Gyulai Hírlap, 1965. január-június (6. évfolyam, 1-51. szám)
1965-01-01 / 1. szám
1VI. JAN. 1., PÉNTEK I BÉKÉS MEGYEI MÉPÚJSÁG GYULAI KIADÁSA vi. évfolyam, 1. szám Az ötödik év sikeréért | TÖVIS, rózsa nélkül Család—Otthon | Vidám szilveszter | Három munkáslány öjáidog új esztéit dót! Az új esztendő alkalmával meleg szeretettel köszönti, sok sikert és személyes boldogságot kíván Békés megye kommunistáinak és pártonkívülieinek, minden munkásnak, szövetkezeti gazdának, értelmiséginek, alkalmazottnak, valamennyi dolgozónak AZ MSZMP BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGA Rájtunk múlik Erőt, egészséget, békét és boldogságot az új esztendőben! Ezekkel a jó kívánságokkal hagytuk magunk mögött az óesztendőt, s így köszöntjük az újat. Többet, jobbat, szebbet kívánunk jövőre mindenből a családnak, felebarátnak, a szomszédnak. Hisz’ így van ez rendjén, mert csak úgy van az életnek igazi értelme, ha ma többre visszük, mint tegnap. De mikor többet, jobbat, szebbet kívánunk magunknak, másoknak, arról is essen szó, mit tehetünk azért, hogy az idén a tavalyinál is több legyen. A lehetőségek adva vannak. Karácsonykor jelentős dokumentum látott napvilágot. A kormány az ország elé tárta az 1965. évi népgazdasági tervet és az előzetes adatok alapján arról is tájékoztatót adott, hogyan alakult a múlt évi terv, miként munkálkodtunk 1964-ben. Mérleget tett az ország népe elé és jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy a serpenyő az eredmények oldalára billent. A múlt évi munka előzetes összegezésével tükröt tartott a kormány a nép elé és a szép oldalak elismerésével egyidőben intően szólt arról is, hol vétettük szem elől a tervet, mi az, amiben nem sikerült kívánt mértékben előrelépni. Tükör ez az összegezés, s ha nem vagyunk hiúak — márpedig nem lehetünk —, akkor észre kell vennünk azokat a szépséghibákat is, melyek árnyékot vetnek az eredményekre. A felismeréshez a segítség is adva van, hiszen a kormány a múlt évi terv alakulását figyelembe véve szabta meg az új esztendő tennivalóit. Van mit tennünk bőven, és a helyzet kulcsa, az új esztendő tervének sikere rajtunk múlik rajtunk, embereken és nem kis felelősséggel azokon, akik ezt a munkát irányítják. És ezt tudva jogosan vetődik fel az az igény, hogy az új esztendőben minden eddiginél több figyelemmel tekintse át munkáját minden ember és különösen a vezetés minden szintje. Jogosan ez utóbbiak is, hiszen a vezetőknek valóban a kezükbe adta a nép mindazokat az eszközöket, amelyekkel anyagi és szellemi gazdagodásunkat szolgálhatják. Kell és lehet is erről őszintén beszélni, mert már nem állunk a kezdet kezdetén. A legtöbb helyen megvannak a vezetés feltételei, a gyakorlati tapasztalat éppúgy, mint a szakképzettség, szakértelem, a politikai szilárdság éppúgy, mint a helyes irányvonal, melyet követni kell. És még valami: van olyan tárgyilagos elfogulatlan légkör, amelyben szorongás nélkül szembenézhetünk a jelentkező gyengeségekkel. Vizsgálhatjuk, miért drága az építkezés, és miért olyan lassú az üteme. Szólhatunk arról, hogy miért romlott egy-egy iparcikk minősége, kutathatjuk miért csökkent a termelékenység egyegy üzemben, vagy miért gyengébb a másiknál az azonos feltételekkel bíró szövetkezet. De nemcsak vizsgálhatjuk, kutathatjuk a bajok okát, hanem észrevételezhetünk, kifogásolhatunk és felsőbb szinten is pontosabb munkaellátást sürgethetünk. Mert számtalanszor tapasztalni még, hogy egyes főigazgatóságok kezétlábát megkötik az üzemvezetőknek. Előfordul még, hogy közgyűlési döntés ellenére „fogadtat” el „tervet” a járási tanács mezőgazdasági osztályának embere a szövetkezet elnökével. És bizony tavaly még megesett — reméljük, az idén nem —, hogy jó néhány — budapesti központhoz tartozó — békéscsabai üzemben nem ismerték időben a központ által kidolgozott legfontosabb termelési mutatókat sem. Nos, hasztalan dolog lenne, ha csak ezekre az esetekre hivatkoznánk, s közben nem látnánk azokat a sürgető tennivalókat, amelyeket nem végezhet el, nem oldhat meg senki más, csak a helyi vezetés és a munkában közvetlenül részt vevő emberek. A rendet, fegyelmet például nem a központi szerveknek kell megteremteni az üzemben. A herdálásnak sem a minisztériumi főosztályvezető vet majd véget a termelőszövetkezetekben. Ezek a helyi vezetés dolgai. A helyi vezetés ügye, rajtunk múló dolga az is, hogy az első osztályúnak minősített gyártmány, valóban elsőrendű legyen. Rajtunk múlik, hogyan növekszik határainkon túl is a magyar termékek hírneve. Derűs hangulatban búcsúztatjuk az óesztendőt és vágyakkal, reményekkel kezdjük az újat. De ezt az újat úgy fogadjuk, hogy sokkal nagyobb feladatok várnak ránk, még több a tennivaló. Ez, az élet rendje, mert a haladásban nincs megállás. Nincs és nekünk magunknak, mindenkinek különkülön és együttesen kell napról napra megteremteni a jókívánságok valóra váltásának lehetőségeit. Sikerekben gazdag, boldog új esztendőre számítunk, s hisszük, hogy a második ötéves tervünk utolsó éve újabb sikerek esztendeje lesz. Rajtunk múlik! Deák Gyula i Január közepére készül el az Ifjúsági Ház Városunk kislistáinak, az ifjúság közös szórakozásainak, s a szakköri életnek is hosszúra nyúló szünetet okoz az Ifjúsági Ház átalakítása, a berendezések felújítása. Korszerűen világított, gyermekszínpaddal és több klub-, zakköri és sporthelyiséggel berendezett székházunk lesz, amikor január közepére végre elkészül a különböző vállalatok késedelme miatt — mondja Osgyán Pál igazgató. — A színpad kibővült és megfelelő világítást, körfüggönyt kapott. A klubszobák közül az egyiket olvasásra, folyóiratok böngészésére, a másikat társasjátékra rendezzük be, lesz sakkszoba is és az alagsorban pingpongterem edzésre, versenyre felszerelve. Gondoltunk arra is, hogy a 18 szakkör működését e helyiséggel és felszereléssel biztosítsuk, hogy ifjúságunk egyik csoportja se érezze magát mellőzöttnek. Csaknem hetvenmillió forintot fordított Gyula lakossága élelmiszerekre 1964-ben készülnek az év végű statisztikai kimutatások. A számok rendszerint unalmasak, legszívesebben eltekintünk felettük. Pedig néha sok mindenről tudnak beszélni a számadatok. Politikai és gazdasági szempontból egyaránt nem érdektelen például megvizsgálni, hogy városunk 26 ezer lakosa az elmúlt évben hány forintot fordított élelmiszerek vásárlására. A Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat kimutatása szerint városunk lakossága zsírból 534, étolajból 124, lisztből 2954, cukorból 3781, kenyérből 15 047, húsból 7554, húskészítményekből 1078 és margarinból 56 mázsát fogyasztott 1964-ben. Ha arra gondolunk, hogy lisztből 29, cukorból 37, kenyérből 150, húsból 25, húskészítményből 10 vagonnal fogyasztottunk, ez a teljesítmény nem lebecsülendő. Hogy milyen mértékben növekedett a lakosság fogyasztása, összehasonlításul megemlítjük, hogy 1961-ben 40 millió 137 ezer forintot költöttünk élelmiszerekre, ez az összeg 1964-ben 55 millió 549 ezer forintra emelkedett. Érdekes az az adat is, hogy a vállalat üzleteiben palackozott borokból körülbelül 850 hektolitert, sörből ugyanennyit, a pálinkaféleségekből pedig féldecistől egyliteres palackokban 10 ezer üveggel adtak el. Ezek az adatok azonban nem teljesek, mert Gyulán a földművesszövetkezeteknek is vannak boltjai. A szövetkezeti üzletekben 16 és fél millió volt az elmúlt évi forgalom, négy kis külterületi vendéglátó egységükben pedig 1 350 000 forintos bevételt értek el. Három év alatt nagyon sok millióval emelkedett az az összeg, amit élelmezésre fordítottunk. Ezek a számadatok a lakosság vásárlóképessége növekedésének elgondolkoztató és örvendetes bizonyítékai.