HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 22. ÉVFOLYAM (1976)
1976 / 1. sz. - KÖPECZI BÉLA: Kultúra - szubkultúra - szubliteratúra
KÖPECZI BÉLA Kultúra — szubkultúra — szubliteratúra I. ,,A kultúra lehetővé teszi mindenki számára, hogy valóságos emberi élethez jusson el más emberek hozzájárulásával, munkájával és felfedezéseivel, de minden egyes ember személyes erőfeszítésének és gondolkodásának vagy az isteni inspirációnak a segítségével." S. Pufendorf 1686-ban írta le ezt a mondatot, amely természetesen magán viseli a kor jegyeit, de bizonyos értelemben előremutat: a kultúrát széles értelemben fogja fel, a valóságos emberi élet kialakításának feltételeként. Ma már egyre általánosabbá válik az a felfogás, hogy a kultúra nem azonosítható a tudománnyal és a művészettel, vagy általában a szellemi javak összességével, hanem magában foglalja az anyagi javakat is, sőt érték- és normarendszert jelent, amely meghatározza magatartásunkat és életmódunkat. A szocialista társadalom kialakítása szempontjából a kultúra ilyen felfogásának roppant nagy a jelentősége, hiszen a termelési viszonyok megváltoztatása önmagában még nem biztosítja az új társadalom létrejöttét. A szocializmus az élet megváltoztatását tűzi ki célul, s ehhez elengedhetetlenül hozzátartozik, sőt előfeltétel a kulturális forradalom. Az új társadalmi formáció megszilárdításával, a termelés fejlődésével, az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan erősödik az az igény, hogy az új kultúra győzedelmeskedjék az élet minden szférájában. Gyakran beszélnek ma az „életforma forradalmáról" a szocialista társadalomban is, s ha ezen azt értjük, hogy nemcsak politikai, hanem más tudatformákban is ki kell alakulnia és el kell terjednie a szocialista értékrendszernek és az ezen alapuló életmódnak, akkor egyet is lehet érteni a kifejezéssel. A hatvanas évektől kezdve az „életforma forradalmát" a kapitalista országokban egy jórészt értelmiségi kisebbség tűzte zászlajára, amely kísérletet tett arra, hogy az úgynevezett ellenkultúrát, amelyet a polgári kultúrával akart szembeállítani, szélesebb rétegekben és mindenekelőtt az ifjúság körében elterjessze. Rokonszenvesnek kell tartanunk azt a törekvést, amely a kapitalista világ uralkodó kultúrájával szemben valami mást akart állítani, mégha világosan látjuk is azt a különbséget, amely a társadalmi forradalom és az ellenkultúrát hirdető értelmiség életforma-forradalma között fennáll, mégha tudjuk is, hogy az életforma-forradalom a társadalmi viszonyok megváltoztatása nélkül nem lehetséges. Mint említettük, az ellenkultúra hívei fel akarnak lépni a polgárság kultúrája ellen. Ezzel elismerik azt az alapvető marxista tételt, hogy minden társadalomban van egy uralkodó kultúra, amely az uralkodó osztály . L. PUFENDORF: Specimen controversiarum. 1686. Idézi L. DOLLOT: Cultures individuelles et culture de masse. Paris, 1974. 4