Hadtörténelmi Közlemények, 13. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1966)
1. szám - Szemle - Nagy István György: Űrkutatás – űrtechnika. Bp. 1965. Ism. Sinka József. – 1966. 1. sz. 190–192. p.
könyv megértését asztronautikai előképzettség nélkül. Azt kívánja kifejezni, hogy az érdeklődő szorongás nélkül veheti kezébe a könyvet, nem kell attól tartania, hogy valamilyen szakmai tolvajnyelv, néhány odavetett öszszefüggés nehézkessé teszi számára a könyv olvasását és megértését. Ugyanakkor azzal az ugyancsak jóleső érzéssel veheti kezébe a kiadványt az olvasó, hogy annak érthetősége, világos fogalmazása nem a mondanivaló tartalmának rovására valósult meg, mivel a szerző a témát igényesen tárgyalja közérthető formában. A könyv első fejezetében a szerző jó érzékkel mutatja meg a fejlődésnek azt az útját, amely „A fantáziától a valóságig" vezetett, a mesterséges égitestek megvalósíthatóságát eredményezte. A következő fejezetben az olvasó azokkal a fontos kérdésekkel ismerkedhet meg, amelyeket szinte kivétel nélkül minden, az űrkutatással kapcsolatos előadás után feltesznek az előadónak. Ilyen kérdés például az űrkutatás időszerűsége, annak gyakorlati jelentősége, az űrtechnika fogalma és működési területe, a szovjet űrkutatási sikerek titka. E kérdéseknek külön alfejezeteket szentel a szerző ebben a fejezetben, amelynek elején a mondanivaló megértéséhez szükséges mértékig megismerteti az olvasót a világűrrel, az űrhajózás és az űrkutatás sokak által vegyesen használt, azonban nem egyazon tartalommal bíró fogalmaival. Mintegy kalauzt ad ezzel az olvasó kezébe a további tájékozódáshoz, a következőkben elmondandók zökkenőmentes megértéséhez. A következő, „Mesterséges égitestek" című fejezet először a kozmikus sebességekkel és a mesterséges égitestek mozgásával ismerteti meg olvasóját, így Nagy István György nem csupán felsorolja a kozmikus sebességeket, hanem azok értékeit élvezetes és egyszerű formában le is vezeti, igen egyszerű, elemi matematikai összefüggések bemutatásával, amelyeket az olvasó már csak azért sem fog átlapozni, mert a felhasznált „legmagasabb fokú" matematikai műveletek a négyzetre emelés és a négyzetgyök-vonás. E fejezet további részeiben mesterséges égitestek indításával kapcsolatos elemi tudnivalókkal találkozunk, amelyek ugyancsak nélkülözhetetlenek, egyrészt a továbbiak megértéséhez, másrészt az asztronautikai eseményekkel kapcsolatos, az indítást hírül adó jelentések helyes értelmezéséhez. Ilyen előzmények után ismerkedünk meg a rakétával, az asztronautikának azzal az eszközével, amely pályájukra állítja a mesterséges égitesteket. Szemléletesen tárul itt elénk a rakéta mozgását megszabó alapösszefüggés, amely bemutatja a rakéta felgyorsulásának sokak előtt rejtélyesnek tűnő mechanizmusát. E részben a 61. oldalon a 10a jelzésű egyszerű összefüggésben, az ún. Ciolkovszkij -képletben sajnálatos sajtóhiba folytán a képlet jobb oldalán, közvetlenül az egyenlőségjel után hiányzik egy szorzótényező, amely a rakétahajtóműből kiáramló gázok sebességét jelzi. E fejezet további részeiben asztronautikai napi hírekben szereplő rakétatechnikai fogalmakkal, majd a lépcsős rakétákkal, s a jövő egyes, mai ismereteink szerint realitással bíró rakétatípusaival ismerkedhetünk meg. A következő fejezetet a szerző a rakéták irányításával kapcsolatos alapvető fontosságú kérdésnek szenteli. Ezen a téren rendkívül nagy zűrzavar uralkodik a közhiedelemben, s az irányításnak nemcsak különféle típusait, de annak szerepét és különböző funkcióit is gyakran összekeverik a köznapi szóhasználatban, amint ez különös élességgel megmutatkozik az emberrel végzett, vagy más bonyolultabb űrrepülések kapcsán. E fejezet példákkal illusztrálva tárgyalja az irányítás két fő esetét, a kezdeti, a pálya elérését célzó irányítást és a pályamenti irányítást, amely a feladattól függően eléggé sokféle lehet. Ezt követően az űrkutatás és az űrhajózás nyújtotta néhány fontos lehetőséggel ismerkedhetünk: a hírközlő holdakkal, amelyek egyik fontos gyakorlati alkalmazási területe az asztronautikának, műszertechnikai kérdésekkel, majd a biotechnikával és az űrgépészettel. A könyvet záró fejezet, az „Űrhaditechnika", egyike a könyv legterjedelmesebb fejezeteinek. Az asztronautika kérdéseinek tárgyalásához való csatolása különösen indokolt, nemcsak azért, mert a könyv kiadására éppen a Zrínyi Katonai Kiadó vállalkozott, hanem azért is, mert a nyugati, elsősorban az amerikai törekvések igen nagy hírveréssel élnek e lehetőségek kapcsán. A könyv e téren is reálisan.