VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 6. ÉVFOLYAM (1960)
1960 / 2. sz. - SZEMLE - MIHÁLYI GÁBOR: Az algériai nép irodalma
SZEMLE Az algériai nép irodalma ( A Nouvelle Critique 1960. januári száma) A Nouvelle Critique, a francia kommunista párt kulturális folyóirata, teljes januári számát az algériai irodalom és művészetek kérdéseinek szenteli. E szám bővebb ismertetését már csak azért is szükségesnek véljük, mert az érdeklődés homlokterében álló algériai kérdés kulturális vonatkozásairól alig tudunk valamit. A folyóirat az algériai zeneművészet, építészet, festészet problémáira is kitér, ezeknek a cikkeknek az ismertetésére itt nem akarunk vállalkozni. A francia folyóirat természetesen tudottnak vesz számos olyan Algériára vonatkozó ismeretet, amelyhez a magyar olvasónak előzőleg fel kell ütnie a lexikont. A továbbiak megértéséhez tudni kell, hogy Algéria az ókorban először karthágói fennhatóság alatt állott, majd Karthágó pusztulása után (i.e. 145.)római kézre, az V.században vandál, majd a VII. században arab uralom alá került. Csak a XIII. században vált önállóvá. 1510-ben a konstantinápolyi török birodalom része lett. A franciák 1830-ban foglalták el Algír városát, magát a tartományt csak lassanként hódították meg. Az algériai nép szabadságvágyát azonban sohasem tudták megtörni, a nemzeti ellenállásnak olyan hősei voltak mint Abd el Kader (1807 — 1883), a kiváló katona, vallási reformátor és költő, akit csak az árulás kényszerített megadásra. A mai Algír területén kilenc és félmillió ember él, ebből nyolc és fél millió a muzulmán vallás híve! A lakosság túlnyomó többsége arab. A berber származású őslakosság számát egy millió háromszázezerre becsülik, ők is mohamedánok. A Nouvelle Critique francia és algériai írók tollából származó cikkeit olvasva, mintha Kazinczyék korának gondjai elevenednének meg előttünk. Az önálló nemzeti kultúra, nemzeti nyelv védelme és fejlesztése, ha lehet, még nehezebb feltételek között folyik ma Algírban, mint folyt a XVIII. század elején hazánkban. Igaz, hogy Kazinczyék számára a nyelvújítás, a nyelv fejlesztése maradt a nemzetvédelem egyetlen lehetséges eszköze, míg Algírban a döntő szó a fegyvereké, s a kultúrharc csak ennek függvénye. Viszont ezen a téren európai viszonyokhoz képest szinte elképzelhetetlen lemaradást kell behozniok. Mintha Kazinczy és Csokonai a nemzeti kultúra és nyelv védelmében írt cikkeiket, önálló szépírói alkotásaikat német nyelven írták volna, mert nem tanultak meg elég jól magyarul. Az önálló nemzeti kultúra kialakításának alapkérdése a múlt szellemi örökségéhez fűződő kapcsolatok megteremtése, a múlt haladó hagyományainak a feltárása és életben tartása. A kulturális örökség átvétele azonban számos problémát rejt magában. Az ősi algériai műveltség szerves része az észak-afrikai arab kultúrának, s középkori módon vallási jellegű. Emellett ez a szellemi hagyaték már gyökereiben is idegen az európai gondolkodástól, holott a hazafiak előtt álló feladat éppen az, hogy az elmaradt országot a vezető európai államok színvonalára emeljék, úgy európaizálják, hogy az ősi kultúra szellemi értékeit is megőrizzék.