Hadtörténelmi Közlemények 1935. évfolyam (36. kötet. Budapest, 1935)
Dr. Rédvay István: Az 1736 és 1739 közötti törökországi háborúk 258. p.
örökország szolgálatába állott, ahol mohamedán hitre áttérve, tehetsége révén rövidesen magas katonai méltóságra emelkedett. Új környezetében azonban Ausztria halálos elleneségévé esküdött fel s az új háború előestéjén minden lehetőt elkövetett, hogy annak bekövetkezését egyengesse. Mint az Udvari Haditanács volt tagja jól ismerte a császári diplomácia keleti hódító céljait s már ebben az időben megérezte azt, hogy Bécs nemigen fogja elmulasztani a kedvező alkalmat. Az 1726-ban kötött orosz-osztrák szövetségi szerződésnek valószínűleg eleget fog tenni, a háború tehát emberi számítás szerint elkerülhetetlen. Erre a feltevésre épített akkor, amikor jóelőre számolva a következményekkel, a fiatal Rákóczival lépett összeköttetésbe, sőt a török vezetőkörök tudtán kívül, a saját felelősségére, Törökországba hívta. Figyelmeztetése azonban siket fülekre talált. A török vezető férfiak ekkor még irtóztak attól a gondolattól, hogy egyszerre két nagyhatalommal mérjék össze fegyverüket. Ezen kívül vakon bíztak a közvetítőül fellépett császári udvar békés szándékában is. A fiatal Rákóczit Bonneval beajánlása után is kellemetlen vendégként fogadták s megfelelő pénzbeli támogatás után sietve Rodostóba küldték vissza.A Bonnevalt a meghiúsult próbálkozás nem kedvetlenítette el. Minden erejét latba vetette ezután is, hogy a törököket, a számítása szerint elkerülhetetlen háborúra előkészítse. Rákóczival tovább is összeköttetésben maradt s a jövő teendői felől már ekkor megállapodtak. Elhatározták, hogy a fiatal fejedelemjelölt háború esetén a magyar katonaszökevényekből és bujdosókból alakított szabadcsapattal, valamint a porta által rendelkezésére bocsátott nagyobb sereggel Erdélybe fog törni. Az események Bonnevalnak adtak igazat. A császári csapatok 1737 nyarán szinte meglepetésszerűen rontottak a Török birodalom területére. A porta egyszeriben észbekapott. Most már ő hívta a fiatal Rákóczit Konstantinápolyba, ahová ez kíséretével együtt szeptemberben érkezett meg. Október 7-én a karmekám fogadta, december 5-án pedig a szultánnál jelent meg ünnepélyes kihallgatáson. „...Der junge Ragozy ist auf einem francos. Schiff anfangs in Gallipoli so dann in Rodosto und endlich in Constantinopel, all wo er sich bev dem Bonneval einlogiret hat á l'incognito zum Vorschein gekommen. er fordert von der Porten Sehuz und charactermässige Verpflegung; der Sehuz solle ihm ad interim zugestanden, die A erpflegiing aber rund abgeschlagen worden sevn. Unterdessen, nachdem er den Caimicam Passa privatim besuchet hat. sevnd ihm 1000 piastres auss hiesigem aerario bezahlet worden, — worauf man ihm anbefohlen, umb dem Kays. Hof keine ombrage zu geben, wieder schleunigst nacher Rodosto zurückzugehen ..." (Talmann jelentése. Bécsi Staatsarchiv: Turcica 1737; F. 103/a.)