Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-01 / 79. szám
Olyan lesz a holnap, amilyenné az ifjúságot neveljük Beszámoló a Megyei Tanács üléséről Pénteken, a Megyei Tanács ülésén Gönczöl Gyula vb titkár tartott beszámolót a Megyei Tanács végrehajtó bizottságának múlt év december óta eltelt munkájáról. A beszámoló részletesen kitért a legutóbbi ülés határozatainak végrehajtására, a községi, városi tanácsok első negyedévben végzett munkájára, külön kiemelve a termelőszövetkezetek fejlesztése terén elért eredményeket. Január 1-től március 24-ig 3404 család, 3968 taggal, 23.468 hold földdel lépett a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára. Ez az eredmény és szám több mint amit a múlt év egészére kimutathatnánk. Döntő feladat most az új termelőszövetkezetek megszilárdítása. A közös állatállomány elhelyezése, a munkacsapatok megszervezése, az új tagságnak a közösség szellemében való nevelése. Gönczöl elvtárs ismertette továbbiakban az új adózási törvényt, mely ösztönző hatással van a dolgozó parasztok több termeléséhez. Itt kitért az adótervek teljesítésére, illetve azokra a járásokra, — köztük mosonmagyaróvári járásra —, ahol rosszul megy az adótervteljesítése. Hasonló a helyzet a begyűjtés vonalán. Szégyenletesen le vagyunk maradva az országos versenyben, pedig a múlt évben, sőt az előző időkben is a mi megyénk mutatta a példát az egész országnak. A tanácsok, végrehajtó bizottságainak mindent el kell követni, hogy megyénk a régi megtisztelő helyre kerüljön. Gönczöl elvtárs ezután rátért a tavaszi munkákkal kapcsolatos feladatokra. — Gyors és jó minőségű tavaszi munka nélkül nincs semmi biztosítékunk arra, hogy növelni tudjuk terméseredményeinket, hogy pótolni tudjuk az árvízsújtotta vidék termés kiesését. Ebben az évben elért jó eredményeink megteremtik az előfeltételeit annak, hogy a mezőgazdaság területén is jelentős lépésekkel haladjunk előre nagy céljaink megvalósítása felé — fejezte be beszámolóját Gönczöl elvtárs. A vita után az ülés második napirendi pontjaként Zagyva Imre elvtárs, a Megyei Tanács vb elnökhelyettese, az ifjúság neveléséről beszélt. " Feladatainkat csak úgy tudjuk sikeresen megoldani, ha gondoskodunk széleskörű tudással "bíró, hazáját szerető, áldozatkész helyes magatartású ifjúság neveléséről — mondotta bevezetőjében Zagyva elvtárs. Majd részletesen beszélt az iskolák, pedagógusok nevelő munkájáról. Fiataljaink egy részére még mindig hatást gyakorolnak a kozmopolita eszmék. — megmutatkozik ez öltözködésükben, magatartásukban,a nyugati világ előtt való hajbókolásban stb, de ifjúságunk erkölcsi arculata általában egészségesen fejlődik. Az utóbbi időben végre a pedagógusok százai kapcsolódtak be a DISZ-ifjúság nevelésének, vezetésének munkájába. Egyre szélesül az ifjúság olvasói tábora is, de megtalálható még a ponyvairodalom, különösen a vonaton bejáró fiatalok között. A népkönyvtáraink és kulturális szerveink dolgozói még nem jutottak el minden fiatalhoz, s ezeket a fiatalokat nemcsak a zugirodalom lelkiismeretlen kufárjai, hanem sok esetben a klérus, a plébános látja el „szellemi táplálékkal”. Zagyva elvtárs, részletesen beszélt még a művészeti ágak, különösen a film hatásáról, nevelő erejéről, az ifjúság körében. Szó volt a sportmozgalmakról, a kultúrházak működéséről, az idősebb elvtársak és az ifjúság kapcsolatáról, a tanácsszervek és az ifjúság, a DISZ kapcsolatáról. — Vannak sajnos olyan községi tanácsaink, — mondotta —, mint például Bácsa, Ménfőcsanak, Vámosszabadi, Győrszentiván, és még lehetne sorolni, ahol a vezetők azt gondolják, hogy a DISZ jelenléte a kultúrházban a bajok legfőbb okozója. Zagyva elvtárs végül a feladatokat ismertette. Népművelési szerveink, a DISZ- szel és a TSB-vel az ősz folyamán meghirdették a megyei kulturális seregszemlét. A felhívás nagy visszhangra talált. Idáig 115 színjátszócsoport, 1279 taggal, 130 tánccsoport, 1379 táncossal, 70 énekkar, 2948 énekessel és 29 zenekar, 387 zenélő fiatallal nevezett be. A tanácsi szervek kövessenek el mindent, hogy ez a szám bővüljön, a fiatalok felkészülése zavartalan legyen. A beszámolót vita követte. Csapenszki elvtárs tanácstag, a megyei DISZ bizottság tagja, érdekes adatokat közölt arról, hogy milyen nagy számban segítik a DISZ munkáját a lelkes pedagógusok. Révai elvtárs tanácstag türelemre intette az elvtársakat. A sokgyermekes családok szüleinek kevesebb lehetőségük jut a nevelésre. Segítsék a pedagógusok :az iskolán kívüli korrepetálás megszervezését, a gyerekek foglalkoztatását. Bognár Kálmán elvtárs, a Megyei Pártbizottság másodtitkára szólalt fel ezután. — Ennek az értekezletnek — mondotta többek között — fordulatot kell hozni minden funkcionárius, tanácstag, magatartásában az ifjúsággal szemben. Nem könnyű dolog megérteni az ifjúságot, de meg kell érteni. Ehhez azonban az kell, hogy lényegében barátjává váljunk az ifjúságnak, mert csak így lehet őket nevelni. Másképp gondolkodik a termelőszövetkezeti, az ipari, megint másképp az értelmiségi szülők gyermeke. A DISZ egységbe szervezi az ifjúságot, de hogy előre menjen a párt célkitűzéseiért indított harcban, ahhoz nekünk, idősebbeknek minden segítséget meg kell adni. Meg kell ismertetni velük a mi ifjúságunkat. Tisztán kell látni nekik, mi a különbség a múlt és jelen között. A tanácsok értsék meg, hogy az ifjúság nevelésében, a DISZ-szervezet nélkül nem jutunk előbbre. Ahogy neveljük az ifjúságot, olyan lesz a jövő. Éljünk együtt a fiatalokkal. A vezető káderek vegyenek részt szívvel-lélekkel a DISZ vezetőségi munkában. Védjék meg a DISZ-t. Szerezzenek neki tekintélyt, megbecsülést. A fiatalság hajlékony, befolyásolható, de ha mi nem hajlítjuk magunkhoz, persze, hogy másfelé hajlik. A mi fiaink jóik, többségükben nemesérzésűek, meg kell nyerni a mi ügyünknek a lelkesedésüket és akkor ez az ifjúság a poklokon is keresztül megy. Ez az ifjúság elől fog járni most is, amikor a jeges ár pusztította területek megsegítéséért indul a megyénk, amely tudja, mit köszönhet a nép segítő, összefogó erejének — fejezte be hozzászólását Frognár elvtárs, majd Zagyva elvtárs válaszolt a felszólalásokra. TUDOMÁNY ÉS GYAKORLAT Lapunk gyakran hírt ad a Műszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetsége győri csoportjainak előadásairól. Felmerül a kérdés: vajon van-e gyakorlati haszna ezeknek a tudományos előadásoknak? — A MTESZ-nek tizenkét tudományos csoportja működik Győrött — mondja Felkainé elvtársnő, a MTESZ munkatársa. — A mi feladatunk az, hogy előadásaink mindig azokról a műszaki kérdésekről szóljanak, amelyek — a párthatározatoknak megfelelően — segítséget nyújtanak a termelésben. Figyelembe vesszük, hogy az előadók egy-egy kérdést ne elvontan, általánosan tárgyaljanak, hanem ismertessék a saját tapasztalataikat és kísérleteik eredményeit. Az elmúlt hetekben, hónapokban a legtöbb érdekes és izgalmas témát a textilescsoport dolgozta fel. Dr. Halminé, a MERT ellenőre, a Győri Gyapjúfonóban tartott előadást a szintetikus anyagok feldolgozásáról. Ez ma a textilipar egyik legégetőbb problémája. Üzemeinkben ugyanis igen nagy gondot okozott az elmúlt időkben a szintetikus anyagok festése és kidolgozása. Csoportunk felfigyelt erre és a témát előadásban feldolgozta. A vető mechanikus beállítása című előadást Büchler Jakab, a Győri Lenszövőgyár szövödéjének vezetője tartotta. Az előadást követő vita után több érdekes, országos probléma tisztázódott. Nagy érdeklődést keltett Tárnoki elvtárs — a Textil Kutatóintézet munkatársának — Szövőüzemek modernizálása című előadása. Ezeken a témákon kívül még számos mai problémával foglalkoztak az előadók, így például: A szálasanyagok, rövidített fonások elvei és eszközei — A munkavédelem egyes kérdései — A korszerű előkészítés és szövés. , Felkainé elvtársnő nyilatkozatából kitűnik, hogy ezek a tudományos előadások általában népgazdaságunk mai, legégetőbb kérdéseire adnak választ. De vajon mi van a gyakorlatban, hoznak-e valami eredményt? Hisz a tudománynak, most és mindenkoron az a feladata, hogy tanítsa, nevelje a gyakorlat embereit és adjon segítséget a munkájuk során felmerülő problémák megoldásához. Halljuk hát a szakemberek véleményét. — Dr. Halmainé Szintetikus anyagok feldolgozása című előadása igen sok segítséget nyújtott munkánkban — mondja Rudolf László, a Győri Gyapjúfonó- és Szövőgyár főmérnöke. — Ezeknek az anyagoknak a feldolgozásával már régóta foglalkozik üzemünk. A feldolgozás azonban nem minden. Az árunál még hátra van a festés és a kikészítés. Ez nálunk nem ment. Pedig heteken át folytak a kísérletek. A diatén, terlenka, dialon, drilon, perion és az akril nevű szintetikus szálak minden esetben a saját színükben maradtak, mert bárhogy próbálkoztunk, nem fogta meg őket semmiféle festék. Harminc előadása segített megoldani ezt a kérdést. A szintetikus anyagok festésére vonatkozólag nagyszerű festési receptet kaptunk. Kísérleteink ezután már sikerrel jártak, s a tapasztalat azt mutatja, hogy gondos kezeléssel, a festési technológia pontos betartásával a celliton nevű festékkel nagyszerűen lehet színezni a szintetikus szálakat. A tudományos előadásoknak a Győri Lenszövőben is nagyszerű eredményei vannak. A sok közül csupán egyet említünk meg, a legfontosabbat, amely éveken keresztül probléma volt szövőüzemeinkben. Ez pedig a »vetőmechanizmus beállítása.« Erről a témáról az elmúlt hónapok folyamán már igen sok vita folyt a Győri Lenszövőben. Ez a kérdés annál is inkább fontos, mert a vetélőkészülék pontos beállításától nagyban függ az áruk minősége és a termelékenység emelkedése. — Nálunk azelőtt kivétel nélkül minden művezető a saját elgondolása szerint állította be a gép vetőkészülékét — mondja Bársonyos elvtárs, a Győri Lenszövőgyár főtechnológusa. — Büchler elvtárs előadása és az ezt követő vita után rájöttünk, hogy ez nagyon helytelen volt. A találomra történő beállítás ugyanis azt jelentette, ahány művezető, annyiféle érzés, annyiféle beállítás volt. Büchler elvtárs bebizonyította, hogy a gépek vetőkészülékét minden esetben egységes mérőműszerekkel, vízmérték segítségével kell beállítani. Később ennek megfelelően kell elhelyezkednie a bordalábaknak, a nyüstnek, és a lamelláknak. A fáradság nem volt hiábavaló. Míg 1955-ben a géphatásfok átlagosan 59,3 százalék volt, most 1956-ban ez már 63 százalékra emelkedett. ★ Ezek a példák mind azt igazolják, hogy tudósaink — akiknek munkájára milliókat áldoz népgazdaságunk — nem szakadnak el a gyakorlattól. Ismerik feladataikat és minden erejükkel azon vannak, hogy a termelést meggyorsítsák, a készített árukat olcsón és jó minőségben gyárthassák üzemeink. De vajon eljutnak-e ezek a hasznos tapasztalatok mindazokhoz, akiknek munkáját jelentősen elősegíthetnék? Az előadásokat sajnos nagyon kevesen, általában húsz-huszonöten látogatják. Mindez mit mutat? Azt, hogy a tudomány hiába dolgozik megfeszített erővel, hiába törekszik arra, hogy a gyakorlatot segítse, hiába ad számot egy-egy értékes előadásban kutatásainak eredményeiről, ha azok nem jutnak el a műszaki emberekhez, nem is tudnak jól gyümölcsözni. S hogy a jó tapasztalatok, a kutatás eredményei csupán egyes üzemekhez jutnak el, annak nem a tudósok, nem a tudomány az oka, hanem az egyes üzemek műszaki vezetői, akik még ma sem látják az új, a haladó eljárások alkalmazásának fontosságát, inkább csökönyösen ragaszkodnak a régihez, a megszokotthoz, csupán azért, mert az már bevált, az már biztos, és »elég jó is«, na meg nem kell vele vesződni. Nem egy műszaki vezető, amikor lapunk hasábjain, vagy amikor a nevére küldött meghívón elolvas egy-egy előadáscímet, csak legyint egyet és azt mondja: Oh,ismerem ezt, tudom már miről, lesz szó, semmi újat nem tudnak mondani, különben is erről én már hónapokkal ezelőtt olvastam a külföldi szaklapokban. Révednek. Hogy olvastak, az lehetséges. De ennek az olvasásnak, ennek a magántanulásnak van-e valami eredménye? Gyümölcsöztették-e az olvasottakat saját üzemükben? Több mint valószínű, hogy nem. S vajon miért nem? Azért, mert egyedül vannak, a saját erejükre támaszkodnak, s mindentől elvontan egy-egy problémát a külföldi üzemeken keresztül látnak, s ismét kézlegyintéssel intézik el a nehezebb problémákat. — Azoknál meg lehet oldani, viszont ott sokkal fejlettebb a technika — mondogatják többen. — Persze, ha a MTESZ-előadásokat látogatnák, ahol népgazdaságunk egy-egy üzeméről, azok konkrét problémáiról tárgyalnak, mindjárt megváltozna a véleményük és hozzá tudnának szólni. Bizonyára megbánták közömbösségüket a Gardénia Csipkefüggönygyár vezetői. Náluk ugyanis már hónapokkal ezelőtt megkezdték — eredménnyel — a műanyagból készült csipkék gyártását. Munkájuk azonban megállt. Nem tudták, hogy ezeket a csipkéket hogyan kell festeni és kikészíteni. Pedig, ha meghallgatták volna a Szintetikus anyagok feldolgozása című tudományos előadást, már bizonyára sikerük volt. Ilyen és hasonló példát ezzel is felsorolhatnánk, s meggyőződhetnénk arról: nem elég, hogy a tudomány tudja feladatát, kötelességét, és nem szakad el a gyakorlattól, de a dolog másik oldala az, hogy a gyakorlat emberei se szakadjanak el a tudománytól, kérjenek segítséget problémájuk megoldásához és látogassák az értékes, tudományos előadásokat. S. A. ★ Nagyobb lendülettel Az idei esztendőből lejárt az első negyed. Sajnos, a begyűjtés ezt nem tükrözi. A Megyei Begyűjtési Hivatal legutóbbi értékelése szerint, az állat- és állati termékbegyűjtési versenyben megyénk mindössze 15,97 százalékos eredményt ért el az első négyhónapos versenyszakasz feladataihoz viszonyítva. A versenyszakasz háromnegyed része tehát elmúlt, de a tértháromnegyed részétől elmaradtunk. A járások között első helyet elfoglaló mosonmagyaróvári járás is csak 70 százaléknál tart, míg az utolsó győri járás- csupán 57,1 százaléknál. Mi az oka ennek az elég súlyos lemaradásnak? Hogyan lehet az, hogy a begyűjtési vándorzászlóval kitüntetett megye most az utolsó sorokban kullog? A felelet az, hogy tanácsaink, begyűjtési szerveink nem törődtek eleget a begyűjtési munkával, a terv teljesítésével. A negyedév nagy részét a tervek felbontásával, a beütemezéssel töltötték el. Arra már nem jutott idő és erő, hogy ne csak a tervfelbontást, hanem a tervteljesítést is szorgalmazzák. Sok községben megindult a dolgoz. parasztok között a lelkes versenyszervezés. A tanácsok, a begyűjtési dolgozók is csak azzal törődtek, hogy minél több dolgozó paraszttal írassák alá a versenyszerződést, minél nagyobb számot tudjanak jelenteni fölfelé. A vállalások teljesítésére egyáltalán nem, vagy csak nagyon megkésve gondoltak. Születtek a vállalások, de a begyűjtés eredményén ez nem látszott meg. Szerveztek, terveztek — keveset törődve azzal, hogy minden munka fokmérője a tervteljesítés, az, hogy a község mennyi húst, tojást, baromfit adott az államnak. Az utóbbi hetekben a legtöbb helyen igyekeztek javítani ezen a súlyos hibán. A kapuvári járásban a legutóbbi egy hét alatt 14,6 százalékkal, a mosonmagyaróvári járásban 9,7 százalékkal emelkedett a teljesítés. Sajnos, ez a fellendülés még nem általános. Nagyhajós község az első negyedévi tojásbegyűjtési tervét a negyedére sem teljesítette. Bácsa községben is súlyos a lemaradás. Mosonmagyaróvár városban egy hét alatt 4,7 százalékkal emelkedett a tervteljesítés. A legtöbb lemaradó községben az a hiba, hogy a begyűjtési apparátus munkájához nem ad elég segítséget a tanács. Elvárják, hogy a verseny szervezését, a tervek megbeszélését és a teljesítés ellenőrzését is a begyűjtési dolgozók végezzék, pedig elsősorban a községi tanács érdeke, hogy ne maradjon szégyenben a falu, teljesítse mindenki az állammal szembeni kötelességét Nagyhajóson a községi tanács Faló Pál módjára csak azt emlegeti, hogy ráérnek még a versenyszervezéssel. Pázmándfalun, Szilben sem ad elég támogatást a községi tanács a verseny szervezéséhez. Nagyobb lendülettel, szorgalommal, odaadással kell végezni a begyűjtési munkát, ha azt akarjuk, hogy méltó legyen megyénk a vándorzászlóra. A hátralévő egy hónapban még sokat tehetünk azért, hogy a begyűjtési versenyszakasz jó eredménnyel záruljon. A begyűjtési terv teljesítése sem kampányfeladat a kötelesség teljesítését nem lehet átvinni a következő hónapra, a következő negyedévre. Húsra, zsírra, tojásra, tejre, élelemre mindig szüksége van az országnak, az év első negyedében éppen úgy, mint a negyedikben. Legfontosabb tennivaló a felszabadulási verseny további szélesítése mellett a vállalások teljesítésére való mozgósítás. Már eddig is száz- és ezerszámra megy azoknak a becsületes dolgozó parasztoknak a száma, akik becsülettel tettek eleget a vállalt kötelezettségnek. Az ő példájuk követésére kell lelkesíteni a többieket is. Ez persze nemcsak a begyűjtési apparátus, hanem a pártszervezetek, a tanácsok dolga is.