IRODALMI FIGYELŐ 3. ÉVFOLYAM (1957)
1957 / 2-3. sz. - FOLYÓIRATOK - Magyar irodalom
három irányú : 1. költő, regény- és novellaíró, elsősorban az amerikai magyarság krónikása ; 2. az amerikai irodalom magyar ismertetője , a klasszikus és modern amerikai írók és irányzatok magyarázója ; 3. a magyar irodalom szószólója az angol nyelvterületen. Ezirányú munkássága a legkevésbé ismeretes Magyarországon. A modern magyar prózának egy tárgykörében is egyedülálló elbeszélőértékkel való gazdagítása és az amerikai irodalomnak a Nyugat szintjén való ismertetése után, az európai irodalom mindennapos egyetemi ismertetése közben, de a második világháború megrázkódtatásai és az ezekadta lehetőségek nyomán ébred rá Reményi professzor legnagyobb feladatára , a magyar irodalom klasszikus és modern nagyságai sorozatos bemutatásának fontosságára. Amerikában elsőnek tudatosította a magyar irodalomnak határokon túlnövő jelentőségét. Ahogy Ady egyik kitűnő amerikai ismertetője írja, a magyar írókat kizárólag ,,a világirodalom demimondjai", Molnár és társai, képviselték a legutóbbi időkig. Igaz, nemcsak a megfelelő személyiség hiányzott Reményi felléptéig, hiányzott a megfelelő érdeklődés is. Jóllehet rövid időre megnyílt az első világháborúba belefáradt amerikai közvélemény érdeklődése a kelet-európai nemzetek iránt, de ennek pislákoló ereje még a múlt nagy irodalmi alakjaira is kevésnek bizonyult. A második világháború nagy antifasiszta világkoaliciójának, szovjet — amerikai — brit uniójának kellett jönnie, hogy mind az Egyesült Államokban, mind Angliában széles körre kiterjessze és állandóan ébren tartsa az 1890-es évek óta eszmélkedő világirodalmi tudatot. A szláv kultúrák iránt megnyílt érdeklődés a kelet-európai sorsközösségbe tartozó magyarság irodalmának is korlátlan teret nyújt — csak legyen, aki kielégítse a megnőtt érdeklődést. Lexikonok, antológiák, kézikönyvek, konferenciák mellett két folyóirat válik a kelet-európai és köztük a magyar irodalom szócsövévé, az újonnan alapított American Slavic and East European Review és az átszervezett londoni Slavonic and East European Review. Főként ez a két folyóirat, de sok egyéb is (The Modern Language Journal, Symposium, The Personalist, PMLA, Books Abroad, Poet Lore, South Atlantic Quarterly, College English stb.) közli Reményi magyar írói arcképeit. Írói arcképh ez válik döntő műfajává, minden elképzelhető terjedelemben. Több kísérlet után, melyekben többek között a magyar irodalom tragikus életérzését, aztán a magyar irodalom humorérzékét vette számba, rájön egy kis nép irodalmának legcélszerűbb ismertetésére , arcképek rögzítésére. Példátlan leleményességgel a legkülönbözőbb folyóiratokban, azok tárgykörét és olvasóközönségét, sőt néha filozófiai hátterét is mérlegelve, válogatja ki és" osztja szét a magyar irodalmat kiemelkedő személyiségeiben ismertető arcképcsarnokát. A történeti tabló rövid felvázolása, érdekkeltő tömör életrajz, a művek tartalmi, formai és ízlésbeli elemzése, világirodalmi párhuzamok — ez a váza egy-egy ilyen arcképnek. A régi nagyokból Balassi, Zrínyi, Csokonai, Katona, Jósika, Eötvös, Petőfi, Madách, Arany, Kemény, Vajda, Reviczky, Komjáthy, Gyulai, Péterfy kerül sorra fél- vagy egyíves tanulmányokban. A Nyugat-nemzedékből Ady, Babits, Kosztolányi, Móricz, Szabó Dezső, Ignotus, Karinthy, Juhász, Tóth Árpád, Kaffka, Gellért, Schöpflin, Kuncz, Krúdy, Szini kap életközes megvilágítást De Herczeg, Kassák, Móra, Ambrus és Molnár is belefér a modern portrék sorába. Az erdélyiek és felvidékiek külön is érdeklik az arcképfestőt, ő maga szívesen látogat haza az utódállam pezsgő magyar irodalmi köreibe, lapjaiknak is szívesen dolgozik ; Áprily, Reményik, Tamási Áron és Dsida nem maradnak ki a magyar irodalom kereteiből. A népi és „urbánus" írók egyaránt izgatják : Illyés, Szabó Lőrinc, Németh László, Kodolányi, József Attila, Márai, sőt Weöres Sándor is szép összefoglaló esszékben kerülnek az atlanti világ elé. Reményinek ezek az arcképei — voltaképpen egy kész magyar irodalomtörténet fejezetei — szétszórtan jelentek meg. Reményi velünk, hazai irodalomtörténészekkel szemben egy nagy előnnyel rendelkezett : évtizedeken keresztül elsajátította az angolszász észjárás olyan titkait, amelyek birtokában tökéletesen, meggyőző formában tudja bemutatni irodalmunk holt és élő nagyjait. E fél- vagy egyíves arcképek mellett ő maga csak kétszer próbált összefoglaló képet adni a magyar irodalomról. Az egyik háromíves kis füzet, a Hungarian Literature, túlnyomó részében a régi magyar irodalom folyamatos és élvezetes bemutatása. Ennél talán még jelentősebb a legelterjedtebb háború utáni világirodalmi lexikonba írt miniatűr-sorozata. A Columbia Dictionary of Modern European Literature c. reprezentatív irodalmi lexikonról van szó, amely az európai és különös előszeretettel a kis irodalmak összefoglaló történetét és kiemelkedő alakjainak arcképeit tartalmazza 1870-től 1940-ig. Az európai és amerikai irodalomtörténeti nagyságok között ott szerepel a szerkesztők sorában Reményi neve is. Sikerült 21