Haditechnika 40. (2006)
2006 / 2. szám - Dr. Berkovics Gábor - Dr. Krajnc Zoltán: A csehszlovák légierő szervezete és eszközei 1919-1938. II. rész
8 HADITECHNIKA 2006/2 A csehszlovák légierő szervezete és eszközei 1919-1938II. rész Dr. Berkovics Gábor - Dr. Krajnc Zoltán A csehszlovák légierő eszközrendszere A cseh-morva területen lévő repülőgép- és repülőgépmotor-gyárakban már 1919-től megkezdték a harci repülőgépek tervezését és gyártását. Ehhez mind a műszaki lehetőségek, mind pedig az alapanyagok rendelkezésükre álltak. A húszas évek harci repülőgépei elsősorban a LETOV és az AERO gyárakban készültek. Az előbbiben 1919- től, az utóbbiban 1920-tól el kezdték gyártani a repülőgépeket és tartozékaikat.25 így Csehszlovákia nem sokáig szorult importra légiereje megteremtéséhez. Az évtized elején különböző Aerókból 440 darabot gyártottak, míg a Letovokból (SM-1) 90-et. A következő főbb típusok jelentek meg: AB-11, AB-11 - éjjeli és nappali bombázó, A-21, A-24, A-25 - kiképző, A-11 - felderítő, Letov SM-1 - bombázó. Ezeket 1920-tól kezdve folyamatosan szolgálatba is állították. A húszas évek elején a csehszlovák légierőben jelentős mennyiségű francia gyártmányú SPAD VII és XIII repülőgép volt. Mintegy 140-150 darabot vásároltak belőlük. Ezek fokozatos leváltását, cseréjét a saját tervezésű és kivitelezésű eszközökkel oldották meg. 1920- ban francia segítséggel megkezdték az eszközeiket önálló légierőbe szervezni. Míg 1919-1920-ban elsősorban a volt osztrák-magyar gépek alkották a „légi csapataikat”, majd a légierőt, addig 1927-re sikerült elérniük, hogy csaknem 100%-ban már saját gyártású eszközökkel voltak képesek felszerelni repülőezredeiket. Importra, illetve licencre a légierő csak a nehézbombázó kategóriában volt rászorulva, erre a funkcióra vásárolták meg a 3 motoros Fokker IX. gyártási technológiáját.26 Folyt azonban a bombázók hazai tervezése is, ezek közül az A-142-est, a 3 motoros A-46-ost és az A-300-ast érdemes kiemelni. A repülőgépgyárakban a húszas években mintegy 82 típust terveztek, bár természetesen ezek nagy részének tömeggyártása nem történt meg, s nem kerültek be a hadsereg eszközállományába.27 A repülőerők, a saját konstrukciók ellenére, vagy talán éppen ezért, túl sok típusból álltak a harmincas évek elején. Különösen igaz volt ez a vadászrepülőkre. A katonai vezetésnek először az volt a célja, hogy csak egy-egy típus maradjon meg repülőfegyvernemenként.28 A terveken kénytelenek voltak módosítani. Végül két-három fajta repülőgép maradt a különböző funkciójú erőknél. Ezt 1935-re, az AVIA B-534 vadászrepülőgép tömeggyártásával gyakorlatilag sikerült megoldani. Az AVIA B-534 repülőgép 1935-38 között az alapját képezte a vadászrepülő-erőknek. Összesen 445 darabot gyártottak belőle.29 Az AVIA B-534 és modifikációi talán a legsikeresebb konstrukciónak tekinthetőek. 1936-ban 134 darabot, 1937-ben 50 darabot, 1938-ban 68 darabot állítottak szolgálatba.30 A még elkészült majd’ 200 darab eszközt már nem kapta meg a hadsereg. Az AERO A-100-as és az AERO A-101-es (44 és 29 darab),31 illetve az S-328-as (62, majd még 75 darab)32 repülőgépek rendszerbe állításával megoldották a felderítő- és a könnyűbombázó századok eszközeinek váltását, modernizálását. 1. ábra: Az Avia B-35 vadászgép makettja 2. ábra: A B-35 vadászgép 3. prototípusa 3. ábra: Az A-300 bombázógép prototípusa