Gyulai Hírlap, 1962. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1962-01-05 / 1. szám

1963. január 5., péntek Az idén kapálás nélkül termesztik a kukoricát a kevermesi Vörös Csillag Tsz-ben A 3100 holdon gazdálkodó kever­mesi Vörös Csillag Termelőszövet­kezetben az idén 230 holdon kapá­lás nélkül akarják a kukoricát ter­melni. Tizennégy mázsa vegyszeres gyomirtószert — Hungazint — vá­sároltak az AGROKER békéscsabai telepéről, amelyet február végén, március elején permeteznek majd­ a mélyen felszántott talajra. Ebben a szövetkezetben azonban nemcsak a kukorica termesztését gépesítik, ha­nem a cirok művelését, betakarítá­sát is. Vegyszeres gyomirtásra a ci­roktáblákon vikonirtot használnak, az egyelést pedig szemenkénti ve­téssel könnyítik, és a felesleges tö­veket kézzel húzzák majd ki. Ez a szövetkezet egy év alatt kereken 1 millió forintot fordított különféle gépek vásárlására, hogy korszerű körülmények között szinte kézi ka­pálás nélkül termeszthesse a kuko­ricát és a cirkot. Honismereti szakkör kezdi meg munkáját a békéscsabai Balassi Bálint művelődési otthonban Az országosan megindult hon­ismereti szakköri munkába be­kapcsolódik a Balassi műve­lődési­­ otthon is. A meg­alakuló szakkör legfőbb célja, hogy a szakköri tagokat öntevékeny fog­lalkoztatással ránevelje Békéscsa­ba történelmi, lakóhelyismereti, földrajzi, néprajzi és művészettör­téneti hagyományainak s az azokat létrehozó dolgozó nép múltbeli és mai életének, munkájának és alko­tóerejének megismerésére és meg­becsülésére, hogy ezáltal hazafias formálásuknak élményanyagot és reális tartalmat adjon. A Balassi Bálint művelődési ott­hon szeretettel hívja és várja mind­azokat a munkás, paraszt és értel­miségi dolgozókat, akik ebben a munkában részt óhajtanak venni, akár üzemük, termelőszövetkezetük, városrészük, kerületük, utcájuk, is­kolájuk, akár a békéscsabai népi kultúra bármely területének fel­gyűjtési munkájában. Több mint 2 millió forint értékű áru, de nincs guminadrág • Megnyílt az önkiválasztó gyermekruházati bolt Békéscsabán Az új esztendő első új létesít­ményét január 4-én, csütörtökön átadták rendeltetésének, s ma már meg is nyílt a vásárlók előtt az új önkiválasztó gyermekruhá­zati bolt. A mintegy 350 ezer fo­rintos költséggel épült bolt már kirakatával magára vonja a fi­gyelmet. Nagy és impozáns por­tálja bemutatja a boltot és a ki­rakatrendezők választékos áru­rendezésükkel a jó ízlésre, a he­lyes öltözködésre tanítanak. Bent viszont kellő térség és áttekinthe­tő bő áruválaszték fogadja a ve­vőt. A több mint kétmillió fo­rint értékű áruk között megtalál­ható a legkisebb számtól a legna­gyobb gyermekszámig a cipő, ruha és kabát, bakfis-kötény és kötöttáru, pizsama és hálóing. A bolt újszerű. Újszerű nem­csak kiszolgálási rendszerében, hanem az áruk elhelyezésében is. A rendszerezve, fachokba rakott áruk között könnyen boldogul a vevő, a körállványra helyezett fiú- és lánykakabátok, ruhák közül könnyű a választás, s a vásárló anélkül, hogy kérnie kel­lene, megtalálhatja a számára megfelelő árut. Illetve nem min­denben, hiszen a bő választék mellett mégis akad pótolni való. Nincs nagyobb számú guminad­rág, de tíz éven felüli gyermekek számára cipő sincs megfelelő vá­lasztékban. Ezt bizony még az sem tudja feledtetni, hogy kapha­tó a bakfis-mackó, hogy a fachok közötti vitrin szépsége mellett tanácsokat is ad. 9500 fiatal jelentkezett az ifjúság a szocializmusért mozgalomba Az utóbbi évek januárjában rendszeresen összeírták a KISZ- tagokat. Ez a munka most sem marad el. Január 2-án megyénk KISZ-alapszervezeteiben hoz­záláttak a 21 ezer ifjúkommu­nista összeírásához. Az össze­írás alkalmával elbeszélgetnek a fiatalokkal, életükről, idei ter­veikről és az ifjúsági munkáról. Ugyancsak ekkor írják össze azt is, hogy kik azok a fiatalok, akik beneveztek az Ifjúság a szo­cializmusért mozgalomba. A múlt évben megyénk fiataljai közül 21 ezren szerezték meg az Ifjúság a szocializmusért mozgalom I. sz. jelvényét. Az eddig nyilvántartásba vett tíz­ezer KISZ-fiatal közül 9500-an jelentkeztek a mozgalom II-es számú jelvényének megszerzé­sére. A békési Egyetértés Tsz­­ben 45 fiatal — köztük 26 KISZ-tag — vállalt részt az If­júság a szocializmusért mozga­lomból, A titkárnő kislánya Az igazgatóság tit­kári szobájában fél tí­zet mutatott a villany­óra, amikor Ilonka, a személyi titkárnő 8 éves kislánya belépett az ajtón. — Kézit csókolom, mama — mondta fé­lénken, és megállt any­ja íróasztala előtt. — Mi történt? — kérdezte ijedten a tit­kárnő. — Miért nem vagy az iskolában? Hol a táskád? — Anyuka, ne hara­gudj... Elaludtam... — De hiszen már ébren voltál, amikor én eljöttem. — Igen, de úgy gondoltam, hogy még öt percig ágyban ma­radhatok. És csak ki­lenckor ébredtem fel. — Hallatlan! És mi­ért nem mentél elkés­ve az iskolába? A kislány meggyőző hangon válaszolta: — Anyuka, te nem ismered a tanító nénit. Tegnapelőtt a Korpo­­nai fél órát késett. Hogy az mit kapott! Nem mertem elmenni. Féltem... — Pedig az lett vol­na becsületes, ha el­megy és őszintén be­vallod, hogy elaludtál. Még mindig elmehetsz. A kislány elpityere­­lett: — Nem mehetek, anyuka. A táskámat sem hoztam el. Csak a második tíz percben ér­­­eznék. Félek... — No jó, maradj itt. De holnap meg­mondod a tanító néni­nek az igazat. Azt, hogy elaludtál és nem mertél bemenni az is­kolába. — Anyuka, nem le­hetne azt mondani, hogy beteg voltam? — Persze, hogy nem. Az hazugság len­ne. Hazudni sohasem szabad! Az igazat fo­god mondani. Most ülj le a kerek asztal mellé és olvasgasd a képes­lapokat. A kislány szót foga­dott. Lapozgatni kezd­te a várakozók részére odakészített külföldi idegenforgalmi pros­pektusokat és a kéthó­napos képeslapokat. Közben a titkári szobában megélénkült a forgalom. Az igazga­tó többször becsenget­te Ilonka mamáját, né­hányszor ő maga jött ki, a titkárnő gyakran letagadta az igazgatót, és még gyakrabban közölte a telefonálók­kal: megnézi, szobán belül van-e az igazga­tó. Ilonka lopva felpil­lantott a képes pros­pektusokból és csodál­kozva vette tudomásul, hogy anyja milyen gyakran téved: azt ál­lítja, hogy az igazgató szobán vagy házon kí­vül van, meg azt, hogy értekezletet vezet, hol­ott egyedül ül a szobá­jában. Még jobban elámult, amikor az egyik sze­mélyesen jelentkező ügyfélnek azt mondta, hogy az igazgató kül­földön van. Az pedig egyenesen elképesztette, hogy a mamája egy esetben a hivatalsegédet a tele­fonhoz intette, és oda­súgta neki, hogy mondja: ő maga nincs itt. Délfelé a titkárnő közölte Ilonkával, hogy az üzemi étkező­be mennek ebédelni. A kislány letette a képeslapot és követte anyját a felvonó felé. Ebédnél Ilonka meg­jegyezte: — Tudod, anyuka, azért nem ébredtem fel, mert nagyon szé­pet álmodtam. — Mit álmodtál? — Azt, hogy titkár­nő vagyok. Tudod, hogy mindig, ha kér­deztek, mi akarok len­ni, azt szoktam mon­dani, hogy az, ami anyuka. — Ha felnősz, te is lehetsz titkárnő. És ak­kor álmod majd valóra válik. Ilonka megrázta a fejét. — Már nem akarok titkárnő lenni. — Miért nem? — Mert a titkárnő­nek mindig hazudnia kell. És az nem jó. Láttam, hogy te se szeretsz hazudni. Ami­kor azt mondtad, hogy az igazgató bácsi nincs itt, mindig sóhajtottál utána egyet. Palásti László 3 filafiston az asztalr­a, i­­d­ei — PORTRÉT VAGY TÁRCÁT ÍROK MAJD RÓLA — határoz­tam el, mikor meghallottam róla, hogy a gádorosi Petőfi Tsz Mun­­ka érdeméremmel kitüntetett ál­lattenyésztési brigád vezetője. Füst­be ment ez az elhatározásom, akárcsak az az elképzelésem, hogy Péter József, aki immár 14 éve szövetkezeti tag, végtelenül elégedett ember... Éppen hazafelé tartott a tsz központi irodájából, amikor oda­értem. Ott is beszélgethettünk volna, de a tárcához látni akar­tam a háza táját is, ezért hazakí­sértem. Csinos, szépen meszelt, városba illő, nagy háza van. Mon­dani sem kell: azóta építette, amióta szövetkezetbe lépett hat hold földdel. Kis területen kezd­ték, 12-en, szinte semmivel, s ma 4360 holdasok. Kívülről nézve ide­­ális nagyüzemi szövetkezeti gaz­daság ez. De maradjunk Péter József személyénél. — Miért kapta a kitüntetést? — Azért, mert állítólag jó tehe­nész voltam négy és fél évig — válaszolja szerényen, minden kér­kedés nélkül. — Pedig nem önként vállaltam. Baj volt 1955-ben a tehenészet­tel, aztán rábeszéltek a járási párt­­bizottságtól: vállaljak el 14 tehe­net a 36-ból. Kimentem, azaz, hogy kimentünk a feleségemmel együtt, ő lett a tejház kezelője. Emellett segített fejni, etetni, itatni, ráadásul 1000 csibét is ne­velt az első évben, azaz, hogy ki­­lencszázhetvenet adott át. Eleinte nem sok idő kellett a fejeshez, mert egy 25 literes kannába bő­ven belefért egy fejes... — Hogyan bírt annyit dolgozni Péter néni? — kérdeztem elisme­réssel a pillanatra beállt csend­ben. — AKKOR MÉG FIATALABB VOLTAM. Észre sem vettem a sok munkát, pedig ráadásnak ott volt állandóan a két kisunokám is. — Na azért, nem volt az olyan könnyű, mint amilyennek most évek múltán látszik — emlékszik vissza Péter József. — Csináltuk, mert csinálni kellett. Meg aztán értelmét is láttuk:­ 1956-ban már télen is 12 liter volt a fejési át­lag, most is 12—13 között mozog. — Gondolom, most jóval több tehén van, mint akkor? — Nem sokkal, 86 darab. — Több mint 4000 hold földhöz? Bizony ez elég kevés. — Amíg természetesen, szopta­tással neveltük a borjút, csak vá­lasztásig volt jó, aztán leromlott. Mióta mesterségesen neveljük, megint csak, addig jó, amíg ott van, vagyis hat hónapos koráig. Kevés az abrak és gyenge a ta­karmány. Az ember szinte sajnál­ja őket kivinni a mesterséges ne­velőből. Huszonegy éves borjút most is ott tartunk „feketén”. Azok szépek, egyik-másik 300 kilót is nyom már. Ezekből lesz tehén. De van 59 két éves üsző, ezeket egyszerűen nem lehet meg­termékenyíteni, olyan gyengék. De milyen is lehet 60 deka abra­kon és satnya takarmányon? — Mióta brigádvezető Péter elvtárs? — 1958 óta. De mit tehetek én egyedül? — kérdezte a célzást megértve. — 1953-ban a járási fő­­agronómus, Puskás Ferenc örökö­sen azt hajtogatta: minél több si­lókukoricát az állatállománynak! Nos ez a Puskás Ferenc az utóbbi években nálunk volt kihelyezett agronómus, most ment el, de silókukoricát alig vetett. Ami ke­veset vetettünk, annak nagy részét is megérlelték és letörték. Hol­danként kaptunk róla 20 mázsa csövest, 200—250 mázsa zöldtömeg helyett! Legalább kukoricaszárat silóztunk volna, de ez is elmaradt. Hát ez a baj. Volna itt miből nö­velni a tehénállományt, hiszen minden évben több borjút nevel­tünk, mint ahány tehén volt, mert néhány kettőt is ellett. Igaz, hogy amíg természetes terméke­nyítés volt a tehenészetben, ad­dig én csaltam is egy kicsit: reg­gel én a tenyészbikával, este pe­dig a leszerződtetett hízóbikával fedeztettem, vagyis kétszer min­den tehenet. Vemhes is volt min­degyik egytől-egyig. Most is elég jó, 95 százalékos a vemhesség. — MIT CSINÁLNAK A SZA­PORULATTAL? Meghízlalják és eladják? — Adtunk el tavaly soványat is 20 darabot az egyik tsz-nek, per­sze hizlaltunk is 85 darabot. — Sertésből hányat hizlaltak? — Abból 760-at, szerződésre. — Véleményem szerint ebben a 4000 holdas gazdaságban legalább­­ 200—300 tehén, ugyanannyi hízó marha és legalább 2000 hízott ser­tés kellene, hogy legyen évente. S akkor nem 28, hanem 40—50 forint jutna munkaegységenként . Lehetne, kellene is annyi jószágot tartani, hizlalni. Én a háztájiban termett kukoricán 5 sertést hizlaltam meg, ráadásul még egy borjút is tartottam. Csak­hogy nálunk a háztáji kukorica 40, a közös kukorica pedig 25 má­­zsát termett holdanként tavaly is. — Az a baj, hogy csak a háztá­jit kapálják meg sokan, a közöst pedig alig-alig — szólt közbe a be­szélgetésünket figyelő Péter né­ni. — Volt olyan gázos cukorré­pánk most is, hogy kaszálni lehe­tett volna. — így volt — erősítette Péter elvtárs. — Pedig a mi földeinken nem művészet 200—250 mázsát termelni, de a gyenge kapálás mi­att most is csak 125 mázsa ter­mett. — Mért nem csap az asztalra* Péter bácsi? Ilyen állattenyésztés mellett százezreket vesztenek el. — EGYEDÜL KEVÉS VA­GYOK. Ahhoz, hogy nálunk jobb, szervezettebb legyen a takar­mánytermesztés, a járási és megyei szervek segítsége kellene. Mert az kellene, jobb takarmánytermesz­­tés. De itt nincs föld a takarmány­nak, még amit silónak vetettünk, abból is szemtermés kellett ná­lunk, de legalább abrak jutna a jószágnak. Mondom, 59 két éves úsző áll medőn, pedig már félidős vemhesek lehetnének. Hát ilyen, leginkább indulattól fűtött beszélgetés lett az én előre eltervezett portrémból vagy tár­cámból. Most csak az a kérdés, hogy a gádorosi Petőfi Tsz igaz­gatósága és a tsz tagjai okulnak-e ebből a beszélgetésből, papírt, ce­ruzát vesznek-e elő, hogy kiszá­mítsák a lehetőséget és azt, hogy ilyen állattenyésztés mellett mennyi jövedelemtől esnek el, mennyivel kevesebbet terem a föld trágya hiányában vagy pedig azt mondják: beszéljen, panasz­kodjon csak Péter József, akinek akar, mi pedig továbbra is an­­­nyi takarmányt termelünk, mint eddig. Csakhogy az állattenyész­tés és hizlalás nem csupán a tsz ügye, hanem állami érdek is. Ha egy hold háztáji terméséből meg lehet 5 sertést hizlalni, miért nem lehet a közösben is legalább két­­holdanként egyet? AZ IS BAJ, HOGY A GÁDO­ROSI PETŐFI TSZ TAGJAI az elégtelen közös takarmányter­mesztés miatt nem tudnak ház­táji tehenet tartani. S ez sem csak a tagok érdeke, hanem állami ér­dek is. Éppen ezért érdemes el­gondolkodni Péter József elvtárs szavain, és jobb mederbe terelni a takarmánytermesztést és az ál­lattenyésztést a gádorosi Petőfi Tsz-ben is, de mindenütt, ahol ehhez hasonló mostoha volt eddig ez a fontos gazdasági ágazat. Kukk Imre ! Küldöttgyűlést tartott az okányi föld­mű­vesszö­vet­kezet A napokban tartotta meg kül­döttgyűlését az okányi földműves­szövetkezet. A gyűlésen a kilenc­venhat küldöttön kívül részt vet­tek a sarkadi járás más szövetke­zeteinek ügyvezetői és képviselői is, valamint a MÉSZÖV és a he­lyi szervek képviselői. Az igazgatóság munkájáról, va­lamint a földművesszövetkezet ed­digi eredményeiről Szabó Sándor ügyvezető számolt be a résztve­vőknek. A beszámoló után többen szóltak hozzá. Elmondották, hogy Okányban is fokozatosan be kell vezetni a boltokban az új kereske­delmi formát. Sokan kérik a bol­tok szakosítását a községben és ezt a kérést a felszólalók továbbítot­ták. Elmondották többek között, hogy a vasboltban műszaki cikke­ket nem lehet kapni és ezért Vész­­tőre vagy Sarkadra kell utazni a vásárlóknak. Ha a szakosítás meg­történne, nagyobb lenne a válasz­ték is az egyes cikkekből. Kérték a boltok korszerűsítését is. A beszámoló és a hozzászólások elhangzása után megválasztották az igazgatóságot és a többi vezető­séget. Back Gy

Next