Gyulai Hírlap, 1972. január-június (13. évfolyam, 1-50. szám)
1972-01-14 / 4. szám
Befejeződött 4 . a brüsszeli értekezlet Brüsszel Június 2—5 között Brüsszelben megrendezik az európai közvélemény képviselőinek az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó közgyűlését; az előkészítés politikai kérdéseivel nemzetközi kezdeményező bizottság, gyakorlati teendőivel operatív titkárság foglalkozik. Rendszeresen megjelenő tájékoztató bulletin biztosítja az előkészítő munka nyilvánosságát és összehangolását, végek az európai közéleti személyiségek szerdán zárult brüsszeli konzultatív találkozójának legfontosabb döntései, amelyeket a résztvevők teljes egyöntetűséggel fogadtak el. A tanácskozás csütörtöki záróülése nyilatkozat kiadásival fejeződött be. Államcsíny Ghánában Lagos Ghánai katonatisztek csoportja átvette a hatalmat — közlik a ghánai rádió bejelentésére hivatkozva nyugati hírügynökségek. Az államcsíny hírét Mike Achampong alezredes jelentette be a ghanai rádióban. A katonatiszt az 1966-os katonai helyi hatalomátvétel (Nkrumah elnök bukása) után körzeti kormányzó volt. Achampong azzal vádolta a hatalmától megfosztott Busia miniszterelnököt, hogy törvénysértést követett el, helytelen gazdasági intézkedéseket hozott és törvénytelen letartóztatásokra adott parancsot. Achampong a megdöntött miniszterelnök intézkedéseit a Nkrumah-rendszerrel jellemző lépéseknek minősítette. Busia egyébként kedd óta Londonban tartózkodik, ahová gyógykezelésre érkezett. A tervek szerint pénteken kellett volna visszatérnie Accrába. Accra Lemondott tisztségéről Edward Akufo Addo ghanai köztársasági elnök — jelentette be csütörtök reggeli rádióbeszédében Mike Achampong alezredes a puccsot végrehajtó csoport nevében. AZ AFP szerint a bejelentés Busha miniszterelnök eltávolításának közzétételével egyidőben történt. A TASZSZ — a nigériai Lagosból keltezett jelentésben — a ghanai rádióra hivatkozva ismerteti a ghanai hatalomátvétel fejleményeit és rámutat, hogy megfigyelők szerint az utóbbi években egyre romlott a gazdasági helyzet a Ghanai Köztársaságban, ez pedig elégedetlenséget szült a lakosság körében. Bár az ország korábbi vezetői ismételt ígéreteket tettek a gazdasági és pénzügyi helyzet javítására, az afrikai állam az elmúlt években nagy összegeket kapott nyugati hatalmaktól és ezek a súlyos adósságok komoly terheket róttak a lakosságra. Pakisztán megszünteti a diplomáciai kapcsolatokat Bangladesh elismerőivel A pakisztáni külügyminisztérium szerda este kiadott nyilatkozata hangoztatja: a kormány tudomásul vette a Bangladesh elismerését Bulgária, és a Német Demokratikus Köztársaság által, ezért úgy döntött, hogy Bulgáriával megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat. Pakisztán és az NDK között eddig sem voltak diplomáciai kapcsolatok. Bulgárián és az NDK-n kívül eddig négy ország ismerte el a Kelet-Pakisztán Helyén keletkezett új államot. Ezek: Lengyelország, India, Mongólia és Bhután. A pakisztáni külügyminisztériumi közlemény szerint Rawalpindi annak hivatalos megerősítését várja, hogy Lengyelország és Mongólia szintén elismerte a Bangladesh-it. Ha ezt kézhez kapja akkor a két állammal is felbontja a diplomáciai kapcsolatokat. Mijamoto Kendzi, a Japán Kommunista Párt elnökségének elnöke szerdán Tokióban tartott sajtóértekezletén felszólította a japán kormányt, hogy független államként ismerje el a Bangla Desh-t. (MTI) Az indiai kormány üzenete New York Számár Szén, India állandó ENSZ képviselője szerdán Kurt Waldheim főtitkárnak átadta az indiai kormány üzenetét. Ez hangoztatja, hogy az indiai kormány minden tőle telhetőt elkövet az indiai szubkontinens békéjének megteremtéséért. — India és Bangladesh kormánya fontolóra vette az indiai haderők kivonását Bangla Desh-ből. Erre akkor kerülhet sor, ha a két kormány ezt gyakorlatilag megvalósíthatónak tartja,— hangoztatja a levél, majd kifejezésre juttatja az indiai kormánynak azt a készségét, hogy a pakisztáni kormánnyal kétoldalú tanácskozásokat kezdjen, a csapatok visszavonásáról. Csak 80 amerikai újságíró mehet Kínába - Nixon programba Washington Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára, aki Csou En-laj miniszterelnökkel és más kínai vezetőkkel folytatott megbeszélései után hétfőn tért haza Pekingből, szerda este közölte, hogy Kína csupán mintegy 80 amerikai újságírónak ad engedélyt arra, hogy Nixon februári látogatásáról tudósítson, bár összesen több, mint 2000 külföldi újságíró (köztük 100 amerikai) kért engedélyt arra, hogy Nixon kínai útján részt vehessen. • Nixont és felesége február 21- től 28-ig tartózkodik Kínában a kínai fővároson kívül ellátogatnak Sanghajba és Hangcsouba. Ziegler szerint kétségtelenül beletartozik Nixon programjába Peking, a Nagy Fal, a Mingsírok, egy gyár és egy népi kommuna, Sanghajban egy ipari kiállítás és Hangcsou-ban a festői szépségű tó meglátogatása. Az egyik újságíró kérdésére Ziegler kijelentette: arra számítanak, hogy az elnök látogatásáról közvetített adásoknak és híreknek „abszolút semmilyen" cenzúrája nem lesz, ......... Az afro-ázsiai értekezlet fsütertii Utasé Kairó Az afro-dzslai soidaritási szervezet 5-ik értekezlete csütörtökön a zárónyilatkozat és a politikai határozatok megszerkesztésével és jóváhagyásával folytatta munkáját Kairóban. A konferencia szervezeti ügyekkel foglalkozó bizottsága szerdán úgy határozott, hogy két hónappal elhalasztja a döntést Bangladesh tagfelvételi kérelméről. Az éjszakába nyúló vitában India és a Szovjetunió a felvétel mellett szállt síkra, míg az arab és az afrikai országok zöme — élükön Algériáival és Szudánnal — a fel’ '‘eil elten, illetve annak elhalasztása mellett foglalt állást. Elutazott N. K. Bajbakov N. K. Bajbakov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese az állami tervbizottság elnöke, aki január 10 és 12-e között Budapesten tárgyalásokat folytatott Párdh Imrével, az Országos Tervhivatal elnökével, csütörtökön elutazott hazánkból. Itt-tartózkodása során áttekintették a Magyarország és a Szovjetunió közötti gazdasági együttműködés fejlesztésében elért eredményeket és véleménycserét folytattak az 1975 utáni gazdasági együttműködés kérdéseiről. N. K. Barbakovot és kíséretét a Keleti pályaudvaron PárcS Imre, az Országos Tervhivatal elnöke, valamint a tervhivatal több vezető munkatársa és A. M. Szordkin követtanácsos, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője búcsúztatta. Exn he.elentései csapatkivonásokról Washington Nixon elnök csütörtökön váratlanul megjelent a Fehér Ház szokásos sajtóértekezletén és bejelentette, hogy február 1. és május 1. között további 70 000 amerikai katonát vonnak ki Dél-Vietnamból, ily módon 69 000-re csökkentve az ottmaradó amerikai haderő létszámát. Az elnök közölte, hogy május 1. előtt újabb bejelentést tesz majd a csapatkivonások további üteméről. Jarring és Waldheim Gunnar Jarring, Svédország moszkvai nagykövete, az ENSZ közel-keleti megbízottja New York-ban megbeszélést folytatott Kun Waldheim új ENSZ- főtitkárral. Waldheim első ízben találkozott Jarringgal, főtitkári minőségében. Képünkön: Jarring (balról) és Waldheim. (Telefotó — AP—MTI—KS) Jarring ismét próbálkozik „A közel-keleti válság megoldatlanságáért az Egyesült Államok által támogatott Izraelt terheli a felelősség, mert makacsul szembehelyezkedik a Biztonsági Tanács és az ENSZ rendezési határozataival” — mondotta a hét elején Kairóban Juszef Esz-Szibai, az afro-ázsiai szolidaritási szervezet főtitkára. A szolidaritási tanácskozás hétfői megnyitásával egyidőben került sor New Yorkban Jarring ENSZ-megbízott újabb megbeszélés-sorozatának a megkezdésére: a svéd diplomata, akit még U Thant főtitkár bízott meg azzal, hogy segítse elő a Biztonsági Tanács közel-keleti határozatának végrehajtását, az új főtitkárral, az osztrák Kurt Waldheimmel beszéli meg a misszió felújításának módozatait. A két esemény szorosan összefügik egymással. Jarring éveken át valóságos ingajáratot végzett a közel-keleti fővárosok között, de minden kísérlete kudarcot vallott, nem sikerült közös nevezőre hoznia a Biztonsági Tanács határozatával kapcsolatos egyiptomi és izraeli álláspontokat. Ezek lényege az, hogy Egyiptom elfogadja, Izrael pedig elutasítja a békés rendezésnek a BT-határozatban megszabott rendjét. Jarring a múlt év februárjában dűlőre akarta vinni a dolgot, és lényegében azonos kérdéseket tett fel Kairóban és Tel Avivban a kormányfőknek. Memorandumában kérte őket, adjanak egyértelmű választ kérdéseire. Egyiptomtól azt kérdezte: kész-e elismerni Izraelt és békeszerződést kötni vele, ha Izrael kivonul a megszállt területekről? Izraeltől azt kérdezte: kész-e kiüríteni a megszállt arab területeiket, ha Egyiptom elismeri állami létét az 1967-es határok között és ezt békeszerződésben is rögzíti? Ebben a kettős kérdésben benne volt a konfliktus békés rendezésének minden fontos alkotóeleme. Elfogadásuk esetén Izrael megkaphatta volna az oly régen áhított békét, biztonságot, elismertetést, Egyiptom pedig visszakaphatta volna az 1967-es „hatnapos háborúban” megszállt területeit. Ez azután megkönnyítette volna a további kérdések rendezését, így például a szabad hajózást a Szuezá-csatornán és a Tirani-tengerszorosban. Mindebből nem lett semmi, mert Jarring csak Egyiptomtól kapott pozitív választ, Izrael viszont mindmáig nem válaszolt Jarringnak. Amikor felelet nélkül hagyta az ENSZ-közvetítő kérdéseit, ezzel már önmagában is jelezte, hogy elutasítja a Biztonsági Tanács rendezési tervét. Jarring abbahagyta misszióját és csak most, az ENSZ-közgyűlés december 13-i újabb határozata alapján próbálkozik ismét. A múlt év végén az ENSZ elsöprő többséggel fogadta el azt a főleg afrikai országok által előterjesztett javaslatot, hogy erősítse meg a Biztonsági Tanács emlékezetes határozatát, s egyben szólítsa fel Jarringot missziójának folytatására. A svéd nagykövet ennek a közgyűlési határozatnak az alapján tárgyal Waldheimmel missziójának kilátásairól. Jarring a válság egész során rendkívüli szűkszavúságról tett tanúbizonyságot. Most sem szólalt meg. Az azonban mindéri nyilatkozata nélkül is látható, hogy missziójára sötét árnyékot borít Izrael magatartása. Tel Aviv nem titkolja, hogy ellenzi Jarring tevékenységét: ellene szavazott az ENSZ-ben, nem válaszolt emlékiratára, s egész s&P hivatalos nyilatkozattal is jelezte, hogy elveti a Biztonsági Tanács határozatának lényegét, nem hajlandó visszavonulni a 67-es határokra. E területhódító tervek felelősségében osztozik az Egyesült Államok, amely nemcsak pénzügyi és diplomáciai támogatásban részesíti az izraeli kormányt, hanem hadseregének felfegyverzésével, támadó harci repülőgépek szállításával is lehetővé teszi számára, hogy folytassa az agressziót, az arab területek megszállását. Semmi jel nem mutat arra, hogy Izrael változtatna elutasító magatartásán. Csak a nemzetközi közvélemény felvezetésére szolgálnak azok a kijelentések, hogy Izrael hajlandó tárgyalni, ha nem szabnak „előzetes feltételeket”. Ha közelebbről megnézi az ember, miről van szó, kiderül, hogy Izrael lényegében „előzetes feltételnek” tekinti a Biztonsági Tanács határozatát. Azt mondja, hogy a visszavonulás kötelezettsége számára „előzetes feltétel” lenne, tehát elutasítja. Azzal is álcázza területhódító terveit, hogy „biztonságos határokat” követel magának. Ezek a hatáiok pedig újak lennének, vagyis kikanyarítanának bizonyos terülteket az arab őrsre,írok testéből , amikor az ENSZ és a nemzetközi közvélemény többsége a Jarrine-misszió felújításától várja a kibontakozást, az Egyesült Államok az izraeli Fhantom-szállítmányok felújításával válaszol, ez önmagában is megmutatja, milyen roppant nehézségekkel kell szembenéznie Jarringnak. A politikai megoldás ilyen körülmények között rendkívül nehéz, de nem lehetetlen. Más út pedig nem kínál megnyugvást a Közel-Keleten. «odnyáneH&y István