Hadi és más nevezetes történetek, 4. kötet (1791)
•Sfr ( O ) 4l?al El nem gondolhatjuk. De jeknk visgálljuk, Mi baja, és a’ földre le tenni próbáljuk. — Hát nem mondtuk Anyám? ládd melly szépen járhatsz , És még napról napra több több erőt várhasz. Ha minden erőnkből egész’ ki fogyunk is, Az égre segítünk, ha meg szakadunk is; És ámbár azok, kik oda fenn fénylenek, Hozzád képest szörnyü magosban légyenek. De azt meg mutatjuk, hogy be verjük őket, Vissza pótolván az elvesztett időket. Be verjük , mert nézd meg írásunk’ sorából, Mit látsz,mit reménylhetsz mind a’két Hazából. Tekints elébb hármas ég-tartó hegyére, ’s keresztes koronát hordó tetejére. Gondolhadd ezt lenni ditsösség’ halmának, ’s a’ középső ágát virtus’ óltárának, Tűzzel vassal nézzed miként tolonganak A’ Korona alá, hogy fel juthassanak Szerelmesid , kik mind azon törekednek, Hogy ott királyi szék épüllyön nevednek. Fordúlly innen ama’ kissébbik Hazára, Arra a’ hét hegyen virágzó Romára. Tekints el felette bértzes bástyájának, Látod e’ szép rendet ege’ tsillagának. Nyelv. A’ régi Systemák talán már el múltak? És az egek ’s földek egész’ meg újjúltak. Mi dolog? hiszem csak egy Venus volt régen; Most már hármat látok azon a’ kis égen.y a miket nem hittem, már mind meg eshetnek, Látom, hogy káttse'gbe semmik se jöhetnek. Ovid. //. T. I. Ügy van. Venusoknak méltán gondolhatod Őket, Minerváknak de jobban mondhatod. Ha a’pernek lelke olly almát tsinálna, Mellyre szépség helyett elméről irkálra, És azt mellé tenne, hogy tsak annak szánya, A’ ki ír Hazának leg hívebb Leánya: Bez 74.3