Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. október (12. évfolyam, 233-249. szám)

1956-10-03 / 233. szám

1936. október 3. szerda- HOZZÁSZÓLÁS Súlyos visszaélések egy jutalomosztásnál“ című cikkhez »Először is megállapítást nyert, hogy a 30 000 forintot — az említett cikkben foglaltakkal ellen­tétben — nem kapta meg vállalatunk azzal a cél­lal, hogy a jó munkát végző­ dolgozókat jutalmaz­za meg, hanem csupán az történt, hogy a Sztálin­­városi Beruházási Vállalat főmérnöke, Inokai elv­­társ, levélben azt közölte velünk, hogy gyárunk dolgozói között 30 000 forint jutalmat kívánnak ki­osztani és azt kérte, hogy tegyünk javaslatot azon dolgozóink megjutalmazására, akik becsületes munkájukkal hozzájárultak az új üzem felépíté­séhez. . .« Mivel az érctömörítő berendezést a híd-gyár­­egység dolgozói szerelték, így a híd-gyáregység ve­zetősége az üzemi párt-, DISZ- és szakszervezeti vezetők készítették el a jutalmazási javaslatot. Ez a bizottság 30 000 forintból azonban csak 27 000 forint szétosztására tett javaslatot­ azért — és itt történt a félreértés —, mert Lengyel elvtárs, a gyáregység vezetője úgy gondolta, hogy a fennma­radó 3000 forintot az igazgatóság fordítsa a gyári központi szervek azon dolgozóinak megjutalma­zására, akik irányító munkájukkal hozzájárultak az elért eredményekhez. . .« Ez a javaslatot a vállalatvezetőség tudomásul vette és a központi szervek részére fenntartott 3000 forintra a jutalmazási javaslatot megtette, így kapott jutalmat Sebők László, Wachtler And­rás, Joósz Vilmos, Szalai Mihály, Tullner Tibor. Már elöljáróban megmondjuk, ahogy ezzel a válasszal nem értünk egyet, helyesebben néhány tételét kifogásoljuk, mert hiszen aki is­meri az előzményeket, magát a cikket és a hozzászólásokat, az hamarosan megállapíthatja, hogy a válasz nem cáfol, inkább agyon­­magyarázza az­j eseményeket, s azt igyekszik bebizonyítani, hogy a vállalat egyáltalán nem hibás és semmiféle felelelősség nem ter­heli. Téved az ellenőrzési osztály, ha úgy véli, hogy a párt-, a DISZ- és a műhely­bizottsági vezetők nem tudtak arról, hogy a 30 000 forint 10 százaléka, vagyis a 3000 forint a központi szerveket illeti. Igenis Lukács, Knausz és Futó elvtársak tudtak erről, mint ahogyan azt hozzászólásukban meg is írták. E legutóbbi hozzászólás háromnegyed része azzal foglalkozik, hogy azt a bizonyos 3000 forintot miért kap­ták. Nem erre kíváncsiak a dolgo­zók, nem erre a kérdésre kértek választ a tömegszervezetek veze­tői. Ezeket a dolgokat éppen olyan pontosan tudják, ahogyan az a válaszban is van. Azzal is tisz­tában vannak, hogy a sztálinváro­­siak nem a pénz kiosztására kér­ték meg őket, hanem arra, hogy a javasolt listát ellenőrizzék és hagy­ják jóvá. S ha már egyszer a vé­leményüket semmibe se vették, s a jogos javításokat visszaírták az eredeti formába, vajon miért küld­ték el hozzájuk a listát „vélemé­nyeztetni?” Miért volt szükség ezek szerint a postaköltségre? Miért kellett a munkából órákat elrabolni? Miért okoztak ezzel gon­dot nekik, ha annyit ért csak a be­leszólásuk, mint a halottnak a szemfödél ? A hozzászólás cáfolja a cikknek azt a részét, amelyben Csonka Ist­vánról, Németh Józsefről és Jakab Jánosról, valamint a 10—20 hóna­pos munkáról írt. Az említett há­rom dolgozó mindegyike valóban Németh György, Török Lajos és Vári Nagy Jó­zsef. A hiba ott történt, hogy a párt-, DISZ- és szakszervezeti vezetőkkel Lengyel elvtárs ezt nem közölte, illetve a 3000 forint elosztási módjáról őket nem tájékoztatta. A cikk azon megállapítása, hogy Csonka Ist­ván, Németh József és Jakab János 10—20 hó­napot töltöttek Sztálinvárosban, nem fedi a való­ságot. Németh József neve a híd-gyáregységnél is­meretlen, Jakab János pedig, mint időelemző, nem dolgozott Sztálinvárosban, csupán munkájából ki­folyólag többször járt ott »normaügyekben«, to­vábbá Vadas József vállalati főmérnök az általunk megk­üldött jutalmazási listán nem szerepelt, az ő részére a Beruházási Vállalat főmérnöke és a vasmű vezetősége tűzte ki az 1500 forint jutalmat. »Végezetül még annyit, hogy vállalatunkat semminemű mulasztás nem terheli és véleményünk szerint vállalatunk részéről semminemű vissza­élés nem történt, mivel a jutalmazást kizárólag a Sztálinvárosi Beruházási Vállalat eszközölte.« Természetesen Lengyel elvtárs komoly hibát köve­tett el akkor, amikor akár felületességből, akár nemtörődömségből nem közölte a mozgalmi szer­vekkel, hogy 3000 forintot a központi szervek meg­jutalmazására kívánnak fordítani. Gőcze László, üzemszervezés- ellenőrzési osztály, nem töltött ennyi időt Sztálinvá­rosban, de ki tudná felsorolni azoknak a fizikai dolgozónak a név­sorát, akik 10—20 hónapot, vagy éppen 3 évet töltöttek el az üzem építésén? Ezek a dolgozók ugyanis, akik még az eddigieknél is többet tudnának mondani, ma is külső szerelésen dolgoznak, s így nem ér­tesülnek a lapban folyó vitáról, s így nem is tudnak hozzászólni. A válasz azt is megmagyarázza, hogy Vadas József, a vállalat fő­mérnökének a jutalmát nem az üzem, hanem a Beruházási Válla­lat főmérnöke „írta ki.” Gondoljuk csak át a dolgot. Vadas elvtárs, mint a gyár főmérnöke, általában negyedévenként kap prémiumot. Feltehető, hogy a sztálinvárosi jó munkáért is kapott. A jutalmazása ezek szerint ,azt jelenti, hogy jó munkáját ez esetben kétszer is el­ismerték: egyszer a jogos prémi­ummal, egyszer a jutalommal. A vállalatvezetés minden fele­lősséget elhárít magáról, csupán egyet ismer el: azt, hogy Lengyel elvtárs, a híd-gyáregység főmér­nöke hibázott, de azért viszont már semmit sem tett, hogy ezt a hibát valamilyen úton-módon kijavítsák. Bizonyára tudta a vállalatvezetés azt is, hogy a dolgozók zúgolód­nak, kedvtelenek, pedig a dolgo­zóknak érezniük kellene, hogy tö­rődnek velük, hogy hallgatnak vé­leményükre, mert hogy van véle­ményük, az biztos, s ez a legtöbb esetben helytálló. Bizonyítja ezt az ötéves terv vitája is, amelynek so­rán nagyon sok egészséges, jó ja­vaslattal segítették vezetőik mun­káját. Most, a válasz elemzése után hadd tegyünk fel mi is néhány kérdést: Lelkiismeretes munkát végeztek-e az üzemszervezési-el­lenőrzési osztály dolgozói, akik ezt az ügyet kivizsgálták? Megkérdez­­ték-e a párt-, a DISZ-, a műhely­­bizottság vezetőinek véleményét? Próbáltak-e velük egy véleményre jutni? Odamentek-e egy olyan la­katoshoz, hegesztőhöz, akit kisem­­miztek a jutalomból, aki igazság­talannak tartja ezt az intézkedést? Egyszerű a válasz. Nem. A híd- üzemben sem a tömegszervezeti vezetők, sem a fizikai dolgozók nem tudtak a vizsgálatról, csak úgy fél füllel hallottak róla. Az ellenőrzés tehát egy oldalról, fél­kézzel, felületesen történt. Világo­san bizonyítja ezt az a tény is, hogy a vizsgálat csupán egy napig tartott, s hogy a válaszban az áll: .Németh József neve a h­íd-gyár­­egységnél ismeretlen.” — Sajná­latos, hogy annak a főművezető­nek a nevét nem ismerik, akinek csoportja a belső szerelési mun­kák teljes egészét a hídüzemben végezte. Ez az egyetlen tény sok­mindenre rávilágít. . . Az üzemszervezés-ellenőrzési osztály arról sem ír válaszában, hogy miért volt nagy a különbség vezetők és fizikai dolgozók juta­lomösszege között. Azt sem magya­rázza meg a válasz, hogy Styasny Ferenc, a szerelés sztálinvárosi ve­zetője, miért kapott a párt-, DISZ- és műhelybizottság akarata elle­nére 2500 forintot. Sőt, a dolgozók arra is kíváncsiak lennének, hogy a lista javítgatásával ki sértette meg az üzemi demokratizmust? S hogy felelősségre vonták-e súlyos mulasztásáért Lengyel József gyár­egységvezetőt? Egy a lényeg: a hiba megtörtént, s a helytelen dolgokat nem agyon­magyarázni, hanem megmagyarázni kell a dolgozóknak. Sőt, most már minden egyes olvasónak. Végleges elintézési módja az ügynek véle­ményünk szerint az lenne — ha már egyszer a vállalat nem vállal­ja a felelősséget — írjon Sztálin­­városba és szólítsa fel az illetéke­seket: adják meg a méltó választ a cikkel és főként az üggyel kap­csolatban. (K. S. A.) Cikkünk nyomán . .. Miért nincs fűrészpor ? Az elmúlt napokban „A szer­kesztőség segítségét kérjük“ cím­mel cikket közöltünk, amelyben az egyik timföldgyári dolgozó le­vele alapján megírtuk, hogy a dolgozók közül sokat­ igényeltek fűrészport, megvan a tüzeléshez szükséges berendezésük, mégsem kapnak. A cikkre az Erdőgazda­sági és Faipari Értékesítő és Kész­letező Vállalat a következőket vá­laszolja: Az elmúlt évekkel szemben egy­re inkább fokozódik az iparágak fűrészpor felhasználási igénye. Érmeit az anyagnak a termelése viszont nem fokozható — sőt — tekintve, hogy ez hulladék, azon kell lennünk, hogy minél keve­sebb legyen, tekintettel arra, hogy faszükségletünk legnagyobb részét külföldről drága pénzért impor­táljuk. Ezek a szempontok felsőbb szerveinket arra indítotték­, hogy a fűrészpor tüzelésre való felhasz­nálását, s az erre a célra kiadott igénylések számát csökkentsük. Bár­mennyire is szeretnénk a timföldgyári dolgozók igényeit ki­elégíteni, sajnos nincs rá lehető­ségünk, mert a harmadik negyed­évre bejelentett mennyiséget a fenti irányelvek szerint már tel­jes egészében szétosztottuk, így — a lakosság ellátására — Győr- Tatai TÜZÉP részére az eddigi mennyiségen felül további kiuta­lást nem tudunk biztosítani. ­ Túlteljesítette harmadik ne­gyedéves tervét a Győri Textilmű­vek. A vállalat 104 százalékos tel­jesítményével, és a kiváló áruk gyártásával teljesítette az élüzem eléréséhez szükséges feltételeket GYŐR-SOPRON MEGYEI HÍRLAP Egy kis statisztika a mosonmagyaróvári iskolákról. Az országos méretekben komoly gondokat okozó tanteremhiány­nyal a mosonmagyaróvári járás­ban is küszködnek. 158 terem áll rendelkezésre, ebből 69-ben két­szeri váltással folyik az oktatás. A tanulók létszáma kétszázzal emelkedett a tavalyihoz képest, ugyanakkor tanterem csak egy épül, az is most, Mecséren. Több helyen ideiglenes szükségmegol­­dásként más célra használt helyi­ségekből alakítottak tantermet, így Pusztasomorján is, ahol egy volt mészárszékben nyertek elhe­lyezést a tanulók. A cseppet sem megnyugtatók után egy örvende­tes hír: egy esztendő alatt 79,3 százalékról 82,7 százalékra emel­kedett azon tanulók száma, akik szakrendszerű oktatásban része­sülnek. NÁSZAJÁNDÉK Németh Korné­liát — a Győri Já­rási Tanács ügyes­­, kis munkatársnőjét ›› — már hónapok óta 5$ csak úgy hívták ›› bent a hivatalban, » hogy az „ezer lég­itu­lás menyasszony". ›› Ma, amikor e sorok '› nyomdafesték illa­­t› ta elszáll az októ­­’r­beri hajnali deren­­­­gésben, ez a humo­ros elnevezés is el­tűnik, hiszen a kis­lány holnap már a hitvesi ágyban éb­resül, s kell e en­nél jobb bosszúság felettő? Én azért mégis elmondom az „ezer­­téglás menyasz­­szony" történetét, mert jót derültem rajta, s gondolom kedves olvasóm is mosolyog majd a végén, a fiatalokkal együtt, akik talán ebben a pillanatban mondják ki a hol­tomiglan, holtodig­lan, szívet bizserge­­tő legszebb emberi fogadalmat. De amíg idáig ér­tek . . . Egy évvel ezelőtt — ahogy ez a fiata­loknál lenni szo­­k­ott —, szerelem­mel kezdődött a do­log, s pár nap, vagy hónap múlva már minden út a házas­ság felé vezetett. Minden rendben lett volna, csak éppen a hajlék hiányzóit, ahol a boldogság családi fészkét rak­hatták volna meg. Aztán lakás is lett, illetve lett volna, ha ezer darab téglát, 2 mázsa meszet kapnak, egy lakás­leválasztáshoz. No­sza megindult a menyasszony, vőle­gény, a leendő ro­konság és az összes ismerősök, de bi­zony hiába járták a TÜZÉP telepe­ket, mert ezer da­rab aranyrögöt is hamarabb tudtak volna talán szerez­ni, mint építőanya­got. Az esküvő pe­dig ezen múlott. — Ezen aztán nem múlhat! ,— Gyűrkőzött neki a kis menyasszony újra a harcnak, mert hát ezer da­rab téglát mégis csak könnyebben szerez az ember, mint egy férjet, s pár nappal ezelőtt beviharzott a TÜZÉP Vállalat megyei igazgatójá­hoz. — Akarja-e az elvtárs két fiatal embernek a boldog­ságát? — Szögezte a kérdést az igaz­gatónak Németh Kornélia. — Hol van olyan ember, aki ezt nem akarja? — válaszolt kérdéssel a „meg­támadt" ember, aki úgy nézett a kis­lányra közvetlen munkatársaival együtt, mintha va­lami pajkos tava­szi forgószél top­pant volna be az irodába. — Akarja, vagy nem?! — követelte tüzes tekintetével a választ Kornélia, s talán toporzékolt is, s amire bizony válaszolni kellett. Nem lehetett ott félre­beszélni, ne­hézségekre hivat­kozni. Tudják azt a fiatalok, hogy ezer és ezer ház épül az országban, új gyá­rak emelkednek, az árvíz pusztította házak százait kell helyreállítani, és így tovább, de ne­kik a legfontosabb most ez az ezer tég­la. (Ez a türelmet­lenség érthető is...) Így történt, hogy az igazgató soron kívül adta ki — mintegy nászaján­dék­képpen — a szükséges építő­anyagot, mert biz­tosan nem tudott volna nyugodtan aludni egyetlen éj­szakán sem, amíg a fiatalok össze nem házasodnak. Sok szerencsét, boldogságot harcos fiatalság, „ezertég­­­lás kis menyasz­­szony“ és vigyázni, hogy a mézeshe­tek, hónapot után nehogy visszado­báljátok azt a sok téglát a TÜZÉP igazgató fejéhez, mert ő aztán igazán nem tehet sem­mi­ről ... Ti akartá­tok, hogy így le­gyen, hát mert örüljetek. Dávid József. « Válasz a „Szót emelek64 című cikkre Teljesen jogosnak tartom a Győr-Sopron megyei Hírlap szep­tember 26-i számában »Szót emelek« címmel megjelent cikk író­jának felháborodását bizonyos emberszörnyetegek ellen, akik be­teges bűnöző kezeiket 8—10 éves gyermekekre emelik. Az elmúlt években is, de úgy látszik, ebben az évben is, az ifjúság körül megjelennek egyes alakok, akik betegesen elfajult erotikus trágyái­kat kis leánygyermekeken elégítik ki. Talán a bíróság tudna leg­inkább feleletet adni arra, hogy­ hány esetben holott ezzel kapcso­latban igen helyes, példamutató ítéletet. Az ítéletekben a példa statuálása azonban nem volt képes visszarettenteni ezeket az el­vetemült alakokat a további bűnözéstől. Éppen ezért, az egész tár­sadalom kollektív erejével kell fellépni a hasonló bűncselekmé­nyek megszüntetésére. Helytelen lenne azonban a megtörtént eseményért csupán a pedagógusokat, vagy az SZMT kultúrotthonát felelőssé tenni Amint az oktatási osztály azt kivizsgálta, megállapította, hogy azon a bizonyos előadáson is ott voltak a nevelők. Ezért találjuk helytelennek Polgár elvtársnak egyoldalú megítélését, hogy az elő­adáson a pedagógusok sehol sem voltak, így a pedagógusokat nem érheti felelősségrevonás.. Mindenesetre a megtörtént eset jó tanul­ságul szolgált arra, hogy a győri pedagógusok a továbbiakban fo­kozottabban őrizzék a gyermekek épségét. Véleményem szerint, az SZMT kultúrotthonnak van némi fe­lelőssége a megtörtént esetben. A Városi Tanács oktatási osztá­lyának az a véleménye, hogy az ifjúsági matiné előadásaira felnőt­teket ne engedjen be a filmszínház, vagy ha ezt megteszik, akkor a tanulóifjúságot a felnőttektől elkülönítve ültessék. Az oktatási osztály és a filmszínházak további intézkedései valószínűleg meg­szüntetik a hasonló eseteket, de csak akkor lesz a munkánk ered­ményes, ha a szülők és a társadalom minden tagja híven őrködik a gyermekek tiszta erk­ölcsi világán. Bizonyos mértékig a rendőrségnek is van köze ahhoz, hogy elhárítsák ifjúságunk közeléből ezeket a veszélyeket. Ezért kérjük a belügyi szerveket, hogy a rendezvényekre minden alkalommal küldjenek ki őrszemet. Ifjúságunk védelme belügyi hatóságainkra is vonatkozó feladat, amit amúgy is nagy mértékben nélkülöz társadalmunk, mivel sok ember még nincs a szocialista erkölcs olyan magaslatán, hogy minden rendőri felügyelet nélkül képes lenne a törvényeket betartani. Fu­gh Rezső, Győr Városi Tanács oktatási oszt. vez. ★ Örömmel fogadja lapunk minden olvasója Fogh Rezső elvtárs válaszát múltheti cikkünkre, mint példáját annak, hogy haladékta­lanul állást foglalt a munkaterületével kapcsolatos kérdésben. Mint a válaszból is kitűnik, a cikk helyes visszhangra talált széles kö­rökben, mert egyedüli célja a szülők, a pedagógusok, az egész tár­sadalom figyelmének felkeltése volt egy nehéz és csak közös össze­fogással leküzdhető problémára és semmiképpen sem kívánta bár­kinek is a megbélyegzését, vagy felelősségre vonását, mint ahogy azt néhányan félremagyarázták. De mint minden esetben, itt is min­den szónál szebben beszél a tett. Megállapítottuk, hogy a cikk meg­jelenése után, múlt vasárnap már teljes rendben, a Városi Tanács oktatási osztálya által javasolt módon rendezték meg a filmelőadá­­sokat, és megszűnt a korábban jellemző tülekedés, zűrzavar és ka­varodás.

Next