Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. október (12. évfolyam, 233-249. szám)
1956-10-03 / 233. szám
1936. október 3. szerda- HOZZÁSZÓLÁS Súlyos visszaélések egy jutalomosztásnál“ című cikkhez »Először is megállapítást nyert, hogy a 30 000 forintot — az említett cikkben foglaltakkal ellentétben — nem kapta meg vállalatunk azzal a céllal, hogy a jó munkát végző dolgozókat jutalmazza meg, hanem csupán az történt, hogy a Sztálinvárosi Beruházási Vállalat főmérnöke, Inokai elvtárs, levélben azt közölte velünk, hogy gyárunk dolgozói között 30 000 forint jutalmat kívánnak kiosztani és azt kérte, hogy tegyünk javaslatot azon dolgozóink megjutalmazására, akik becsületes munkájukkal hozzájárultak az új üzem felépítéséhez. . .« Mivel az érctömörítő berendezést a híd-gyáregység dolgozói szerelték, így a híd-gyáregység vezetősége az üzemi párt-, DISZ- és szakszervezeti vezetők készítették el a jutalmazási javaslatot. Ez a bizottság 30 000 forintból azonban csak 27 000 forint szétosztására tett javaslatot azért — és itt történt a félreértés —, mert Lengyel elvtárs, a gyáregység vezetője úgy gondolta, hogy a fennmaradó 3000 forintot az igazgatóság fordítsa a gyári központi szervek azon dolgozóinak megjutalmazására, akik irányító munkájukkal hozzájárultak az elért eredményekhez. . .« Ez a javaslatot a vállalatvezetőség tudomásul vette és a központi szervek részére fenntartott 3000 forintra a jutalmazási javaslatot megtette, így kapott jutalmat Sebők László, Wachtler András, Joósz Vilmos, Szalai Mihály, Tullner Tibor. Már elöljáróban megmondjuk, ahogy ezzel a válasszal nem értünk egyet, helyesebben néhány tételét kifogásoljuk, mert hiszen aki ismeri az előzményeket, magát a cikket és a hozzászólásokat, az hamarosan megállapíthatja, hogy a válasz nem cáfol, inkább agyonmagyarázza azj eseményeket, s azt igyekszik bebizonyítani, hogy a vállalat egyáltalán nem hibás és semmiféle felelelősség nem terheli. Téved az ellenőrzési osztály, ha úgy véli, hogy a párt-, a DISZ- és a műhelybizottsági vezetők nem tudtak arról, hogy a 30 000 forint 10 százaléka, vagyis a 3000 forint a központi szerveket illeti. Igenis Lukács, Knausz és Futó elvtársak tudtak erről, mint ahogyan azt hozzászólásukban meg is írták. E legutóbbi hozzászólás háromnegyed része azzal foglalkozik, hogy azt a bizonyos 3000 forintot miért kapták. Nem erre kíváncsiak a dolgozók, nem erre a kérdésre kértek választ a tömegszervezetek vezetői. Ezeket a dolgokat éppen olyan pontosan tudják, ahogyan az a válaszban is van. Azzal is tisztában vannak, hogy a sztálinvárosiak nem a pénz kiosztására kérték meg őket, hanem arra, hogy a javasolt listát ellenőrizzék és hagyják jóvá. S ha már egyszer a véleményüket semmibe se vették, s a jogos javításokat visszaírták az eredeti formába, vajon miért küldték el hozzájuk a listát „véleményeztetni?” Miért volt szükség ezek szerint a postaköltségre? Miért kellett a munkából órákat elrabolni? Miért okoztak ezzel gondot nekik, ha annyit ért csak a beleszólásuk, mint a halottnak a szemfödél ? A hozzászólás cáfolja a cikknek azt a részét, amelyben Csonka Istvánról, Németh Józsefről és Jakab Jánosról, valamint a 10—20 hónapos munkáról írt. Az említett három dolgozó mindegyike valóban Németh György, Török Lajos és Vári Nagy József. A hiba ott történt, hogy a párt-, DISZ- és szakszervezeti vezetőkkel Lengyel elvtárs ezt nem közölte, illetve a 3000 forint elosztási módjáról őket nem tájékoztatta. A cikk azon megállapítása, hogy Csonka István, Németh József és Jakab János 10—20 hónapot töltöttek Sztálinvárosban, nem fedi a valóságot. Németh József neve a híd-gyáregységnél ismeretlen, Jakab János pedig, mint időelemző, nem dolgozott Sztálinvárosban, csupán munkájából kifolyólag többször járt ott »normaügyekben«, továbbá Vadas József vállalati főmérnök az általunk megküldött jutalmazási listán nem szerepelt, az ő részére a Beruházási Vállalat főmérnöke és a vasmű vezetősége tűzte ki az 1500 forint jutalmat. »Végezetül még annyit, hogy vállalatunkat semminemű mulasztás nem terheli és véleményünk szerint vállalatunk részéről semminemű visszaélés nem történt, mivel a jutalmazást kizárólag a Sztálinvárosi Beruházási Vállalat eszközölte.« Természetesen Lengyel elvtárs komoly hibát követett el akkor, amikor akár felületességből, akár nemtörődömségből nem közölte a mozgalmi szervekkel, hogy 3000 forintot a központi szervek megjutalmazására kívánnak fordítani. Gőcze László, üzemszervezés- ellenőrzési osztály, nem töltött ennyi időt Sztálinvárosban, de ki tudná felsorolni azoknak a fizikai dolgozónak a névsorát, akik 10—20 hónapot, vagy éppen 3 évet töltöttek el az üzem építésén? Ezek a dolgozók ugyanis, akik még az eddigieknél is többet tudnának mondani, ma is külső szerelésen dolgoznak, s így nem értesülnek a lapban folyó vitáról, s így nem is tudnak hozzászólni. A válasz azt is megmagyarázza, hogy Vadas József, a vállalat főmérnökének a jutalmát nem az üzem, hanem a Beruházási Vállalat főmérnöke „írta ki.” Gondoljuk csak át a dolgot. Vadas elvtárs, mint a gyár főmérnöke, általában negyedévenként kap prémiumot. Feltehető, hogy a sztálinvárosi jó munkáért is kapott. A jutalmazása ezek szerint ,azt jelenti, hogy jó munkáját ez esetben kétszer is elismerték: egyszer a jogos prémiummal, egyszer a jutalommal. A vállalatvezetés minden felelősséget elhárít magáról, csupán egyet ismer el: azt, hogy Lengyel elvtárs, a híd-gyáregység főmérnöke hibázott, de azért viszont már semmit sem tett, hogy ezt a hibát valamilyen úton-módon kijavítsák. Bizonyára tudta a vállalatvezetés azt is, hogy a dolgozók zúgolódnak, kedvtelenek, pedig a dolgozóknak érezniük kellene, hogy törődnek velük, hogy hallgatnak véleményükre, mert hogy van véleményük, az biztos, s ez a legtöbb esetben helytálló. Bizonyítja ezt az ötéves terv vitája is, amelynek során nagyon sok egészséges, jó javaslattal segítették vezetőik munkáját. Most, a válasz elemzése után hadd tegyünk fel mi is néhány kérdést: Lelkiismeretes munkát végeztek-e az üzemszervezési-ellenőrzési osztály dolgozói, akik ezt az ügyet kivizsgálták? Megkérdezték-e a párt-, a DISZ-, a műhelybizottság vezetőinek véleményét? Próbáltak-e velük egy véleményre jutni? Odamentek-e egy olyan lakatoshoz, hegesztőhöz, akit kisemmiztek a jutalomból, aki igazságtalannak tartja ezt az intézkedést? Egyszerű a válasz. Nem. A híd- üzemben sem a tömegszervezeti vezetők, sem a fizikai dolgozók nem tudtak a vizsgálatról, csak úgy fél füllel hallottak róla. Az ellenőrzés tehát egy oldalról, félkézzel, felületesen történt. Világosan bizonyítja ezt az a tény is, hogy a vizsgálat csupán egy napig tartott, s hogy a válaszban az áll: .Németh József neve a híd-gyáregységnél ismeretlen.” — Sajnálatos, hogy annak a főművezetőnek a nevét nem ismerik, akinek csoportja a belső szerelési munkák teljes egészét a hídüzemben végezte. Ez az egyetlen tény sokmindenre rávilágít. . . Az üzemszervezés-ellenőrzési osztály arról sem ír válaszában, hogy miért volt nagy a különbség vezetők és fizikai dolgozók jutalomösszege között. Azt sem magyarázza meg a válasz, hogy Styasny Ferenc, a szerelés sztálinvárosi vezetője, miért kapott a párt-, DISZ- és műhelybizottság akarata ellenére 2500 forintot. Sőt, a dolgozók arra is kíváncsiak lennének, hogy a lista javítgatásával ki sértette meg az üzemi demokratizmust? S hogy felelősségre vonták-e súlyos mulasztásáért Lengyel József gyáregységvezetőt? Egy a lényeg: a hiba megtörtént, s a helytelen dolgokat nem agyonmagyarázni, hanem megmagyarázni kell a dolgozóknak. Sőt, most már minden egyes olvasónak. Végleges elintézési módja az ügynek véleményünk szerint az lenne — ha már egyszer a vállalat nem vállalja a felelősséget — írjon Sztálinvárosba és szólítsa fel az illetékeseket: adják meg a méltó választ a cikkel és főként az üggyel kapcsolatban. (K. S. A.) Cikkünk nyomán . .. Miért nincs fűrészpor ? Az elmúlt napokban „A szerkesztőség segítségét kérjük“ címmel cikket közöltünk, amelyben az egyik timföldgyári dolgozó levele alapján megírtuk, hogy a dolgozók közül sokat igényeltek fűrészport, megvan a tüzeléshez szükséges berendezésük, mégsem kapnak. A cikkre az Erdőgazdasági és Faipari Értékesítő és Készletező Vállalat a következőket válaszolja: Az elmúlt évekkel szemben egyre inkább fokozódik az iparágak fűrészpor felhasználási igénye. Érmeit az anyagnak a termelése viszont nem fokozható — sőt — tekintve, hogy ez hulladék, azon kell lennünk, hogy minél kevesebb legyen, tekintettel arra, hogy faszükségletünk legnagyobb részét külföldről drága pénzért importáljuk. Ezek a szempontok felsőbb szerveinket arra indítotték, hogy a fűrészpor tüzelésre való felhasználását, s az erre a célra kiadott igénylések számát csökkentsük. Bármennyire is szeretnénk a timföldgyári dolgozók igényeit kielégíteni, sajnos nincs rá lehetőségünk, mert a harmadik negyedévre bejelentett mennyiséget a fenti irányelvek szerint már teljes egészében szétosztottuk, így — a lakosság ellátására — Győr- Tatai TÜZÉP részére az eddigi mennyiségen felül további kiutalást nem tudunk biztosítani. Túlteljesítette harmadik negyedéves tervét a Győri Textilművek. A vállalat 104 százalékos teljesítményével, és a kiváló áruk gyártásával teljesítette az élüzem eléréséhez szükséges feltételeket GYŐR-SOPRON MEGYEI HÍRLAP Egy kis statisztika a mosonmagyaróvári iskolákról. Az országos méretekben komoly gondokat okozó tanteremhiánynyal a mosonmagyaróvári járásban is küszködnek. 158 terem áll rendelkezésre, ebből 69-ben kétszeri váltással folyik az oktatás. A tanulók létszáma kétszázzal emelkedett a tavalyihoz képest, ugyanakkor tanterem csak egy épül, az is most, Mecséren. Több helyen ideiglenes szükségmegoldásként más célra használt helyiségekből alakítottak tantermet, így Pusztasomorján is, ahol egy volt mészárszékben nyertek elhelyezést a tanulók. A cseppet sem megnyugtatók után egy örvendetes hír: egy esztendő alatt 79,3 százalékról 82,7 százalékra emelkedett azon tanulók száma, akik szakrendszerű oktatásban részesülnek. NÁSZAJÁNDÉK Németh Kornéliát — a Győri Járási Tanács ügyes, kis munkatársnőjét ›› — már hónapok óta 5$ csak úgy hívták ›› bent a hivatalban, » hogy az „ezer légitulás menyasszony". ›› Ma, amikor e sorok '› nyomdafesték illat› ta elszáll az októ’rberi hajnali derengésben, ez a humoros elnevezés is eltűnik, hiszen a kislány holnap már a hitvesi ágyban ébresül, s kell e ennél jobb bosszúság felettő? Én azért mégis elmondom az „ezertéglás menyaszszony" történetét, mert jót derültem rajta, s gondolom kedves olvasóm is mosolyog majd a végén, a fiatalokkal együtt, akik talán ebben a pillanatban mondják ki a holtomiglan, holtodiglan, szívet bizsergető legszebb emberi fogadalmat. De amíg idáig értek . . . Egy évvel ezelőtt — ahogy ez a fiataloknál lenni szokott —, szerelemmel kezdődött a dolog, s pár nap, vagy hónap múlva már minden út a házasság felé vezetett. Minden rendben lett volna, csak éppen a hajlék hiányzóit, ahol a boldogság családi fészkét rakhatták volna meg. Aztán lakás is lett, illetve lett volna, ha ezer darab téglát, 2 mázsa meszet kapnak, egy lakásleválasztáshoz. Nosza megindult a menyasszony, vőlegény, a leendő rokonság és az összes ismerősök, de bizony hiába járták a TÜZÉP telepeket, mert ezer darab aranyrögöt is hamarabb tudtak volna talán szerezni, mint építőanyagot. Az esküvő pedig ezen múlott. — Ezen aztán nem múlhat! ,— Gyűrkőzött neki a kis menyasszony újra a harcnak, mert hát ezer darab téglát mégis csak könnyebben szerez az ember, mint egy férjet, s pár nappal ezelőtt beviharzott a TÜZÉP Vállalat megyei igazgatójához. — Akarja-e az elvtárs két fiatal embernek a boldogságát? — Szögezte a kérdést az igazgatónak Németh Kornélia. — Hol van olyan ember, aki ezt nem akarja? — válaszolt kérdéssel a „megtámadt" ember, aki úgy nézett a kislányra közvetlen munkatársaival együtt, mintha valami pajkos tavaszi forgószél toppant volna be az irodába. — Akarja, vagy nem?! — követelte tüzes tekintetével a választ Kornélia, s talán toporzékolt is, s amire bizony válaszolni kellett. Nem lehetett ott félrebeszélni, nehézségekre hivatkozni. Tudják azt a fiatalok, hogy ezer és ezer ház épül az országban, új gyárak emelkednek, az árvíz pusztította házak százait kell helyreállítani, és így tovább, de nekik a legfontosabb most ez az ezer tégla. (Ez a türelmetlenség érthető is...) Így történt, hogy az igazgató soron kívül adta ki — mintegy nászajándékképpen — a szükséges építőanyagot, mert biztosan nem tudott volna nyugodtan aludni egyetlen éjszakán sem, amíg a fiatalok össze nem házasodnak. Sok szerencsét, boldogságot harcos fiatalság, „ezertéglás kis menyaszszony“ és vigyázni, hogy a mézeshetek, hónapot után nehogy visszadobáljátok azt a sok téglát a TÜZÉP igazgató fejéhez, mert ő aztán igazán nem tehet semmiről ... Ti akartátok, hogy így legyen, hát mert örüljetek. Dávid József. « Válasz a „Szót emelek64 című cikkre Teljesen jogosnak tartom a Győr-Sopron megyei Hírlap szeptember 26-i számában »Szót emelek« címmel megjelent cikk írójának felháborodását bizonyos emberszörnyetegek ellen, akik beteges bűnöző kezeiket 8—10 éves gyermekekre emelik. Az elmúlt években is, de úgy látszik, ebben az évben is, az ifjúság körül megjelennek egyes alakok, akik betegesen elfajult erotikus trágyáikat kis leánygyermekeken elégítik ki. Talán a bíróság tudna leginkább feleletet adni arra, hogy hány esetben holott ezzel kapcsolatban igen helyes, példamutató ítéletet. Az ítéletekben a példa statuálása azonban nem volt képes visszarettenteni ezeket az elvetemült alakokat a további bűnözéstől. Éppen ezért, az egész társadalom kollektív erejével kell fellépni a hasonló bűncselekmények megszüntetésére. Helytelen lenne azonban a megtörtént eseményért csupán a pedagógusokat, vagy az SZMT kultúrotthonát felelőssé tenni Amint az oktatási osztály azt kivizsgálta, megállapította, hogy azon a bizonyos előadáson is ott voltak a nevelők. Ezért találjuk helytelennek Polgár elvtársnak egyoldalú megítélését, hogy az előadáson a pedagógusok sehol sem voltak, így a pedagógusokat nem érheti felelősségrevonás.. Mindenesetre a megtörtént eset jó tanulságul szolgált arra, hogy a győri pedagógusok a továbbiakban fokozottabban őrizzék a gyermekek épségét. Véleményem szerint, az SZMT kultúrotthonnak van némi felelőssége a megtörtént esetben. A Városi Tanács oktatási osztályának az a véleménye, hogy az ifjúsági matiné előadásaira felnőtteket ne engedjen be a filmszínház, vagy ha ezt megteszik, akkor a tanulóifjúságot a felnőttektől elkülönítve ültessék. Az oktatási osztály és a filmszínházak további intézkedései valószínűleg megszüntetik a hasonló eseteket, de csak akkor lesz a munkánk eredményes, ha a szülők és a társadalom minden tagja híven őrködik a gyermekek tiszta erkölcsi világán. Bizonyos mértékig a rendőrségnek is van köze ahhoz, hogy elhárítsák ifjúságunk közeléből ezeket a veszélyeket. Ezért kérjük a belügyi szerveket, hogy a rendezvényekre minden alkalommal küldjenek ki őrszemet. Ifjúságunk védelme belügyi hatóságainkra is vonatkozó feladat, amit amúgy is nagy mértékben nélkülöz társadalmunk, mivel sok ember még nincs a szocialista erkölcs olyan magaslatán, hogy minden rendőri felügyelet nélkül képes lenne a törvényeket betartani. Fugh Rezső, Győr Városi Tanács oktatási oszt. vez. ★ Örömmel fogadja lapunk minden olvasója Fogh Rezső elvtárs válaszát múltheti cikkünkre, mint példáját annak, hogy haladéktalanul állást foglalt a munkaterületével kapcsolatos kérdésben. Mint a válaszból is kitűnik, a cikk helyes visszhangra talált széles körökben, mert egyedüli célja a szülők, a pedagógusok, az egész társadalom figyelmének felkeltése volt egy nehéz és csak közös összefogással leküzdhető problémára és semmiképpen sem kívánta bárkinek is a megbélyegzését, vagy felelősségre vonását, mint ahogy azt néhányan félremagyarázták. De mint minden esetben, itt is minden szónál szebben beszél a tett. Megállapítottuk, hogy a cikk megjelenése után, múlt vasárnap már teljes rendben, a Városi Tanács oktatási osztálya által javasolt módon rendezték meg a filmelőadásokat, és megszűnt a korábban jellemző tülekedés, zűrzavar és kavarodás.