunk a pártszervezet nemrégen választott titkárával, Kovács Ferenc elvtárssal. Nem valami rózsás az ő véleménye sem az itteni állapotokról. A végén így foglalta össze mondanivalóját: — Már hetvenéves ez az üzem beépítése óta alig változott, házas, úgy múlik el egyik év a másik után. Pozsgai Ellánál, Stefanics Máriánál és majd minden gépnél megálltunk a dolgozókkal egy szóra. Említették, hogy a kereskedelemben dolgozóknak kijár a köpeny, náluk, ahol a lemezmunka eszi a ruhát, nincs, vagy csak igen hosszú időtartamra adnak egy-egy köpenyt. Nézelődés közben feltűnt a termekben — több helyen is — a piszkos vízzel telt mosdótól. — Eddig veder volt a mosdónk, de az ősszel «kiharcoltuk« a mosdótálakat — mondotta Szücsné elvtársnő. A lakatosműhely sarkában új, kis öltözőszekrénykék állnak. Ezek a leendő öltözőépület hírnökei. Sajnos, csak egy-két dolgozó ruhája kap helyet bennük. A többié itt-ott a szegen lógva »integet.« Égetően szükség lenne egy öltözőépületre. Azután elnéztük a doboztömítést végző Pauer Júlia és Pintér Jolán munkáját. Szükség volna nekik egy védőkesztyűre — fordultunk Berán elvtárshoz, a művezetőhöz. — ő azonban az ellenkezőjét állítja. Egypár doboz tömítésének bemutatása után azonban az ő útjai is festékesek lettek. Ha sokáig csinálná, tapasztalná ő is, amit Pintér Jolánék állítanak: — nehéz lemosni nitrohigítóval a kézről a tömítőanyagot és marja is a kezet. A forrasztóműhelyben már jobb a helyzet. Védőkesztyű, napjában fél liter tej — a védőétel —, mert ólommal dolgoznak, nem marad el sohasem. Azonban mást is láttunk, és ezt észrevehetőé a munkavédelmi felelős is: Bóna, Teréz ragacspapírral védi útjait az éles fémlemezek rakosgatásánál. A vízpróbát végző dolgozóknak is nagyon kellene a gumicsizma. . . A csomagolóban mivel fogadtak bennünket? — Félünk már a holnapi vagonrakástól. Miért nem kapunk télen vattáskebátot és nyáron valamilyen köpenyfélét? Mindig megbetegszik egy-két társunk rakodás alkalmával. Átázik, kopik saját ruhánk — munkaruha kellene a szállítómunkához — záporozott a dolgozók panasza. A kazánházban újabb panasz. . . A nyári kánikulában eddig még egy évben sem kapott üdítőital gyanánt szódavizet a fűtő. Pedig kijár neki márciustól őszig, hiszen kemény nautikában izzad, verejtékezik. Amit a dolgozók elmondtak, úgy véljük, az az igazság. Ne csodálkozzunk azon, hogy lekicsinylően beszélnek a Lemezárugyár győri telepéről — azt mondják róla »ez a pekedli.« Ehhez a megjegyzéshez hozzájárul a dolgozókról való gondoskodás elhanyagolása. Nem értünk egyet a vállalatvezető elvtárssal, amikor azt példázza, hogy dobot és más hangszert is vettek, de nem használják. Ne menjünk ferde vágányra. . . Mi köze van a dobnak a szociális keret kimerítéséhez. Még lett volna a leisssség arra, hogy megépítsék az évek óta vajúdó öltöző- és mosdóépületet. Nem kielégítő válasz az, hogy elmaradt, mert nem kaptak kivitelezést. Vajon harcolt-e a vállalatvezető azért, hogy márpedig felhasználják, beépítsék a 120 000 forintos beruházást? A könnyebbik oldalát választották, amikor visszaadták a pénzt, hivatkozva arra, hogy nincs kivitelező vállalat. Az is megdöbbentő, hogy nem tudtak mit kezdeni a párezer forintos szociális és kulturális kerettel. Talán »jó pontot« akartak ezzel a megtakarítással elérni? Más ütemben a vállalatvezető és az üzemi bizottság vállvetve harcolnak azért, hogy minél több pénzt kapjanak szociális célokra. Az üzem dolgozóinak, illetve levelezőnknek a véleményével egyetértünk. Felelős a vállalat vezetője a beruházások elhanyagolásáért, a »keretek« felhasználásának elmulasztásáért. Felelős is az üzemi bizottság is, valamint az üzemi pártszervezet is, amely nem ellenőrizte a dolgozók munkakörülményeit, azt, hogyan áll a gyárvezetőség a dolgozókról való gondoskodással. Továbbmenve bírálatunkkal, a Vasas Szakszervezet területi bizottság elnöke is észrevehette volna már, hogy a vállalatnál hosszú idő óta nem volt beszámoló a kollektív szerződésről. A munkatörvénykönyv pedig negyedévenkénti beszámolóra kötelezi a vállalatvezetőt. A budapesti bányaválalatfelelősségét is könnyű megállapítanunk, mert hiába küldték a győri gyártelep téli munkaruha rendeléseit hozzájuk, úgy látszik, az anyavállalat igazgatója könynyen napirendre tért az elintézetlen kérés felett. A munkában való becsületes helytállás után joggal várják a legmesszebbmenő gondoskodást a Lemezárugyár dolgozói, Radics Elemér. Hyoc vízcsap van sztrüssen dobozénak. Szakállas probléma már az új mosdó és öltöző, csak ígéret. . . Nincsen nálunk semmilyen betű Cikkünk nyomán A Győr-Sopron megyei Hírlap február 8-i száma vezércikkben, foglalkozott az áruellátással. A cikk nyomán az Északdunántúli Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi V. osztályvezetői értekezleten tárgyalták meg a cikket. Helyesnek tartották a bírálatot, hogy a nagykereskedelmi vállalatok nem mindig gondoskodnak megfelelően a központtól távolabb eső kiskereskedelmi vállalatok áruellátásáról s elhatározták, hogy kijavítják a hibát. A nagykereskedelmi vállalat azonnal felvette a kapcsolatot a cikkben említett Soproni Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattal s az áruforgalmi munka megjavítása céljából szerződést kötött vele A szerződés értelmében azokat a cikkeket, amelyekből egyelőre kevesebb van, soron kívül továbbítják a kiskereskedelmi vállalathoz, hogy a soproni vásárlóközönség ezekhez a cikkekhez is hozzájusson. Emellett a nagykereskedelmi vállalat áruforgalmi előadói rendszeresen látogatják a Soproni Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat boltjait és segítenek az árurendelésben, tájékoztatják a boltokat a legújabb árukról. A munka eredményét havonta értékelik. A szerződés nem marad papíron, hanem annak megkötése után azonnal küldött a nagykereskedelmi vállalat Sopronba damasztot, fésűsszöveteket, viaszosvásznat, fémszöveteket, amelyekből eddig kevés volt a soproni boltokban. Műbőrt és bőrkabátot és más konfekcióárut is küldött a vállalat Sopronba. Az Északdunántúli Textil és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat példát mutatott arra, hogyan kell a hibát gyorsan és alaposan kijavítani s egyben azt is bizonyította, hogy jól felhasználja a megyei pártsajtó segítségét. A sörbontótól a gépalkatrészekig A pihenni térő dolgozó — aki felgyújtja ágya felett az éjjelilámpát, a háziasszony, aki elkészíti az ízletes ebédet, s a forró tálat ráteszi az asztalvédő lapra — nem gondol arra, hogy ezek a kedvelt, tetszetős használati tárgyak kiknek a kezemunkáját dicsérik. Hogy ez se legyen rejtély, látogassuk meg Győr város eldugott utcáiban a Lakatos- és Fémtömegcikk-készítő Kisipari Szövetkezetet, s nézzük meg, hogy a szorgalmas munkáskezek mi mindent formálnak a hideg, kemény vasból. Türr István utcai részleg Itt készülnek a közszükségleti cikkek. A polc teliszele van különféle áruval. A kis csomagok között keresgélve, előkerülnek a fehérszínű ónozott sörbontók, a nikkelezett éjjeli-, vagy szofitalámpák, az asztalvédő rácsok, a kerékpárra szerelhető gyerekülők, a kerékpár-csomagtartók, nadrágcsiptetők, kaszakarikák és ki tudja még, hány és hány jól ismert cikket nem találnánk. . . A Türr István utcai részleg munkájáról azonban nem kapunk hű képet, hacsak ezeket a tárgyakat nézegetjük. Rengeteg olyan árucikk van, amely méreténél fogva sehogy sem férne el ezen a kis helyen. — Nemcsak közszükségleti cikkeket készítünk — újságolja büszkén Frenkel Endre, a btsz egyik műszaki vezetője — sokat segítünk a Wilhelm Pieck-gyárnak is. Mi készítjük az Egyiptomba nyúló exportkocsik üléskereteit. Az elmúlt hetekben ötven darab kocsihoz 1350 darabot készítettünk Most, hogy ezt a munkát befejeztük, újabb ötven kocsi üléskereteinek elkészítését vállaltuk. Ezt most az első negyedben készítjük. Ezenkívül részt veszünk a szovjet kocsik gyártásában is. Mi készítjük a fekhely-kereteket és különféle alkatrészeket. Akác utcai részleg A másodosztályú szovjet személykocsikhoz itt készülnek a tetőívek. Itt is ötven kocsi alkatrészeinek gyártását vállalták. Ez a részleg az exportmunkákon kívül azonban nem közszükségleti cikkeket gyárt, hanem az egyes üzemek különféle vasszerkezeti munkáit. A dolgozók egy része jelenleg az öntöde- és kovácsológyárban dolgozik. Többezer forintos beruházással az acélöntödében mechanikus adagolószerkezetet készítenek. Felújítják az anyag- és homoktároló helyiségeket, valamint a kúpolókemencéket. Egy másik csoport a Keksz- és Ostyagyár megrendelésein dolgozik. Kelesztőgépeket, keksztertóállványokat, tölteléktároló edényeket és kemenceláncokat készítenek. A közeljövőben 160 000 forintos beruházással megkezdik az üzemrészek tetőzetének javítását és a gépekhez a védőrácsok készítését. Nádorvárosi részleg Ez a csoport leginkább kazánjavításokkal foglalkozik. Nagy gyakorlatuk van. Ügyes, szorgalmas emberek valamennyien. Itt dolgozik Janesz János hattagú kazánjavító brigádja. Nevükhöz sok érdekes esemény és szép eredmény fűződik. Az elmúlt hetekben a Soproni Fésűsfonalgyárnak egy kazánt javítottak. A tervezett költség 210 000 forint volt, a javítási határidő pedig 5 hónapi A brigád tagjai eredményes munkát végeztek. Lelkiismeretes munkájukkal és újításaikkal 72 000 forintért 5 hét alatt megjavították a meghibásodott kazánt. A mamai-szovjet Bánlaki Sándor előadása a Soproni Egyetemen A magyar-szovjet mezőgazdasági hét keretében hétfőn került sor a Soproni Egyetemen Bánlaki Sándor a Sopronhorpácsi Kutatóintézet tudományos munkatársának előadására. Az előadás részletesen és érdekesen foglalkozott azzal a sokoldalú segítséggel, amelyet a szovjet tudósok, mezőgazdasági kutatók az intézetnek adtak és adnak. 1949 óta nem múlt el egyetlen esztendő sem, hogy szovjet mezőgazdasági szakemberek ne látogatták volna meg az intézetet, vagy az intézet vezetője, dr. Sedlmayr “Kurt ne látogatott volna el a Szovjetunióba, hogy a gyakorlatban is tanulmányozhassa a szovjet agrotechnikai módszereket. A kutatóintézet első szovjet vendége Gluscsenko akadémikus volt aki a micsurini biológiával ismertette meg az intézet munkatársait. Gluscsenko akadémikus hívta fel a figyelmet arra, hogy nm a szovjet kutatási eredmények merev utánzása, hanem azok alkotó, a helyi, adottságoknak megfelelő alkalmazása a célravezető Gluscsenko akadémikus segítsége révén vált teljesen világossá a sopronhorpácsi kutatók előtt a vegetatív hibridizáció jelentősége. S ez időtől fogva medillkezik az intézet a cukorrépa vegetatív hibridizációjával. 1951-ben Buranov professzor volt intézet látogatóba, aki különösen az öntözéses cukorrépamag-termeszéshez adott jó tanácsokat. 1952-ben Ljascsenko rosztovi növénykutató a növénynemesítéshez adott nagy segítséget Potapov biológus számos elméleti kérdést világított meg. Látogatása különösen a cukorrépa stádiumos fejlődésével kapcsolatos kusok szempontjából volt nagyjelentőségű. Szoboljev a vetésforgó elentőségére hívta fel a figyelme. Igen sokat jelentett az intézet számára az 1954-ben hazánkban járt szovjet mezőgazdasági küldöttség látogatása. A küldöttség sok értékes tanácsot adott a nagyüzemi gazdálkodás elősegítéséhez, s rámutatott arra, milyen fontos a nagyüzemi mezőgazdaság szoros kapcsolata a mezőgazdasági tudománnyal, tehát a kutatóintézetekkel. 1955 első felében Szaharov szovjet tudós a nagyüzemi cukorrépatermeléshez adott segítséget, s az ő tanácsai alapján folynak most a kísérletek a kutatóintézetben a cukorrépa négyzetes vetésére. Megnyilvánult a Szovjetunió segítsége az intézet iránt abban is hogy az intézet vezetőjének, Sedlmayr Kurtnak a gyakorlatban volt alkalma tanulmányozni a szovjet agrotechnikai módszereket, amelyeket sikerrel alkalmaz itthon. Az előadásból kitűnt, hogy a kapcsolat a szovjet és a magyar mezőgazdasági tudomány között egyre őjlődő, eleven kapcsolat, amely nagy segítségt adott és ad a kutatóntézetnek ahhoz hogy összekapcsolva a tudományt a gyakorlattal, harcoljon a mezőgazdasági többtermelésért, amelynek máris van a szovjet útmutatások alapján sok szép eredménye. Többek között szovjet példa alapján kezdődött és fejlődik a 200 mázsás cukorrépa termésátlagért folyó verseny. A Sopronhorpácsi Kutatóintézet eképpen vetőmag-termesztéssel és növénynemesítéssel foglalkozik A Szovjetunió segítségével, a XX pártkongresszus útmutatásai alapján amely nyomatékosan felhívta a figyelmet a vetőmag-termesztés nagy jelenségére, továbbra is arra töreksik hogy a magyar és a szovjet mezőgazdaság szoros kapcsolata révén a nagyüzemi termelést szélesebb alapokra építhessük, s a szovjet tapasztalatok felhasználásával tovább harcoljunk a több és jobb termésért. Puskás Tivadar utcai részleg Itt dolgoznak az öntők. Fő profiljuk a különféle nagyságú mérlegsúlyok gyártása, de sokat foglalkoznak különféle fémtárgyaik öntésével is. Különösen textilüzemek részére dolgoznak. Szövő-, fonó- és orlózó gépalkatrészeket öntenek. A fém- és vasöntvények mellett szürkeöntéssel is foglalkoznak. Munkájuk gyors és pontos, éppen ezért az üzemek és vállalatok, de a lakosság is szívesen dolgoztat a Lakatos- és Fémtömegcikk KTSZ bármelyik részlegénél.