Gyulai Hírlap, 1973. július-december (14. évfolyam, 50-98. szám)
1973-07-03 / 50. szám
Ami ma nem késő holnapra az lehet! Két mondat egy jelentésben nem sok helyen foglal el. Ha azonban ez a következőképpen hangzik : „Nem megoldott városunk egyik termelőszövetkezetében sem az ifjúsággal való törődés alapvető tárgyi feltétele: az otthon jellegű, esztétikai szempontból is megfelelő kultúrterem problémája. Rá kellene bírni egy-egy jelentősebb anyagi áldozatvállalásra a termelőszövetkezetek vezetőit, s a nagyobb tájegységeket el kellene látni megfelelő kulturális objektumokkal — ez úgy hiszem sokakat elgondolkoztat. Nem a mondatszerkesztés, még a hivatali argó sem az, ami gondolatébresztő ebben a két mondatban, hanem a tartalom. Mert miről is van szó? Arról, hogy a mezőgazdasági üzemekből — igaz az utóbbi két évben kisebb mértékben — hiányoznak a fiatal szakemberek. Arról, hogy a dolgozó termelőszövetkezeti tagság számaránya évről évre kevesebb, a járadékosoké és nyugdíjasoké pedig mind több lesz. Arról, hogy a közös gazdaságok technológiájának kezeléséhez a jelenleginél több jól képzett fiatal kell. És arról is, hogy ezek a fiatalok szívesebben mennek a jó kulturális, szociális viszonyokkal rendelkező ipari üzemekbe, mint az olyan termelőszövetkezetekbe, ahol az alapvető, a mai fiatalok igényét legalább minimálisan kielégítő kulturális körülmények sincsenek. A jelentés szövegezői jól fogalmaztak. Igen, rá kellene bírni az olyan termelőszövetkezeti vezetőket, akik nem látnak távolabbra saját portájuknál arra, hogy jobban gondoljanak a jövővel. Ne csak a pillanatnyi sikerekre törekedjenek, hanem gondoljanak arra, hogy holnap is meg kell termelni az ország kenyerét és húsát. Gondoljanak arra, hogy ezt a közeljövőben azoknak a fiataloknak kell megvalósítaniuk, akik ma többek között a kulturális lehetőségek hiánya miatt nem hajlandók munkát vállalni a mezőgazdaságban. Rá kellene bírni ! Ez igaz. De kinek? Talán a hivatalnak? Az államigazgatásnak? Úgy gondolom, nemcsak erről van szó. Akiknek ebben a kérdésben döntési joguk van, azok a termelőszövetkezetek gazdái, a tagság, a közgyűlés. Nekik kellene rábírni elsősorban önmagukat arra, hogy az évi jövedelemből nagyobb hányadot szavazzanak meg kulturális alapra. Arra, hogy ha egyes termelőszövetkezetek egyedül nem képesek kultúrházat, otthonokat létrehozni, fenntartani, úgy a más területen már jól bevált módszer szerint, társulásos alapon kellene próbálkozni. Nem akar vészharang lenni ez a néhány gondolat, de a más termelőszövetkezeti gazdáknak, akik még erejük teljében vannak, arra is gondolniuk kellene, hogy a megérdemelt nyugdíj nagysága attól is függhet, hogy hány jól felkészült, jó képességű fiatal lép helyükbe. S ha a középkorúak ma még nem érzik a kultúrházak hiányát, lehet, néhány év múlva gazdasági területen veszik észre a jelentés két mondatának igazát. Botyánszki János A „Nord" és a többiek Két 230 000 kilowatt teljesítményű turbinát szállítottak a Szovjetunióból a harkovi turbinaüzemből az NDK-beli „Nord" atomerőműtelep részére. A soron következő turbinaszállítások címzettjei: Magyarország, Románia és Csehszlovákia erőműtelepei. A harkovi gyár egyike annak a több ezer szovjet vállalatnak, amelyek részt vesznek a KGST komplex programjának megvalósításában. (BUDAPRESS—APN) eseivesBisaHBunsauHiMitBBcsaniucRU: így az európai népeknek is az 1972-ben és 1973-ban aláírt szovjet—amerikai megállapodások? De hiszen ezek a megállapodások a stratégiai fegyerkezés korlátozását, a környezetvédelmet, az egészségügy fejlesztését, a világűr békés célú kutatását, az atomenergia békés hasznosítását, a közlekedés, a mezőgazdaság ösztönzését szolgálják. Vajon a Szovjetunió és az Egyesült Államok világtörténelmi jelentőségű egyezménye a nukleáris háború megakadályozásáról, amelyet 1973. június 22- én, annak a napnak a 32. évfordulóján írtak alá Washingtonban, amelyen a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót, nem felel-e meg a népek — köztük Európa népei — érdekeinek és törekvéseinek? Hiszen ez a kétoldalú megállapodás egyenesen kimondja, hogy „mindegyik fél tartózkodni fog attól, hogy erővel fenyegetőzzék vagy erőt alkalmazzon a másik féllel szemben, a másik fél szövetségeseivel és más országokkal szemben olyan körülmények között, amelyek veszélyeztethetik a nemzetközi békét és biztonságot.” Ugyancsak nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kereskedelmi, műszakitudományos és kulturális kapcsolatainak bővülése semmiképp sem" okozhat kárt az európai népek érdekeinek. Ellenkezőleg, • a hidegháború éveiben emelt mesterséges akadályok eltávolítása, amelyek bizonyos mértékig még mindig gátolják a nyugati és keleti országok gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális kapcsolatainak fejlődését, csak hasznos és kölcsönösen előnyös lehet Európa szocialista és kapitalista országainak egyaránt.■ A szocialista országok nagy közösségének az európai földren szén való megjelenésével vált reálissá, hogy napirendre tűzzük a háborúnak, mint az európai országok közti ellentétek megoldása eszközének kiküszöbölését. A szocialista országok kezdeményezésére és valamennyi európai ország támogatásá £ val összehívott, ma megnyíló £ európai biztonsági és együttműködési értekezlet rendkívül fontos és nagy lépés lesz e nagy cél elérése irányában. Kétségkívül ugyanezt a célt szolgálta a £ Brezsnyev—Nixon csúcstalálkozó, valamint Leonyid Brezsnyev 5 franciaországi látogatása és £ Pompidou elnökikel folytatott tárgyalása is. Norman Borogyin (APNI-KS) • Hírek a férfi fehérnemű- gyárból A Férfi fehérneműgyár békéscsabai gyáregysége a féléves tervét időarányosan túlteljesítette. A siker elsősorban a dolgozók jó munkájának, továbbá új gépek és berendezések alkalmazásának, valamint a már tavaly bevezetett korszerű, munka- és üzemszervezésnek köszönhető. Ez év szeptemberétől — exportmegrendelésre — korszerű technológiával női divatruha gyártását, is megkezdik Békéscsabán. * * * A vállalat lehetővé tette, hogy a maradékanyagokból a dolgozók kedvezményes áron vásárolhassanak. Vonatkozik ez a gyermekgondozási segélyezésben részesülőkre és a nyugdíjasokra is. *** A gyáregység vállalati hozzájárulásból és a nyereségrészesedésnek a dolgozók által felajánlott hányada alapján képzett pénzösszegből Szanazugban üdülőtelepet létesített. Kialakításában és szépítésében szorgos munkával vettek részt a szocialista brigádok. Hamarosan berendezik a faházat, amelyben 12 személy lakhat. A telken sátrakat is felállítanak. Az üdülőtelepet néhány nap múlva végleg birtokba vehetik a dolgozók. Felsőnyomásiak a Penza környéki gazdaságokban Már hazaérkeztek a penzai tanulmányútról a Felsőnyomási Állami Gazdaság képviselői: Lovas János, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára, Bagi Imre üzemgazdász és versenyfelelős, Hajdú Imre, a szakszervezeti bizottság elnöke és Bede László, a művelődési ház igazgatója. Újonnan szerzett ismereteiket mozgófilmen, diaképeken, fényképeken, jegyzetekben és emlékezetben rögzítették. Élményeik tömegéből néhányat jegyeztem fel. Elsősorban is azt, hogy nagy jelentőséget tulajdonítottak a szovjet szakszervezetek vezetői a Békés megyeiek látogatásának, melyet a SZOT nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztálya kezdeményezett, amely cserelátogatásokkal folytatódik. Fontos része volt útjuknak a Penza környéki gazdaságokban, m mezőgazdasági intézményekben tett látogatásuk. A Kombinát nevű szovhoz termelési eredményei, gépesítettsége, munkamorálja példamutató. A dolgozók 95 százaléka szakszervezeti tag. Az emberek hűségesek munkahelyükhöz, hiszen a szovhozban élnek óvodás kortól életük végéig. Saját bölcsődéje, óvodája, alsó fokú iskolája, művelődési otthona van a gazdaságnak. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a testkultúra fejlesztésének, tudati formálásuk fő vonala a munkára és a hazaszeretetre való nevelés. A gazdaság dolgozói nyílt szívűek, lelkesek, látják, hogy életük alakulása saját munkájuk eredménye. A munkaversenyek során a legnagyobb elismerés a közösség előtt elhangzó dicsérő szó, a zászlók, amelyek a győztesek nevével lobognak. A Felsőnyomási Állami Gazdaság küldöttei meglátogattak egy teljesen gépesített baromfitermelő- és feldolgozó üzemet, ahol tojásként kerül be a termék és feldolgozott áruként kerül a vásárlóhoz. A tréfás kedvű igazgató szerint eddig csak a kakaskukorékolást nem tudták feldolgozni, a baromfi minden más részét hasznosítják. A megismert mezőgazdasági intézmények munkája világosan megértette a felsőnyomásúakkal, hogy ilyen szervezéssel lehet kis ráfordítással nagy eredményeket elérni. Jellemző, hogy a dolgozóknak csupán 5 százaléka adminisztratív, a többiek termelő tevékenységet folytatnak Magas szinten érvényesül a nők egyenjogúsága is. A vezető dolgozók jelentős része nő, nevezetesen építésvezető, főagronómus, állatorvos. A munkaversenyt segítik még az irodalmi csoportok is, amelyek munkásokból alakulnak s a munkásoknak játszanak, szórakoztatva tanítanak. Bede Lászlóné Korszerű műtrágyagyárak, több új növényvédő szer A mezőgazdaság kemizálásának fejlődéséről nyilatkozik Gór Nagy Sándor nehézipari miniszterhelyettes Mezőgazdaságunk kemizálásának fejlődésére jellemző, hogy az idén hektáronként 190 kiló műtrágyát alkalmaznak a mezőazdasági üzemek. A növényvédszer-felhasználásban is megközelítettük a fejlett országok színvonalát, a hektáronkénti 91 dolláros vegyszerértékkel. Ez a figyelemre méltó növekedés megteremtette a mezőgazdasági termelés további korszerűsítésének alapjait is. A kemizálás jelenéről és jövő terveiről nyilatkozott Gór Nagy Sándor, a nehézipari miniszter helyettese. A mezőgazdaság kemizálása a vegyipar függvénye. Hogyan biztosítja ez a dinamikusan fejlődő iparág napjainkban a korszerű agrotechnikákhoz elengedhetelenül szükséges kémiai anyagokat? — Műtrágyagyártásunk mennyiségét és a technológiai színvonalat tekintve jónak mondható. A szükséges nitrogénhatóanyag mintegy 90 százaléka, a foszforhatóanyagnak pedig 70 százaléka a magyar gyárakban készül. A káliműtrágyákból azonban teljes egészében behozatalra szorulunk. Az elmúlt években jelentősen bővítettük az alapanyagbázist, új ammóniaszintézis-üzem létesült a Borsodi Vegyi Kombinátnál, a Tiszai Vegyi Kombinátnál 45 ezer tonna kapacitású salétromsav-üzemet építettünk, Szolnokon pedig I 200 ezer tonna évi termelésű kénsavgyár kezdte meg az üzemelést. Idén legfontosabb feladatunk a választékbővítés. A Péti Nitrogénműveknél, a Tiszai Vegyi Kombinátnál, valamint a Peremartoni Vegyipari Vállalatnál megkezdték a korszerű, összetett műtrágyák gyártását. Bár a növényvédőszer-felhasználásunk megközelíti a fejlett ipari országok szintjét, az e körbe tartozó vegyületeknek alig több mint 50 százalékát állítjuk elő itthon. Az import csökkentésére és a választék bővítésére a Nehézipari Minisztérium kidolgoztatta azt a célprogramot, amelynek alapján Magyarországon is megteremthetjük a korszerű növényvédőszerkutatást és ipari termelést. Több új hatóanyagú növényvédő szer kerül forgalomba, a gyógyszeripar is bekapcsolódott a növényvédőszer-gyártási programba. 1972-ben 10, az idén pedig már 17 új hazai növényvédő szert adnak át a fogyasztóknak. A fejlett ipari országok szintjét tekintve bizonyos elmaradás mutatkozik az állattenyésztés kimizálásában és ugyancsak alacsonynak mondható a mezőgazdaság műanyag felhasználása is. Milyen a kapcsolat a termelők és a felhasználók között? — A mezőgazdasági üzemeknek a kemikáliák gyártása mellett segítséget adunk a felhasználásban is. A Magyar Vegyipar Egyesülés számítógép-központjában például komputer segítségével határozzák meg az egyes talajtípusok optimális műtrágyaigényét és a műtrágyaféleségek arányait. Létrehoztuk a műanyag-alkalmazástechnikai, valamint a mezőgazdasági kemizálási központot. Ezeknél bemutatjuk a vegyipar újdonságait, ismertetjük annak felhasználási területeit és módjait. A választék bővítését szolgálják még a KGST-n belüli együttműködés. Részt veszünk az INTERCHTM munkájában, Bulgáriával, NDK- val és a Szovjetunióval négyoldalú megállapodást kötöttünk a kemikáliák kutatásával, fejlesztésével kapcsolatos együttműködésre. A Nehézipari Minisztérium a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal közösen elkészítette a mezőgazdaság kemizálásának távlati tervét. Milyen változásokat tartalmaz ez a nagyszabású program? — Megállapítottuk, hogy 1935- re a vegyiparnak és a külkereskedelemnek összesen 2,4 millió tonna vegyes műtrágya hatóanyagot kell a mezőgazdaságnak átadni. Ennek feltételeként igen-ig háromszorosára kell növelnünk a nitrogén és foszfor műtrágyaipari kapacitásunkét. Ma már nem beszélhetünk külön nitrogén és foszfor műtrágya gyártásról Olyan üzemeket kell létesítenünk, amelyek nyersanyagként földgázt, nyersfoszfátot és kálisót használnak fel és a különböző összetételű műtrágyák igen széles választékát állítják elő. A magyar műtrágyaiparban először a Péti Nitrogénműveknél építünk ilyen korszerű műtrágyagyárat, amely 1975-ben már évenként 260 ezer tonna nitrogén, 80 ezer tonna foszfor és ugyanannyi kálium hatóanyaggal növeli a hazai műtrágyaipar termelését. Az új üzem azonban még nem elégíti ki a szükségleteket sem mennyiségben, sem választékban — hangsúlyozta a miniszterhelyettes . A péti beruházást követően olyan foszfor műtrágyagyártásra van szükség, amely egyedi műtrágya és kálisó bekeverésével korszerű hármas hatóanyagú műtrágya előállítását teszi lehetővé. Egy ilyen műtrágyagyár építését tervezzük 1976 és 1980 között. Mindezek a bővítések és beruházások lehetőséget adnak arra, hogy a mezőgazdaság 1975-ben 260 kilóra, 1980-ban 300 kilóra, 1985-ben pedig csaknem 400 kilóra emelje a hektáronkénti műtrágya-hatóanyag-felhasználást. Elképzelhető-e, hogy a jövőben önellátóak leszünk növényvédő szerből? — A növényvédőszer gyártás és felhasználás jellegéből adódik, hogy sem most, sem pedig a távoli jövőben teljes egészében önellátásra nem tudunk berendezkedni. Ezen a területen igen komoly nemzetközi együttműködést kell kialakítanunk a KGST- országokkal. Ezek megvalósításával a tervek szerint 1980 után a hazai ellátásunknak már 70— 75 százalékát tudja majd vegyiparunk itthoni termeléssel, illetve szocialista termékcserével kielégíteni. A folyamatban levő kutatás és fejlesztés eredményeképpen a közeljövőben 15 új növényvédő szer gyártását kezdük meg és ezzel 1970-hez viszonyítva 1975-ig megduplázódik a magyar növényvédőszeripar termelése. Barta Éva