Hadtörténelmi Közlemények, 4. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1957)
1-2. szám - Tanulmányok - Mucs Sándor: A magyar fegyveres ellenállási mozgalom megszervezése és szerepe Magyarország felszabadításában (1941–1945). – 1957. 1–2. sz. 32–54. p.
44 Mvcs Sándor őrnagy ellen hajtottak végre akciókat. Ugyanis ezek a sínrobbantások éppe abban az időben okoztak zavarokat a német fasiszta hadsereg ellátásában, amikor a Szovjet Hadsereg Budapest előterébe érkezett. Külön kell szólni e csoportok olyan jelentős akciójáról is, mint az Erzsébet-híd és a mai Szabadság-híd budai hídfőjénél elhelyezett vasbunkerek felrobbantása. Ezekkel a vasbunkereikkel a német fasisztáknak az volt a tervük, hogy belőlük tűzzel akadályozzák a Szovjet Hadsereg egységeinek a Dunán való átkelését és a szovjet egységeknek a Duna pesti oldalán való mozgását. Ezekkel az akciókkal tehát a csoportok tagjai közvetlenül segítették a Szovjet Hadsereg egységeinek eredményes harcát. Nehéz összegezni e három csoport tevékenységének eredményeit, hiszen a szigorú illegalitás sokszor nem tette lehetővé munkájuk eredményének megfigyelését a lebukás veszélye nélkül. A rendelkezésre álló adatok alapján ez a három csoport megsemmisített 18 német teherautót és páncélos csapatszállítót, 7 esetben hajtottak végre akciót német katonai és nyilas székházak ellen, köztük a Metropol szálló ellen, ahol az akció következtében mintegy 19 német SS tisztelte halálát. 39 helyen robbantották fel a német utánpótlást szolgáló vasútvonalat, megsemmisítettek három vasbunkert a budai hídfőkön és négy esetben hajtottak végre akciót a Budapest áramellátását biztosító fővezetékek ellen.18 íme néhány adat e három fegyveres csoport tevékenységéből. Nem nagy számok ezek. De ami a számok mögött van, az a legigazibb magyar hazafiak erőfeszítése, akik száz halállal néztek szembe azért hogy letöröljenek egy keveset abból a szennyből, amit a Horthy-fasizmus és utódaik, a nyilas banditák a nemzet becsületére rákentek. 2. A Budapesten működött fegyveres ellenállási csoportok másik formája — mint már fentebb említettük — a katonai csoportok voltak. Ezek a csoportok hamis papírok birtokában a magyar hadsereg egy-egy egységének adták ki magukat. Szabályszerű elszállásolási körletük volt napos szolgálattal, megfelelő naplókkal stb. Fegyverzetük és ruházatuk teljes egészében azonos volt a Horthy-hadseregével. Ezek a külsőségek szinte zavartalan tevékenységet biztosítottak számukra. A csoportok létszáma 40—60 fő között mozgott. Ilyen csoportok működtek Újpesten, Kőbányán, Rákospalotán, Rákoshegyen. Akcióik kisebb német katonai és nyilas csoportok ellen irányultak elsősorban. Magyar egységekkel szemben csak elkerülhetetlen esetekben léptek felzámadólag. Ha lehetőségük volt rá, ezekkel szemben tárgyalások útján próbálták elérni cél id As adatokat Fehér Lajos: Harcunk Budapestért c. könyvéből állítottam össze.