Hadtörténelmi Közlemények, 103. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1990)
4. szám - Andrássy Gyula gróf halálának 100. évfordulójára - Hermann Róbert: ‘A szép akasztott’. Andrássy Gyula 1848-1849-es szerepéről. – 1990. 3. p.
oly helyzetben van, mint az, ki már egészen az uzsorások kezében lévén, csakhogy még néhány forintot kaphasson, kész ezreket aláírni. Az ily egyén, az ily nemzet, menthetetlenül veszve van." A talpraesett válasz az ifjú grófra irányította Deák figyelmét is. Közben Andrássy közeli barátságba került Széchenyivel és a liberális arisztokrácia más képviselőivel is. 1846. augusztus elején Széchenyi oldalán a Tisza-Gőzhajózási Társaság létrehozásán fáradozott. Széchenyi hatását jelzi, amit az ekkor körükben tartózkodó Kemény Zsigmondnak mondott; kérte Keményt, hogy költözzön Pestre, „s ők az én munkásságomra támaszkodva alkotnak egy progresszista pártot, mely ne ellenezze a jót csak azért, hogy a kormánytól jön, s ne fogadja el a rosszat csupán azért, mivel Kossuth Lajcsi mondja". Ami arra mutat, hogy Dessewffy érvei nem peregtek le egészen Andrássyról. Igaz persze az is, hogy ugyanekkor az ajánlatát immár személyesen megismétlő Dessewffynek Andrássy azt felelte: „Barátom, .. . oly köpönyegforgató emberre, mint te, semmi szükségünk. Van nekünk már egy társunk, ki orgánumunk fog lenni, s ki mellé örömmel összegyűlünk". S ezt a konzervatív irányzattól való egyértelmű elhatárolódást jelzi az a néhol a jó ízlés határait súroló bökvers, amelyet Andrássy 1846 novembere, a konzervatív program közzététele után írt Dessewffy Emilhez, s amelyre az — ezt a határt messze túllépve — válaszolt. 1847-ben, az országgyűlés meghirdetése után, Andrássy is követnek jelöltette magát. A követválasztást csupán az zavarta meg, hogy Kazinczy Gábor, akivel egyébként Andrássynak jó volt a kapcsolata, vissza akarta léptetni a másik ellenzéki követ jelöltet, Lónyay Gábort, Kossuth javára. Ám később kiderült, ezzel célja az volt, hogy „gyanítván a Kossuth követségének kivihetetlenségét", saját maga számára szerezze meg a követséget. Ennek érdekében még a megye konzervatív főjegyzőjével, Lehoczky Lászlóval is szövetkezett volna, ha a megyei konzervatívok őt pártolják. Lónyay azonban nem lépett vissza, Andrássy pedig kijelentette, „hogy ő sem Kossuthtal, sem Kazinczy Gáborral követnek nem megy", s ezzel Kazinczy szándéka kútba esett, így aztán 1847. október 14-én Andrássyt és Lónyayt „közakarattal és így felkiáltással" megválasztották Zemplén vármegye követeinek. Gróf Péchy Manó zempléni adminisztrátor István főhercegnek írott jelentésében úgy vélte, hogy Andrássy „ki Lónyayval együtt szónok nem lévén, avval tehát agitálni nem fog, különben is nagy mértékben nagy arisztokrata, szelíd jellemű, nem heves, s nem 2 Andrássy Károlyra. Wertheimer: I. k. 4—7. o. ; Kossuth Lajos összes munkái, (a továbbiakban: KLÖM) VI. k. (S. a. r. Barta István) Bp., 1966. 1042. o. ; Varga János: Kereszttűzben a Pesti Hírlap. Bp., 1983. 17., 28., 31. o. ; Andrássy Gyula politikai pályájának kezdetére 1. Wertheimer: I. k. 9—12. o.; Széchenyinek mondott szavai 1844-ben: Széchenyi István: Napló, (a továbbiakban: SZÍN) (Sajtó alá rendezte Oltványi Ambrus) Bp., 1978. 1057. o. (Az itt közölt szövegeket minden esetben összevetettük a naplók eredeti, idegen nyelvű kiadásával, ugyanis a névmutató gyakran összekeveri a különböző Andrássyakat. A válogatásban nem szereplő szövegeket is az eredeti, Viszota Gyula-féle kiadás alapján idéztük) . Andrássy és Deák kapcsolatáral. Kónyi Manó: Visszaemlékezés Andrássy Gyulára. Bp., 1890. 10. o. Andrássy említett cikkét újra közölte Kónyi Manó: Andrássy Gyula gróf politikai első föllépése. Bp., 1890. febr. 19. (Andrássy írt még a PH 1846. szeptember 15-i, október 6-i és 20-i számaiba is) ; Andrássy és a Tisza-Gőzhajózási Társaság, SZÍN 1118—1119. o. ; Andrássy és Kemény: Kemény Zsigmond naplója. (S. a. r. Benkő Samu) Bp., 1974. 129—130. és 135—136. o. ; Andrássy versét 1. Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban: HL) Personalia. N. Kiss család iratai. Kiss Miklóshoz írott levelek. Gorove István, 1851. július 27. — Úgy tűnik, hogy 1847 elején Andrássy némileg eltávolodott az ellenzék radikálisabb, Batthyány—Kossuth-féle szárnyától. Erre utal Széchenyi 1847. január 5-i naplóbejegyzése és egy január 19-i titkosrendőri jelentés. Gróf Széchenyi István naplói. (Szerkesztette és bevezette Viszota Gyula) Bp., 1939. VI. k. 499. o. (a továbbiakban: Viszota) és KLÖM XI. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen 1847/48. (S. a. r. Barta István) Bp., 1951. 270. o.