Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-01 / 79. szám

Olyan lesz a holnap, amilyenné az ifjúságot neveljük Beszámoló a Megyei Tanács üléséről Pénteken, a Megyei Tanács ülé­sén Gönczöl Gyula vb titkár tartott beszámolót a Megyei Tanács vég­rehajtó bizottságának múlt év de­cember óta eltelt munkájáról. A be­számoló részletesen kitért a leg­utóbbi ülés határozatainak végre­hajtására, a községi, városi taná­csok első negyedévben végzett munkájára, külön kiemelve a ter­melőszövetkezetek fejlesztése terén elért eredményeket. Január 1-től március 24-ig 3404 család, 3968 taggal, 23.468 hold földdel lépett a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára. Ez az eredmény és szám több mint amit a múlt év­ egészére kimutathatnánk. Döntő feladat most az új terme­lőszövetkezetek megszilárdítása. A közös állatállomány elhelyezése, a munkacsapatok megszervezése, az új tagságnak a közösség szellemé­ben való nevelése. Gönczöl elvtárs ismertette továbbiakban az új adó­zási törvényt, mely ösztönző hatás­sal van a dolgozó parasztok több termeléséhez. Itt kitért az adóter­vek teljesítésére, illetve azokra a járásokra, — köztük mosonmagyar­óvári járásra —, ahol rosszul megy az adóterv­­teljesítése. Hasonló a helyzet a begyűjtés vonalán. Szé­­gyenletesen le­ vagyunk maradva az országos versenyben, pedig a múlt évben, sőt az előző időkben is a mi megyénk mutatta a példát az egész országnak. A tanácsok, végrehajtó bizottságainak mindent el kell kö­vetni, hogy megyénk a régi meg­tisztelő helyre kerüljön. Gönczöl elvtárs ezután rátért a tavaszi munkákkal kapcsolatos fel­adatokra. — Gyors és jó minőségű­ tavaszi munka nélkül nincs semm­i biztosítékunk arra, hogy növelni tudjuk terméseredményeinket, hogy pótolni tudjuk az árvízsújtotta vi­dék termés kiesését. Ebben az évben elért jó eredményeink megterem­tik az előfeltételeit annak, hogy a mezőgazdaság területén is jelentős lépésekkel haladjunk előre nagy céljaink megvalósítása felé — fe­jezte be beszámolóját Gönczöl elv­társ. A vita után az ülés második na­pirendi pontjaként Zagyva Imre elvtárs, a Megyei Tanács vb elnök­­helyettese, az ifjúság neveléséről beszélt. " Feladatainkat csak úgy tudjuk sikeresen megoldani, ha gondosko­dunk széleskörű tudással "bíró, ha­záját szerető, áldozatkész helyes magatartású ifjúság neveléséről — mondotta bevezetőjében Zagyva elv­társ. Majd részletesen beszélt az is­kolák, pedagógusok nevelő munká­járól. Fiataljaink egy részére még min­dig hatást gyakorolnak a kozmopo­lita eszmék. — megmutatkozik ez öltözködésükben, magatartásukban,­­a nyugati világ előtt való hajbóko­­lásban stb, de ifjúságunk erkölcsi arculata általában egészségesen fejlődik. Az utóbbi időben végre a pedagógusok százai kapcsolódtak be a DISZ-ifjúság nevelésének, ve­zetésének munkájába. Egyre szélesül az ifjúság olvasói tábora is, de megtalálható még a ponyvairodalom, különösen a vona­ton bejáró fiatalok között. A nép­könyvtáraink és kulturális szerveink dolgozói még nem jutottak el min­den fiatalhoz, s ezeket a fiatalokat nemcsak a zug­irodalom lelkiisme­retlen kufárjai, hanem sok esetben a klérus, a plébános látja el „szel­lemi táplálékkal”. Zagyva elvtárs, részletesen be­szélt még a művészeti ágak, különö­sen a film hatásáról, nevelő erejé­ről, az ifjúság körében. Szó volt a sportmozgalmakról, a kultúrházak működéséről, az idősebb elvtársak és az ifjúság kapcsolatáról, a ta­nácsszervek és az ifjúság, a DISZ­­ kapcsolatáról. — Vannak sajnos olyan községi tanácsaink, — mon­dotta —, mint például Bácsa, Mén­­főcsanak, Vámosszabadi, Győrszent­­iván, és még lehetne sorolni, ahol a vezetők azt gondolják, hogy a DISZ jelenléte a kultúrházban a bajok legfőbb okozója. Zagyva elvtárs végül a feladato­kat ismertette. Népművelési szerveink, a DISZ- szel és a TSB-vel az ősz folyamán meghirdették a megyei kulturális seregszemlét. A felhívás nagy vissz­hangra talált. Idáig 115 színjátszó­csoport, 1279 taggal, 130 tánccso­port, 1379 táncossal, 70 énekkar, 2948 énekessel és 29 zenekar, 387 zenélő fiatallal nevezett be. A ta­nácsi szervek kövessenek el min­dent, hogy ez a szám bővüljön, a fiatalok felkészülése zavartalan le­gyen. A beszámolót vita követte. Csapenszki el­vtárs tanácstag, a megyei DISZ bizottság tagja, ér­dekes adatokat közölt arról, hogy milyen nagy számban segítik a DISZ munkáját a lelkes pedagógu­sok. Révai elvtárs tanácstag türelemre intette az elvtársakat. A sokgyerme­kes családok szüleinek kevesebb le­hetőségük jut a nevelésre. Segítsék a pedagógusok :az iskolán kívüli korrepetálás megszervezését, a gye­rekek foglalkoztatását. Bognár Kálmán el­vtárs, a Me­gyei Pártbizottság másodtitkára szólalt fel ezután. — Ennek az értekezletnek — mondotta többek között — fordula­tot kell hozni minden funkcioná­rius, tanácstag, magatartásában az­ ifjúsággal szemben. Nem könnyű­­ dolog megérteni az ifjúságot, de­­ meg kell érteni. Ehhez azonban az­­ kell, hogy lényegében barátjává­ váljunk az ifjúságnak, mert csak így lehet őket nevelni. Másképp gon­dolkodik a termelőszövetkezeti, az ipari, megint másképp az értelmiségi szülők gyermeke. A DISZ egység­be szervezi az ifjúságot, de hogy előre menjen a párt célkitűzéseiért indított harcban, ahhoz nekünk, idő­sebbeknek minden segítséget meg kell adni. Meg kell ismertetni ve­­lü­k a mi ifjúságunkat. Tisztán kell látni nekik, mi a különbség a múlt és jelen között. A tanácsok értsék meg, hogy az ifjúság nevelésében, a DISZ-szervezet nélkül nem jutunk előbbre. Ahogy neveljük az ifjúsá­got, olyan lesz a jövő. Éljünk együtt a fiatalokkal. A vezető ká­derek vegyenek részt szívvel-lélek­­­kel a DISZ vezetőségi munkában. Védjék meg a DISZ-t. Szerezzenek neki tekintélyt, megbecsülést. A fia­talság hajlékony, befolyásolható, de ha mi nem hajlítjuk magunkhoz, persze, hogy másfelé hajlik. A mi fiaink jóik, többségükben nemesérzé­­sű­ek, meg kell nyerni a mi ügyünk­nek a lelkesedésüket és akkor ez az ifjúság a poklokon is keresztül megy. Ez az ifjúság elől fog járni most is, amikor a jeges ár pusztí­totta területek megsegítéséért indul a megyénk, amely tudja, mit kö­szönhet a nép segítő, összefogó ere­jének — fejezte be hozzászólását Frognár elvtárs, majd Zagyva elv­társ­ válaszolt a felszólalásokra. TUDOMÁNY ÉS GYAKORLAT L­apunk gyakran hírt ad a Műszaki és Természettudomá­­nyos Egyesületek Szövetsége győri csoportjainak előadá­sairól. Felmerül a kérdés: vajon van-e gyakorlati haszna ezeknek a tudományos előadásoknak? — A MTESZ-nek tizenkét tudományos csoportja működik Győ­rött — mondja Felkainé elvtársnő, a MTESZ munkatársa. — A mi feladatunk az, hogy előadásaink mindig azokról a műszaki kérdé­sekről szóljanak, amelyek — a párthatározatoknak megfelelően — segítséget nyújtanak a termelésben. Figyelembe vesszük, hogy az előadók egy-egy kérdést ne elvontan, általánosan tárgyaljanak, ha­nem ismertessék a saját tapasztalataikat és kísérleteik eredmé­nyeit. Az elmúlt hetekben, hónapokban a legtöbb érdekes és izgal­mas témát a textilescsoport dolgozta fel. Dr. Halminé, a MERT el­lenőre, a Győri Gyapjúfonóban tartott előadást a szintetikus anya­gok feldolgozásáról. Ez ma a textilipar egyik legégetőbb problé­mája. Üzemeinkben ugyanis igen nagy gondot okozott az elmúlt időkben a szintetikus anyagok festése és kidolgozása. Csoportunk felfigyelt erre és a témát előadásban feldolgozta. A vető mechanikus beállítása című előadást Büchler Jakab, a Győri Lenszövőgyár szövödéjének vezetője tartotta. Az előadást követő vita után több érdekes, országos probléma tisztázódott. Nagy érdeklődést keltett Tárnoki elvtárs — a Textil Kutatóintézet munkatársának — Szövőüzemek modernizálása című előadása. Ezeken a témákon kívül még számos mai problémával foglalkoztak az előadók, így például: A szálasanyagok, rövidített fonások elvei és eszközei — A munkavédelem egyes kérdései — A korszerű elő­­készítés és szövés. , Felkainé elvtársnő nyilatkozatából kitűnik, hogy ezek a tudományos előadások általában népgazdaságunk mai, legégetőbb kérdéseire adnak választ. De vajon mi van a gyakor­latban, hoznak-e valami eredményt? Hisz a tudománynak, most és mindenkoron az a feladata, hogy tanítsa, nevelje a gyakorlat em­bereit és adjon segítséget a munkájuk során felmerülő problémák megoldásához. Halljuk hát a szakemberek véleményét. — Dr. Halmainé Szintetikus anyagok feldolgozása című előadása igen sok segítséget nyújtott munkánkban — mondja Rudolf László, a Győri Gyapjúfonó- és Szövőgyár főmérnöke. — Ezeknek az anya­goknak a feldolgozásával már régóta foglalkozik üzemünk. A fel­dolgozás azonban nem minden. Az árunál még hátra van a festés és a kikészítés. Ez nálunk nem ment. Pedig heteken át folytak a kísérletek. A diatén, terlenka, dialon, drilon, perion és az akril nevű szintetikus szálak minden esetben a saját színükben marad­tak, mert bárhogy próbálkoztunk, nem fogta meg őket semmiféle festék. Harminc előadása segített megoldani ezt a kérdést. A szin­tetikus anyagok festésére vonatkozólag nagyszerű festési receptet kaptunk. Kísérleteink ezután már sikerrel jártak, s a tapasztalat azt mutatja, hogy gondos kezeléssel, a festési technológia pontos betartásával a celliton nevű festékkel nagyszerűen lehet színezni a szintetikus szálakat. A tudományos előadásoknak a Győri Lenszövőben is nagy­szerű eredményei vannak. A sok közül csupán egyet em­lítünk meg, a legfontosabbat, amely éveken keresztül probléma volt szövőüzemeinkben. Ez pedig a »vetőmechanizmus beállítása.« Erről a témáról az elmúlt hónapok folyamán már igen sok vita folyt a Győri Lenszövőben. Ez a kérdés annál is inkább fontos, mert a vetélőkészülék pontos beállításától nagyban függ az áruk minősége és a termelékenység emelkedése. — Nálunk azelőtt kivétel nélkül minden művezető a saját el­gondolása szerint állította be a gép vetőkészülékét — mondja Bár­sonyos­ elvtárs, a Győri Lenszövőgyár főtechnológusa. — Büchler elvtárs előadása és az ezt követő vita után rájöttünk, hogy ez na­gyon helytelen volt. A találomra történő beállítás ugyanis azt je­lentette, ahány művezető, annyiféle érzés, annyiféle beállítás volt. Büchler elvtárs bebizonyította, hogy a gépek vetőkészülékét min­den esetben egységes mérőműszerekkel, vízmérték segítségével kell beállítani. Később ennek megfelelően kell elhelyezkednie a bordalábaknak, a nyüstnek, és a lamelláknak. A fáradság nem volt hiábavaló. Míg 1955-ben a géphatásfok átlagosan 59,3 százalék volt, most 1956-ban ez már 63 százalékra emelkedett. ★ Ezek a példák mind azt igazolják, hogy tudósaink — akik­­nek munkájára milliókat áldoz népgazdaságunk — nem szakadnak el a gyakorlattól. Ismerik feladataikat és minden ere­jükkel azon vannak, hogy a termelést meggyorsítsák, a készített árukat olcsón és jó minőségben gyárthassák üzemeink. De vajon eljutnak-e ezek a hasznos tapasztalatok mindazokhoz, akiknek munkáját jelentősen elősegíthetnék? Az előadásokat sajnos nagyon kevesen, általában húsz-huszon­­öten látogatják. Mindez mit mutat? Azt, hogy a tudomány hiába dolgozik megfeszített erővel, hiába törekszik arra, hogy a gyakor­latot segítse, hiába ad számot egy-egy értékes előadásban kutatá­sainak eredményeiről, ha azok nem jutnak el a műszaki emberek­hez, nem is tudnak jól gyümölcsözni. S hogy a jó tapasztalatok, a kutatás eredményei csupán egyes üzemekhez jutnak el, annak nem a tudósok, nem a tudomány az oka, hanem az egyes üzemek mű­szaki vezetői, akik még ma sem látják az új, a haladó eljárások al­kalmazásának fontosságát, inkább csökönyösen ragaszkodnak a ré­gihez, a megszokotthoz, csupán azért, mert az már bevált, az már biztos, és »elég jó is«, na meg nem kell vele vesződni. Nem egy műszaki vezető, amikor lapunk hasábjain, vagy ami­kor a nevére küldött meghívón elolvas egy-egy előadáscímet, csak legyint egyet és azt mondja: Oh,­ismerem ezt, tudom már miről, lesz szó, semmi újat nem tudnak mondani, különben is erről én már hónapokkal ezelőtt olvastam­ a külföldi szaklapokban. Révednek. Hogy olvastak, az lehetséges. De ennek az olva­­sásnak, ennek a magántanulásnak van-e valami eredmé­nye? Gyümölcsöztették-e az olvasottakat saját üzemükben? Több mint valószínű, hogy nem. S vajon miért nem? Azért, mert egye­dül vannak, a saját erejükre támaszkodnak, s mindentől elvontan egy-egy problémát a külföldi üzemeken keresztül látnak, s ismét kézlegyintéssel intézik el a nehezebb problémákat. — Azoknál meg lehet oldani, viszont ott sokkal fejlettebb a technika — mondogat­ják többen. — Persze, ha a MTESZ-előadásokat látogatnák, ahol népgazdaságunk egy-egy üzeméről, azok konkrét problémáiról tár­gyalnak, mindjárt megváltozna a véleményük és hozzá tudnának szólni. Bizonyára megbánták közömbösségüket a Gardénia Csipkefüg­gönygyár vezetői. Náluk ugyanis már hónapokkal ezelőtt meg­kezdték — eredménnyel — a műanyagból készült csipkék gyártá­sát. Munkájuk azonban megállt. Nem tudták, hogy ezeket a csip­kéket hogyan kell festeni és kikészíteni. Pedig, ha meghallgatták volna a Szintetikus anyagok feldolgozása című tudományos elő­adást, már bizonyára sikerük­ volt. Ilyen és hasonló példát ezzel is felsorolhatnánk, s meggyőződhetnénk arról: nem elég, hogy a tu­domány tudja feladatát, kötelességét, és nem szakad el a gyakor­lattól, de a dolog másik oldala az, hogy a gyakorlat emberei se szakadjanak el a tudománytól, kérjenek segítséget problémájuk megoldásához és látogassák az értékes, tudományos előadásokat. S. A. ★ Nagyobb lendülettel Az idei esztendőből lejárt az első negyed. Sajnos, a begyűj­tés ezt nem tükrözi. A Megyei Begyűjtési Hivatal legutóbbi ér­tékelése szerint, az állat- és ál­lati termékbegyűjtési verseny­ben megyénk mindössze 15,97 százalékos eredményt ért el az első négyhónapos versen­ysza­­kasz feladataihoz viszonyítva. A versenyszakasz háromnegyed része tehát elmúlt, de a tért­­háromnegyed részétől elmarad­tunk. A járások között első he­lyet elfoglaló mosonmagyaróvá­ri járás is csak 70 százaléknál tart, míg az utolsó győri járás-­ csupán 57,1 százaléknál. Mi az oka ennek az elég sú­lyos lemaradásnak? Hogyan le­het az, hogy a begyűjtési ván­dorzászlóval kitüntetett megye most az utolsó sorokban kul­­log? A felelet az, hogy tanácsa­ink, begyűjtési szerveink nem törődtek eleget a begyűjtési munkával, a terv teljesítésével. A negyedév nagy részét a tervek felbontásával, a beütemezéssel töltötték el. Arra már nem ju­tott idő és erő, hogy ne csak a tervfelbontást, hanem a tervtel­­jesítést is szorgalmazzák. Sok községben megindult a dolgoz­.­ parasztok között a lelkes ver­senyszervezés. A tanácsok, a be­gyűjtési dolgozók is csak azzal törődtek, hogy minél több dol­gozó paraszttal írassák alá a versenyszerződést, minél na­gyobb számot tudjanak jelente­ni fölfelé. A vállalások teljesí­tésére egyáltalán nem, vagy csak nagyon megkésve gondol­tak. Születtek a vállalások, de a begyűjtés eredményén ez nem látszott meg. Szerveztek, tervez­tek — keveset törődve azzal, hogy minden munka fokmérője a tervteljesítés, az, hogy a köz­ség mennyi húst, tojást, barom­fit adott az államnak. Az utóbbi hetekben a legtöbb helyen igyekeztek javítani ezen a súlyos hibán. A kapuvári já­rásban a legutóbbi egy hét alatt 14,6 százalékkal, a mosonma­gyaróvári járásban 9,7 százalék­kal emelkedett a teljesítés. Saj­nos, ez a fellendülés még nem általános. Nagyhajós község az első negyedévi tojásbegyűjtési tervét a negyedére sem teljesí­tette. Bácsa községben is súlyos a lemaradás. Mosonmagyaróvár városban egy hét alatt 4,7 szá­zalékkal emelkedett a tervtelje­­sítés. A legtöbb lemaradó köz­ségben az a hiba, hogy a begyűj­tési apparátus munkájához nem ad elég segítséget a tanács. El­várják, hogy a verseny szerve­zését, a tervek megbeszélését és a teljesítés ellenőrzését is a be­gyűjtési dolgozók végezzék, pe­dig elsősorban a községi tanács érdeke, hogy ne maradjon szé­gyenben a falu, teljesítse min­denki az állammal szembeni kö­telességét Nagyhajóson a köz­ségi tanács Faló Pál módjára csak azt emlegeti, hogy ráérnek még a versenyszervezéssel. Páz­­mándfa­lun, Szilben sem ad elég támogatást a községi tanács a verseny szervezéséhez. Nagyobb lendülettel, szorga­lommal, odaadással kell vég­ezni a begyűjtési munkát, ha azt akarjuk, hogy méltó legyen me­­gyénk a vándorzászlóra. A hát­ralévő egy hónapban még sokat tehetünk azért, hogy a begyűj­tési versenyszakasz jó ered­ménnyel záruljon. A begyűjtési terv teljesítése sem kampány­feladat a kötelesség teljesíté­sét nem lehet átvinni a követ­kező hónapra, a következő ne­gyedévre. Húsra, zsírra, tojásra, tejre, élelemre mindig szü­ksége van az országnak, az év első negyedében éppen úgy, mint a negyedikben. Legfontosabb tennivaló a fel­­szabadulási verseny további szé­lesítése mellett a vállalások tel­jesítésére való mozgósítás. Már eddig is száz- és ezerszámra megy azoknak a becsületes dol­gozó parasztoknak a száma, akik becsülettel tettek eleget a vállalt kötelezettségnek. Az ő példájuk követésére kell lelke­síteni a többieket is. Ez per­sze nemcsak a begyűjtési appa­rátus, hanem a pártszervezetek, a tanácsok dolga is.

Next