Hadtörténelmi Közlemények, 23. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1976)
1. szám - Tanulmányok - Urbán Aladár: Az 1848-as magyar hadügyminisztérium megszervezése (1848. április–december.) – 1976. 1. sz. 42–75. p.
URBAN ALADÁR AZ 1848-AS MAGYAR HADÜGYMINISZTÉRIUM MEGSZERVEZÉSE (1848. április—december) Az 1848. évi III. tc. értelmében létrejött első felelős magyar kormány legnehezebben szerveződött minisztériuma a hadügyminisztérium volt. Ennek oka elsősorban nem Mészáros Lázár hadügyminiszter késleltetett hazatérése, hanem a központosított, vagyis a továbbra is Bécstől függő birodalmi katonai szervezet fennmaradása volt. Ez utóbbi ugyanis további nehézségek forrása lett és — a nemzeti érdekek védelmében — a fegyveres testületek irányításának megosztottságát, párhuzamosságát eredményezte. A sorezredek és a katonai hivatalok felett rendelkező hazai főhadparancsnokságok (Generál-Kommandók) — amelyek megőrizték korábbi kapcsolataikat a bécsi Hofkriegsrat-tal, majd a májusban azt felváltó osztrák Kriegsministeriummal — nem lehettek szervezői és irányítói az 1848: XXII. tc. értelmében megalakult nemzetőrségnek, valamint a rövidesen szervezni kezdett honvédségnek. Batthyány Lajos ezért még április második felében létrehozta az ideiglenesnek szánt Országos Nemzetőrségi Haditanácsot, amely közvetlenül a miniszterelnök irányítása alatt működött. A Haditanács intézte azután a nemzetőrség ügyeit, valamint a honvédzászlóaljak toborzását, szervezését, felszerelését és kiképzését. Így ezek, az egyébként a sorkatonaság mintájára létrehozott alakulatok csak akkor kerültek a hadügyminisztérium rendelkezése alá, amikor azokat tábori szolgálatra rendelték. Ugyanakkor a magyarországi sorezredek kiegészítése, felszerelése és ellátása, az előléptetések és egyéb ügyek intézése az új magyar hadügyminisztérium közreműködésével, de a régi katonai szervezet útján történt. Ez a kettős, sőt hármas tagolás 1848 októberétől, amikor a Honvédelmi Bizottmány már határozottan a helyzet ura volt, s az országban létező osztrák eredetű katonai gépezetet (legalábbis a budai főhadparancsnokságot) is ellenőrzése alá vonta, lassan értelmét vesztette. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor fokozatosan megszűnt a sorkatonaság, valamint a honvédek közötti különbség és az egységesülő haderő minden alakulatát a magyar honvédsereg részének tekintették. Ebben a helyzetben a Nemzetőrségi Haditanács különállása már nem volt indokolt. Felszámolása és a hadügyminisztériumba való beolvasztása így az egységes és hatékony hadügyi irányítás előfeltétele lett. Ugyanakkor a még létező, bár tevékenységükben meglehetősen szűk térre szorult főhadparancsnokságok fenntartása is teljesen feleslegessé vált. A Honvédelmi Bizottmány már novemberben megtette a szükséges lépéseket a Budán székelő hadügyminisztérium és a Pesten levő Nemzetőrségi Haditanács egy épületben való elhelyezésére, majd összevonására. A párhuzamosan működő katonai irányítószervek egyesítésével, valamint a Bécs