VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 5. ÉVFOLYAM (1959)

1959 / 2. sz. - KRITIKA - HANKISS ELEMÉR: Kép és szó: jegyzetek három irodalomtörténeti képeskönyvről

ból mindazt az értéket, színt és dallamot, magatartást és gondolatot, amit irodalmunk századai teremtettek és rejtenek magukban. S hogy ne pusztán szép képek és időtlen igazságok gyűjteménye legyen e munka, a könyvön végigfutó irodalomtörténeti összekötő és magyarázó szöveg segítségével időben és térben rögzíti, és a történeti fejlődés folyamatába állítja be anyagát. Emberre, korra, társadalomra jellemzővé válik így minden szó, minden mozdu­lat. A felénk forduló tekintetekben nem csupán egyetlen ember, hanem egy egész kor szellemét keressük, és érezzük, hogy egy-egy véletlenül megörökített mozdulat is egész korok közös magatartására utal. Történelmi korszakot jelez a másoló szerzetesek szorgalmas szerénysége, a várurak és végvári vitézek szép délcegsége, a nyelvújítás munkásainak figyelő komolysága, s az elmúlt század­vég komor, fejethajtó fáradtsága. És nem csak egyetlen ember sorsáról, lelkéről vall Balassi már-már gyámoltalan szomorúsága, Csokonai csapzott és ijedt fiatalsága, Berzsenyi fegyelmezett és roppant szenvedélye, Petőfi gyanakvó­lázadó öntudatának tágra nyílt, feszült tekintete. E lapokat forgatva, tanúivá válunk annak is, hogyan formálta és rajzolta a történelem az irodalmat őrző és hordozó könyv alakját, betűinek vonalát, kötésének díszeit. Látjuk, amint a Renaissance pompáját puritán egyszerűség követi, ahogy a barokk formák burjánzásának fegyelmezett vonalak klasszikus rendje vet gátat, ahogy a romantika borongós tájait a realizmus karikatúrába élesedő zsánerképei vált­ják fel, s ahogyan a századvégi szecesszió cikornyás, feketevonalú díszeit elsodorják az expresszionizmus vad színei és robbanó formái. Egy új műfaj megteremtésének első, sikeres kísérlete így ez a munka. Nem a hagyományos képes irodalomtörténetek közé tartozik, és nem is egy­szerű gyűjteménye, az irodalomtörténeti vonatkozású képeknek. Nem filo­lógiai értekezés, nem szigorú értelemben vett irodalomtörténeti tanulmány - -bármennyire is alapos kutatómunka eredménye —, hanem maga is egyfajta irodalmi alkotás , jellege nem a tudományos, hanem a művészi kifejezés körébe utalja. * Visszatérve itt az elöljáróban felvetett gondolathoz, megállapíthatjuk végezetül, hogy az irodalomtörténetírásnak inkább hasznára, mintsem kárára volt a képi kifejezés lehetőségeinek gyors megnövekedése. A képek nem szorítot­ták ki a könyvből a betűt, a gondolatot , inkább még fokozták hatását, ható­erejét. Nathan enciklopédiájában még mindenképpen a szöveg uralkodik, és a képeknek csak illusztráló és hangulatteremtő funkciójuk van. Yuilpertnél ugyan már túlsúlyba kerültek a képek, de a szerző szigorú határok közé szorítja őket azzal, hogy hangsúlyozza : a képek e gyűjteménye önmagában nem teljes értékű, s haszonnal csak a hagyományos, szöveges irodalomtörténe­tekkel együtt forgatható. A magyar irodalom képeskönyvét pedig, elejétől végig, a szavak és a képek szép harmóniája, derült összhangja jellemzi. Mindhárom munkát megnyugvással forgathatja az, aki a szavak és gondolatok fegyelme­zett és tiszta rendjét félti a képek és színek néha már-már barbárnak tetsző áradatától. Irankiss Elemér

Next