Hadtörténelmi Közlemények, 33. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1986)
1. szám - Tanulmányok - Generál Tibor: Az oszmán-török hadművészet keletkezése és fejlődése a XVI. századig. – 1986. 3. p.
gázikból, a városi akhikból, garibokból, az átállt bizánci főtisztek által vezényeltakritaikból és rabszolga „udvari kíséretből" álltak. Alaeddin reformjai következtében Orhán-gázi seregében már új hadielemeket is találunk. Ilyenek voltak: a) a szandzsák-bégek által vezetett javadalombirtokos szipáhik ; b) a határ-bégek által irányított akindzsik; c) a műszellem-bégek által vezetett „szabad lovasok" (adótól szabadok); d) az ezredeseik és századosaik által vezetett „aszabok" (nőtlenek), akiket a „nagy rendezetlen néphad"-ból szerveztek csapatokká. Ezek mellett a fejedelem fő támaszát a hadifoglyokból lett és a Boszporuszon áthajózó itáliai kereskedőktől vásárolt és kiképzett katonai rabszolgák képezték (testőrök, kapuőrök, fegyverhordozók, lovászok, vadászok, solymászok, kézművesek stb.). A régi oszmán krónikások (pl. Asikpasazáde, Orudzs bin-Adil, a „Névtelen") szerint az udvari kíséretet kónuszos fehér süveggel különböztették meg a különböző bégek piros sapkát viselő hadinépétől.52 Az ulemákkal és dervisekkel való szövetség fő szervezője és a szunnita iszlám megerősítője bizonyára Iszak-faki, Orhán főpapja volt.53 Egyes városok makacs ellenállása megkövetelte, hogy reguláris jaja (gyalog) csapatokat állítsanak fel (20 000 fő). A jájáknak — bár szabad turkománok voltak — a fejedelemhez való tartozását fehér süvegük mutatta. Ez a katonai rend azonban — a toborzó kádik korrupciója és saját féktelenkedései miatt — fokozatosan segédszolgálattá vált, így a reguláris gyalogság szükségessége továbbra is fennmaradt.54 Orhán vezérei 1337-ben Trákia felől a szárazföldön, Iznik felől pedig a tengeren megrohanták Konstantinápolyt, de 35-ből csak egy hajó tért vissza. A Balkán felé viszont nem volt ellenállás, így Orbán hordái Drinápoly felé fordultak. Anatóliában Mentese és Karászi annektálásával, Európában pedig Drinápoly — ettől kezdve Edirne — bevételével az első hadászati szakaszt lezártnak tekinthetjük.55 A második hadászati szakasz (1361—1403) legfőbb katonapolitikai célkitűzése a javadalombirtokos katonai elemek megszilárdítása és a megfeneklett jája-kísérlet új alapokon való megismétlése lehetett. Egyidejűleg szilárd bázist kellett teremteni az európai terjeszkedéshez, miközben Anatóliában, az eredeti hátországban, az oszmánok vezető szerepét visszafordíthatatlanná kellett tenni. A haderő arculatát az ún. „timár-rendszer" létrehozásával tették hűbéres jellegűvé. A megművelhető földeket „diriig"-ekre (létalap) osztották fel, melyek élvezőit ,,kilics"-eknek (szablya) nevezték. A diriig „csiftlik"-ekből állt 56, amelyekből — főleg hadiérdemek szerint — mulk-, hász- és timárbirtokokat adományoztak, amelyek azonban megőrizték faluközösségi alapjaikat. Meghatározott jövedelmek után egy-egy vasas lovaskatonával (dsebela) növelték a szipáhik létszámát, akiket kis, közepes és nagy körzetekbe (szubasilik, szandzsák, beglerbégség) szerveztek. A határmenti szandzsákokban a száguldozók részére adómentes csifzliket, az ebben a szakaszban bekebelezett vlachok részére a katunok (szállások) környékén pedig „bastina" nevű telkeket és legelőket biztosítottak. A katonáskodó keresztény vojnyákok határőrizeti, felderítő és hadtápszolgálatra kerültek alkalmazásra, miközben a szultáni ménes takarmányozásáról is ők gondoskodtak.57 A gyalogság kérdését a janicsársereg megalapításával oldották meg. Az Edirne elfoglalását követő hadiportyákon elfogott rengeteg keresztény ifjú láttán egy Kara Rusztem nevű iszlám jogtudós felhívta I. Murád figyelmét, hogy a zsákmány (ganíma) törvénye szerint minden ötből egy fogoly (vagy minden fogoly pénzértékének ötöde), az ún. „pendzsik", őt illeti. Csandarli hadbíró javaslatára e fiú 52 J. A. B. Palmer, B. A. : The Origin of the Janissaries. Manchester, 1953. 454—457. o. 53 Uo. 450. o. és az ott felsorolt irodalom. 54 uo. 456—460. o. 55 Konstantinápoly megrohanásáról 1. Enzyklopaedie... III. k. 1080. o.; Drinápoly elestének körülményeit Asikpasazáde leírásában 1. Kreutel:i. m. 81—84.o. (a ,,Névtelen" leírásában) ; Giese: Anonym...30—31. o. Drinápoly elestének körülményeit Asikpasazáde leírásában 1. Kreuzel: i. m. 81—87. o. ; a „Névtelen" leírásában 1. Giese: „Anonym..." 30—31.0. 56 A „csift", „csiftlik" jellemzőit legrészletesebben lásd Enzyklopaedie..." I. k. 890. o., és IV. k. 832—840. o. (ez utóbbi: „Timár"). 57 Werner—Markov: i. m. 24. és 64—66. o. — 13 —